2010. augusztus 14., szombat

Ami van

Ami van a szívünkben... Tegnap későig beszélgettem itt-ott. Problémákról, örömökről, meg arról, hogy mi is a teendő. Itt van például a Klauzál terünk. Van olyan képviselő-jelölt, aki azt ígéri, közösségi tér lesz itt egyszer. Úgy látom közösség az van. Csak lehet, hogy az illetőnek még sose volt félórája, hogy eljöjjön egyszer...Egyébként a környék lakóinak elsöprő többsége támogatja a kulturált programokat, de a kései órákban tivornyázókat nem. Mint tudjuk, a legtöbb házban keveseknek van pénzük arra, hogy légkondit szereltessenek be. Maradnak tehát az ablakok. Tárva a való világra. Szagokkal, hangokkal. A helyi fiatalok számára a szórakozóhelyek többnyire megfizethetetlenek, marad hát az utca. Az utcán pedig akad minden és mindenki. Megpróbáltam felébreszteni egy hajléktalant. De nem csak a teste, hanem a lelke is árva volt. Ki tudja, mikor szólították meg utoljára?! Ki tudja, mi lesz a sorsa...
Bár hogy őszinte legyek, a fedő a fejünk felett még nem garancia semmire... Az 1-es választókörzetben számos lakás, ház katasztrófális állapotban van. Háborús golyónyomok, vizes, penészes, az otthon nevet megcsúfoló hajlékok. Nem kell csodálkozni hát, ha az emberek kártyák, segélyek helyett valami láthatóbbat, kézzelfoghatóbbat szeretnének. A gyerekeknek teret, az időseknek tejet, kenyeret. Apának, anyának munkát. Mert az itt élők igenis szeretik a szépet, a tisztaságot, a rendet, a békét.
Fáj nézni, mennyi tennivágyást nyomnak el.  Csak az értheti amit írok, aki valóban itt él. Mert a képviselőség például nem munkamódszer kérdése és 4 órás jelenlété, nem is az elhibázott döntések megmaragyarázásáé. Nem ígéretmassza. Ugyanazok, ugyanúgy megígérték már sokszor. Van aki új színben ígéri ugyanazt az el nem végzettet. De a dolgok nem sűrítmények vagy vízben oldható nyugtatók. .Nem barackok buksi fejekre. Kérdezem, számot vetnek a máshol élő ígérgetők önmagukkal? Sokáig szelíd kritikákat mondtam, józan ész diktálta tanácsokat. Hiába volt. Süket fülekre talált, s csak néhány halk bátor merte kimondani: máshogy kell ezt csinálni kérem. Én nem tudok ehhez asszisztálni. Hiszem, hogy pártkatonákból még mindig kevesebben vannak ebben az országban, mint a jóakaratúakból. Számoljátok ki a helyi kampánypénzeket! A plakátokra költött sok-sok milliót. Igaz, van olyan szervezet, amelyik még nem tett itt semmit. Bár nekik talán nem is muszáj. Övék majd az egész magyar sajtó...Ráérnek még... Minek sietniük?
Mindenki tudja, a királyok, meg kiskirályok meztelenek. Csak ki kell mondani. Helyettük is mi szégyenkezük. Szégyeljük, hogy semmi sem szent, csak a zsé, a zseton, a lové.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése