2010. szeptember 29., szerda

Teleportál

Kedves barátaim! Kedves erzsébetvárosiak!
Minap egy ifjú emberrel, Áronnal beszélgettem. Áron szerint a legkülönlegesebb dolog a teleportálás, s mire felnő, addigra kitalálja, hogyan is működhetne igazán a gyakorlatban. A lényeg az, hogy egy szempillantás alatt ott legyünk, ahol szeretnénk. Én például egy olyan Erzsébetvárosba szeretném magam teleportálni, ahol nincs nemzeti vizelde, nem penészesek, salétromosak a falak, nincsennek patkányok, és nem verik át az embereket. Ahol közpénzekből fizetettek válaszokat adnak. Ahol nem nő össze a romlottság gyökere.
De félre a tréfával, van amihez teleportálni sem kell. Például ilyen a barátság. Szombaton a Klauzál téren olyan jó kis béke szigetet varázsoltunk, hogy megálltak még a külföldiek is...Fotóztak és dicsérték, hogy milyen jó itt a lokálpatriótizmus. Volt fehér asztal, házi süti, kicsinek játék, nagyok közt emberség. Nem kellett hozzá kampánypénz. Csak a helyi emberek valódi összefogása. Hiszem, hogy a jövő sikere is ebben rejlik. S ha a teleportálás még sem sikerülne, akkor is lehet körülöttünk egy élhetőbb világ.
Hiszen egyre többen állnak ki a jogaikért, egyre többen nem hagyják, hogy eltapossák őket. Még ha csupa láthatatlan betűvel írják is a nevüket, még ha hazugságokkal akarják megfosztani őket egymástól, akkor is ennek a küzdelemnek értelme van. Ezek nem pusztán szavak. Megélem itt a mindennapokban. S annyi muníciót kapok a megélt sorsokból, hogy bőven van-lesz miért dolgozni. A szutykot, mivel beverik az embert, le kell törölni. A plakátokra, vastag öndicséretekre költött pénzből hány házat lehetne felújítani?
Nekem nincsennek óriásplakátjaim. Nem is szárad retusált arcomra az oszlopon a guanó. Engem nem finanszíroznak pártok közpénzből. Nekem az "egyenlő esélyt" is kicsiben nyomják a helyi médiumban.
Hívtok és elmondjátok nekem. Kérlek ne bosszankodjatok ezek miatt! Az antidemokratikus politikai játszóterek szörnyű hozadéka a kisajátító önzés, melynek legnagyobb vesztesei az önmagukat feladók. Ma még talán nem tudják - mert nem akarják tudni -, hogy a választók ámítása csak rövid ideig tartó állapot.  Persze emberi léptékkel számítva az ilyen rövid ideig tartó állapotok kibírhatatlanul hosszúnak tűnnek...
Ma bátorság kell a barátsághoz. Bátorság a tisztességhez. Bátorság az emberséghez.
De találkozom veletek, és látom, hogy sokan vagytok még őrzők. A józan ész és a tiszta szív őrzői.
Köszönet nektek családanyák, családapák, egyedülállók, fiatalok és idősebbek. Köszönet nektek azért, hogy néhány egyszerű szórólapomat tovább adjátok, munka és család mellett támogattok. Köszönet azért, hogy bár sokan közületek másképp képzelitek a rendet és a vezetést, mégis találtatok, találtok közös nevezőt.
Az igazi barátság, az igazi szerelem, az igazi lokálpatriótizmus az emberi szabadság körébe tartozik.
Emberek közt jön létre. Nem a különbséget hangsúlyozza. Nem festi át a színeket. Nem kirekeszt. Nem gyűlöl. Nem tépked plakátot. Befogad és elfogad. Legyőzi a rosszat a jóval.
20 éve azt hittük a szabadság jó értelemben vett rendet szül. Tévedtünk. Megcsúfolják a klasszikus bal és jobboldali értékeket egyaránt. Gyakran képzetlen pártkatonák, kívülről jött béremberek döntenek sorsokról. Ha kell szabályt módosítanak, ha kell kisajátítanak, vagy csak egyszerűen lejáratnak, vagy semmibe vesznek.
Fiatalok mennek el ebből az országból, munka és család mellett képzettséget szerzők ábrándulnak ki, mert azt látják, könnyebb a boldogulás, ha álarcot öltenek, ha hallgatnak. Ha asszisztálnak a hazugságokhoz. Csoda hogy annyi a megkeseredett, önmagába forduló embertársunk? A nyugdíjasokkal és a gyerekesekkel való politikai játékok az elmúlt 20 év alatt megszülték az általános csömört. Az értelmet kell végre megtalálni. A szembenézést a hibákkal. Egyszer feltenni végre a kérdést a pártpolitikusoknak: Miért a helyben élőket kell eltaposni? Igaz erre a kommunikációs tréningeken már elkészült a sablon válasz: Újra lényeg az ártatlan hely. Most kinézek az ablakon. Teleportálom magam az utcára. A barátság mindig győzhet. A demokrácia vesztésre áll.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése