A nagy nemzeti büdös valamit, el kellene takarítani
Járt a fejemben minap, hogy csak semmiségeket kellene írni, vagy egyáltalán nem kellene írni. Az ember lánya mantrázhatja következetesen ugyanazt a "kineksemmit", "kinekmindent", de a világ folyásán alapjáratban nem tud változtatni. Legalábbis ezt vallják sokan. Persze vannak olyanok is, akik a vessződbe is belekötnek, ha úgy tartja kedvük. Valami furcsa ösztön munkál bennük. A minden áron győzni akarás állatias vágya. A másik megbélyegzésének, kirekesztésének, megfélemlítésének elérése. Ők azok, akiknek az is fáj, ha más is létezik rajtuk kívül. S hát éppen ezért tipornak. Nemtől, évjárattól, politikai hovatartozástól függetlenül. Nyilvánvaló, hogy nem párbeszéd, maximum csak pártbeszéd képes egyedek az ilyenek. Hatalomfüggő, csereszabatos, leharcolt egyenarcok, akik gyakran köpönyeget cserélnek, s a bűnben nem velük tartókra, mint levadászandó prédákra lesnek. A hozzám hasonló tudomásul veszi, hogy ő is a levadászandók közé tartozik. Így vagy úgy, de oda. Elnémul kicsit.
A semmit se írja. Aztán megírja.
A nagy nemzeti nagyon büdös valamit.
Amit el kellene takarítani.
K.B.
