2010. november 23., kedd

Novemberi rózsaszirmok

Barátaim!
2010 -ben Jerzy Buzek az Európai Parlamentben az EP plenáris ülésén kiemelte az ENSZ november 25-i Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapnapja jelentőségét, s arra biztatta a képviselőket, hogy a világnap alkalmából tüzzenek ki rózsaszirmot, mely a nők elleni visszaélések megszüntetésének támogatását jelképezi.
Ma Magyarországon a nők elleni visszaéléseknek se szeri se száma. Ugyanakkor testi, lelki, szellemi és szexuális erőszakról beszélni egy dominánsan férfi centrikus világban szinte lehetetlen. Évike például ma azt mondta nekem, hogy korunkban a nők előtt szinte csak két út áll: vagy cseléd leszel vagy kurva. Esetleg egyszerre a kettő. Önálló megmérettetés létezik ugyan, de mégis a társad hozadékaként ítélnek az agymosott törpék. Aki tudja az igazat az meg fél, ezért hallgat. Vagy nem fél, de tehetetlen.
Lassan központilag cenzúrázzák ágyad, asztalod, agyad. A televíziókra kedjünk terítőt horgolni, amíg fő a krumplileves. Nézni már nem érdemes...Nem lehet folyton az öntömjénezést bámulni. Látni, hogy a kékből hogyan lesz narancs...Akkor inkább egy Picasso album, esetleg Munkácsy Trilógiája élőben. Feltéve, ha a házimunkát befejeztük. A színházzal bánjunk csínján, még akkor is, ha a rongyos élet valamiért néha olyan édes mint a méz. Szóval, no multikulti. Való világ. Magyar valóság. Szégyen? Érdem? Tény. Színház az egész világ.
Mi nők sokan vagyunk, akik gyermek, család mellett szereztünk diplomát, képzettséget.
Mi nők sokan vagyunk, akik akkor is húzzuk az igát, ha már szétesik körülöttünk minden.
Mi nők sokan vagyunk, akiket egy tollvonással leírnak.
Mi nők sokan vagyunk, akiket egy övön aluli ütéssel el akarnak taposni.
Emlékszem Móni barátnőmre, aki évekkel ezelőtt pici babájával menekült külföldi rokonaihoz, mert élettársa addig terrorizálta, hogy nem volt itthon maradása. Móni a gyerek mellett dolgozott, lakása ragyogott, a gyerek tüneményes volt. A pasi meg csak úgy szórakozából néha elagyabugyálta, mondván már nem elég feszes a teste. Mégis az igazi sokk akkor érte, amikor a főnöke tett neki egyértelmű szexuális ajánlatot.
Nem egyszer, többször. Hívogatta a lakásán, üldözte. Aztán egy szép nyári napon a derék "társ" vette fel a telefont...A vége az lett, hogy Móni még nagyobb verést kapott. A főnök kirúgta. Sem állás, sem társ.
Móni hónapokat töltött külföldön. Ette a rokonok kenyerét. Aztán hazajött. Talált egy vallási közösséget, meggyógyult a teste, lelke. Ma van családja, igazi társa, aki néha rózsacsokorral lepi meg.
Egyenrangúak, egyenjogúak. A hitelek súlya alatt is hitelesek. Kivételek. Móni hite, embersége, tisztasága kitartott. Bár lehet, hogy mégis elmegy innen az országból újra...
Mert Móni történetesen roma. A férje magyar. Gyerekeik gyönyörűek. Csak a gyűlölet ne emelné köréjük a falakat. Megszenvedte már...
Úgy tetszik a nők többsége számára csak a kiúttalanság létezik. PONT. Szirmok helyett szitok.
A politikában a nők aránya igen csekély. A valódi, vérbeli, nem csupán karriervágy által hajtott politikus nők száma még kevesebb. Egyszer szívesen olvasnék valami összefoglalót a politikai karriert befutott nők életútjáról. Természetesen összehasonlítva keletet és nyugatot. Hírlík, néha elég, ha fényezi valaki az narancsot, vagy ágyról ágyra száll. Igaz, az ő csillaguk általában hamar leáldozik, és nevüket is elfelejti a nép.
De voltak, vannak kivételek is. Őket díjazom. Még egyszer köszönöm, hogy az elmúlt években Emőke volt a képviselőm. (dr. Bolesza Emőke, aki nem kapott Pro Urbe díjat, pedig megérdemelte volna, megérdemelné...Jobbtól, baltól függetlenül.) Embernek kellene annak lenni, aki emberségében, szaktudásában követi őt. De a gáton, bocsánat az utcánkban nincs ilyen legény... Még híre sem. Itt ugyanis még a nyomor is kopik. Nahát, tényleg mi csak a tudatunkban (esetleg a gyökereinkben) lehetünk nagypolgárok. A valóságban csak cselédlépcsőkre száműzött lúzerek. Bár a lúzerségnek van egyfajta megóvó tisztasága. (Jobb ezerszer lúzernek lenni, mint egyszer hóhérnak.)/
De ez a tudat arra ösztönöz, hogy akkor is adj a templom előtt koldusnak, ha őt isten házából kiküldik a vallást ugyan gyakorló, de a hitet meg nem élő zemberek. Ez nem játék a szavakkal, itt történik száz méterre a házunktól. Még jó, hogy vannak Margitok, Krisztik, Klárik, Eszterek, Rékák, Zsuzsák. Olyan ritka emberek, akik mernek adni. S ott van Bea, az ápolónő, aki másokon próbál segíteni, még akkor is, ha a legnagyobb tragédiával birkózik, amivel egy édesanyának birkózni kell.  Istenem, adj nekik erőt. Az ő hétköznapi politikájuk az igazi építő erő.
Novemberben nem nyílnak a rózsák. Nincsenek szirmok, csak koszorúk. A demokrácia végnapjainak koszorúi.
Sok száz meg ezer nőt aláznak névtelenül.
Képzeletbeli szirmokat tűzzünk magunkra barátaim. Minden nőért, akit megaláznak, akit méltóságában megsértenek.
Akit vernek szóval és tettel. Akik keresik a kiutat.
Értük, magunkért, egymásért - tegyünk a minket ért megaláztatások ellen. De ne feledjétek azt sem, hogy a gonoszságokat mindig nemtelenül követik el.

Békét Erzsébetváros!
Egy nő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése