ÜRES

A sajtószabadság élt 21 évet. A szájkosár gyártva. A kerületben él a cenzúra. A hóhér a markában somolyog.

Üres fejeknek üres szíveknek üres blogok.
Tiszta szíveknek, hiteles embereknek sorok mögött sorok.
Karanténba záródik körülöttem a kultúra, a művészet, a szó.
S a sajtószabadság halálát tömeg nézi szenvtelen...
A tapsra kész kezek kezüket mossák. Nem méláznak.
Törnek előre a nép ellen tűzön-vizen át. Ez egy új világ.
Eltünnek szirmok, virágok. Leminősített hazánkra koszorú.
Üres ígéretek mi végre voltatok!?
Mint a szutyokba olvadt hó...olyan a külvilág.
Piszkos talpak eltaposnak. Rend lesz itt s fegyelem.
Mégis kérlek téged, Ember ki vagy, s igaz.
Kinek agyát még nem mosták szitává...
Járj újra.
Büszkén, emelt fővel. Mint az igazak.
Ne szégyeld, mit tesznek itt veled. Nem a te bűnöd.
Józanságod világítótoronyként mutasson utat.
Hajléktalanok kérnek, hozz takarót. Meleget.
Melegíts meg a szívemet.
Tömegben egyedül vagyunk.
Fortélyos félelem igazgat.
A hallgatás homályt takar.
Az igazságra lepel borul.
Félnek az emberek.
A pénztárca régen üres, és a lelkek éhesek.
Csak a véletlen műve itt e néhány szó. Mondatok nélküli kiáltás.
A blogom mint néhány szabadságtisztelő címlap.

Üres

Az ünnep és a négy tojás

Drága barátaim!
A karácsony közeledtével arra készültem, hogy írok ide valami szépet...
Aztán történt valami, amiért képtelen voltam  akár egy sort is írni.
Talákoztam egy kedves, idős höggyel az egyik közértben, aki az ünnepre négy tojással készült. Semmi másra nem futotta, csak négy tojásra...
Szóval nem igazán volt kedvem írni.
Aztán teltek-múltak a napok, és rádöbbentem, nagyon sok embernek a jó szó is igazán ritka kincs.
Boldogság a nincstelennek, ha ember számba veszik.
Az újságírónak, ha írhat. A társnak, ha szerethet.
A cenzúra már működik.
Nem hagyhatjuk. Nem hagyjuk.
Barátaim, vigyázzunk egymásra. Az új évben is!

Volt egyszer...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskolaváros. Iskolái messze földön híresek és jók voltak. A város lakói büszkék voltak a tanárokra és a tanítványokra egyaránt. Az intézmények épültek-szépültek, a diákok pedig sikerekkel örvendeztették meg az embereket. Aztán egyszercsak, kívülről jött zemberek érkeztek.
Ők voltak a mindenhatók. A most mutasd meg minoritások. S ezek mostmutasdmegek új világot álmondtak a város szívében. Szép űj világot. Jövőt. Alfákkal, betákkal, gammákkal, és lesajnált epszilonokkal...
A mostmutasdmegek igen trükkösek voltak. Eldöntötték, hogy ők bizony szemtől-szemben senkinek nem mondanak semmit. Magára vessen mindenki, aki nem, vagy még nem volt mostmutasdmeg.
Az alfa, béta, gamma és epszilon listák elkészültek. A hóhérok is kiválasztódtak, vagy ha hóhér nem akadt, hát maradt a technika csodája, hogy mindenki megtudja, hová is sorolták végül...
A kétes hírű, de megbízható mostmutasdmeg szimpatizánsok minimum béták lettek. De sajnos olyan is megtörtént, hogy akiről azt gondolták, ezerszázalék, hogy alfa lesz, annak meg kellett elégedni egy béta-mínusszal. Hogy kitől-mitől függött a besorolás, csak sejteni lehetett.
Történt azonban, hogy a fő mostmutasdmegek, miután ígértek fűt-fát az embereknek, egy szép napon hadat üzentek a híres iskoláknak is. No persze ezt is orvul tették, mint minden mást...
Nem kell ide iskola. Csak elemi. Képezzünk inkább mostmutasdmegeket. S úgy is történt.
A városra meg Csipkerózsika-álmot bocsátottak. S megdermedt minden és mindenki, aki nem akart sem alfa sem semmi más lenni, csak egyszerűen ember. Ki tudja, felébrednek-e valamikor....

A mese után egy hír. Ez már Erzsébetváros.
Megszüntetné a fideszes vezetésű önkormányzat két jó hírnevű iskola gimnáziumi részét. A javaslat szerint a Janikovszky Éva, valamint a Bárdos Lajos (volt Alsóerdősor) Általános Iskola és Gimnáziumban jövőre már nem indulna 9. évfolyam, így kifutó rendszerben számolnák fel a középfokú oktatást.
Az indoklás szerint erre azért van szükség, mert csak így tudják biztosítani a kerületi szakképzést.
A képviselők erről december 17-én rendkívüli ülésen határoznak.
Az igazgatókat hivatalosan nem tájékoztatták.
Az önkormányzat honlapjáról mindenki megtekintheti a terveket.

A gimnáziumok felszámolásával több pedagógus elvesztheti állását.
A gimnáziumok felszámolásával Erzsébetvárosnak nem marad saját fenntartású gimnáziuma.

Békét Erzsébetváros.

Gettó

Adventi időszak. Lélekben készülünk az ünnepre...
Az alapítványi iskolák pedagógusai még nem kapták meg a havi fizetésüket. Dicsértessék...
A hajléktalanok kiűzettetése módszeresen zajlik. /Ma este 6-tól a Blahán tiltakoznak a terror ellen a fedél nélküli emberek/ Jöjjön el a Te országod...
Kolontár zárt övezet. Az állami kármentő alapot átmenetileg befagyasztották. Most, és halálunk órájáig...
Az utcák szuttykosak. A járdán hányadék. A gyerekem megfenyegették az utcán a részegek. Nem volt még éjszaka...Csak azért hogy tudd: akinek nincs mitől tartani, az nem fél. Ha mégis megtámadnak, magadra vess. Minek mentél az utcára....A bűnügyi hírek sugárzását úgyis korlátozzák jövőre. Tehát ha legyilkolnak, a kutya sem fog tudni róla, mert nem fogsz beleférni az időkeretbe. Béke poraidra...
Jövőre a segélyeket csökkentik és a rokkantnyugdíjasok körét leszűkítik.
Az ország karácsonyfája - ha megkésve is -, megérkezett az Országház elé. S végre néhány eladásra szánt fenyő is árválkodik a Klauzál téren. Miképpen a mennyben...
Klárának a roma képzőművészet jeles alakjának beszólt egy senki. A romáknak meg beintettek. Nagyot. December 31. napjával megszünik a Roma Antidiszkriminációs Központ, amely olyan ügyekben nyújtott jogi képviseletet, amelyekben az embereket származásuk miatt érte joghátrány.
Drága Furmann Imre barátom, aki évekig vezette az intézményt, most valahol az égben perlekedik Istennel...Miért, miért...Ez a keresztényi könyörület? Ezért kerül majd a preambulumba szentség, meg hit meg minden? A mai hatalomgyakorlók gyakorlata a tervezett szent szövegükkel szentségtörően köszönő viszonyban sincs. Imre ez iszony!?
Filmünket az élet írja, ezért áll a forgatás... De hidd el nekem, bárhol is vagy az anygyalok között, befejezem én még azt a filmet. Ha 4 évet kell várni, akkor is. Ha 8-at akkor is.
A veled készült sok órányi beszélgetésre most nem kíváncsiak a nagyurak és asszonyok, még akkor sem, ha egykor lakásod volt alakulásuk egyik színhelye. Igaz voltál. Magyar igaz.
Tudod, most Antall Józsefet is elfelejtették, mert az antalli örökség már nem trendi. Most a bolsevista út a nyerő. Egyenruha, egyentv, egyenrend, egyenfegyelem. Egyenország. Egyének nélkül.
De nem baj, cél a sikeres Magyarország. Azonképpen, itt a földön is...
EU elnökségünk ideje alatt - megígérték -, a legfőbb feladat az európai cigánykérdés megoldása.
ITT ÉS MOST. LÁTJÁTOK BARÁTAIM, MÁR NEKIFOGTAK.
Jutka nénit megrángatták a mentősök. Lázas, lába combtőig gipszben. Arca hófehér. Jóságos Ernőjét emlegeti, ki már rég nincs közöttünk...Minek még itt élni - kérdezi némán.
Szomszédasszonya Erzsike ápolja. Adventől függetlenül, lelke van.
Bea aggódik, miből lesz az ünnep. Lánya osztálytársainak felét felfüggesztették, mert nincs meg a tandíjra való.
Marikáról napok óta nem hallok, s féltem is nagyon, mert ott a három kicsi, a férje meg külföldön próbál munkát találni. Remélem, Szentestére hazaér.
Ági sápadt volt a minap. Küzdenek a zajjal, a nincstelenséggel a Csányi utcai láthatalan gettóban.
Tündérszép Natija a három évesek bölcsességével időnként megsimogatja anyja arcát.
Ő a vigasz, az ajándék, az értelem. Áldott vagy Te...
András írásaival tisztelt meg. Sokadik infarktusát élte túl...Az Úr van Te veled...
Ildi gömbölyödő pocakját szűk kabát mögé rejti. Aggódik, hol lesz helye a második picinek. Kicsi a lakás. Tiszta, takaros. De a fal salétromos, és sajna' nem tágítható.
A tűzfalakon feketére olvadt hó csurog. Sírnak a falak... Ó Uram, miért hagytál el engem...
Gábor rendületlenül főzi a világ legjobb kávéját, s közben nézi a hetedik kerületi celebeket, meg nincsteleneket.
Elég ránéznem, s már tudom mit mutat Erzsébetváros hőmérője.
A diagnózis szerint a kerület beteg.
Talajt vesztett emberek és uborkafára kapaszkodók keverednek piaci zöldségesek között.
Ki a jobb? Ki a bal?
A Freedom House országjelentése szerint, a médiatörvény tervezete a magyar kormány legújabb olyan kezdeményezése, amely fenyegetést jelent a sajtószabadságra.
Hírlik, a fő-fő emberek korlátoznák a sztrájkjogot. De örüljünk, mert az államfő lehetőségei bővülnek a jövőben. Például bizalomvesztés esetén feloszlathatja az Országgyűlést..
Az új alkotmány egységes szövege március 15-re készülhet el.  Ami már kimaradt a tervezetből az a magyar termőföld védelme.
Megbünhődte már e nép.

A leírtak csak szavak. A blog üres.
Heródes él, a Megváltóra még várni kell.
Tiszteld felebarátodat...

Üres blog -Hát aláírta...

A sajtószabadság élt 21 évet. A szájkosár gyártva. A kerületben él a cenzúra. A hóhér a markában somolyog.
Üres fejeknek üres szíveknek üres blogok.
Tiszta szíveknek, hiteles embereknek sorok mögött sorok.
Karanténba záródik körülöttem a kultúra, a művészet, a szó.
S a sajtószabadság halálát  tömeg nézi szenvtelen...
A tapsra kész kezek kezüket mossák. Nem méláznak.
Törnek előre a nép ellen tűzön-vizen át.
Ez egy új világ.
Eltünnek szirmok, virágok. Leminősített hazánkra koszorú.
Üres ígéretek mi végre voltatok!?
Mint a szutyokba olvadt hó...olyan a külvilág.
Piszkos talpak eltaposnak. Rend lesz itt s fegyelem.
Mégis kérlek téged, Ember ki vagy, s igaz.
Kinek agyát még nem mosták szitává...
Járj újra.
Büszkén, emelt fővel. Mint az igazak.
Ne szégyeld, mit tesznek itt veled. Nem a te bűnöd.
Józanságod világítótoronyként mutasson utat.
Hajléktalanok kérnek, hozz takarót. Meleget.
Melegíts meg a szívemet.
Tömegben egyedül vagyunk.
Fortélyos félelem igazgat.
A hallgatás homályt takar.
Az igazságra lepel borul.
Félnek az emberek.
A pénztárca régen üres, és a lelkek éhesek.
Csak a véletlen műve itt e néhány szó. Mondatok nélküli kiáltás.
A blogom mint néhány szabadságtisztelő címlap.
Üres

Téli álom

Bárhogy lesz, úgy lesz.
Van abban valami keserédes, ha többen, egymástól függetlenül elhatározzuk, hogy ideje lenne téli-évi álomba merülni. Átaludni a felfoghatatlan. Átaludni a kirekesztést, a kultúra és a sajtó függetlenségének halálát. Átaludni a napi politika hazugságait. Átaludni a mocskot, a tudatlanok diadalát.
Az álom jótékonyan levenné rólunk a szájkosarat, dobozba rakná a gonoszokat. Méltó helyre kerülne a becsület és a tisztesség. Nem lennénk többé lúzerek. De írtam már:
JOBB EZERSZER LÚZERNEK LENNI, MINT EGYSZER HÓHÉRNAK.
Néha picit felébrednénk, s ha a világ semmit sem változott, hát jöhetne ismét a szunnyadás. De ilyen csak a képzeletünkben létezik.
Jelenkorunk valósága ugyanis nem más, mint egy rossz álom. Ébren történnek velünk galádságok, ébren szembesülünk a hazugságokkal, ébren tudatosodik bennünk mások gyávasága, félelme.
Ébren csak egyet tehetünk: NEM FÉLÜNK.
Függetlenek, demokraták maradunk. Mi magunk tépjük le a szájkosarat. Hallatjuk a szavunkat.
Egy új nagy ember azt mondta, itt csak azokat rúgják ki, akik ellen eljárás van,
Hazudott.
Én nem loptam, csaltam, hazudtam. Független voltam, s maradtam. A nemzeti együttműködés kirekeszti a függetleneket. Egyre több és több ember szembesül ma Magyarországon azzal, hogy szakértelmét sutba dobják. Egyre többen megtapasztalják, hogy becsületük a becstelenek szemében nem erény, hanem hiba.
Turkálnak a pénztárcákban, az agyakban. Ismét a három millió koldus országa lettünk. Bár a talicskák 20 éve mennek ide-oda. Szégyenteljes jelenünk, melybe szótlanul kapaszkodni inkább érdemes, mint szólni ellene.Itt bármit szabad. Csak szólni nem.
Nincs kétségem a szellemi gettó is megépült.már.Nincsennek korlátok, csak falak, meg szájkosarak.
A mikrofonállványokat, mint bástyákat jól kitették. Elvtársak ők. Majd lesz sereg. Kérdem én ki ellen, mi ellen? Mi végre volt a hajdani Alba-kör...A művészetet fojtogatják. Hajrá magyarok. Csak így tovább.
Minden ember pótolható ez igaz. De kérem itt a pótlás kicsit selejtes. A minőség nuku. Fals a hang, a cselekedetek diszharmóniája káoszt teremt. S e káosz központosított elnevezése mégis hivatalosan rend, fegyelem. Nem lehet különvélemény. Búcsú nélkül temetnek a sírba. Gúzsba kötötten arccal a föld felé.
Bűnnel a bűn nem átváltható. Szélhámosok, szélkakasok egyszer még lesz demokrácia. Egyszer még lesz szép a szó. S a szél elfúj majd titeket is....
Operett-világ bábjai, operett katonák. retorika bajnokai, a szívekben és az agyakban ma még felfoghatalan mi az, ami ma itt történik. Mi az, amit tesztek velünk. De egyszer felébredünk. S lesz szabadság újra. S e szabadság szül majd rendet, s új hazát. Nem fülkékben, hanem valamennyiünk szívében. Aki fél, ma még nem nem beszél. Én nem félek, ti se féljetek. Ne feledjétek, az fenyeget, akinek van mitől félni.
Bárhogy lesz, úgy lesz.
A jövő már nem sejtelem. Diktátorok haza. Demokraták ne féljetek.
Egy nő. Magyar. Keresztény. Független.

Novemberi rózsaszirmok

Barátaim!
2010 -ben Jerzy Buzek az Európai Parlamentben az EP plenáris ülésén kiemelte az ENSZ november 25-i Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapnapja jelentőségét, s arra biztatta a képviselőket, hogy a világnap alkalmából tüzzenek ki rózsaszirmot, mely a nők elleni visszaélések megszüntetésének támogatását jelképezi.
Ma Magyarországon a nők elleni visszaéléseknek se szeri se száma. Ugyanakkor testi, lelki, szellemi és szexuális erőszakról beszélni egy dominánsan férfi centrikus világban szinte lehetetlen. Évike például ma azt mondta nekem, hogy korunkban a nők előtt szinte csak két út áll: vagy cseléd leszel vagy kurva. Esetleg egyszerre a kettő. Önálló megmérettetés létezik ugyan, de mégis a társad hozadékaként ítélnek az agymosott törpék. Aki tudja az igazat az meg fél, ezért hallgat. Vagy nem fél, de tehetetlen.
Lassan központilag cenzúrázzák ágyad, asztalod, agyad. A televíziókra kedjünk terítőt horgolni, amíg fő a krumplileves. Nézni már nem érdemes...Nem lehet folyton az öntömjénezést bámulni. Látni, hogy a kékből hogyan lesz narancs...Akkor inkább egy Picasso album, esetleg Munkácsy Trilógiája élőben. Feltéve, ha a házimunkát befejeztük. A színházzal bánjunk csínján, még akkor is, ha a rongyos élet valamiért néha olyan édes mint a méz. Szóval, no multikulti. Való világ. Magyar valóság. Szégyen? Érdem? Tény. Színház az egész világ.
Mi nők sokan vagyunk, akik gyermek, család mellett szereztünk diplomát, képzettséget.
Mi nők sokan vagyunk, akik akkor is húzzuk az igát, ha már szétesik körülöttünk minden.
Mi nők sokan vagyunk, akiket egy tollvonással leírnak.
Mi nők sokan vagyunk, akiket egy övön aluli ütéssel el akarnak taposni.
Emlékszem Móni barátnőmre, aki évekkel ezelőtt pici babájával menekült külföldi rokonaihoz, mert élettársa addig terrorizálta, hogy nem volt itthon maradása. Móni a gyerek mellett dolgozott, lakása ragyogott, a gyerek tüneményes volt. A pasi meg csak úgy szórakozából néha elagyabugyálta, mondván már nem elég feszes a teste. Mégis az igazi sokk akkor érte, amikor a főnöke tett neki egyértelmű szexuális ajánlatot.
Nem egyszer, többször. Hívogatta a lakásán, üldözte. Aztán egy szép nyári napon a derék "társ" vette fel a telefont...A vége az lett, hogy Móni még nagyobb verést kapott. A főnök kirúgta. Sem állás, sem társ.
Móni hónapokat töltött külföldön. Ette a rokonok kenyerét. Aztán hazajött. Talált egy vallási közösséget, meggyógyult a teste, lelke. Ma van családja, igazi társa, aki néha rózsacsokorral lepi meg.
Egyenrangúak, egyenjogúak. A hitelek súlya alatt is hitelesek. Kivételek. Móni hite, embersége, tisztasága kitartott. Bár lehet, hogy mégis elmegy innen az országból újra...
Mert Móni történetesen roma. A férje magyar. Gyerekeik gyönyörűek. Csak a gyűlölet ne emelné köréjük a falakat. Megszenvedte már...
Úgy tetszik a nők többsége számára csak a kiúttalanság létezik. PONT. Szirmok helyett szitok.
A politikában a nők aránya igen csekély. A valódi, vérbeli, nem csupán karriervágy által hajtott politikus nők száma még kevesebb. Egyszer szívesen olvasnék valami összefoglalót a politikai karriert befutott nők életútjáról. Természetesen összehasonlítva keletet és nyugatot. Hírlík, néha elég, ha fényezi valaki az narancsot, vagy ágyról ágyra száll. Igaz, az ő csillaguk általában hamar leáldozik, és nevüket is elfelejti a nép.
De voltak, vannak kivételek is. Őket díjazom. Még egyszer köszönöm, hogy az elmúlt években Emőke volt a képviselőm. (dr. Bolesza Emőke, aki nem kapott Pro Urbe díjat, pedig megérdemelte volna, megérdemelné...Jobbtól, baltól függetlenül.) Embernek kellene annak lenni, aki emberségében, szaktudásában követi őt. De a gáton, bocsánat az utcánkban nincs ilyen legény... Még híre sem. Itt ugyanis még a nyomor is kopik. Nahát, tényleg mi csak a tudatunkban (esetleg a gyökereinkben) lehetünk nagypolgárok. A valóságban csak cselédlépcsőkre száműzött lúzerek. Bár a lúzerségnek van egyfajta megóvó tisztasága. (Jobb ezerszer lúzernek lenni, mint egyszer hóhérnak.)/
De ez a tudat arra ösztönöz, hogy akkor is adj a templom előtt koldusnak, ha őt isten házából kiküldik a vallást ugyan gyakorló, de a hitet meg nem élő zemberek. Ez nem játék a szavakkal, itt történik száz méterre a házunktól. Még jó, hogy vannak Margitok, Krisztik, Klárik, Eszterek, Rékák, Zsuzsák. Olyan ritka emberek, akik mernek adni. S ott van Bea, az ápolónő, aki másokon próbál segíteni, még akkor is, ha a legnagyobb tragédiával birkózik, amivel egy édesanyának birkózni kell.  Istenem, adj nekik erőt. Az ő hétköznapi politikájuk az igazi építő erő.
Novemberben nem nyílnak a rózsák. Nincsenek szirmok, csak koszorúk. A demokrácia végnapjainak koszorúi.
Sok száz meg ezer nőt aláznak névtelenül.
Képzeletbeli szirmokat tűzzünk magunkra barátaim. Minden nőért, akit megaláznak, akit méltóságában megsértenek.
Akit vernek szóval és tettel. Akik keresik a kiutat.
Értük, magunkért, egymásért - tegyünk a minket ért megaláztatások ellen. De ne feledjétek azt sem, hogy a gonoszságokat mindig nemtelenül követik el.

Békét Erzsébetváros!
Egy nő.

Gondolatok nélkül - teleportál 2.

Pár évvel ezelőtt, amikor a Gondolatkő ötlete megfogalmazódott bennem, abban reménykedtem, hogy valóban megállunk, majd egy-egy kőnél, és néhány percnyi békét engedélyezünk magunknak.
Igaz, már akkor is sejtettem, hogy sokak szemében ez is valamiféle csacsi ötletet. Olyasmi, aminek csak ábrándozó széplelkek balladáiban van helye. Mindenesetre a kövek állnak. Mementói egy olyan világnak, amikor a gondolatnak, a gondolkodóknak volt helyük. Ugyanis ma világosan látható, hogy a független gondolkodóknak nincs helyük. A gondolatoktól - legyen akár építő kritika is - félnek mindazok, akiknek a gyökerei a bűnben közösek. Erkölcs, tisztesség lekacagott szavak. S azok mutogatnak a másikra a leginkább, akiknek van mit takargatniuk. Ma már csak azt teheted, hogy a saját gondolataidba teleportálod magad, mert ott még talán van helye a reménynek. Azért mondom, hogy talán, mert a külvilág történései szomorúak, s ismét igazolódni látszik, hogy a seggnyalók minden korban jobban boldogulnak, mint akik becsületesen dolgoznak. Erről többet nem is érdemes beszélni.  Lázadozz, s halálra ítélnek.
No de saját gondolatok nélkül mi végre lennénk? Ez persze filozófálgatás, ilyen főzés közbeni. Mi nők, előbb vagy utóbb, ismét a konyha, templom, és a gyermekek világába száműzettetünk. Kötelezően.
Ha visszagondolok az elmúlt évekre, rá kell döbbennem, hogy nőként semmi mást nem kellett volna tennem a hétköznapokban, mint a jobbról-balról jelentkező urakkal kicsit jóba lenni. Egy térdeplés, egy lakás. Ide-oda cicázás, tuti megmaradó állás, tanácsadás. Annak dolgozni, aki megfizet. Írni amit diktálnak. A sajtóról úgy sincsennek jó véleménnyel az emberek. Mit számított volna... Emlékszem, hogy például az a bőrdzsekis úr - aki már két éve kényszerű okok következményeként nem viselheti jellegzetes ruhadarabját -, évente egy-egy civil rendezvényen feltette a kérdést: ba..unk vagy sem. Az úr nagyhatalmú volt, sokan éltek az ajánlatával. Mondanom sem kell, a Pro Urbe - díj jelölésemet úgy kaszálta el ahogy csak kell. Mit tegyek, nem voltam elég liberális. De a bűn körében az érintettek sok színűek, mint a híres Benetton -reklám arcai.
Hazug arcok. Közönyösek.
Kicsit más, de mégis ugyanaz... A sorsom a tv-nél nem egészen egyedi, hiszen a szerkesztő kollégák egy részét búcsú és tájékoztatás nélkül tették lapátra. Fogalmam sincs, hogy például azzal a lánnyal mi volt a baj, aki még csak 24 éves, és soha nem foglalkozott politikával, ráadásul a kormánypárt egyik jeles és valóban jól képzett szakemberének tanítványaként szerzett diplomát az idén. Talán az, hogy az a hőlgy, aki a pénzekért felelős, még csak diplomával sem rendelkezik?
Legjobb lenne, ha virtuális bűnbak-bélyeget hoznánk létre...Mindenki megkaphatná, akiket a gondolat nélküli hátsó-fertály-nyaló-senkiházi-hóhérok tettek lapátra. Ezek nem hatalmi kérdések. A mindenkori hatalom gyakorlói is pontosan tudják, hogy a társadalom mindig kitermeli ezeket az egyéneket. Azonban a hosszútávú sikeresség, egy ország, egy város, egy kerület sikere nem épülhet az ilyen zemberekre. Egyfajta fokmérője a vezetői köröknek, hogy ezekre építik e átmeneti hatalmukat, vagy valódi összefogásban gondolkodnak, és nem a gondolkodókat tapossák el.
Néhány héttel ezelőtt egy másik kerület kapcsán írtam, hogy ott kitakarították a sajtót. A kitakarították szót idéztem. Nos itt is megtörtént, bár sajátosan. Úgy mint a gyermek dalban: libát patkol a kovács...
Aztán a sajtótermék meg olyan lett mint a boci, boci tarka, se füle, se farka.
De most jó, mert nem kell gondolkodni az elhangzottakon, a leírtakon.
Kedves kerületiek, azért leírom nektek, hogy elkezdődtek az elhallgatott közösségi napok. Az első nap témája egy a szegénységgel kapcsolatos konferencia volt. A helyi média és a helyi vezetés nem képviseltette magát. Nyilván a szegénység lerágott csont, kívéve annak, akinek a levesébe még csont sem jut.
Hideg jön, nagyon hideg. Vigyázzatok egymásra. Közeleg advent, közeleg a szeretet ünnepe. Sokan magányosak, betegek, éhesek és fáznak. Kérlek ne száműzzétek őket a gondolatokból. Maradjatok embernek, egy néha embertelennek tűnő világban. Nem lehet teleportálni. Itt kell élni, halni.
Békét Erzsébetváros!

Az élet értelme

Barátaim!
Sokan tudjátok, hogy hetek óta betegeskedem, ezért korlátozott "üzemmódra" kapcsoltam...
Igaz, néha muszáj kimozdulni, és ilyenkor néhányatokkal találkozom is...Köszönöm, hogy mindannyian igyekeztek a lelkembe valami szépet szőnni, és kedvesek a mosolyok, biztatóak a szavak. No de a kérdőjelekkel nem tudok mit kezdeni. Mert válaszok nincsennek, a hóhér hazugságai meg szapororodnak apránként. Ilyen például, a sok százezres állítólagos keresetem, vagy az, hogy csak "virtuálisan" vezettem műsort...
Előbbinél a gyalázatos tény az, hogy a kitüntetéses diplomáimmal az alapfizetésem 89.500 ft-ban volt meghatározva. Az erről szóló dokumentumokat a napokban akarták visszamenőlegesen (egész évre) aláíratni...Kínos, de ilyen bérért senki sem vállalja azt a munkát, amit végeztem...
Ja és sem céges telefonom, számítógépem, taxi csekkem, élelmiszer utalványom stb. nem volt soha.
Az utóbbinál pedig elfelejtette a derék végrehajtó, hogy egy tv  műsort azért elég sokan látnak ahhoz, hogy megítéljék ki vezette a műsort. Márpedig esetemben nyilván nem animációs figurát láttak az erzsébetvárosiak.
Szóval piszkos kis játék részese lettem én.
De a hitem erősebb mint valaha. Tudom a gazemberek egyszer felelnek a bűneikért...
No de félre a negatívumokkal. Erzsébetvárosban azért számos gyönyörűséges emberi történettel, sorssal ismerkedem. A nyugdíjasokkal például Furman Imréről és költészetéről beszélgettünk. Fájdalmasan tisztességes élet volt az ővé. Az örök küzdésé és perlekedésé egy élhetőbb világért. Azt mondta, hogy az élet értelme, hogy mindig, és mindenek ellenére tudjunk valami jót adni az embertársainknak. Életünk utolsó pillanatáig.
Érdekes, mert az élet értelme egy másik beszélgetésemben is szóba került, Van egy tüneményes idős hölgy a Dob utcából, aki daganatos megbetegedésben szenved és az állapotán csak rontott, hogy hűséges kutyusát néhány hónapja elvesztette. Gyakran láttam azóta is, mindig megtörten, sápadtan. Aztán tegnap, amikor muszáj volt lemennem, olyan volt mintha kicserélték volna. Arca kisimult, a szemébe a fény visszaköltözött. Ismét lesz egy kis kutyám - mondta. Ismét lesz értelme élni valakiért.
Hát igen, célok nélkül nem megy.
Az iparosok vezetője előtt is fejet kell hajtanom. /Sajnos most nem tudtam elmenni a szokásos éves rendezvényre (pedig vártak!), és karítatív akciót sem szerveztünk a rászoruló gyerekekért.../
Ez a nagyszerű kárpitos mester élete értelmének azt tartja, hogy az iparosok társadalmát öszefogja. Politikai hovatartozás nélkül.

Pillanatnyi elmezavar

Drága erzsébetvárosi barátaim!
Írjátok, mondjátok, hogy nyilván pillanatnyi elmezavar, ami történik körülöttünk mostanában...Az is, amit velem tesznek. Az is, amit másokkal tesznek.
Írjátok, mondjátok, ez is a központosítás része. Rend a lelke mindennek. Az összefogás nem a függetleneké. Ők nem kellenek. Trükköznek, emberi méltóságukban megalázzák őket. Cifra szavak mögé bújtatják a hatalomgyakorlók a hazugságot . Bocs, de ez csupán vélemény. Megélt sors, tapasztalat.  Majd ha a blogokat is listába veszik, nyilván újabb fekete pontot kapok. Pusztán az egyszerű tényért, hogy független vagyok. Olyan vagyok, mint a fedél nélküliek, akiket a rend és fegyelem emberei el akarnak tüntetni.
Sokan szerettek és én is szeretlek Titeket. De most leginkább Furmann Imre barátom sorai jutnak az eszembe..."Hogy legyek nem a hószüzesség, komor, bús Tatjána, de ki nyílt, őszinte, és kit megöl - nem magánya - hanem a világnak mocska, hazugsága."..
Imre a poltikusokról így írt: "Lankadt pártfütyik, és fonnyadt pártpicsák és körülöttük torzult sleppek csinálják e véres galibát..." A sleppet, nyálat látom. A galibát is. A nemiszervük nem érdekel.
Talán azért éppen Imrét idézem, mert ő most lett volna 60 éves. Elvitte a rák. Egy tisztaszívűvel kevesebb él köztünk.
Ma Gérecz Attila emléktáblájánál gyújtottunk mécsest. Sokfélék voltunk, demokraták. Szép volt. De a helyi média frissen szállított csinovjikjai tudomást sem vettek a megemlékezésről.
/A gagyivá silányított elektronikus médiumban tán a könnyűszerkezetes házakról beszéltek a minap. Szidták mint a bokrot az előző kormányzatot. Igazi helyi téma. Igazi helyi ügy. Hajrá mi kicsi kerületünk. Itt egy darab hely sincs könnyűszerkezetes házaknak.. A köz szolgálata=pártszolgálat?. Amúgy engem senki nem tájékoztatott a kirúgásomról. A ledolgozott munkámért a bért valakik biztos őrzik valahol...Még jó, hogy nálam a helyi iskolák segélyakciójáról, meg a kicsi Annáról volt szó, akinek szurkoltak a gyerekek.../
A helyi ítéletvégrehajtók számára 56' mártír hőse nem fontos. Szerintem fogalmuk sincs ki is volt valójában. Sorai elenyésznek majd, elfelejtik. De az igazi forradalmakról majd a jövő nemzedékei döntenek. Bárhogy állítják akárkik az ellenkezőjét. A történelem mindig ugyanaz. Vegyük fel a szemüvegünket, és lássuk kik az igazi barátaink.(Édes Beám! Köszönöm!)
Az egy színben gondolkodók számára ma már szinte nincs is sajtó. A pénzeket lenyelik. Bezsebelik. Nézzétek meg a politikusi átlagjövedelmeket, Aki a parlamentben hátul van a fizetési listán, kárpótlásul kap még itt-ott zsíros állást. (Én népem, én igen nagy vétkem.) Ha összeadjátok ezeket a jövedelmeket, hát kb. 1.2 millió az átlagkereset. Szép summa. S közben 300000 ember él ma szegénytelepen hazánkban.
Az ENSZ a rasszizmus és antiszemitizmus növekedése miatt ítéli el Magyarországot múlt héten közzétett jelentésében. Olvassátok a külföldi sajtót. Az oktatási területen is teljes a káosz. Már Zoltán és Rózsa közt is repedés keletkezett. Hadüzenetek ezek a következő nemzedékeknek. A meg sem születetteknek.
A fene nagy káoszban a jog és az igazság köszönőviszonyban sincs. Miért is lenne...
Fránya helyzet ez, értem, mint magyar magyarért ki harcol meg...Az én munkám elveszik, teremtenek egy munkahelyet az egymillióból. Csókosnak. Csókosoknak.
Nyilván lesznek majd tűrt, tiltott, és támogatott alkotók. De a többség nyalni fog, meg tapsolni, meg hazudni, vagy hallgatni. A szomszédom vihetik, csak engem hagyjanak békén. Lesz majd, nem én voltam, nem láttam, nem tudom. Megtagadom. Elárulom. (Vihogjatok kis gyáva senki hóhérok, ha rajtatok kérnek számon engem. Élvezzétek a megérdemelt júdáspénzen vett pihenést külhon tájain. Nézzétek a tengert. Tükör. Nézzétek a hólepte Alpokat. Vakít. A szemembe úgy sem mertek nézni. Gyávaságotok is kisszerű.)
Én most a tiltottak közé tartozom. Vállalom.
S ez nem pillanatnyi elmezavar.


Filmajánló. Diktátor, Szving mindhalálig, Kabaré, Szerelem

Kallódó demokrácia

Belemarnak. Megcsúfolják. Hazudják. Demokrácia.
Kiadják. Ellopják.Megfojtják. Demokrácia.
A Klauzál téren kallódó emberek.
A hóhér vakációzni megy.


A diktatúra is d-vel kezdődik.

Ma a forradalom leverésének napján gyújtsatok gyertyákat a múlt és a jelen áldozataiért.

Mai hóhérok

Barátaim!
Most értesültem arról, hogy személyes adataim (sutba a törvényekkel!) bátran nézegethették az önkormányzatban a kívülről jöttek. Megtudtam, hogy a szemembe nézni sem merő törtetők eldöntötték, hogy megtalálják azt a derék magyar? némbert, aki helyettük elvégzi a piszkos munkát, azaz javasolja a testületnek, hogy rúgjanak ki. (A 21. század hóhérai itt élnek köztünk.)
Kapóra jött, hogy ez a  valaki - aki látszólag lelkes szekértolója volt a helyi baloldalnak - ,gyorsan válalkozott a szerepre. Nyilván így palástolva azokat az egyszerű tényeket, hogy pozícióját és hatalmas fizetését még a korábbi polgármesternek köszönhette. (Gyerekkori barátság mondogatta gyakran. Ha éppen nem ordított.) Továbbá, a kampány időszakban nem győzte lelkesen nyalni a hiszékeny szocialisták fenekét, nehogy megsejtsék, nincs egy igaz mondata sem. Ő volt a lelkes baloldali mintapéldánya. Hangsúlyozom, látszólag. Időnként kilógott ugyanis a lóláb. Vagy a pata. E lelkes némber, akinek betöltött szerepéhez, sem megfelelő végzettség, sem szakirányú gyakorlat sem szükségeltetett, lelkes nyelvcsapásokkal csütörtökön fejeket tálal az új hatalom felé. Íme a megújulás. A köpönyegforgató hóhérok diadala. Szellemi törpék tánca.
Kérdem én, ti lennétek egy ártatlan hóhérai? Mennyi az ár? Néhány hónapnyi lóvé? A független vérét talpnyalók tapossák. A függetlenségnek ára van.
A győztesek ócska trükkje bevált. Mossák majd kezeiket. Ők nem tudták. Nem itt élnek. Vékonyka hangon akadt tiltakozó. A demokrácia szelíd őrzője látja a boszorkány üldözést. Köszönet, minden bátor hangért.
Még itt élek.
De mit mond majd egyszer a hajbókolóknak a vezér? Bár hozzá, talán nem is jut el...
Mit szól, ha megtudja, a közel 2 éve előzetesben ülő volt polgármester dédelgetett kedvencével paktált le a a helyi hatalom? Esetleg koncepciós perről van szó, és ezzel akarják jóvátenni? Netán ismét oda jutunk, hogy a bűn gyökere közös? Mi a magyarázat? Az én szemembe nem mernek nézni...
Mai köpönyegforgatók, vigyázzatok.
Nekem múltam, jövőm, elvették pártkatonák. Ezt megéltem, azt tudom.
Egyik legszebb szavunk az ember. De ami lényege, az emberség, hiányzik oly sokakból.
Köpönyegforgatók. Állatok.
Ne reméljetek, a jövő az emberséges embereknek dolgozik. Az én hitem erős. Nem loptam, csaltam, hazudtam. S nincs az az ár, amiért a lelkem eladnám. Nem éri meg. Van agyam, szívem, erőm.
A csöndes napok folytatódnak. Az én munkám elvehetik. De mit érnek vele?
Ott leszek mindenhol. Az utcán, a téren. Az emberek szívében.
Sok éve a Dzsumbujban forgattam, a végtelenül elkeseredett emberek azt mondták, eltapossa őket a hatalom.
A tisztesség nem árucikk. Nem eladó. Sem jobbnak, sem balnak. Ha el akarnak taposni, akkor sem.
Nem a hitek, hanem az emberek bűne ami történik. De egyszer majd eljön az igazi számvetés. Lásd a történelmet, a gazembereket mindig elüldözi a nép. A köpönyegforgatók nevét köpönyegforgatóként jegyzik a könyvek.
Mai hóhérok, ti sem mentek az égbe. Az eget nem lehet birtokolni. Az ég mindenkié.

Sötétség - Én nem vagyok K. Béla unokája

Barátaim!
Vélhetően utolsó beszélgetéseimet láthatjátok az ETV-ben. Kívülről jött emberek söprik el a civil, egyházi, kisebbségi műsoraimat. De Örülök, hogy független voltam, maradtam. Mégis kommunistáznak olyanok, akik a Kosztolányi által is megírt,  K. Béla unokájával cseverésznek mikrofonállványos médiumokban, vagy egykori mszmp-s újságírókból lelkes narancs tapsolókká vált bértollnokokkal kacsintanak össze cinkosan.
Mi a bűnöm? Párválasztásban a szívemre hallgattam...
Mi a bűnöm? Az elmúlt 10 év alatt nem jártam be az önkormányzatba, és sem jobbról sem balról nem gyűjtöttem politikus haverokat.
Mi a bűnöm? Erzsébetvárosban élek. Egy lepattant utcában. Milliók nélkül.
Mi a bűnöm? Nekem a kereszténységem nem címke.
A családom is megszenvedte a diktatúrákat, rám is ez a sors vár.
Nemzeti együttműködésbe a független nem fér bele.

Hajrá Anna!

KEDVES ERZSÉBETVÁROSIAK!
Szomorúan látom,hogy hátul kullogunk a sorban, ha egy helyi tehetségért kell szorítani.
Valahogy másképp működik ez vidéken... Itt van például a Megasztár. Falvak,városok büszkék szülöttjükre. De mi csak sunnyogunk. Pedig a legapróbb döntős, a 11 éves PELLEI ANNA, a mi büszkeségünk, hiszen az Erzsébetvárosi Általános Iskola 5. a osztályos tanulója. Ennek a kicsi emberkének szüksége van a szeretetünkre, a buzdításunkra, a szavazatainkra. Hajrá kicsi ufó, hajrá kicsi lány! A jövő a tiéd!

Örömmel hallom, hogy kerületünkben egyre többen fognak össze a vörösiszap károsultjainak megsegítésére. A Janikovszky iskolában még a gyerekek is!!!!
A VI.kerületi Teréz templomban jótékonysági koncert lesz, október 22-én este. A bevételt a károsultak megsegítésére ajánlják fel a szervezők. Fővédnök a polgármester asszony.
Követhetnénk a szomszéd kerületet a jóban. Csodálatos templomjaink, és kiváló művészeink nekünk is vannak...
Ne maradjunk le!!!!SEGÍTSÜNK!!!

János csodálatos betlehemet készített mindenki örömére. Bízom benne, hogy az adventi időszakban sokan láthatják majd a Közösségi Házban,

S újabb kisember születik (talán ma?). Isten éltesse Karoláékat! Mamának, babának minden szépet és jót!

Ági nagyon boldog szülinapot! Ne hagyd, hogy a világ lapátra tegyen! Büszke vagyok, hogy ismerlek.

Valaki azt mondta, miért nem keresem a politikusokat. Minek, ha ők másokat keresnek. A kör mindig ugyanaz, én meg ezen a körön kívül álltam mindig. Nem is lesz ez másképp.
De hogy feladat bőven van, azt nélkülük is látom. Megvalósult gondolatom, a "Gondolatkő" is arra késztet: ÁLLJ meg EMBER, NE GYŰLÖLJ, SZERESS.

BÉKÉT ERZSÉBETVÁROS! HAJRÁ ANNA!

egy Önök közül, közületek

Gyertyák

Kedves barátaim!
Elkezdődtek a szegénység elleni küzdelem hetei a Klauzál téren.
Égtek a mécsesek mindannyiunkért. Halkan szólt a hang. Kevesen voltunk. Hiszem, hogy egyre többen leszünk. A közösségi házban szívet melengető rendezvényt tartottak a kicsiknek. Csupa óriási szempár.
Kicsi életek, akik már megtanulták, mit jelent, ha nincs meleg ebéd, ha anyának vagy apának nincs munkája, ha az iskolában csúfolják a származás miatt...A gyerekek majszolták a kalácsot, itták a kakaót...mintha majd száz évet repültünk volna vissza az időben.. Olvastok még József Attilát? Olvastok egyáltalán?
Köszönet a pillanat emberségéért Karolának, Editnek, Zsókának és a többi áldozatos segítőnek.
A hétvégén a szomszéd ház előtt demonstráltak a lakhatásért. Az aktív hajléktalanok és aktív hajlékosok csoportja végigjárta a Csányi, a Klauzál, a Király és a Kazinczy utcát. "Stigmák helyett megoldást! Tiltás helyett lakhatást!"
Igazuk van.
S ők még nem is beszéltek a homlokzatok mögött meghúzódó nyomorról. De aggódom, hogy nem sokára jobb is lesz erről hallgatni... Mert itt válaszok nincsennek. S ha vannak is, hol lehet majd elmondani...
Burke azt írja: A gonosz győzelméhez nem kell más, csak az, hogy a jó emberek tétlenek maradjanak.
Ma még gyertyát gyújtunk. Ma még hisszük, demokráciában élünk. Ma hallottam, hogy egy másik kerület médiumait már kitakarították. Így. Kitakarították. Demokráciában élünk? Kollégák maradtak munka nélkül. Nincs kétségem itt is megtörténik majd. Szóba sem állnak a győztesek. Írtam már, a függetlenségnek ára van. Nem csak annak. A sajtó szabad?
Látom magam előtt a reménykedő gyermek arcokat ebben a harlemi világban. Felidézem a saját gyermekkoromat, amikor egy munkáskerületben voltam elsőáldozó, apám a Szabad Európát hallgatta, anyám a beteg húgomat ápolta...Mi távol voltunk a párttól. Annak is ára volt. Nagyika azt mondta, Jézus szeret. De erről nem szabad beszélni. Emlékszem, amikor meghalt Brezsnyev, és Horváth néni vigasztalta másik Horváth nénit: Marikám, hát nekünk itt van a Kádár. De őt meg mi nem szerettük. Nagyika egyszer megmutatta, hol is voltak a földjeik, amiket államosítottak. Laci bácsikám, aki szanitéc volt 56'-ban, és 1988-ban meghalt /alig 50 évesen/, mindig szeretett volna egy olyan országban élni, ahol szabad másképp gondolkodni, ahol ki lehet mondani a véleményt. Ahol a televízióból nem egy hang szól. Ahonnan nem kell elmenekülni máshová. Kíváncsi vagyok, ma mit mondana...
Néhány nap múlva október 23.  Gyertyát gyújtunk a hősökért. Emlékezünk. Emlékezzünk a jelenre is.

Szolidalitás

Ma a Klauzál téren elkezdődnek a szegénység elleni küzdelem hetei. De jó lenne, ha sokan összegyűlnénk, és legalább jeleznénk, hogy milyen fontos az emberi hang..., az emberi szó..., a cselekvő szeretet. ZSuzsi, Eszter, Réka - ott leszek. Gyertek Ti kedves többiek is. Itt még tehetünk valamit. A közöny iszapját söpörjük el.
Fájdalmas és iszonyú történések vannak mögöttünk. Szörnyű tragédiák, tönkrement életek. Kolontár, Devecser.
A hitem,  - hogy sokan vagyunk, akik számára fontos a segítségnyújtás a rászorulók számára -, egyre erősödik. Nektek köszönhető barátaim. Amikor egyik barátnőm, Bea, már a tragédiát követően szinte azonnal azt hangsúlyozta, hogy az emberek mellett segíteni kell a sérült állatokat is. Menni kell, és tenni kell. Itt nem lehet várni....Amikor egy másik kedves Csányi utcai ismerősöm, azt mondta, előzzük meg a tragédiákat. Mindenhol. A politika szálai összekúszálódtak már régen. Ki az igaz, és ki az aki hazudik?
Ágiék házában még mindig nem lehet aludni a zajtól...Az utcában egyre több a lopás. Falak épülnek. Falakat építünk magunk körül. De vajon ki véd meg minket, az elhallgatás börtönétől?!
A hajléktalanok közül télre kinek jut majd fedél?
Ez a mai nap arról szól, hogy mutassunk példát, legyünk apró jelek a világban. A szeretet erejével hívjunk másokat. Segítsünk a rászorulóknak!
Készüljünk a hidegre, a sötétségre.
Egyszer valaki azt mondta, a segítségnyújtásból nem lehet karriert építeni. Lehet, igaza volt, igaza van.
De aki csak azért tesz vagy nem tesz, mert számára mindez csak önös érdek, az később magára marad.
Mi barátaim, szeretünk közösségben élni.
Legalábbis szeretnénk...

Folytatjuk barátaim...

Édeseim!
Nem győzöm elégszer mondogatni magamnak, hogy mennyi mindent adtatok nekem. A plakátháborúnak szerencsére vége...igaz én nem lógtam oszlopokon. Nem is volt sem cél, no meg a pénz is inkább jobb dolgokra kell. Gyerekprogramok, ceruza, kréta...Köszönöm Csányi utcaiak, Klauzál tériek, köszönöm drága lokálpatrióta barátaim. Ne keseredjetek el, ez a környék azért picit nyert is. Újabb barátságok szövődtek.Újabb tervek születtek. A hit ott van valamennyiünkben. Mi biztosan tudjuk, ide tartozunk.
Drága nőtársaim, a feladat óriási. Senki sem fog helyettük megoldani olyan dolgokat, ami minket köt össze.
Azt mondják, a lélekre nincs szükség a politikában. Kíváncsi leszek, lelketlenül megy-e? Kíváncsi vagyok merre megy a jobb és a bal...Hiszem, hogy rossz politika, ha színe szerint listázzák az embert. Mert - ahogy már írtam - tisztességes akad itt is ott is.
Nagy a győztesek felelősége. Nyilván, ha bosszú vagy önös érdek motivál egy politikust, hosszú távon előbb-utóbb elbukik. Mert a köz békét kíván. Összefogást.
Előfordulhat, hogy függetlenként sem láthattok majd a televízióban. Előfordulhat, hogy a sajtó arra halad majd, hogy mikrofon-állványokra lesz szükség. Ez nem voltam, nem vagyok, nem leszek.
Ha én zászló volnék....
Itt helyben továbbra is megoldatlan annak a Csányi utcai háznak a sorsa, akiknek nyugalmát egy pincében működő kocsma zavarja. Nem kezdhették el a továbbtanulást azok a családanyák, akiknek nincs a zsebükben regisztrációs díjra való elegendő összeg. Jön a hideg, sok-sok embertársunknak nem jut majd meleg. A téren lassan csupaszodnak a fák, s vajon a szívek kiürülnek-e... Most mindenki vár.
Vagy keresi a kapcsolatot a győztesekkel. Mert a győztessel együtt lenni jó. Mert akkor nem fenyeget a veszély, hogy pária leszel. Vagy fél, hogy nincs jövője. A jók néha elbuknak, de ha van erejük, megrázzák magukat, és folytatják tovább.
Folytatni kell.
Független polgármester barátaim vidéken sikerrel vették az akadályt. Szívből gratulálok nekik. Erőt adnak nekem. Erőt adunk egymásnak. Jóllehet, hamarosan kiderül, hogy a demokrácia veszélyben van-e...
Folytatom barátaim.

Érdemes

Drága barátaim!
Tiszta szívből köszönöm, hogy több mint 100-an, a párt logók ellenére rám adtátok a szavazatotokat.
Tudom, sokan most szomorúak és csalódottak vagytok, mert hittetek valamiben...Abban, hogy a helyi embereket helyi képviselheti. Erre most még várnunk kell. De az elmúlt 60 nap csodája elég erőt adott a folytatáshoz.
Holnap már folytatom. Majd folytatom,
Békét Erzsébetváros!
Nyugodalmas jó éjszakát!
Egy közületek.

A jövő a miénk

Kedves Erzsébetvárosiak! Kedves lokálpatrióták! Kedves békére vágyó civilek!
Holnap a választás napja lesz. Vasárnap. Hajdan ez volt a vásár napja is. Vásár nap-vasárnap.
Egykor a marhákat, birkákat is ezen a napon terelték eladni.
Megnézték ilyenkor a jószág fülét-farkát-fogát. De néha tévedtek a vevők, s olyan árut vettek, ami csak hírből volt jól tejelő, mert a valóságban kivénhedt, kasztrált bika volt...
Hát igen, szélhámosságok akadtak régen is.
Ma gyakran az ember is egyrészről csak áru, másrészről meg bepalizható balek.
Olvasom, hogy az egyik pártnál még pénzért is lehetett képviselő-jelöltséget venni. Ki tudja igaz-e?
Hallom, hogy egy másik párt ügyeletes okosa bőszen azt magyarázza a televízióban, ők bizony még soha semmi rosszat nem csináltak és majd belejönnek az irányításba, ha bekerülnek a testületbe. S képzeljétek mi történik?! A műsor alatt szépen leszaggatják aktivistáik a független-jelölt plakátját. Nem az utcán, nem a téren, hanem abban a kopott házban, ahol a független él. A független nézi elmélyülten az ablakból, milyen gyorsan dolgoznak. Kérem szépen, hát így hogy lehet más a politika? Szegény tisztakezű jelölt meg beszél a tv-ben, s tán nem is tudja, hogy akarják őt eladni a pórnak...Ha meg tudja, hát nagy a baj ott is.
Mindenesetre a függetlent, az itt élőt nem kérdezte senki. Az ötletei, a mondatai jók ma is. Egy harmadik párt igaza ügyesen beleszővi a mondatait a sajátjába. Teleportált a gondolataiba. Látszik, hogy tud blogolni. Ügyes. A függetlent meg hívják a barátai: Hallottad, láttad. Igen. Hallottam, láttam. (S persze fáj is, hogy akit egykor segített, az őt mit választót elárulta.)
Kapja a horgokat a jobb-és bal horgokat a demokrácia. Mutyi világ van Gazemberériában.
Hazudtak, hazudnak a politikusok. Tisztelet a kivételeknek. Hajrá valódi függetlenek. Hajrá Hunya és Magyarhertelend! Hajrá erzsébetvárosi civilek!
Nekünk valódi jóakaratúaknak feladatunk van. Hosszú az út. A homokzsák szerepből ki kell végre bújni.
Elég volt az övön aluli ütésekből. Elég, hogy bemocskolják a kerületet. Elég, hogy bemocskolják a hazát.
Mi barátaim, most indultunk el. Nekünk a cselekvő béke útját kell követni. Lépésről-lépésre tenni a másikért. Megújulni önmagunkért és a másikért.
Állam bácsi, kerület néni nem oldja meg helyettünk a dolgokat.
Vasárnap a pihenés napja és a családé is. Drága édesanyám ilyenkor reggel elmegy a templomba. Neki ez is a béke útja. Imádkozik. Értem, mindannyiunkért. Egy élhetőbb világért. Hivőkért és nem hívőkért. Elesettekért, magányosokért, eltávozott szereteinkért.
Anyu, ne sírj értem, ne félts! Köszönöm, hogy mellettem állsz. Köszönöm, hogy sok-sok ledolgozott év után is mutatod az utat. Köszönöm, hogy a nyugdíjasok arcában a Te arcodat látom. Köszönöm, hogy tisztességre neveltél, és bíztál bennem mindig. Köszönöm, hogy megtanultam bízni.
S remélem, át tudom adni a gyermekeimnek, a körülöttem élő gyerekeknek, fiataloknak és idősebbeknek.
A szeretetet.
A jövő a miénk.
BÉKÉT ERZSÉBETVÁROS!
EGYEDÜL ÖNÖKÉRT!
EGY ÖNÖK KÖZÜL!

A jog barátja

Kedves barátaim!




Ma Malvin napja van, és ennek a névnek a jelentése nagyjából azt jelenti: a jog barátja.



Isten éltesse hát a Malvinokat, és a jog barátait. Kevesen vannak. Ritka a név. Kevés a törvénytisztelő.



Ez egyrészt a statisztikákból tudható(név), másrészt a híradásokból (törénysértések).



Nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, szinte példátlanul mocskos a 2010-es önkormányzati választási időszak. A plakátháborúról már nincs értelme írni, mert látjátok. De Ti, akik még hordozzátok magatokban a demokrciába vetett hitet, kérlek ne tépkedjetek, és ne gyűlölködjetek, mert akkor olyanokká váltok, mint a megroppantott gerincű pártkatonák. Nekünk az utca jobb és baloldalán élőknek gyűjteni kell az erőnket a pártatlan összefogásra. Hitegetésből bőven kijut. Hazugság, ha azt mondják, ha holnap X vagy Y lesz a polgármester, akkor majd megújul a lakásod, kicserélik az ajtód vagy ablakod. És mi van a szomszédoddal? Azzal, aki becsületesen dolgozik, s reméli, hogy ő tisztességesen boldogul. Volt már vízöntő-korszak, de itt évtizedek óta gazemberéria van. Egymásra mutogatós mocsok.



Milliókkal feltuningolt katyvasz, ahol a kisemberekneknek csak a kereskedelmi tv-k mesevilága jut.



A politikai retusált celebek, akik együttérzők, őszinték, akiket még véletlenül sem csak a plakátokról ismerünk...itt élnek köztünk, mint az idegenek. A nagyok. A kijelöltek. A másikat letaposók. Barátok közt vannak. Nagy a haveri kör. Nagy a lóvé. A plakátarcokra, harcokra is. Ez nem valódi megmérettetés. Ez szint alatti produktum.



Gyalázat, hogy a lakó a rendőrségre rohangál, mert oda az éjszakai nyugalma.



Gyalázat, hogy az idősek hónapjának kezdetén oda a nyugdíjasok biztonsága.



Gyalázat, hogy az utcán már átmenni sem tudsz, mert a kátyúban kibicsaklik a lábad.



Gyalázat, hogy a kerületben van szülő, aki eladja leánygyermekét.



Gyalázat, hogy a hátrányos helyzetű anyáknak nincs esélyük a továbbtanulásra.



Gyalázat, hogy civil szervezetek vannak a csőd szélén.



Gyalázat, hogy kívülről jött pártkatonák döntenek sorsok felett.



Gyalázat, hogy a tudásnak és a becsületes munkának nincs becsülete.



Gyalázat, hogy összefogás helyett a megosztásra törekednek.



Gyalázat, hogy el akarják hitetni, hogy csak akkor lesz jobb, ha logókra szavaznak az emberek.









Egy körzet sorsa az ott élőkön múlik.



Egy körzet fejlődéséért az ott élők tehetnek.



Ez a körzet az enyém, a tiéd, a miénk.



Fogjunk össze asszonytársaim, és ti kedves férfiak. Fiatalok és keésbé fiatalok.



Rengeteg a feladatunk, mert mi itt élünk, itt élnek a szüleink, a gyerekeink.



Függetlenül a politikai szlogenektől, egymástól függünk.









Egy ember, aki itt él, itt bizonyított. Egy ember, aki nem csak beszél, cselekszik is.



VELETEK. ÉRTETEK. KÖZÜLETEK.



SZAVAZZATOK!

A zene az kell

Nektek!
Imre bácsi azt mondta az Akácosudvarban az ingyenes filmklubban, hogy a zene az mindig kell.
Igaza van. Erzsébetváros zeneiskolája ma megjelentet egy csodálatos kiadányt az elmúlt 100 év kerületi zeneiskoláiról.Szívből gratulálok a jóhoz.
Néhány mozgássérült embertársunk életében először eljuthatott a Balaton-felvidékre. Szorítok, hogy az élmény megismétlődjön.
A pár hetes Szilvikének, testvéreinek és egyedüllálló édesanyjának lett fűtés az otthonában.
Ági nem adja fel a küzdelmét a gyermeke és a ház nyugalmájáért. Natália tarts ki!!!! Veletek vagyok - leszek.
Lajosnak végre ismét lesz kutyusa. Nem lesz egyedül. Bea, Magdi, Marika és a többiek együtt megcsináljuk, amiről beszéltünk.
Az Akácfa utcában egy asszonytársam néz szembe a rákkal. Hiszem, a szeretetnek gyógyító ereje van.
Furman Imre jogvédő, költőre emlékezünk október 29-én 18 órától a Ráday Könyesházban. Ő is egy volt közülünk.
Október 15-től ismét elkezdődnek a szegénység elleni küzdelem hetei kerületünkben. Küzdjük együtt rászoruló embertársaink megsegítéséért!
Tartsatok velem, velünk.
BÉKÉT ERZSÉBETVÁROS!

A jog barátja

Kedves barátaim!
Ma Malvin napja van, és ennek a névnek a jelentése nagyjából azt jelenti: a jog barátja.
Isten éltesse hát a Malvinokat, és a jog barátait. Kevesen vannak. Ritka a név. Kevés a törvénytisztelő.
Ez egyrészt a statisztikákból tudható(név), másrészt a híradásokból (törénysértések).
Nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, szinte példátlanul mocskos a 2010-es önkormányzati választási időszak. A plakátháborúról már nincs értelme írni, mert látjátok. De Ti, akik még hordozzátok magatokban a demokrciába vetett hitet, kérlek ne tépkedjetek, és ne gyűlölködjetek, mert akkor olyanokká váltok, mint a megroppantott gerincű pártkatonák. Nekünk az utca jobb és baloldalán élőknek gyűjteni kell az erőnket a pártatlan összefogásra. Hitegetésből bőven kijut. Hazugság, ha azt mondják, ha holnap X vagy Y lesz a polgármester, akkor majd megújul a lakásod, kicserélik az ajtód vagy ablakod. És mi van a szomszédoddal? Azzal, aki becsületesen dolgozik, s reméli, hogy ő tisztességesen boldogul. Volt már vízöntő-korszak, de itt évtizedek óta gazemberéria van. Egymásra mutogatós mocsok.
Milliókkal feltuningolt katyvasz, ahol a kisemberekneknek csak a kereskedelmi tv-k mesevilága jut.
A politikai retusált celebek, akik együttérzők, őszinték, akiket még véletlenül sem csak a plakátokról ismerünk...itt élnek köztünk, mint az idegenek. A nagyok. A kijelöltek. A másikat letaposók. Barátok közt vannak. Nagy a haveri kör. Nagy a lóvé. A plakátarcokra, harcokra is. Ez nem valódi megmérettetés. Ez szint alatti produktum.
Gyalázat, hogy a lakó a rendőrségre rohangál, mert oda az éjszakai nyugalma.
Gyalázat, hogy az idősek hónapjának kezdetén oda a nyugdíjasok biztonsága.
Gyalázat, hogy az utcán már átmenni sem tudsz, mert a kátyúban kibicsaklik a lábad.
Gyalázat, hogy a kerületben van szülő, aki eladja leánygyermekét.
Gyalázat, hogy a hátrányos helyzetű anyáknak nincs esélyük a továbbtanulásra.
Gyalázat, hogy civil szervezetek vannak a csőd szélén.
Gyalázat, hogy kívülről jött pártkatonák döntenek sorsok felett.
Gyalázat, hogy a tudásnak és a becsületes munkának nincs becsülete.
Gyalázat, hogy összefogás helyett a megosztásra törekednek.
Gyalázat, hogy el akarják hitetni, hogy csak akkor lesz jobb, ha logókra szavaznak az emberek.

Egy körzet sorsa az ott élőkön múlik.
Egy körzet fejlődéséért az ott élők tehetnek.
Ez a körzet az enyém, a tiéd, a miénk.
Fogjunk össze asszonytársaim, és ti kedves férfiak. Fiatalok és keésbé fiatalok.
Rengeteg a feladatunk, mert mi itt élünk, itt élnek a szüleink, a gyerekeink.
Függetlenül a politikai szlogenektől, egymástól függünk.

Egy ember, aki itt él, itt bizonyított. Egy ember, aki nem csak beszél, cselekszik is.
VELETEK. ÉRTETEK. KÖZÜLETEK.
SZAVAZZATOK!

Teleportál

Kedves barátaim! Kedves erzsébetvárosiak!
Minap egy ifjú emberrel, Áronnal beszélgettem. Áron szerint a legkülönlegesebb dolog a teleportálás, s mire felnő, addigra kitalálja, hogyan is működhetne igazán a gyakorlatban. A lényeg az, hogy egy szempillantás alatt ott legyünk, ahol szeretnénk. Én például egy olyan Erzsébetvárosba szeretném magam teleportálni, ahol nincs nemzeti vizelde, nem penészesek, salétromosak a falak, nincsennek patkányok, és nem verik át az embereket. Ahol közpénzekből fizetettek válaszokat adnak. Ahol nem nő össze a romlottság gyökere.
De félre a tréfával, van amihez teleportálni sem kell. Például ilyen a barátság. Szombaton a Klauzál téren olyan jó kis béke szigetet varázsoltunk, hogy megálltak még a külföldiek is...Fotóztak és dicsérték, hogy milyen jó itt a lokálpatriótizmus. Volt fehér asztal, házi süti, kicsinek játék, nagyok közt emberség. Nem kellett hozzá kampánypénz. Csak a helyi emberek valódi összefogása. Hiszem, hogy a jövő sikere is ebben rejlik. S ha a teleportálás még sem sikerülne, akkor is lehet körülöttünk egy élhetőbb világ.
Hiszen egyre többen állnak ki a jogaikért, egyre többen nem hagyják, hogy eltapossák őket. Még ha csupa láthatatlan betűvel írják is a nevüket, még ha hazugságokkal akarják megfosztani őket egymástól, akkor is ennek a küzdelemnek értelme van. Ezek nem pusztán szavak. Megélem itt a mindennapokban. S annyi muníciót kapok a megélt sorsokból, hogy bőven van-lesz miért dolgozni. A szutykot, mivel beverik az embert, le kell törölni. A plakátokra, vastag öndicséretekre költött pénzből hány házat lehetne felújítani?
Nekem nincsennek óriásplakátjaim. Nem is szárad retusált arcomra az oszlopon a guanó. Engem nem finanszíroznak pártok közpénzből. Nekem az "egyenlő esélyt" is kicsiben nyomják a helyi médiumban.
Hívtok és elmondjátok nekem. Kérlek ne bosszankodjatok ezek miatt! Az antidemokratikus politikai játszóterek szörnyű hozadéka a kisajátító önzés, melynek legnagyobb vesztesei az önmagukat feladók. Ma még talán nem tudják - mert nem akarják tudni -, hogy a választók ámítása csak rövid ideig tartó állapot.  Persze emberi léptékkel számítva az ilyen rövid ideig tartó állapotok kibírhatatlanul hosszúnak tűnnek...
Ma bátorság kell a barátsághoz. Bátorság a tisztességhez. Bátorság az emberséghez.
De találkozom veletek, és látom, hogy sokan vagytok még őrzők. A józan ész és a tiszta szív őrzői.
Köszönet nektek családanyák, családapák, egyedülállók, fiatalok és idősebbek. Köszönet nektek azért, hogy néhány egyszerű szórólapomat tovább adjátok, munka és család mellett támogattok. Köszönet azért, hogy bár sokan közületek másképp képzelitek a rendet és a vezetést, mégis találtatok, találtok közös nevezőt.
Az igazi barátság, az igazi szerelem, az igazi lokálpatriótizmus az emberi szabadság körébe tartozik.
Emberek közt jön létre. Nem a különbséget hangsúlyozza. Nem festi át a színeket. Nem kirekeszt. Nem gyűlöl. Nem tépked plakátot. Befogad és elfogad. Legyőzi a rosszat a jóval.
20 éve azt hittük a szabadság jó értelemben vett rendet szül. Tévedtünk. Megcsúfolják a klasszikus bal és jobboldali értékeket egyaránt. Gyakran képzetlen pártkatonák, kívülről jött béremberek döntenek sorsokról. Ha kell szabályt módosítanak, ha kell kisajátítanak, vagy csak egyszerűen lejáratnak, vagy semmibe vesznek.
Fiatalok mennek el ebből az országból, munka és család mellett képzettséget szerzők ábrándulnak ki, mert azt látják, könnyebb a boldogulás, ha álarcot öltenek, ha hallgatnak. Ha asszisztálnak a hazugságokhoz. Csoda hogy annyi a megkeseredett, önmagába forduló embertársunk? A nyugdíjasokkal és a gyerekesekkel való politikai játékok az elmúlt 20 év alatt megszülték az általános csömört. Az értelmet kell végre megtalálni. A szembenézést a hibákkal. Egyszer feltenni végre a kérdést a pártpolitikusoknak: Miért a helyben élőket kell eltaposni? Igaz erre a kommunikációs tréningeken már elkészült a sablon válasz: Újra lényeg az ártatlan hely. Most kinézek az ablakon. Teleportálom magam az utcára. A barátság mindig győzhet. A demokrácia vesztésre áll.

Szép álom

Szívbemarkoló szavak érkeztek hozzám egy olyan embertől, aki itt született, aki itt szerezte az első barátait, aki itt adott életet a gyermekének, aki egyszerűen csak itt szeretne békében élni...
Elmesélte, hogy milyen volt valaha a kerületünk. Milyen volt, amikor nem csak plakát tépkedésről, meg ígéretekről szólt az élet...Furcsa, mert egy nagyon kedves régi szomszédom jutott az eszembe, mikor a sorait olvastam. Ernő bácsinak hívták, és sajnos ma már nincs közöttünk. Mikor még kicsik voltak a gyerekeim, rendszeresen mesélt nekem, nekünk. Arról, hogy milyen is volt Erzsébetváros, amikor még ő volt fiatal. A háború utáni nagy szegénységről, amikor úgy főztek levest, hogy az egyik szomszéd adta a húst, a másik a krumlit, a harmadik a zöldséget, a negyedik meg főzte. Aztán kiültek a gangra tányérostul, és együtt álmodtak egy szebb világot maguknak. Ernő bácsi felesége, Jutka néni (aki, hála istenek, még itt él velünk), mikor már nagyon beteg volt a férje, elmondta, hogy bizony Ernő bácsi kisfiúként hogyan surrant be a gettóba, hogy ennivalót vigyen a barátainak... A barátainak, akik közül néhányan nem élhették meg a felnőttkori álmokat. Örökre gyerekek maradtak. A gyűlölet eszméje soha sem válogat. Fertőz, rombol, pusztít. Egymásnak uszít.
Ernő bácsi arcán akkor is ott volt a huncut mosoly, amikor a rák már szinte felemésztette. Azt üzente mindenkinek: GYEREKEK A SZERETET A LEGFONTOSABB. Ő tudta, megélte, megszenvedte.
S mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, hinni akart egy emberibb világban. Ő itt élt közöttünk. Egy volt közülünk.S ma, amikor olvastam egy kedves ember sorait, ismét meggyőződtem arról, hogy senki és semmi nem veheti el az ember szépbe szőtt hitét. Ha eltapossák a virágainkat, hát ültessük újra. Ha elhallgatják egy ház lakóinak borzalmas mindennapjait, hát beszéljünk róla. Ha gyávák a politikusok, hogy konkrét problémára konkrét választ adjanak, akkor mérlegeljünk, mi az ami kell, ki az aki kell nekünk.
Nem lehet, hogy a kerület a politika játszótere legyen. De sajnos az. Az eszközöket hiába festik színesre, ha a valóság szürke. Hiába mennek más kerületbe beszélni a semmiről, ha az ami történik, velünk történik.
Hiába tesznek úgy, mintha nem lennénk.Vagyunk. Feketén-fehéren.

Plakátháború

Nem akarok és nem is tudok plakátarc lenni. A hazug szórólapokkal, csalfa ígéretekkel megkreált "személyiség" prototípusa távol áll tőlem. A tükör legyen azok előtt, akik például az álalam kitalált Gondolatkő előtt feszítenek, mintegy azt sugallva az itt élőknek: lám, ezt is én csináltam...Ez őszintén szólva erkölcstelen és gyalázatos. A pártkatonák vegyék már észre, hogy a milliárdokat, amit plakátokra költenek, a házakra, az utcákra, a terekre kellene fordítani. Adni belőle az éhezőknek. Persze ezt eszük ágában sincs észre venni....Én nem a plakátokkal kívánok csatázni, nem a közpénzekből finanszírozott kreálmányokkal vívni. Jobb és élhetőbb kerületet szeretnék. Olyat, ahol a helyben élő szolid levelét nem tépik le a bérragasztók. Olyat, ahol a helyieknek van szava. Nem csak le vannak...
Demokráciánk ismét mély ütéseket kap ezekben a hetekben. Ismét megcsúfolják. Olyanok, akik egy felolvasott levélért már 2006-ban is az újságíró kirúgatását követelték. (Ha kíváncsiak vagytok akkor erről majd bővebben...)
Olyanok, akik sem a tisztességes bal, sem a tisztességes jobboldalit nem becsülik. A független meg különösen problémás, mert kimondja, a király itt is ott is meztelen. A józan kritika vagy a jobbító szándék itt egyenesen bűnnek számít. Tapsolj a pártokkal, és akkor nem kell félned. Ez nekem nem megy, mert a barátaim, a szomszédaim, a lakótársaim nem tagadom meg. S ők bizony nem kockafejjel nézik a világot. Tisztelek fidesz tagot, de szocialistát egyaránt, akadnak barátaim más pártokban is. De ne kényszerítsen senki sem engem, sem mást, hogy megtagadjam, megtagadja bármelyiket. Tudom, az egyik párt arra készül, elfoglalja majd a televíziót, ami szeretett munkahelyem volt sok évig, tudom a másik meg arra készül, hogy büntessen azért, mert nem teszek lakatot a számra a hibáik miatt. Mind ütés a demokráciára.  Mégsem félek. S ti se féljetek. Az erő a szívben lakozik, nem a plakátokban. Én 55 nappal ezelőtt döntöttem, hogy elindulok. Nem bántam meg. A jövő előttem áll. A hitem erős. Köszönet nektek asszonytársaim, meg ti dolgos férfiak.
Van egy ház a szomszédunkban. Egyszerű, kopott, romos. A pincéjében épül a discó, a lakók vízórája meg rácsok mögé került. Pici gyerekkel kell éjszakára máshová menni, mert ha szól a buli, akkor ott bizony aludni nem lehet. A lakók tüntettek, fordultak mindenhová, de válasz helyett, csak azzal szembesültek, hogy néhány méterre a téren lelkes kampánycsapatok hirdetik az igét. De a lakókkal senki sem nézett szembe.
No ez ellen kell küzdeni.

Ki kit

Kedves barátaim, laktársaim!
Kérdezte tölem valaki a minap, hogy vajon mi áll a hátterében, hogy elindultam képviseljelöltként.
Vajon hogy lehet az, hogy televíziósként jóban voltam a helyi képviselőkkel, most meg íme, elindulok a választáson. A szeretet dumát meg senki sem veszi be, és kíváncsi arra is, hogy vajon ki árult el kit.
Nagyon fontos gondolatok ezek, s lám nem is lehet ezekről eleget beszélni.
Igen, újságíróként, dokumentumfilmesként valóban megadtam a tiszteletet minden egyes beszélgetőpartneremnek. S ezen nem kívánok változtatni a jövőben sem, hiszen mind a jobb, mind a baloldalon akadnak olyan személyek, akik őszintén ragaszkodnak a kerülethez,és itt is élnek.
Különösen tisztelem dr. Bolesza Emőkét, aki függetlenként volt a korábbi képviselőm, és október 3.-ig minden levélféle ellenére ő látja el a képviseletet.
De! Mindazok, akik a másikra mutogatnak, miközben nem is itt élnek, azokból inkább nem kérek. Igen ők azok, akik elárulják az itt élőket. A munkámhoz hozzátartozik a kíváncsiság, és az is hogy meg kell hallgatni a másik felet. Ha azonban ennek gátat szabnak, szabnának azt jeleznem kell..Az sem titok, hogy a különböző politikai oldalak gyakran és néha gátlástalanul sajátították ki a kezdeményezéseimet, az ötleteim. S jártak így sokan mások.is... Ettől persze még senki sem fog bele azonnal a politikába. A késztetés onnan jön, hogy szembesültem azzal, hogy az 1. v.k. lakóit csak távolról szeretik a pártok. Itt nem fontos a helyi , az itt élő jelölt. 4333 választópolgár szembesülhet ezzel az 1. v.k.-ban. Leszögezem: ITT ÉLEK.  /Az újságíró pedig csak addig, amíg a politikusok holmi játékszernek tekintik. Ötletgazdának, Teréz anyának./
Én itt lakom, és nem vagyok játékszer. A műsoraim 90 százalékában távol állt tőlem a pártpolitika. A civil, kisebbségi vagy vallási fórumok bevezetését a helyi tv-ben büszkén vállalom. A hajléktalanság elleni küzdelmet, a fogyatékkal élők megsegítését, vagy a roma közhasznú zenekar létrehozásának ötletét úgy szintén. Magánemberként, kerületiként nem szégyellem, gyakran mentem valóban tenni ezekért. Nem zsíros fizetésekért. Igaz, az önkormányzatban nem láttak engem üldögélni. S képviselőkkel bulizni sem. Lakást sem kaptam, s pénzért tanácsot sem adtam. Láttak viszont a nyugdíjasotthonban filmklubot vezetni. Esélyegyenlőségi rendezvényt vezetni. Ingyen. Szóval a szeretet nem duma. E nélkül nem megy. Lehet csatlakozni. Jelen lenni. Szavazni.
Küzdeni a házakért, s a bennük élőkért. S ebben óriási deficit van a helyi politikai oldalakon.
Az én programom nem fentről, pártirányítással kreált.
Az itt élők alakítják.
Legyen szó a Csányi utcáról, az Alpár utcáról, a Klauzár térről, a Király utcáról vagy a Károly körútról. S ezekhez nap mint nap igazodni kell. Nem ígérgetni, mint ahogy most ezt sokan teszik. Gyerekeseknek munkát, ablakcserét haveroknak, bérlakást a választási hajrában. Lámpát ott ahol évek óta nincs. Piacon kánaánt. Lakóknak csöndet, vendéglátósoknak bulit.
Ez a tökéletesen lenézése a választópolgároknak. Ez a tökéletes árulás. Ehhez sem választópolgárként sem jelöltként nem tudok, és nem is akarok asszisztálni. Igen engem, mint választópolgárt elárultak, és ezt jelezni kell, mert vannak még rajtam kívül több ezren ebben a körzetben, akikkel ugyanezt tették.
Ha máshol élnék, talán elfogulatlanul hallgathatnám most a pártok jelöltjeit a televízióban.
De elfogult vagyok a lakók felé. A barátaim, a lakótársaim, a szomszédaim felé.
Nem lekenyerezni kell az itt élőket, hanem megadni nekik a tiszteletet. Mind a munkában, mind a magánéletben.
Nem épülhet úgy szórakozóhely, hogy felette pici babát altatnak, hogy lezárják a ház vízóráját, hogy nem tájékoztatják a lakókat. Ki van kiért?

Az idő

Kedves Barátaim!
Igaz, hogy régen írtam ide, de biztos sokan tudjátok, hogy eléggé elfoglalt voltam az elmúlt hetekben...
Alámerültem a politika bugyraiba. Röviden erről csak annyit mondanék: büdös.
De ne aggódjatok, mert továbbra sem félek, hiszen engem nem az intrika, a hatalom, vagy a meggazdagodás vonz, hanem az hogy továbbra is azt tegyem, amit eddig is, azaz dolgozzam egy szebb, tisztességesebb, emberibb világért. Erzsébetváros közösségéért. A helyért ahol élek.
Kérdés azonban, hogy a mindenkori helyi vagy országos politikai hatalom meddig engedi a függetlenséget.
Azt a függetlenséget, mely csak a közösségtől függ. Erzsébetvárost én úgy képzelem el, ahol élnek méltóságteljes jobb és baloldaliak, liberálisok, zöldek, nemzeti érzelműek, vagy épp a politikai ideológiákra immunisak. Közösen gondolkodók. Értelmiségiek és kétkezi munkások. Haladók és maradók. De valljanak bármit, egy dologban ugyanolyanok: nem a különbségeket keresik, hanem azt ami összeköt: például a hely, az utca, a tér, a szomszédok, a közös programok. A tisztább utca, a biztosabb járda, a kevésbé zajos szórakozóhely. Akik tudják, hogy az új szelek fújta takarékoskodás mottó az itt élőknek vajmi kevéssé üzen valamit. Mert nem lesz szocpol és félszocpol, mert kevés a normális bérlakás. Mert itt élnünk, halnunk kell. Az egyetlen ami előbbrevisz, az ideológiáktól független tenni vágyás és a valódi összefogás.
Nem plakátokkal kell győzködni, hogy ki a jobb. Nem aktivistákkal bizonygatni, hogy ki a frankóbb. Oda kell állni a másik elé. Saját érdemekkel. A megmérettetés igazi tétje, hogy közülünk, itt élők közül választunk képviselőt. Kérlek gondolkozzatok el rajta, hogy vajon mindazon szervezetek, amelyek bárhol kerületünkön kívülit jelölnek, nem becsülik-e le a helyieket. Nem kényszerítenek-e szellemi kiskorúságra bennünket? Vajon dönthetnek-e az ilyen személyek felelősségteljesen, ha éjszakánként máshol hajtják álomra a fejüket? Kérdem én, hogy mondjuk az 1. választókörzet 4333 választó és választható polgára közül miért nem talált jó néhány párt itt élő alkalmas személyt. Szomorú, de a VII. kerületbe régóta kívülről is delegálnak jelölteket a pártok. Ki tudja, talán a logó miatt, vagy a baráti kör miatt...Én speciel furcsának találnám, ha pusztán azért indulnék képviselőjelöltként, mert ebben vagy abban az országos televízióban dolgoztam, illetve vetítik sikerrel a filmjeim. Egy biztos, nem lehet tovább politikai játszótér Erzsébetváros. Bevallom, különösen tisztelek mindenkit, aki itt élve mondja el a véleményét, mert ez a párbeszéd igazi alapja. Titkon remélem, hogy egyszer a mindenkori törvényhozók alkotnak majd egy szabályt, amely kimondja, hogy meghatározott település nagyságnál, kizárólag helyben élő láthat el helyi képviseletet. Továbbá azon is érdemes gondolkodni, hogy mindazok, akik minimum 10 évig egyéni képviselőként vagy polgármesterként tevékenykedtek azok munkája tisztességes elismerésben részesüljön. Mindennek persze záloga, hogy törvényesen megválasztottak legyenek, illetve munkájuk során mutassanak fel vitathatatlan érdemeket.
Tudom kíváncsiak vagytok a személyes történésekre is, ezért mesélek kicsit...
Azaz mesélnék, de minduntalan egy szó motoszkál bennem: KÖSZÖNET, KÖSZÖNET.
Köszönet azért, mert nagyon-nagyon sokan megtiszteltetek az ajánlószelvénnyel. Mert az első napon a duplája összegyűlt. Köszönöm, hogy hisztek bennem. Köszönöm, hogy hihetek bennetek.
Az is eszembe jut, hogy bocsánat mindazoktól, akikhez nem jutottam el. Nem a szándék hiánya, hanem a fizikai korlátaim az oka. Mentem és megyek. Amíg a lábam bírja. Ez naponta sok-sok óra. (Nem 4 óra munka, nem módszer, több. Tisztesség. Keserédes, fájdalmas sorsokkal. Büszkeséggel vagy humorral. Barátsággal. A gonoszkodók mocskát letörli az ember. De szerencsére az ilyet nem veszi komolyan, mert nem a helyiektől kapja. Gyönyörű érzés például látni, hogy újabb kicsi ember született Erzsébetvárosban. Egy újabb reménység a Dob utcában. Isten éltesse Szilvikét - aki ma 4 napos - és a családját! De a döntéshozók felelőssége, hogy legyen fedél is a fejük felett...Öröm, hogy a Csillag nevű kutyus előkerült a Csányi utcában. Büszke vagyok, hogy János képeit megismerhetik, hogy Mari elsőszülöttje elsős lett. Lajosra aki befőttet főz a gyerekeinek. Hogy végighallgattam Jutka és Kati néni tanácsait. Margitka lenyűgöző gondolatait a kereszténységről. Tibi őszinte lelkesedését, hogy jó lenne megint Hanukkakarácsony.
Hogy virágoztunk Erzsikével, hogy Adrienn végre jobban van. Az élet apró örömeiből merítjük az erőt. Ezekből formálódnak a gondolatok, mert ezeket senki sem veheti el. Békét szeretnék végre itt. Nem alamizsnát a rászorulóknak.
Megróttak a barátaim, hogy túl sok időt töltök beszélgetésekkel, mert így nem jutok el mindenkihez. Lehet. De hozzám mindannyian eltudtok jutni. Itt vagyok. Itt leszek.

Vasárnapi csöngetés

Szépen indult a nap. Reggel találkoztam Gyurival, egy igazi lokálpatriótával. Minden tiszteletem az övé, mert úgy küzd a körzetéért - a helyért ahol él -, mint egy szerelmes a szerelméért. Délben édesanyámnál ebédeltünk, és számomra ez különösen fontos...mert nem mutogatni szeretem a magánéletem, hanem megélni. Édesanyám triplán sütött sütit, és még a barátaimnak is tudtam hozni. Délután természetesen a szurkolásé volt a főszerep, mert az egyik kedvenc sportom az úszás, de a műugrást is szeretem. Én is és a családom szinte valamennyi tagja sportolt. Úszni meg szerintem minden gyermeknek meg kell tanulni. Sajnálom is, hogy a kerületünkben erre nincs megfelelő hely. A sportcsarnok meg ki tudja mikor készül el. Elkészül-e valaha?
Szóval melengettem a szívemet a csodálatos magyar sikerekkel. Éppen Barta Nóri tegnapi fantasztikus eredményét ismételték, és olyan, de olyan büszke voltam rá, mert neki tényleg sikerült egy padlóra kerülés, egy műtét után talpraállni. Aki már megélt hasonlót, az tudja, szinte lehetetlen egy komoly sérülés (legyen testi vagy lelki) talpraállni. Az én kicsi lányom - aki tornász volt -, néhány évvel ezelőtt majdnem elvesztette a karját egy rosszul sikerült ugrás után. Ahogy ő fogalmazott: megszegte a torna egyik alapszabályát, azaz azt, hogy gyakorlat közben ne gondold meg magad...Most hogy e sorokat írom, felcsendül a magyar himnusz. És ez nagyon, de nagyon jó. Igaz a szurkolás közben azért némi üröm vegyült az örömbe. Csöngettek, és egy férfihang azt mondta, hozta az önkormányzat lapját. Jó. Leszaladtam hát gyorsan, hogy megnézzem, mit ír a helyi sajtó. Átvertek kérem szépen...Egy több oldalas kampányfüzet virított a postaládámban. Ez lenne a függatlenség ára? Már most átverni a helyi polgárt? Trükközni, hogy beengedjenek? Szerintem illik bemutatkozni. De lehet hogy tévedek, és mégis az önkormányzat finanszírozza a szóróanyagot...Tessék megmondani, mi az igazság!!! Én most jelzem e csalfa dolgot, csak azért, mert szeretnék tisztán látni. Úgy látom ugyanis, hogy ezzel csorbul a becsület, és a kéz kicsit piszkolódik.
A kerületre pedig igazán ráférne már a megtisztulás! S hiába látom én, hogy a kampányanyagban akad egy olyan név, aki a 90-es évek óta valóban tett már a kerületért (nemcsak szűk körben), s még a színeit sem váltogatta, ha maga az eljárás nem civilizált. Igen, van köztük egy, aki biztosan nem kapott lakást vagy utazta körbe közpénzből a világot. Szerintem ő függetlenül a "függetlenektől", tiszteletet érdemel. 
De ez a vasárnap délutáni bejutós akció mégis elkeserítő. Hangsúlyozom, én csak kérdezek: Illik ezt kérem? Etikus? A nyerni vágyás célja szentesítené a kamut?
Azt mondják, ha politikáról beszélünk, felejtsük el a tisztességet. Na hát ezért tartunk itt.
Még szerencse, hogy vannak csodálatos sportolóink: Cseh Laci, Hosszú Katinka, Jakabos Zsuzsi, a Verrasztó testvérek meg a többiek. Ők a példa:  AZ IGAZI TISZTESSÉGES MUNKA VALÓBAN MEGHOZZA A SIKERT.
S most, hogy az utolsó mondatokat írom, ismét szól a HIMNUSZ.
Érted, értünk is szól.
Békét Erzsébetváros

Ami van

Ami van a szívünkben... Tegnap későig beszélgettem itt-ott. Problémákról, örömökről, meg arról, hogy mi is a teendő. Itt van például a Klauzál terünk. Van olyan képviselő-jelölt, aki azt ígéri, közösségi tér lesz itt egyszer. Úgy látom közösség az van. Csak lehet, hogy az illetőnek még sose volt félórája, hogy eljöjjön egyszer...Egyébként a környék lakóinak elsöprő többsége támogatja a kulturált programokat, de a kései órákban tivornyázókat nem. Mint tudjuk, a legtöbb házban keveseknek van pénzük arra, hogy légkondit szereltessenek be. Maradnak tehát az ablakok. Tárva a való világra. Szagokkal, hangokkal. A helyi fiatalok számára a szórakozóhelyek többnyire megfizethetetlenek, marad hát az utca. Az utcán pedig akad minden és mindenki. Megpróbáltam felébreszteni egy hajléktalant. De nem csak a teste, hanem a lelke is árva volt. Ki tudja, mikor szólították meg utoljára?! Ki tudja, mi lesz a sorsa...
Bár hogy őszinte legyek, a fedő a fejünk felett még nem garancia semmire... Az 1-es választókörzetben számos lakás, ház katasztrófális állapotban van. Háborús golyónyomok, vizes, penészes, az otthon nevet megcsúfoló hajlékok. Nem kell csodálkozni hát, ha az emberek kártyák, segélyek helyett valami láthatóbbat, kézzelfoghatóbbat szeretnének. A gyerekeknek teret, az időseknek tejet, kenyeret. Apának, anyának munkát. Mert az itt élők igenis szeretik a szépet, a tisztaságot, a rendet, a békét.
Fáj nézni, mennyi tennivágyást nyomnak el.  Csak az értheti amit írok, aki valóban itt él. Mert a képviselőség például nem munkamódszer kérdése és 4 órás jelenlété, nem is az elhibázott döntések megmaragyarázásáé. Nem ígéretmassza. Ugyanazok, ugyanúgy megígérték már sokszor. Van aki új színben ígéri ugyanazt az el nem végzettet. De a dolgok nem sűrítmények vagy vízben oldható nyugtatók. .Nem barackok buksi fejekre. Kérdezem, számot vetnek a máshol élő ígérgetők önmagukkal? Sokáig szelíd kritikákat mondtam, józan ész diktálta tanácsokat. Hiába volt. Süket fülekre talált, s csak néhány halk bátor merte kimondani: máshogy kell ezt csinálni kérem. Én nem tudok ehhez asszisztálni. Hiszem, hogy pártkatonákból még mindig kevesebben vannak ebben az országban, mint a jóakaratúakból. Számoljátok ki a helyi kampánypénzeket! A plakátokra költött sok-sok milliót. Igaz, van olyan szervezet, amelyik még nem tett itt semmit. Bár nekik talán nem is muszáj. Övék majd az egész magyar sajtó...Ráérnek még... Minek sietniük?
Mindenki tudja, a királyok, meg kiskirályok meztelenek. Csak ki kell mondani. Helyettük is mi szégyenkezük. Szégyeljük, hogy semmi sem szent, csak a zsé, a zseton, a lové.

Mosoly

Drága barátaim!
Köszönöm, hogy olvastok, és sokat beszélgetünk - egy szebb világról.
Nagyon BÉKÉS két nap van mögöttünk, és igaz amit mondtok - írtok: legyen kép, kép, kép.
Mindenkinek üzenem, hogy ma már elkészültek a fotók, és a csatázók is bizonyára izgatottan várják.
Ígérem lesz meglepi. Bár félek, hogy sokakból hiányzik a humor, és a kerület, valamint az emberek iránti igazi alázat. No meg a szeretet. Görcsösen ragasztani, tapadni, ígérni. Ez a pártpolitikusok divatja hazánkban...
Túl drága mulatság ez... érdemes kiszámolni...Szerencsére sokan nem szeretnének palakátarcok, tribündíszek lenni...Én sem. Elég, ha az ötleteim, nevem, kezdeményezéseim kisajátították. De nyugi. Nem félek, és ti se féljetek.
Vannak, akik intézményvezetőként feltünnek kampányfotókon, akadnak, akiknek semmi sem drága, hogy én legyek a célkeresztben...Talán azért, mert én itt élek...mert sok mindent tudok...Mert ismernek, és én is ismerem őket...Mert hiszem, hogy sok a feladat, és vannak akik az alagútba visznek inkább...Kicsi kerületünkben létezik ám összefogás a politikai oldalak között. Én az emberek közt szeretném. Vallom: egy helyet helyi képviseljen.. Szűk érdekcsoportok helyett fogjon össze a kerület!!! Úgy mint a téren szerdán. Nem kampányolni kell, hanem tenni. Bár senki ne bántaná a másikat...No de ez csak álom.I A kampány java hátravan. Köszönöm,  hogy olyan sokat adtatok a sorsokból, az emberi erőből... Egy egész filmre, könyvre, életre valót. Ez az induláshoz szükséges igazi muníció..
Ti igazi erzsébetvárosiak, fejet hajtok előttetek. Előttetek, kik kis pénzből neveltek gyerekeket, óvtok szülőt, testvért, barátot, ismerőst. Köszönöm, hogy vagytok.
Mert tengerré nő valamikor majd a mosoly, és feloldja egyszer a gyűlöletet. Ebben hiszek. S mindazoknak, kik ma egy kanál vizben megfojtnák a független indulót: küldök egy mosolyt. Csak úgy...Ma néhányan szemrehányást tettetek nekem, hogy nem voltam még nálatok. Ígérem, megyek. Ma a Rádió17-ben voltam, és találkoztam egy hasonló gondolkodóval. Ő is erőt adott. Érdekes, hogy számos pontjáról a kerületnek felhívnak és biztatnak, sőt többen azt kérik, vágjak neki a polgármesterségnek..Gondolkozom. De ez nem egyéni ügy. Most azt tartom a legfontosabbnak, hogy azt a körzetet ahol élek, csak olyan képviselje, aki itt él. Szurkoljatok azért is, hogy Csíkszeredán jól szerepeljen az  Ámosz Oz filmem, hiszen az ő példája az én mottóm is: BÉKÉT ERZSÉBETVÁROSNAK!
S ezen a napon 2010. 08. 13.-án meghirdetem a Békét Erzsébetváros mozgalmat.
Kérlek csatlakozzatok, ha úgy gondoljátok, hogy nem a különbségek a fontosak, nem az ami elválaszt, hanem ami összeköt. Ha a pártérdekeknél fontosabb a becsület és a tisztesség. Ha itt szeretnétek tenni másokért.
Becsület itt.
És mosoly...

A napok...

Az ember ha komolyan gondolja, hogy valódi lokálpatriótaként változtatni szeretne a dolgokon, csöppet sincs könnyű helyzetben. Az elmúlt napokban megtapasztalhattam, mit jelent ha az embert végtelen szeretet veszi körül, de azzal is szembesültem, hogy a plakátharcok mögött milyen emberek is vannak valójában...
Nos, többnyire nem itt élnek, és számukra csupán térkép e táj...Egy harcmező, ahol semmi sem drága.
Egy leigázandó terület, ahol megszűnik a tisztesség és a becsület. Egy dolog számít: birtokolni. Mindegy milyen áron. Igen, 4 évente ugyanazokat az arcokat látjuk a politikában Erzsébetvárosban. S az arcok mögött lévők néha úgy döntenek, kicsit változtatnak a színeken, kicsit elárulják önmaguk, s elárulnak minket.
Ha kell, megváltoztatják mások nevét. Ha kell. elrabolják az ötleted, netán a munkád elvesztésével fenyegetnek, vagy ahogy sokan mondtátok, még a lakásotok is veszélybe kerülhet, ha nem szavaztok x-re vagy z-re... Mert van itt szakértelem meg felhalmozott tudás. Mi már ismerjük egymást...A retusált fotók nyomott papírra... Ki lehet számítani az árakat... Indulunk csatába... Te minek is? Mit akarsz itt? Hát itt lakom... Na de olyan jól csinálod a tv-t, meg a teret a gyerekeknek... Hát igen, én itt élek. S szeretem a teret, az embereket. S szeretném szebbnek látni a világot magam körül.
Ez valóban nem gyerekjáték. Ez felelősség, valódi kötődés. Ez nem az én személyes ügyem. Ez a szomszédaimé, a barátaimé, a Kisdiófa utcaiaké, a Klauzál térieké, a macskaköves Csányi és Akácfa utcaiaké, a Király utcában lakóké, a Rumbach, Holló, Asbóth utcában lakó békés polgároké.
A homlokzatok mögött megbúvó nyomasztó nyomort végre el kellene tüntetni már..., a félelmet tisztességgel feloldani...
A Gondolatkönél ültem tegnap. /Tudjátok, az ötlet tőlem származik, bár fura úri gondolat alapján civil kezdeményezésnek titulálnak. (meg Cimbora, meg ki tudja mi még...)/ Elmélkedtem, miből tevődik össze a sok milliárdos hiány, ha annyi szóróanyagra futja. S ha jóra megy, hát miért nem shukar az élet. Csacsi vagyok: az élet igenis szép. Az itt élők tehetik azzá. Ha hagyják, ha nem akarják csírájában megfojtani, amit az itt élők hozzá tesznek, hozzá tehetnek... Tudjátok, nagyon jó, hogy mi itt személyesen találkozhatunk, mert így ott vagyok veletek akkor is, ha letiltanak esetleg a tv-ből, vagy isten tudja milyen galádságok történülnek...Szájkosarat mégsem tehetnek rám...De nektek barátaim, személyesen mondok köszönetet, mert féltelek és szeretlek titeket. Meg úgy is találkozunk. S az életek, sorsok történetét a szívemben őrzöm. Igen: békét szeretnék Erzsébetvárosban. A helyi művészeknek, alkotóknak igazi teret, támogatást
A fiatalnak helyben maradást. Az időseknek több szeretetet, s nem gumicserés kedvezményeket. A rászorulóknak közösségi teret. A gyerekeknek több ingyenes programot.
Boldog lennék, ha lakókörzetemben (I. választókörzet).ismét lennének olyan Egészségnapok, melyek dr. Bolesza Emőke nevéhez fűzódnek. (Köszönöm, hogy a választópolgára lehettem. S csak bízom abban, hogy az igazi függetlenség nem tűnik el, ha ő nem vállalja ebben a velejéig romlott csatában a küzdelmet. Attól még igazán megérdemelne egy Pro Urbe díjat.!!!) Na jó kedves barátaim, tudom én, hogy az Akácosudvar is elvesztette régi fényét. A mosoda még őrződik szerencsére. Szóval az Egészségnapokhoz is kell egy hely... Ha tudtok segítsetek.. Javasoltátok, csináljuk a csöndes napokat. Az első nagyon jól sikerült a Klauzál téren, csak a motoros rendőrök érkezése okozott némi izgalmat. De később megtudtam, ők csak a programra jöttek volna, de elfelejtették őket lemondani. Nem baj, bármikor szeretettel látjuk őket. Biztonságot ad, addig legalább nincs szurkálás, mint a múlt héten szombaton. S van víz is a téren. Nagyobb probléma azonban, hogy amikor elindulunk hazafelé, akkor számos utcában akadályokba ütközünk. Rossz a kő. girbegurba a járda. Szóval szerencse, hogy most nyár van. Mert különben a babakocsis anyukáknak, a kerekesszékeseknek, és az idős embereknek szinte lehetetlen a közlekedés.
Persze a nyár nem csak szerencsét hoz. Itt vannak például a szagok... Szinte minden utca és tér más-más illatú. A Csányi utcai kutyások például nagyon klasszul odafigyelnek arra, hogy a trutyinak ne maradjon nyoma. Ez óriási megkönnyebbülés... Le a kalappal előttük!!
Sajnos azonban egyre több embertársunk gondolja úgy, hogy nála bizony akad majd egy alkalmi "utógazdi", aki ürülékét összegyűjti...Nos ez nem megy. Szégyen, hogy az Akácfa utcában gyakran jelennek meg különböző alakok, akik azt gondolják, ez a nemzeti vizelde. Egyszer megpróbáltam szóba elegyedni egy nagydolgát kocsiból végzővel (szép fekete autója volt), hogy miért csinál ilyesmit. Azt mondta, mert neki itt jó. Aztán elhúzott a kerületen túlra. Hát így van ez. Mi meg itt maradunk. A napok meg múlnak. A plakát arcokra is ráragad a guanó. Késő van. Ma még találkozunk. A tér az nem kampány. Nekem nem az. Szeretetből született a szívemben. S emlékeztek még az első nyárra?!
Tisztességes

Elindulunk...

Nem írnám le azt a szót, hogy becsület, ha itt és most ennek nem lenne külön jelentősége. Nem írnám le, hogy tisztesség, ha ennek nem lenne külön hangsúlya Erzsébetvárosban. Így azonban kénytelen vagyok leírni; olyan képviselőkre, olyan testületre van szükségük Önöknek, akik nem csupán ismerik ezeket a fogalmakat, hanem jellemző is rájuk. Olyan képviselőre van szükségük, aki nem a pártok által meghatározott célokat, hanem csakis a kerület lakóit képviselik. Ezért nem mondom magamról, hogy független vagyok, mert nem vagyok az; Önöktől, a választóktól és nem választóktól, kicsiktől és nagyoktól, fiataloktól és idősebbektől függök. Egy vagyok Önök közül, egy, aki szintén itt él a kerületben, és akinek az a fontos, hogy tiszta, rendes házakban, élhető lakásokban, barátságos környezetben éljünk. Hogy így gondolkodtam, ezért tettem eddig is, az kontrollálható; több, mint tíz éve, az Erzsébetvárosi Televízió főszerkesztő helyetteseként, műsorvezetőként képviseltem azokat az értéketeket, amelykért most képviselőként akarok küzdeni. Itt az ideje, hogy Erzsébetváros képviselő testületében is olyan emberek legyenek, akiknek kizárólag az a fontos, ami Önöknek is. Nem az egyéni gyarapodás, nem a kapcsolatrendszer működtetése, nem a párt, hanem valóban a választó. A lakó. Az erzsébetvárosi.

Együtt erősek leszünk. Ha megválasztanak – nem én nyerek, hanem Önök.