2010. október 2., szombat

A jövő a miénk

Kedves Erzsébetvárosiak! Kedves lokálpatrióták! Kedves békére vágyó civilek!
Holnap a választás napja lesz. Vasárnap. Hajdan ez volt a vásár napja is. Vásár nap-vasárnap.
Egykor a marhákat, birkákat is ezen a napon terelték eladni.
Megnézték ilyenkor a jószág fülét-farkát-fogát. De néha tévedtek a vevők, s olyan árut vettek, ami csak hírből volt jól tejelő, mert a valóságban kivénhedt, kasztrált bika volt...
Hát igen, szélhámosságok akadtak régen is.
Ma gyakran az ember is egyrészről csak áru, másrészről meg bepalizható balek.
Olvasom, hogy az egyik pártnál még pénzért is lehetett képviselő-jelöltséget venni. Ki tudja igaz-e?
Hallom, hogy egy másik párt ügyeletes okosa bőszen azt magyarázza a televízióban, ők bizony még soha semmi rosszat nem csináltak és majd belejönnek az irányításba, ha bekerülnek a testületbe. S képzeljétek mi történik?! A műsor alatt szépen leszaggatják aktivistáik a független-jelölt plakátját. Nem az utcán, nem a téren, hanem abban a kopott házban, ahol a független él. A független nézi elmélyülten az ablakból, milyen gyorsan dolgoznak. Kérem szépen, hát így hogy lehet más a politika? Szegény tisztakezű jelölt meg beszél a tv-ben, s tán nem is tudja, hogy akarják őt eladni a pórnak...Ha meg tudja, hát nagy a baj ott is.
Mindenesetre a függetlent, az itt élőt nem kérdezte senki. Az ötletei, a mondatai jók ma is. Egy harmadik párt igaza ügyesen beleszővi a mondatait a sajátjába. Teleportált a gondolataiba. Látszik, hogy tud blogolni. Ügyes. A függetlent meg hívják a barátai: Hallottad, láttad. Igen. Hallottam, láttam. (S persze fáj is, hogy akit egykor segített, az őt mit választót elárulta.)
Kapja a horgokat a jobb-és bal horgokat a demokrácia. Mutyi világ van Gazemberériában.
Hazudtak, hazudnak a politikusok. Tisztelet a kivételeknek. Hajrá valódi függetlenek. Hajrá Hunya és Magyarhertelend! Hajrá erzsébetvárosi civilek!
Nekünk valódi jóakaratúaknak feladatunk van. Hosszú az út. A homokzsák szerepből ki kell végre bújni.
Elég volt az övön aluli ütésekből. Elég, hogy bemocskolják a kerületet. Elég, hogy bemocskolják a hazát.
Mi barátaim, most indultunk el. Nekünk a cselekvő béke útját kell követni. Lépésről-lépésre tenni a másikért. Megújulni önmagunkért és a másikért.
Állam bácsi, kerület néni nem oldja meg helyettünk a dolgokat.
Vasárnap a pihenés napja és a családé is. Drága édesanyám ilyenkor reggel elmegy a templomba. Neki ez is a béke útja. Imádkozik. Értem, mindannyiunkért. Egy élhetőbb világért. Hivőkért és nem hívőkért. Elesettekért, magányosokért, eltávozott szereteinkért.
Anyu, ne sírj értem, ne félts! Köszönöm, hogy mellettem állsz. Köszönöm, hogy sok-sok ledolgozott év után is mutatod az utat. Köszönöm, hogy a nyugdíjasok arcában a Te arcodat látom. Köszönöm, hogy tisztességre neveltél, és bíztál bennem mindig. Köszönöm, hogy megtanultam bízni.
S remélem, át tudom adni a gyermekeimnek, a körülöttem élő gyerekeknek, fiataloknak és idősebbeknek.
A szeretetet.
A jövő a miénk.
BÉKÉT ERZSÉBETVÁROS!
EGYEDÜL ÖNÖKÉRT!
EGY ÖNÖK KÖZÜL!

1 megjegyzés: