2011. december 31., szombat

Embernek maradni -Kunigunda utca

Embernek maradni - talán ez az első gondolat,ami eszembe jut az elmúlt napokról, és azokról az emberekről, akikkel együtt lehettem a Kunigunda utcában. Bár tegnap hajnalban még úgy tűnt, nem tudok ott lenni a többiekkel, hiszen tönkrement a mosógépem, és hideg is volt a lakásban. Aztán arra gondoltam, hogy az egyéni szocproblémámnál sokkal fontosabb, hogy vigyem a forró erőlevest (Klári termoszában), hogy kimenjek azokhoz az emberekhez, akik éjjel-nappal vállalják a hideget, a fáradságot és az éhséget, és a velük szemben leírt hazugságokat a tisztességes tájékoztatásért, a magyar köztársaságért.9 körül érkeztem, és ott voltak mindazok, akik annyira a szívemhez nőttek az elmúlt napokban. Zsuzsa, Éva, Kati, Klára, Laci, Zoli és a többiek. No és persze Ló is, akivel furcsa mód keveset beszélgettünk, pedig egykor kiváló kollégák voltunk. Igaz, most nem is kellettek a szavak, mert a Kunigunda utcai éhségsztrájkolók és a velük szolidaritást vállalók valahogy szavak nélkül is értik egymást. Balázs és Aranka éppen pihentek, de a többiek arcán is lehetett látni az elmúlt 21 nap megpróbáltatásait. Ezek persze nem csak az éhségsztrájk hozadékai, hanem azoké a pitiáner módszereké is, melyeket velük szemben alkalmaz a hatalom. Zene, kordonok, furcsa biztonsági emberek, sanda üzengetések, lejárató kampány a lakájmédiában. Mégis, a mosoly őszinte, a gerinc egyenes. Nincsenek sonkás kiflik, és a dobozos üdítők is azoké, akik támogatóként egy-egy órára jelen vannak. Zsuzsa megkért, hogy szelektáljuk a termoszban lévő folyadékokat. Sajnos gyorsan hűl a tea, a leves, a kávé. Takaróból is rengeteg kell. A hideg, a szél, a csepergő eső nem a barátunk. De segítenek abban, hogy felismerd, gyarló vagy és esendő. Hiába hiszed, hogy a sídzseki, a három pulóver, a bakancs meg az összes téli cucc elég. Mert nem elég. Zoli, a látássérült tatabányai fiú el is mondja nekem, hogy dupla zokni kell, meg nagyon meleg cipő. Ja és mozogj. Ő ritkán ül. Beszélgetünk.Várunk. A tv ajtaján Wini feliratos biztonsági emberek mennek be.(Állítólag Pintérhez közeli cég. ) A csapathoz meg szocialista politikusok érkeznek. Kedvesek. Valahogy azt érzem, hogy a függetlenségem feladom pár percre, mert csak az embert látom most bennük. Jól megférnek a szolidaritást viselő demonstrálókkal. Nincs méricskélés, hogy ki a frankóbb, meg a hitelesebb. Helyzet van. 11 körül Lendvai Ildikó, Nyakó István és Mandur László úgy döntenek, bemennek a tv-be, és megkérdezik, mi a televízió vezetőségének a terve a demonstrálókkal. Lesznek-e újabb biztonságisok. (Előző este kb. 30-an voltak, és valami eligazítás is volt a részükre a Bojtár utcánál.) Egy óra várakozás. Kint újabb szocialisták. Horváth Csaba, Molnár Zsolt, Szabó Vilmos. Bentről Lendvai egy papíron mutat valamit. Talán azt, hogy nincsenek ott a vezetők. Természetesen egy parlamenti napon miért is lennének a munkahelyükön?! Lendvai Ildikóék végre kijönnek. Tájékoztató. Rövid. A kapitányok eltűntek a süllyedő hajóról. Szabó Lászlót telefonon sikerült elérni. Szabó úgy tájékoztatta Lendvait, hogy semmit nem tud a biztonságiakról, s amíg békés a demonstráció addig nem tesz semmit, aminek persze ellentmond, hogy azt is közli, elindították a polgármesteri hivatalnál a birtokvédelmi eljárást. A jegyző meg birtoksértőnek minősítette Nagy Navarroékat. Az erről szóló határozatot csütörtökön megkísérelték átadni, és megpróbálják még egyszer. Aztán, ha nem veszik át Balázsék,hatályba lép. Népszava fotósa képet készít, a német tévések is munkához látnak.Szocialisták elmennek, csak Szanyi marad. Más politikust nem látni. A csapat élére Lovass Zoli (Ló) áll.Tanácskozás. 10 perc gondolkodás.Mivel Balázs és Aranka még nincsenek, ezért mi akik ott vagyunk (26 fő), úgy döntünk, kitartunk, és egyhangúan megszavazzuk a passzív ellenállást, ha rendőrök jelennének meg. Aztán múlik az idő. A szél egyre erősebb. Bús Balázséktől senki nem érkezik, s rendőröket sem látni. A Winisek váltják egymást. Végre átadom Magyar Katinak, az öt gyermekes édesanyának a neki vitt angyalkámat. Azt mondja, vele kapcsolatban más is az angyalra gondolt, és elővesz a zsebéből egy másikat. Mosolygunk, miközben a kezünk alig mozog. Félek leülni, bár teljesen elgémberedett mindenem. A fiúk kedvesek, takaróval kínálnak. De félek, ha magamra teszek egyet, abban is fázni fogok. Egy tüneményes család érkezik. Valahonnan ismerősök. Talán kollégák voltunk egy normális világban? 6 éves kislányuk Natasa segít a papájának levest osztani. Már nem is érzem a hideget, mert az apróság bűbájosan csacsog, és segít megfogni a poharat. Látja, hogy nincs kesztyűm, és elmeséli, hogy ő varrt a mamájának egy fehér egyujjasat, de most a mami valamiért otthon felejtette. Szép, igazi közösségi pillanatok. A leves finom, forró. Csak órákkal később jövök rá, kár volt gyorsan meginni, mert iszonyúan fáj a gyomrom. Topogunk. Mozgunk. Ló mamája is meglátogat minket. Az édesanyám jut az eszembe róla. Pici kis asszonyka, aggódó, szeretgető, jó. Ibolyát most nem látom, de Ágót igen a kutyussal. Egy bácsi azt mondja, ez a rész a leghidegebb itt Óbudán.Lehet benne valami. A délutáni hangulatot Balázsék érkezése melegíti fel. Fáradtak, de nyugodtak. Plakátok kerülnek elő. Készülni kell a Kossuth térre, de a bázist is őrízni kell majd valakinek. Lassan nő a létszám.Rajtam Kelgyó és Éva segít, akik pont akkor érkeznek, amikor már iszonyúan ég a gyomrom. Éva rám néz, tenyerébe veszi a kezem. Először megijedek, ennyire látszik, hogy nem vagyok jól?! Aztán oldódik a fájdalom. Éva reflexológiával, Gyula reikivel pillanatok alatt rendbe hoz. Hihetetlen, és még sem az. Közeledik az 5 óra, lassan indulnom kell haza, mert ott vannak a gyerekek..Dob köztársaságos barátaim jókor jöttek váltani. Búcsúzom, de még sem. Nem akarok írni a füzetbe, aztán mégis írok. Békét. Szabad Magyarországot! Szabad sajtót! A lelkem ott van. Az autó visz hazafelé. Rita hív, ő most indul. Otthon. Betartottam a böjtöm. A szennyes halomban.Sebaj, hajnalban kézzel kimosom. Lányoknak vacsi. Mindeközben még rajtam a síkabát. Azt hiszem az országtól fázom igazán. Lefekvés előtt baráti beszélgetések telefonon. Hajnalban mosás. Tiszta ruha, Tiszta Kezek. Tiszta szívek. Most írom ezeknek a gondolatoknak a végét. Rita rám csörög, merre vagyok, mert ő a Kunigundába tart. Megállapodunk: Este 6-kor a Kossuth téren találkozunk!

2011. november 18., péntek

Hogyan lettem független lokálpatriótából mszp-s, DK-s, kékszalagos, 4K-s, szocdem, liberális, full fideszes, zsidó és roma?

Néhány hónappal ezelőtt hárman létrehoztuk a Dob köztársaság nevű civil csoportot. Célunk az volt, és ma is az, hogy olyan rendezvényeket szervezzünk, ahol mindazok, akiknek nem tetszik a jelenlegi rendszer, elmondhassák a gondolataikat, továbbá hogy ezek a gondolatok minél szélesebb körben elhangozhassanak.Nálunk nem a pártszín és a logó, nem a bőrszín és a vallás, hanem a közös célok a fontosak. Hisszük, hogy most párbeszédre és nem pártbeszédre van szükség. Éppen ezért a demokratikus oldalon a kirekesztés semmilyen formáját nem fogadjuk el.
Jómagam éveken keresztül készítettem olyan műsorokat, filmeket, amelyek különböző kisebbségekkel, egyházakkal foglalkoztak, valamint igyekeztem bemutatni a társadalom perifériájára szorult emberek sorsát. Nem kívülről, hanem velük együtt, köztük élve és megélve az ő történéseiket. Ezért egyeseknek én lettem a cigány meg a zsidó. Nem tagadom azt sem, hogy mindaz, ami ebben az országban történik, nem tetszik. Nagyon nem tetszik. Ezért jelen vagyok minden olyan megmozduláson, ahol kisebb vagy nagyobb csoportok kifejezik elégedetlenségüket. Hát ezért aztán néhányan több helyen is látni vélnek egyszerre. Igen, voltam már kék szalagosokkal, a szolidaritással, az mszpsekkel, a dk-sokkal, lokálpatriótákkal együtt, hogy tiltakozzam a kormány vagy a helyi önkormányzat embertelen döntései ellen. Mindenhol vannak barátaim, és mindenhol elhangzanak fontos üzenetek.Méltatlannak és tisztességtelennek tartanám, ha választanom kellene közöttük. Néhány héttel ezelőtt fideszes társaságban lefotóztak egy hozzám kicsit hasonlító nőt, és bizony aki közelről nem ismer, azt hihette én vagyok. No nekik full fideszes lettem... Leírtam már hogy keresztény vagyok, ezért akadt olyan, aki egy jobbikos médiumhoz akart csábítani. S győzködött, hogy én jó magyar vagyok. Köszönöm, de az én magyarságom nem kér a szélsőségekből és a gyűlöletből. Nem kér a köpönyegforgatókból, akik az egyik helyen azt mondják, hogy gyurcsányisták, de máshol meg Mesterházyt éltetik.Nem kérek azokból a konzervatívokból sem, akik elnézik az ébredő fasizmust. Nem kérek Orbánból és a hordószónokaiból. Nem kérek azokból, akik saját érdekeiket előbbre valónak tartják az ország sorsánál. Kicsi, ezer sebből vérző országunkban nem szeretnék én semmit, csak azt hogy mindenki emberhez méltó életet élhessen. Hogy a gondolkodók ne egymás hátába fúrják a késeket. Hogy legyen végre valódi összefogás..
S ha már címkéztek, akkor még egyet tegyetek rám. Nagy magyar Esztergom hazánkban legyek én egy kicsit esztergomi...

2011. szeptember 28., szerda

Ott kell lenni. Békét Magyarország!

Kedves barátaim!
A tét a demokrácia, a jogállamiság.
A békéért, a szabadságért meg kell küzdenünk, és ez csak összefogással lehetséges.
Nem félek. Nem félünk.
Holnap találkozunk a Clark Ádám téren!
Békét Magyarország!
Békét Erzsébetváros!

2011. augusztus 28., vasárnap

A bértábla

Miután közel 30 sajtótermék osztotta meg azt a hírt, kogy én több mint bruttó 14 millióhoz jutottam hozzá, és elfelejtette közölni, hogy  tényleges munkáért, arccal-névvel, főállásban, ezért javaslom, hogy mindenki tekintse meg az erzsébetvárosi önkormányzat nyilvános honlapját, hogy hogyan alakultak a bérek, és kérek mindenkit legyen olyan kedves és számoljon. Megjegyzem nekem cafeteria sem járt, vezető beosztásban dolgoztam, és minimálbérre bejelentve.  Tehát ezek alapján mindenki adja össze 5-6 évi bruttó jövedelmét, a tanulással eltöltött éveket, a szakmai végzettséget, és a szakmában eltöltött időt.
Íme:

http://www.erzsebetvaros.hu/onkormanyzat-kozerdeku-adatai/iii.-gazdalkodasi-adatok-71/3.2.-koltsegvetesek,-beszamolok,-mukodes-133/3.2.4.-a-foglalkoztatottak-270



A közfeladatot ellátó szervnél foglalkoztatottak létszáma:


Polgármesteri Hivatalban foglalkoztatottak létszámának alakulása (2002-2010)



munkajogi statisztikai

2002.12.31 292 277

2003.12.31 279 267

2004.12.31 292 277

2005.12.31 302 285

2006.12.31 294 286

2007.12.31 290 275

2008.12.31 293 275

2009.12.31 303 277

2010.12.31 306 280


A vezetők és a vezető tisztségviselők illetménye, munkabére, és rendszeres juttatásai, valamint a költségtérítése összesített összege és általános mértéke, továbbá az egyéb alkalmazottaknak nyújtott juttatások fajtája és mértéke összesítve:


Közfeladatot ellátó szervnél foglalkoztatottak


Létszám: 306 fő

Illetmény összesen: 79.277.300. Ft/hó

Vezetők és vezető tisztségviselők
Létszám: 21 fő

Illetmény összesen: 12.407.900 Ft/hó
Cafetéria juttatás: 200.000 Ft/fő/év


Egyéb alkalmazottak

Létszám: 285 fő

Illetmény összesen: 66.869.400 Ft/hó

Cafetéria juttatás: 200.000 Ft/fő/év

A számok alapján világosan látható, hogy még az egyéb kategóriában állók alsóhatárát is alig súrolja a munkabérem. Továbbá tisztelettel megkérdezem azokat a sajtómunkásokat, akik kérdezés és tájékozódás nélkül továbbadták egy bizonyos napilapnak a hírét, vajon kapnak-e juttatást a megjelent cikkükért, vagy karítatív alapon teszik a dolgukat?












2011. augusztus 27., szombat

Duplán ad a Fidesz a médiamunkásainak?

Ma egész nap azt szajkózta a Hírtv, hogy én milyen jól jártam, mert 14 millió forinthoz jutottam hozzá.
Hogy miért és mennyi idő alatt, természetesen nem közölték. Szándékos csúsztatás, ócska trükk, tudatos manipuláció.
Nos bruttó 14 millió 2006-tól, közel 1000 adás szerkesztésére, műsorvezetésére. Saját eszközök használatával, költségtérítések és cafetéria nélkül, minimálbérre bejelentve, melynek összege az évek során nem emelkedett. Tessék kiszámolni ebből a nettót, elosztani az eltelt évek számával, és ott az óriási éves jövedelem.
Persze talán az lesz a legjobb, ha összehasonlítjuk a más kerületek médiumaiban felvett jövedelmek összegével. (A tartalmi különbségeket egy más írásban elemezném.)
Először a Rogán Antal vezette V. kerület City Tv-jére gondoltam, tekintettel arra, hogy Erzsébetváros polgármestere Vattamány Zsolt előszeretettel vendégeskedett ebben a televízióban Kun Béla leszármazottjánál, Kun Miklósnál.  Továbbá egy igen érdekes név azonosságra lettem figyelmes. Augusztusban az elszámolási papírjaimat egy Szabó Adrienn nevű hölgy aláírásával kaptam meg, akiről a helyi honlap sehol nem tesz említést, az illető pedig nem tüntette fel, milyen minőségében küldi nekem a levelet. De csak nem lehet valami lótifuti, ha már fontos iratokat biztak rá...Minő véletlen, hogy a City Tv egyik ügyvezetőjét is így hívják. Persze elég gyakori név ez.

Nos a Citytelevízióról júniusban a Népszabadság tesz említést:
A City TV lefedi az V. kerületet, ám működtetése másokéhoz képest kiugróan sokba, évi 120 millió forintjába kerül az önkormányzatnak. ..…ám tény, hogy a kurzusváltások kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de nem kímélik a helyi médiumok vezetőit, akiket az új vezetés többnyire igyekszik rövid időn belül lecserélni – a helyi sajtóval egyik oldal sem bánik kesztyűs kézzel. Sok helyen maguk a polgármesterek követnek el hivatali hatalommal való viszszaélést, amikor bekérik a közpénzből fenntartott újság aktuális lapszámát jóváhagyásra.

Az V. kerület sajátosan oldotta meg a problémát Rogán Antal (Fidesz) polgármester 2006-os színre lépésével: híreiket a magánkiadású, kéthetente megjelenő Mai Belváros című újságban adja fel fizetett hirdetésként. A hivatalos tájékoztatás szerint ez jóval költséghatékonyabb forma, mások szerint viszont a városrész igencsak sok pénzt fi zet ezért, ráadásul egy Fidesz-közeli cégnek. A lapot az az Impress-Regio Lapkiadó Kft. adja ki, amelyet bő tíz éve a mai kormánypárt akkori helyi többsége hozott helyzetbe: megbízta az önkormányzat azóta megszüntetett lapja, a Belváros-Lipótváros megjelentetésével, s felruházta a kiadói jogokkal is. A jobboldali többség 2001-es elolvadása után kirobbant médiaháború elsodorta újságot az Impress akkor lényegében magánkiadásba „vette”, Mai Belváros címen. Különös, de a City TV-t üzemeltető önkormányzati kft. ügyvezetőjét, Szabó Adriennt a képviselő-testület pályázattal úgy választotta ki, hogy egyben ő a Mai Belváros főszerkesztője is.

És most nézzük meg a City Tv honlapján feltüntetet adatokat, hogy mennyit keres Szabó Adrienn, illetve a másik ügyvezető, mert ebben a televízióban 2 ügyvezető is van!


CITY TV KFT. VEZETŐINEK JAVADALMAZÁSA:

Puerné dr. Lenkei Mirtill
ügyvezető

Megbízási díj: bruttó Ft 390.000,-

Szabó Adrienn
ügyvezető

Megbízási díj: bruttó Ft 390.000,-

Az üvegzsebnél nincs feltüntetve, hogy a műsorvezetők, szerkesztők mennyi pénzt vesznek
fel. Illetve a Mai Belváros című lapért milyen díjazásban részesül Szabó Adrienn
Tehát maradjunk a közzétett adatoknál.

Kimondhatjuk, hogy Rogánék jól tartják ügyvezetőiket. 

2006-tól  számítva az ügyvezetők összesen több mint 50  millióhoz juthattak  hozzá közpénzből.

Vattamány Zsolt Erzsébetváros polgármestere követi az V. kerületi példát:

Az ügyvezető Gutyán Róbert bruttó havi 510 ezer forintot vihet haza.

Németh Péter, az ETV főszerkesztőjeként és műsorvezetőjeként 7 év alatt  bruttó 24 milliót keresett.

Amennyiben Gutyán  legalább 7 évet eltölt ezen a helyen, és a fizetése nem emelkedik, akkor 7 év alatt  43 millió ütheti a markát.











Vattamányék tévéjének ügyvezetője egymaga is megkapja 5 év alatt a több mint 30 milliót

Gutyán Róbert az erzsébetvárosi médiacég jelenlegi ügyvezetője 5 év alatt egymaga is megkeresheti azt az összeget, amelyet Németh Péter és személyem az elmúlt 5, illetve 6 évben összesen megkeresett.
Gutyán, aki műsort nem vezet, és nem szerkeszt a Vattamányék önkormányzattól havonta bruttó 510 ezer forintot vesz fel. Feltehetően nem echo és minimálbéres konstrukcióban.

Vattamányék diktatúrája Erzsébetvárosban. Leszámolás a civilekkel

A VII. kerületi fideszes vezetésű önkormányzat működésének közel egy éve alatt számos olyan ügyet produkált, melyek kivívták a közvélemény felháborodását. A meghatározóan nem helyi kötődésű fideszes képviselők -, annak kapcsán, hogy tevékenységüknek "köszönhetően" országos botrány lett a Janikovszky iskola bezárásából, a  csendrendeletből, az országgyűlési képviselő dupla költségtérítéses ügyéből, a havonta akár 400 ezrekért foglalkoztatott tanácsadókból-, minden eszközzel el akarja  hallgatatni azokat az  erzsébetvárosi polgárokat, akik megkérdőjelezik a döntéseiket.

A Vattamány Zsolt vezette fideszes többségű testület - melynek médiumában az ellenzék megjelenése az elmúlt hónapokban gyakorlailag a nullával volt egyenlő -, feltehetően lejárató szándékkal ártatlan embereket vesz célkeresztbe, akikről úgy vélik, hogy zavaros ügyeik feltárásához közük van.
Nyilvánvaló, hogy a totális elhallgattatás a cél.  Itt senki ne zavarja a köreiket.
Politikai leszámolásuk újabb eszköze, hogy sok évi valós munka bérét összeadva, valakit úgy tüntetnek fel, mintha milliókhoz jutott volna, csak úgy. A manipuláláshoz rendelkezésükre áll gyakorlatilag a teljes magyar sajtó, tehát az sem tartja őket vissza, hogy a dokumentumokból egyébként világosan kiderülne, hogy nem más itt a cél, mint a politikailag másképp gondolkodók bedarálása, a közösségek megosztása, a szólásszabadság felszámolása.

Én nem loptam, csaltam, hazudtam. Az én életem Erzsébetvárosról szól.
Besározhatnak, megfélemlíthetnek naponta.
Nem félek, és kérek minden demokratát ne féljen.
Az én hitem erős.

Ki jár jól Erzsébetvárosban?

A Hírtv a mai napon átvéve a tegnap megjelent napilapos cikket, azt állította, hogy bizony jól jártam az elmúlt években, mert 14 millió forintot vettem fel. Valamint az sugallta a híradásban, hogy ezért mondtak fel tavaly rendkívüli ülésem nekem. A nálam lévő dokumentumok birtokában perelek. Természetesen ettől  a médiumtól sem hívtak. Tényleg ott egy egyszerű riporter mennyit keres 5 év alatt bruttó?

2011. augusztus 26., péntek

Szutyok 2.

Igazak voltak a hírek... folytatja a kerületi fidesz a leszámolást.
Kedves barátaim!
Tegnap azt írtam nektek, hogy az én ügyem csak részben politikai ügy. Nos ebben tévedtem.
Az egyik napilap -melynek a nevét nem kívánom leírni -, címoldalán az szerepel, hogy Hunvald Németh Pétert is jól tartotta, illetve hogy kerületi tízmilliók jutottak a Népszava főszerkesztőjének.
A cikk személyemre is kitér - jóllehet engem senki ettől a médiumtól semmilyen formában nem keresett, tehát az újságírói szakmai minimumot sem tartotta be a lap -, és súlyosan megpróbálja manipulálni a közvéleményt.
Részlet a cikkből: Közeli munkatársa (Németh -nek B.E.blog) Kaczvinszky Barbara főszerkesztő-helyettes, szerkesztő-műsorvezető 2006 és 2011 közötti időszakban bruttó bérként összesen 14 millió forinthoz jutott az Erzsébetvárosi Média Nonprofit Kft.-től. Némethék így ezekben az években több mint 39 millió forint közpénzért dolgoztak a kerületnek. Németh Péter és Kaczvinszky Barbara szerződését a tavaly októberi választások utáni rendkívüli testületi ülésen született határozattal felmondták Erzsébetvárosban....
Mivel az új összetételű közgyűlés bontotta fel szerződését felmerül a kérdés, vajon valamiképpen köthető-e ehhez, hogy az általa vezetett Népszava különösen gyakran foglalkozik az új erzsébetvárosi vezetés vélt vagy valós ügyeivel...
Nos ennyi lenne a részlet, s mivel érintett vagyok meg kell szólalnom a nyilvánosság felé.
Ez az írás a közvélemény felé azt sugallja, hogy milliókat kerestem, kvázi csak úgy hozzájutottam a pénzhez.
A tények:
Kitüntetéses szakirányú diplomáimal (PPKE Vitéz János Római Katolikus Főiskola) ténylegesen műsorokat vezettem. Az elmúlt években több mint ezer adást szerkesztettem. Adásaimat megtisztelte többek között Boross Péter volt miniszterelnök, Gémesi György, Szabó Iván, a kormány honlapjának jelenlegi főszerkesztője, számos politikus, egyházi vezető, kisebbségi képviselő, helyi, és országos civil szervezet vezetője,. Hosszú lenne a sok ezer meghívottat felsorolni.  Tőlem indult el többek között a közhasznú roma zenekar ötlete és a karitatív Klauzál téri gyermekprogram.
Az erzsébetvárosi televízió a munkahelyem volt, tehát nem csak úgy osztották a pénzt, mint a kerület lakóival nem kommunkáló  egyes képviselőknek, az állítólagos tanácsadókat adó tanácsadóknak.
Most hogy írok, kicsit mókásnak tűnik, hányszor igazgattam egy-egy beszélgetés előtt Vattamány Zsolt nyakkendőjét, hogy ne álljon csálén... Igaz, ő a honlapjára főképp csak a Kun Béla unokájával folytatott beszélgetéseit rakta fel.
És most a milliók... igen szépen hangzik az a bruttó 14 millió 446 ezer 690 forint. Sok pénz. Hány évre is?
Lebontásban a minimálbér összege meg az echo, ez havonta nettó 205 ezer forint volt. Minimálbérem "természetesen" nem felelt meg a diplomás minimálbérnek, hanem a legalsó összeget jelentette. Ezt az összeget, tehát beleértve az alapfizetést az évek során nem emelték.  A televízióban egyébként pozíció ide vagy oda, még egy székem sem volt. A saját telefonomat, a saját számítógépemet használtam. Ehhez semmilyen költségtérítést nem kaptam. Se szimplán, se duplán. Fodrász, és kezdetben a ruha költség is engem terhelt. Szabadságon 2010 augusztusáig egyáltalán nem voltam (Igaz, a korábbi ügyvezető, aki jellemzően ritkán látogatott be a tv.-be, 2009 decemberére "lepapírozta", jóllehet élőadásokat vezettem a hónapban.), akkor is csak azért mert függetlenként, helyi lakosként, Erzsébetvárost szerető emberként elindultam képviselőjelöltként. Ehhez semmilyen támogatásom nem volt, én voltam az egyetlen plakát nélküli ember. .. A miérteket már leírtam korábban, tehát nem ismételném magam. Mindössze csak annyi, hogy nyilván így szembe mentem a későbbi győztesekkel, és a későbbi vesztesekkel.
Bár a legnagyobb vesztes Erzsébetváros.
Szóval kérdezhetném, hogy a Fidesz bosszújának tekinthető-e a szakmai indoklás nélküli elbocsájtásom?
A cikkben megjelentek ugyanis most már nyilvánvalóvá tették számomra , hogy nem egyszerűen hibáztak, hanem politikai szándék van a szerződésem megszűntetése mögött. A ténylegesen elvégzett munkáért járó, évek során kifizetett bérek összeadásának ugyanis semmi köze nincs ahhoz, hogy  Erzsébetvárosban valami bűzlik. ( No nem csak azért mert soha nem látott mocsok van az utcákon, illetve mert  megszüntették a közterület- felügyeletet.)
Egyébként az érdekesség kedvéért javasolnám, hogy nézzék meg annak a fidesz-közeli operatőrnek a fizetését, aki megbízott fősszerkesztőként tevékenykedett decembertől, illetve hogy mennyi volt a korábbi és a jelenlegi ügyvezető honoráriuma. Szeretném azt is tudni, hogy Gazsó L. Ferenc és cége milyen kapcsolatban állt tavaly október, november, decemberben az önkormányzat média cégével? Az ő nevével fémjelzett, a televízióban sugárzott műsorokért - melyek például a könnyűszerkezetes házakat és a mobilgátakat reklámozták - kapott-e bármilyen díjazást, illetve, hogy ezeknek a műsoroknak mi közük van a kerületünkhöz, ahol tudvalevő, sem mobilgátakra sem könnyűszerkezetes házakra nincs szükség?!
Érdekelne továbbá, hogy milyen indoklással, és milyen körülmények között szüntették meg a szerződésem.  Kíváncsi vagyok arra, hogy a néhány napja született megállapodásom után mi ez a viharos gyorsaság az adataim közzétételére, talán csak nem az, hogy az önkormányzat ellen indított perem most éppen leállt? 
Kérdésként vetődik fel bennem, hogy a tanácsnokok közalkalmazottként való foglalkoztatása mennyibe kerül?
Kérem, mielőbb hozzák nyilvánosságra a Berki Béla fideszes képviselő által havi 400 ezer forintért adott tanácsokat, beleértve azokat a tanulmányokat, amelyeket a képviselő az elmúlt hónapokban készített.
Fontos lenne, ha az erzsébetvárosiak megtudhatnák azt is, hogy a korábban a kerületünkben fideszes képviselőként tevékenykedő Becskei Kovács Barbara mely nem önkormányzati tulajdonú házakkal folytat kommunikációt a Bimage nevű cégén keresztül., s ezért a feladatért valóban több százezer forintot kap-e.
Van-e szerződése a Főkert Zrt.-vel Erzsébetvárosnak, és ha igen, miért irtották ki a köztereinken a virágokat?
Miért lehetetlenítették el a Klauzál téri gyermeknapokat, melyek sok száz rászoruló apróságnak szereztek felhőtlen örömet?
Mivel magyarázzák azt, hogy több száz erzsébetvárosi gyermek az idei tanévet már nem a kerületünk iskoláiban kezdi meg?
Szeretném azt is, ha az önkormányzat által kötött valamennyi szerződést feltüntetnék a közpénzből fizetett, megújított honlapon.

Én ezekről is szeretnék abban a sajtóorgánumban olvasni, amelyik most a valós tények helyett, ártatlanok sárdobálásába kezd. Valószínű azonban, hogy ezekről ott nem szabad írni....
És még valami, a cikk sejtelmesen főszerkesztő közeli munkatársként aposztrofál.
Nekem nincsennek titkaim. Van egy közös gyermekünk Németh Péterrel, akire nagyon büszke vagyok. S a pontosítás végett, Németh Péter nem a Népszava főszerkesztőjeként kapott tízmilliókat, hanem műsorkészítőként. Ezt az egész kerület láthatta, sőt a Fidesz számos vezetője - amíg szükséges volt számukra -, előszeretettel volt a vendége.
Igen a hajdani erzsébetvárosi televízió munkatársai nem a lakájsajtót képviselték, hanem igyekeztek minden oldalt megszólaltatni. Ez ma nem jellemzi a helyi médiát. Az ellenzéknek coki. Élőadás nincs. Problémák a szőnyeg alá söpörve. De azért a Helyi Témának is 70 millió jut egy évre. Ja és a magánélet sem volt terítéken, pedig nyilván minden oldalról lehetett volna találni.izgalmas bulvártémát.
De nem szeretném mélyebben firtatni senkinek a magánéletét, mert tényleg lehet kombinálni például arról, hogy melyik politikus veri a feleségét, vagy ki az, aki a saját neméhez vonzódik, esetleg ki hány szeretőt tart és mennyiért.  Nyilván a politikailag más oldalon álló házastársak esetében is sok mindenről lehet írni. Esetemben nyilván a cikk sejtelmes "közeli" jelzője, valami szégyenteljes kapcsolatra kíván célozni.
Ezt határozottan visszautasítom. A párválasztásban sem a politikai hovatartozás, sem az anyagiak nem befolyásoltak soha. A szívemre hallgattam. S lám az egyik gyermekem apja jobbra húz, a másik meg balra. S ettől nekem szégyenkeznem kellene? A filmjeimet nem ők rendezték, a munkámat nem ők végezték, a kitüntetéseim nem ők kapták. Persze ma Magyarországon egy nővel mindent meg lehet csinálni...

Szégyen és szutyok, amit tisztességtelen módon sugallni kíván a nevemet megemlítő iromány. Felrúgja egy védtelen  gyermek lelki békéjét, aljas módon, politikai szándéktól vezérelve sározza be galádul a szüleit.

Azért pár kérdésem még maradt így a végére...
Emlékszik-e ennek az ominózus lapnak a főszerkesztője, hogy jelen sorok írójának hogyan tett ajánlatot, hogyan alázta meg női és emberi mivoltában a kilencvenes évek elején? Hogyan próbálta rávenni, hogy egy könnyű menetért cserébe munkát kínál neki akkori munkahelyén a rádióban?
Lehet már elfelejtette, lehet hozzászokott a nemtelen módszerekhez... Nem tudom.  Túl lehet ezeken lépni, mert sok szutyok volt, van, lesz a médiában. Javaslom, olvassa Illyést....S jól jegyezze meg: Makulátlan a céda, mocskos a szűz.
Innen is üzenem, hogy büszke vagyok arra, hogy sem a cikket közlő lap főszerkesztőjének, sem hasongerincű társainak nem lettem  sem közeli munkatársa, sem mása.
Tudja, ahhoz férfinak kellett volna lenni, nem csak annak látszani.

2011. augusztus 25., csütörtök

Szutyok

Jártában az ember sokféle szutyokkal találkozik. Van tapadós, heverő, meg mocskolódó szutyok.
Ebben a kerületben, ahol élek, mindennapos az utcán heverő szemét, és nem újdonság, hogy a legnagyobb szemétségek szembejönnek veled. Erzsébetvárostól messze van a béke... Naponta olvashatunk gyanús szerződésekről, teljesítés nélküli kifizetésekről, mutyikról, iskolabezárásról,. De nincsennek kétségeim, hogy azokat, akik megpróbálják nyilvánosságra hozni mindazt, amivel az itt élőknek szembe kell nézni, azokat előbb-utóbb megpróbálják ellehettetleníteni. Tönkretenni, kiéheztetni, eltüntetni. Besározni.
Ezt a saját bőrömön is tapasztalom.
Hivatalosan augusztus 15-től nem vagyok a kerületi televízió főszerkesztő-helyettes és munkatársa. Ez egy megegyezés eredménye. Először is mindazoknak, akik szeretetükkel segítettek átvészelni az elmúlt hónapokat, akik hiányolták és hiányolják a műsoraimat nagyon-nagyon hálás vagyok.
A szeretetre és a támogatásra szükségem is volt, mert hónapokig beteg voltam,  közben felmondtak, majd nem adták ki a kilépő papírjaimat, majd azt állították visszavárnak, majd állításuk szerint nem voltam beteg, illetve eltüntem. Közben nem is tudom miből, de valamiből meg kellett volna élnem...Szóval lett egy megállapodás, mely arcpirítóan kevés az eltöltött sok évért, műsorokért, díjakért. De a gyerekek iskolába mennek, a számlák jönnek, meg enni is kell valamit.
Igen, megpróbáltam és megpróbálom feldolgozni mindezeket, meg azt is, hogy a személyes adataimat bárki nézegethette, hogy eltüntették a műsoraim. S nyilván azt is megpróbálom majd feldolgozni, ha a magánéletemről, vagy a nem létező horribilis fizetésemről  hordanak majd össze hetet-havat a senkiháziak.
Büszke vagyok arra, hogy független voltam és maradtam. De pénzügyekben leginkább lúzer vagyok... Sajnos. Egyet azonban tudok, ha valótlan dolgokat állítanak ismét, akkor nem lesz megegyezés - még  az éhség sem szülheti -, hanem végigcsinálom a pereket.
Ugyanis  kitüntetéses diploma, közel 30 dokumentumfilm és számos kezdeményezés mellett bizony hiába csináltam mondjuk egy hónapban 8-10 adást, vezettem élőműsort, és szerkesztettem, a fizetésem a minimálbér összegében volt meghatározva, illetve e felett egy echós összeg, ami összesen együtt 205 ezer forint volt.  Viszont a táppénzt a minimálbér után kaptam... Mindezt csak a tények kedvéért írom le, és az erről szóló dokumentumokat is közzé teszem majd.

Természetesen nem vertem az asztalt senkinél. Azt hittem a munka önmagáért beszél. Nem hívtam fel azokat az általam tisztelt jobboldali politikusokat sem, akik a vendégeim voltak. Igaz, ők nem azonosulnának ezzel a helyi szinttel, mert nem ezen a szinten vannak. Nem követeltem a baloldaltól sem, hogy álljanak ki értem, s csináljanak ebből a gyalázatos ügyből politikai ügyet. Mert az én ügyem csak részben politikai ügy. Sokkal inkább a kicsinyesség, szűklátókörűség, illetve a törpepolitikusok bosszújának az ügye. Egy stílustalan kirúgás története.
Azt tapasztaltam ugyanis, hogy mindazok, akiknek bűneik az egekig nyúlnak, azokat kezdik ki, akik ártatlanok. A független újságíró meg sohasem jó... Legalábbis a politikusoknak nem jó.
A ma újságírójának az új alapszabályai: Alakulj át mikrofonállvánnyá, kérdezz semmitmondó kérdéseket, ne vitatkozz, bólogass, hallgass vagy hazudj, fúrd ki a másikat az állásából, csinálj álriportot, add ki az informátorod. De a legeslegfontosabb! LEGYÉL HŰ KATONÁJA A PÁRTNAK.
Válassz, vagy sajtó, vagy szabadság. Ha az utóbbit választod, irány az utca. Kurva vagy utcaseprő ez az alternatíva? Esetleg készülj a halálra?
A napokban azt hallottam, hogy most, hogy belementem a megállapodásba, készüljek fel egy lejárató kampányra személyem ellen. Ne csodálkozzak, ha leírják milliókat kerestem, esetleg X vagy Z a haverom, a szeretőm, a mittudoménkicsodám volt. Hogy kaptam lakást, házat, kocsit meg miegymást.
Tisztelettel jelentem: semmit nem kaptam. Se lakást, se házat, se kocsit. (Nem is tudok vezetni...)
Nekem nincs másom, csak a becsületem.
Az utcán a szutyok meg egyre nő. Van itt miről írni.
A fák is állva halnak meg....








2011. augusztus 15., hétfő

Kíváncsi vagyok...

Kíváncsi vagyok, hogy hány "szóbeli" tanácsnoka van ma Erzsébetvárosnak? Kíváncsi vagyok, mennyiért osztják itt az észt?
A mai naptól - ha minden igaz -, nem vagyok többé a helyi televízió munkatársa.
Történetem közismert.
Hiszem, lesz egyszer majd ismét hiteles lesz a tájékoztatás. Hiszem, hogy azokat,akik ma hóhér szerepre vállalkoznak, leváltja majd a nép...A bűnök, melyeket elkövetnek, szégyenként örökre rajtuk marad.
Emlékezz:
Janikovszky Éva iskola
Kamilla Kft.
helyi sajtó
Klauzál tér
az ártatlanul elbocsájtottak
az utcára kerülők

2011. augusztus 9., kedd

Nem lehetünk bűnrészesek!

Szeretném tudni, honnan gyűlik a pénz a politikusok zsebébe!
Szeretném tudni, amiért mást ellen eljárást folytatnak, miért nem vonatkozik a hatalmon lévőkre!
Szeretném tudni, miért a kettős mérce!
Szeretném tudni, miért irtották ki a kerületünk számos terén a virágokat!
Szertném tudni, miért kell utcára kerülnie a kerekesszékesnek!
Szeretném tudni, mennyivel nőtt a tanácsadókra, az ügyvédekre kifizetett közpénz összege!
Szeretném tudni, miért volt a hatalmas razzia a Klauzál téren!
Szeretném tudni, miért zárnak be szemrebbenés nélkül iskolákat!
Szeretném tudni, miért mondott le a csepeli kisebbségi önkormányzat elnöke!
Szeretném tudni, miért tartozik Szekszárdnak a pécsi püspökség!
Szeretném tudni, miért zárták be Kaposvárott a könyvtárakat, az iskolákat!
Szeretném tudni, miért veszélyezteti a hatalom az alapvető emberi jogokat!
Szeretném tudni, miért feketelistáznak!
Szeretném tudni, miért csapták be a szavazókat!

Gernot Erler német politikus a múlt héten nyilatkozta Magyarországról:
Aki hallgat azzal kapcsolatban, ami Magyarországon történik, bűnrészessé válik.

2011. augusztus 7., vasárnap

Hova tünt a sok virág...

A Klauzál téren kiírtották a virágokat. Van helyette éjszakai razzia. Nappal nézheted az ürüléktől bűzös helyet. Kiszáradt növények, szeméttől körbevett padok. Sötét van itt. Hiába süt a nap. Éhes és diszkrét koldusok meg kenyérre kolduló családanyák. Szomorú magányos öregek és kiábrándult fiatalok. Ez egy új viág. Lélekteklen.. Ha hallgattál a szívedre, verheted a fejed a cementbe. Néha villog a vaku. Szépet mutat a tv. Kár, hogy a valóság csúf és rideg. Láss, ne csak nézz!

2011. augusztus 2., kedd

Megfigyelt és elnémított munkavállaló, korrupciós kockázat növekedése - a TASZ és K-Monitor közös álláspontja a Munka Törvénykönyv tervezetéről

Kedves barátaim!
Ez a TASZ MAI SAJTÓKÖZLEMÉNYE, és a közös gondolkodás fontossága érdekében szeretném, ha elolvanátok!

Megfigyelt és elnémított munkavállaló, korrupciós kockázat növekedése

- a TASZ és a K-Monitor álláspontja a Munka Törvénykönyv tervezetének egyes rendelkezéseiről
A Nemzetgazdasági Minisztérium által társadalmi egyeztetésre bocsátott Munka Törvénykönyvének tervezete (továbbiakban: Tervezet) alkotmányellenesen korlátozná a munkavállalók személyes adatainak védelmét és a véleménynyilvánítás szabadságát. Ezen felül a Tervezet megnehezítené a közérdek sérelmét eredményező munkáltatói visszaélések feltárását.
1. A munkahelyi adatvédelem a személyes adatok védelmének kritikus területe. A Tervezet szabályai az alapjogvédelemmel szemben egyértelműen a munkáltatói érdekek védelmére helyezik a hangsúlyt. A Tervezet lehetővé tenné a magánélet technikai eszközökkel történő megfigyelését a munkaviszonnyal összefüggő, ám munkaidőn túli és munkahelyen kívüli magatartás ellenőrzése céljából.

2. A korrupció elleni fellépés és a közérdekvédelem egyik fontos eszköze a közérdekű bejelentések megtételének joga, és ehhez kapcsolódóan a munkavállaló munkahelyi státusának a védelme. A Tervezet amunkáltatók közérdekkel ellentétes magatartásának feltárását nehezíti a titokvédelmi kötelezettség elnagyolt szabályaival.

3. A Tervezet alkotmányellenesen szűkíti a munkaviszonnyal összefüggő szabad véleménynyilvánítást. A „munkáltató helytelen megítélésére alkalmas”, illetve a „munkaviszony céljaival” ellentétes tartalmú vélemények tilalma szükségtelen és aránytalan korlátozást jelent. Ebből a szabályozásból következően például a multinacionális cégnél dolgozók nem fogalmazhatnak meg multinacionális cégek befektetéseit ellenző véleményt.

„Magyarországon a közérdekű bejelentők védelme még mindig nem megoldott, a Tervezetben foglaltak sajnos csak tovább rontanák a helyzetüket. A Tervezet ebben a formájában nem segíti a korrupció elleni fellépést - nyilatkozta Léderer Sándor, a K-Monitor vezetője.

„A munkahelyen és munkaidőben indokolt alapjog-korlátozást a Tervezet kiterjesztené a magánéletre is, ahol ilyen jellegű szabályoknak nincsen keresnivalójuk.” – mondta Hüttl Tivadar, a TASZ adatvédelem és információszabadság programvezetője.
Amennyiben az üggyel kapcsolatban bármilyen kérdése van, kérjük, hívja

Hüttl Tivadart, a TASZ Adatvédelmi és Információszabadság Programvezetőjét a 06-30-341-69-27-es telefonszámon vagy
Láderer Sándort, a K-Monitor vezetőjét a 789-5005-ös telefonszámon

Kérjük, a rendelkezésére álló eszközökkel segítse elő, hogy az ügyről minél többen tudomást szerezhessenek!

dr. Dénes Balázs elnök s.k
Társaság a Szabadságjogokért

2011. július 30., szombat

Képzelem, hogy béke van...

Képzelem, hogy béke van.
Képzelem, hogy jó itt élni.
Képzelem, hogy nem faszoltak a politikusok.
Képzelem, hogy a szegénynek jut szállás, kenyér.
Képzelem, hogy sokan vagyunk, akiknek elegünk van az önkényből.
Képzelem, hogy nincs törvénytelen elbocsájtás, iskolabezárás.
Képzelem, hogy a köztársasági elnök tud helyesen írni.
Képzelem, hogy a hitet nem az állam határozza meg.
Képzelem, hogy lesz még demokrácia.
A képzeletem játszik velem...

Leírták, eltüntem.
Kijelentem, vagyok.

2011. július 12., kedd

Zozo, Zizi és Zaki meséje - Az álmok tengerpartján

Kedveseim!
Sokáig nem jelentkeztem, de tudjátok, van az úgy, hogy szabadságra vágynak a szavak.
Gyűjtöttem mindenféle szép és szomorút, de engedjétek meg nekem, hogy most három, szívemhez igen közel álló apróságnak tett ígéretemnek tegyek eleget.
Kis barátaim a mamájukkal a mai napon Angliába költöznek, és nem is tudom, találkozunk-e még...
Zozó, Zizi és Zaki vigyázzatok magatokra, meg anyára és apára! Nagyon szeretlek Titeket!

Az álmok tengerpartján

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fekete-fehér ország, amit úgy hívtak, Békétlenség.
Itt a felnőttek folyton civakodtak, veszekedtek. Gyakran sírtak, és csak ritkán nevettek.
A gazdagok nagyon gazdagok voltak, a szegények meg nagyon szegények.
Ez volt a rend.
Élt ebben a békétlen országban három gyönyörű testvér, akik Endre apu és Mária anyu gyermekei voltak..
Büszke volt a legidősebb, aki ha megszólalt, szépséges színessé változott a világ, s az emberek igazat szóltak.
A középső, Bájos, egyetlen pillantásával szelídséget és jóságot varázsolt maga köré.
A legkisebb, Bátor pedig képes volt legyőzni még a leggonoszabb sárkányokat is.
Ezeket a csodálatos képességeiket annak köszönhették, hogy igazából Béke ország gyermekei voltak, ám ezt maguk sem tudták. Honnan is tudhatták volna, mikor egy csúf és kegyetlen varázsló valamikor réges-régen átkot bocsájtott Béke köztársaság népére, s az egész ország egy nagy békétlenséggé változott.
Telt-múlt az idő, a gyermekek szépen cseperedtek, ám egy borús hétköznapon, Endre apu batyuba kötötte holmiját, s azt mondta, neki bizony elege van a nagy békétlenségből, s ő bizony megkeresi az Álmok országát, ahol nem minden fekete és fehér, s ahol a hamuba sült pogácsánál több kerül az asztalra.
Büszke ekkor már varázslóképzőbe járt, és sorra vitte a csupa ötöst becsületből, tisztességből no meg matematikából. Mária anyu meg reménykedett, hogy Endre apu hamarosan hazaér, s akkor annyi, de annyi minden kerül majd az asztalra, hogy csuda. Igaz, Mária anyu a szúkös hétköznapokban is képes volt csodát tenni.
Keze alatt a piszkosból ragyogó tiszta lett, a kevésből bőséges, a keserűből édes.
Akik ismerték Máriát és a gyerekeket, nagyon szerették őket.
Napénekéj, a rejtőzködő tündér, és Cimbora Borbora a manó, gyakran ellátogattak hozzájuk. Napénekéj különleges szavakat tanított nekik, mondván, ezek hasznosak lesznek egyszer a távoli Álmok országában is..., s ha megunták a szavakat, meseszép képekbe szőtték az álmokat.
Cimbora Borbora pedig  át tudott alakulni bármilyen játékká. Ha Bátor éppen csúszdázni vágyott, hát ő volt a csúszda. Ha táltos paripán akart lovagolni, hát ő volt a táltos paripa. Az sem jelentett gondot, hogy Bájossal szeretet rétté változzanak, vagy Büszkével meghívják magukhoz a barátságos dinókat, meg a jóságos delfineket.
No azért az élet így sem volt málnakrémes habostorta.
Békétlenségben ugyanis bezárták a varázsló képzőket.
Mária mama meg sokan mások küzdöttek mint az oroszlánok, de hiába. Békétlenség legjobb varázsló tanodáira lakat került.
Mit volt mit tenni.
S ekkor Büszkének támadt egy zseniális ötlete. El kell menni az Álom tengerpartra, mert ott minden vágyunk teljesül. Mindig lesz elég ennivaló, meg szép ruha, és a felnőttek soha nem civakodnak. No és ott is lehet kapni igazságból, becsületből, no meg matematikából színötöst.
Bátor leült egy picit meditálni, majd felpattant és azt mondta, átalakítom a mozdonyom repülő hajóvá, s átszeljük vele az Óperenciást, átrepülünk majd a tejszínhab felhőkön és a kakaó folyókon, és meg is érkezünk.
Bájos közben szelíden mosolygott, s szívének minden szeretetével körbe fogta szeretteit.
Tudta hogy jó helyre mennek. Apához.
Haza.

2011. június 22., szerda

Az agyarancs -versike

Az agyarancs


Csak harcban állva, várva

Valahol Gazemberériába'

Szakadékba rugaszkodunk

Agyarok, nemsokára.

A múlt elkezdődött.

Lopj, csalj, hazudj,

S a haza éjre borul.

A nép ellen tűzön-vizen át.

De rajt ne kapjanak, mert jő a gárda had.

S kiálthatsz jajt, a genny még bennmarad.

Nagy paraszt mind, ki odafenn, széken csúszik s csahol.

Ossz végre jobb napot. Eridj, a kultúr mögé agyar.

Úgy férfi módra, jó mulatság.

Nem annak, ki utcán csücsül.

Nem lehet hagyni, hogy az embertelenség győzzön az emberség helyett!

Kedves Barátaim!

Július 1-ét már az utcán töltheti Kelemen Károly kerekes székes rokkant nyugdíjazott. Ő is az adósság csapda áldozata. Hiába fordult segítségért bérlakást kérve az Erzsébetvárosi Önkormányzathoz, érdemi választ eddig nem kapott.
Kérlek, segítsetek!


http://www.peticiok.com/kerekes_szekes_embertarsunk_se_legyen_hajlektalan

Kelemen Karcsi története nem egyedi. De azzal, hogy összefogunk, és megpróbálunk közösen tenni, talán a sorstársakon is segíthetünk. Minden olyan emberen, aki önhibáján kívül került embertelen helyzetbe.
Mert nem lehet hagyni, hogy az embertelenség győzzön az emberség helyett!

Emlékeztetőül egy májusi történet a sajtóból:
Egyszemélyes demonstrációval szerette volna reménytelen helyzetére felhívni a figyelmet Orsós Károly a XI. kerületben, de az akcióval egyelőre csak saját helyzetét rontotta a 100 százalékban rokkant fiatalember. Rendőrök büntették meg, a polgármesterrel viszont nem tudott találkozni.
Ötvenezer forintjába került Orsós Károlynak, amiért egyszemélyes demonstrációjával megpróbálta felhívni az újbudai önkormányzat figyelmét helyzetének tarthatatlanságára. A száz százalékban rokkant, életét kerekesszékben élő fiatalember hamarosan utcára kerülhet, mert a lakást, amit eddig több társával bérelt, el akarja adni tulajdonosa. A többieknek sikerült már máshová költöznie, neki viszont nem.
Orsós Károly rendkívüli szociális segélyre irányuló kérelmeit a 11. kerületi önkormányzat rendre figyelmen kívül hagyta, ezért májusban egyszemélyes tüntetést tartott az polgármesteri hivatal előtt. Nem sokkal a tüntetés megkezdése után – lakossági bejelentésre hivatkozva – feltűnt két rendőr, akik 50 000 forintos pénzbírság befizetésére szólították fel, mivel az eseményt csak egy nappal előtte jelentette, nem a kezdés előtt 72 órával korábban (az engedély ugyanakkor már a kezében volt).

Orsós Károly helyzetét az is nehezíti, hogy mára megszűnt az önkormányzatok elhelyezési kötelezettsége a hátrányos helyzetben lévőkkel kapcsolatban.

Orsós Károly többekkel egy albérletben élt, de az ingatlant a tulajdonos eladta. 33 ezer forintos rokkantsági járadékból és a 22 ezer forintos rendszeres szociális segélyből álló havi fix jövedelme nem teszi lehetővé, hogy albérletet tartson fenn egyedül.

Januárban és áprilisban többször kérelemmel fordult a 11. kerületi önkormányzathoz, akik vagy válaszra sem méltatták, vagy azzal utasították el, hogy – bár bejelentett lakcíme a 11. kerületben van, de – lakcímkártyáján nem az eddig bérelt ingatlan szerepel, így az elutasító határozat szerint az érintett „nem tartózkodik ott életvitel szerűen”, vagyis nem adhatják ki neki az igényelt rendkívüli (30 000 forintos) támogatást. Jó tanáccsal viszont szolgáltak: többször javasolták, hogy „költözzön át a 12. kerületbe”, mivel ott a rendkívüli szociális támogatás igénylésének egyedüli feltétele az, hogy az illető a kerület lakosa legyen.

A sajtóban Németh Zsolt, Orsós Károly önkéntes érdekképviselője azt nyilatkozta: „A rendszer alkalmatlanságát mutatja az is, hogy amennyiben egy helyi önkormányzat jogszerűtlenül jár el, akkor az eset a Közigazgatási Hivatalhoz kerül, ahol azonban nem vizsgálhatnak egyedi ügyet, csak a rendeletet. Ameddig ez az ügy például napirendre kerül a Közigazgatási Hivatalnál, majd az illetékes önkormányzatnál, illetve megszületik maga a döntés, és végül eljut az érintetthez, addig az illető éhen is halhat.”

Orsós Károlyt komolyan fenyegeti ez éhenhalás veszélye, hiszen a körülbelül ötvenezer forintból, amiből élni próbál, épp hogy eddigi albérletének bérleti díját tudta fedezni, nemrég diagnosztizált chron-betegsége kezelésének és szigorú diétájának költségeire semmi pénze nincs.

„Az egész rendszer abszurditását azonban – Németh Zsolt szerint – nem csupán „az illetékesek szakmai dilettantizmusa” (amelyet illetően szerinte jelzésértékű lehet, hogy Soltész Miklós, a Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkár például eredeti szakmáját tekintve üzemmérnök), hanem az is növeli, hogy miközben pénzt vonnak el a szociális támogatások rendszeréből, munkára buzdítják az érintetteket. Pedig munkahely nincs, főként az olyan halmozottan hátrányos helyzetben lévőknek, mint amilyen Orsós Károly is, aki szakmája szerint egyébként multimédia-fejlesztő, és nemrég (két éven keresztül) még a Magyar Telekomnál dolgozott.

Ebből önállóan tudta fedezni megélhetését, életében először és eddig utoljára. Aztán létszámleépítés miatt (bár ezt Németh Zsolt „egyszemélyes létszámleépítésnek” nevezte) elbocsátották, ekkor kezdődött a jelenlegi, hontalansággal és éhenhalással fenyegető kálvária.

De nem csupán azért mentek a polgármesteri hivatal elé, hogy ügyük végre eljusson az illetékesekhez, hanem azért is, hogy a szociális rendszer visszáságaira felhívják a figyelmet, mivel szerintük „az elmúlt 13-14 évben a szociálpolitika tekintetében nem történt semmilyen előrelépés”.

A tüntetésen megjelent a helyi szociális iroda vezetője, aki közölte, hogy „megígérni semmit nem tudnak”, mindenesetre „rajta lesznek az ügyön”.

Németh Zsolt Hoffmann Tamáshoz, a kerület polgármesteréhez szeretne bejutni, de azt mondta, szerinte „a polgármester úr halandó embert nem fogad”. „Ha kapnánk is tőle időpontot, legkésőbb nyár végére juthatnánk be hozzá, az Károly helyzetén most mit segítene?”

Budapest Főváros Kormányhivatala az ügyben törvénysértési vizsgálatot indított, mivel a kerület erre vonatkozó helyi rendelete nem összeegyeztethető a szociális törvényben foglaltakkal. A Kormányhivatal egyébként ezen kívül tovább négy eset miatt hasonló vizsgálatot kezdeményezett az önkormányzatnál.

2011. június 21., kedd

Nem hagyjuk, hogy utcára kerüljön kerekesszékes barátunk!

Néhány nappal ezelőtt petíciót fogalmaztunk meg annak érdekében, hogy kerekesszékes barátunk ne kerülhessen utcára.
Az interneten eddig 317-en támogatták a kezdeményezést, de szeretnénk, ha minél többen csatlakoznátok.
A Békét Erzsébetváros ehhez további 165 aláírást gyűjtött a Klauzál téren, melyeket a mai napon átadunk Karcsinak. Reméljük, emberséges megoldás születik az ügyében.
Azt szeretnénk, hogy soha, sehol, senki ne kerülhessen hasonló helyzetbe! 

Köszönet minden jóakaratúnak, aki aláírásával támogatja Karcsit!

2011. június 20., hétfő

Éhség meg a közöny

A kaposvári Toldi iskola megmentéséért a mai napon is folytatják az éhségsztrájkot a szülők és a pedagógusok. Különféle embertelen hangú üzeneteket küldözgetnek nekik, de ők kitartanak. Hisznek abban, hogy a jövő megmentésének titka, hogy az iskoláink szellemiségét meg kell menteni.
Persze innen Budapestről talán nem kellene foglalkozni azzal, hogy mi történik máshol, azonban a mi kicsi országunkban minden mindennel összeér... Szombaton a kerekesszékes Karcsi barátunkért gyűltek az aláírások a Klauzár téren, mikor egy fiatalember lépett oda hozzám, s arról beszélt, hogy mélységesen elítéli, hogy a hatalom az  emberekből egy 'demokráciában'  alattvalókat 'akar gyártani'. Majd hozzátette, ő annak a Hilda néninek volt a tanítványa, aki a kaposvári Toldi iskola igazgatója volt. S most ezt a 30 éves iskolát bezárják.  Nem zárják be, csak összevonják- mondtam neki. Na persze, mint a Janikovszkyt- felelte. Hát valahogy úgy...A férfi hozzátette, minden lehetséges fórumon tiltakozni kell az 'aljasság' ellen.
Nos igen, ha az embernek (iskolának, intézménynek, közösségnek...) nem a hátába szúrják a kést.
Ha szemtől-szemben, értelmes emberek módjára beszélik meg a dolgokat. De ilyen ma nincs. A pártbeszéd a mérvadó. A Janikovszkyban például a tanévzáróra sem mentek el a városvezetők. Miért tették volna?
Eddig sem számított, hogy kerékbe törhet a gyerekek sorsa....Van másik intézmény, ahova mehetnek...Pont. Törvényességi vizsgálat. Pont. Ökoiskolai cím 2014-ig. Pont. A kívülről jött megválasztottak tesznek rá.
Egyébként máshova szívesen járnak.  Oda, ahol csókosok vannak. Ahol, nincs probléma.
Az utcán lévő szutyok meg nő. Egyre nő. A fel nem újított házak lakói zúgolódnak, hova lett az odaítélt támogatás? Hol a szociális lakáspályázat? Hol a beígért biztonság? Miért a közöny az elesettekkel szemben?
Miért haver költözik az üres lakásba, mondván gyorsan rendberakja, aztán minőségi cserével kap másikat?!
De szögezzük le: a párthű emberek megkapják a jutalmukat.
A múlt heti testületi nyilvános testületi ülésen a fideszes többség megszavazta, hogy egy olyan szervezettel működjön együtt az önkormányzat, amelynek friss vezetője egyébként kerületi fidesz tag, s korábban fideszes képviselő volt a testületben. Ezt még le lehetne nyelni... De!
Egyértelműen kiderült, hogy az együttműködés tartalma nem nyilvános. Szóval egy biankó csekkel ér fel. Nem tudhattuk meg mit takar az együttműködés. Mikortól és mennyi az anyagi vonzata. Van-e?
Viszont ami tudható, erkölcsi aggályokat mindenképpen felvet.
Az egyesület neve kétféleképp került a testület elé. Először - nyilván elírás- egy nem létező szervezet neveként, másodszor már helyesen Erzsébetvárosért Romák Egyesület.  Helyes, támogassuk a kerületben a cigányságot, hiszen több mint 10 ezer roma ember él itt. Na de akkor mi van a törvényesen megválasztott roma kisebbségi önkormányzattal?  Hol van az a helyiség, ahol ők tevékenykedhetnek? Mennyi az ő támogatásuk? Mi van a többi, évek óta jelenlévő roma szervezettel?
A most kiválasztott szervezetről csak annyi tudható, hogy 2009 decemberében alakult meg a kerületi fidesz székházban Berki Béla és Rónaszékiné fideszes képviselők vezetésével. A nyilvános fotók alapján mindössze 15-20 fő volt jelen az alapításkor. A szervezetről azóta sem igen lehetett hallani...
Berki Béla egyébként kiváló zenész - de nem tévesztendő össze, a szintén kerületünkben élő, Ki mit tud győztes prímás Berki Bélával - , rendszeresen fellép pártja rendezvényein, és a hírek szerint többször keveredett konfliktusba a már országgyűlési képviselő, Rónaszékinével.. Nos valószínű, vitáik az elkövetkező időszakban lecsendesednek, hiszen az együttműködés új távlatokat nyithat.
Ők biztos nem lesznek éhesek. Azaz nem fognak éhségsztrájkba kezdeni. Minden törvényesen történt.

2011. június 15., szerda

Éhségsztrájk

A kaposvári Toldi iskola megmentéséért szombaton 50 fő éhségsztrájkba kezd
Információim szerint más települések bezárásra ítélt iskoláinak iskolamentői hasonló akciókra készülnek, ezért elképzelhető, hogy az elkövetkező időszakban éhségsztrájk-hullám indul el Magyarországon.

Segítsünk Karcsinak!

Kedves barátaim!
Néhány nappal ezelőtt írtam kerekesszékes barátunkról, aki napokon belül utcára kerülhet.
Kérlek segítsetek, hogy ez ne történhessen meg!!!!
http://www.peticiok.com/kerekes_szekes_embertarsunk_se_legyen_hajlektalan

Éhségsztrájk az iskoláért

Június 18.-án (szombat) reggel nyolc órakor körülbelül ötven szülő kezd éhségsztrájkba a kaposvári Toldi Általános Iskola és Gimnázium előtt, tiltakozásként az intézmény bezárása ellen.


Azért tiltakoznak, mert álláspontjuk szerint:
Kaposvár fideszes vezetése elszigetelte magát a közakarattól.
A Toldi iskola bezárására nincs se megalapozott szakmai, se gazdasági indok.
A városvezetés határozata –véleményük szerint- törvénysértő, mert figyelmen kívül hagyja a közoktatási törvény rendelkezéseit, ezért panasszal fordultak a kormányhivatalhoz, a kaposvári jegyzőhöz, és az oktatási hivatalhoz, valamint a városi ügyészséghez is benyújtottak egy törvényességi kérelmet.
A törvény úgy szól: "a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos döntések előkészítésében, végrehajtásában és ellenőrzésében - jogszabályban meghatározottak szerint- részt vesznek a pedagógusok, a tanulók, és a szülők, illetőleg képviselők."
Kaposváron sem az iskolavezetés, sem a szülői fórum, sem a diákönkormányzat nem kapott semmilyen írásos információt a döntés előkészítésről a véleményének kialakításához.

A "Harc a Toldiért" mozgalomnak jelenleg több mint 2000 tagja van, akik megkezdték a jogi előkészületeket is egy népszavazáshoz.

Somogy székhelyének honlapján olvasható:
Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata 2008-ban a Dél-Dunántúli Operatív Program támogatási keretéből, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával 18.649.901 Ft támogatást nyert a Toldi lakótelepi Általános Iskola és Gimnázium 2 szintjén megvalósuló fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítésére. Az összesen közel 30 millió Ft-os beruházás műszaki átadására 2009. február végén került sor. Kaposvár ezzel a fejlesztéssel a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló - 1998. évi XXVI. törvényt módosító 2007. évi XXIII. - törvény követelményeinek felel meg, amely szerint a 10.000 főt meghaladó települések esetében egy alapfokú iskola számára biztosítani kell a közszolgáltatások hozzáférhetővé tételét 2009. december 31-ig. A fejlesztés eredményeképpen az épület mindenki számára megközelíthetővé, a szolgáltatott információk pedig minden érintett ember számára érzékelhetővé és észlelhetővé válnak.

Nos ez azért elgondolkodtató…

Tessék mondani, ki kiért van ebben az országban?
Nem hagyhatjuk, hogy a pénz legyen mindennek az ura. A nemzet jövőjét, a jövő nemzedékét nem lehet alantas gazdasági érdekeknek alárendelni. Nem lehet hagyni, hogy az oktatást, a kultúrát, a művészetet gúzsba kössék. Nem lehetnek politikai bosszú áldozatai gyerekek.
Döntnökök, térjetek végre észre!

2011. június 14., kedd

Égi mikrofon - Pancsa József emlékére

Volt nekem egy húgocskám. 6 évig élt szellemi és testi fogyatékosként. Kislányként haragudtam rá, mert soha nem volt a játszótársam. Nem lehetett...Nem tudott sem járni, sem beszélni. Csak az ujjacskája érintette meg finoman édesanyám ujját, s anyu mindig azt mondta, ők így beszélgetnek...No ezt nem nagyon értettem. Mit mondanak egymásnak, mi is az a nagy titok, amiről én nem tudhatok.
Később kerestem azoknak az embereknek a társaságát, aki számomra a titkok hordozói voltak. Akik kicsit olyanok voltak, mint Éva,  a testvérem. S találkoztam kéz és láb nélküli emberekkel, akiknek táncolt a lelkük. Aprócska testbe zárt tündér királylányokkal és királyfiakkal, Down-kóros ősbölcsesség-szólókkal, látássérült fényhozókkal, szelíd üzenetű némákkal.
A titok, ma már sejteni vélem, a szeretetben és az elfogadásban rejlik.
Néhány évvel ezelőtt hírt adhattam Európa első olyan rádiójáról, amelynek munkatársai fogyatékkal élő emberek. Jó kis eszmecseréket folytattunk. A kollégák közül különösen Pancsa Józsi szakmai tudása, csodálatos orgánuma nyűgözött le. Felkészült volt, nagy műveltségű, a butasággal és az előítéletességgel szemben azonban kiméletlen. Emlékszem arra a stúdió beszélgetésre, amikor Dani Gyöngyi (Józsi felesége) paralimpikon sikeres olimpiai szerepléséért szorítottunk. Az is eszembe jut, amikor Anitával, Czövek Lacival, Lévai Katival, és Józsival egy országos televízióban az esélyegyenlőség témakörét jártuk körbe.
Olyan jó volt, hinni valamiben. Abban, hogy ezek a kollégák éppen olyan teljes értékű emberek mint én. Ez a hit, a bizonyosságból fakadt és fakad. Józsi újságíróként is maximálisan bizonyított. Naprakész, hiteles és pontos volt. Ahogy minden más tevékenységében is.
Eredeti szakmája erdész technikus volt, de egy munkahelyi baleset - mely kerekes-székbe juttatta - pályamódosításra kényszerítette. Több új szakterületen is dolgozott az iparban és a kereskedelemben. Sportmenedzser képesítését a Testnevelési Egyetemen sportmenedzser szakán szerezte. Rokkantként a Halassi Olivér SC-ben kezdett el asztaliteniszezni, később felkérték a szakosztály vezetésére is. Három cikluson át, 12 évig vezette a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetségét. Alapítója, valamint első alelnöke volt a Magyar Paralimpiai Bizottságnak. Több rádióban készített műsorokat. Szerették a hallgatók, szerették a kollégák.
Józsi májusban, 53 évesen itt hagyott minket. Az égben készíti már riportjait a titkok tudóinak. Hiszem, hogy ott is bátor és szókimondó. Súlyos betegsége idején, halála előtt néhány héttel még ezt az üzenetet küldte nekünk:

SAJTÓSZABADSÁG

Kedves Mindenki!
Két évig saját műsort vezettem a Budaörs Rádiónál Csalamádé címen. Napi aktualitások (politika, kultúra, sport, gazdasági hírek, stb.). 3 napja igazgatóm adás után 5 perccel közölte, hogy holnaptól nem szólalhatok meg a rádióban. Állítólag a budaörsi Önkormányzat egyik képviselője felhívta, hogy amennyibe...n ez megtörténik megvonják az amúgy kereskedelmi rádióként működő cég önkormányzati támogatását. Aznapi témáim: alkotmányozás, Liszt Ferihegy, valamint Lázár János voltak.


ÉLJEN A SAJTÓ ÉS ANNAK SZABADSÁGA!
Üdvözlettel:
Pancsa József

Kedves Józsi! Ott fenn biztos nincs cenzúra, kérlek hallasd a hangod!
Mi itt a szívünkben őrzünk Téged!

2011. június 8., szerda

Egy történet, vagy több. Kerekesszékes ember is utcára kerülhet Erzsébetvárosban?

Erősítsd a lelked Barbi!-mondja mindig mosolygós Bea barátnőm, aki nem mellesleg kiváló ápolónő, beteg gyermekét gondozó édesanya. S aki több mint 20 egészségügyben eltöltött év után 71 ezer forint fizetést visz haza. Félreértés ne essék, Bea soha nem panaszkodik. Tele van szeretettel, hivatástudattal, közösségépítő szándékkal. A világ néha elmegy mellette, de olyan, mint a patak, mely mindig megtalálja a kifelé vezető utat. Talán mert nem fertőzte meg a közöny, s erős a jóba vetett hite.
Igaza van. A lelket, a lelkeket  erősíteni kell.
Beával, Klárival és Marival sokszor töprengünk azon, hogyan lehet a jót megőrízni, hogyan lehet jól segíteni.
Annyi a fájdalmas emberi sors, annyi a méltatlan élethelyzet. Ha figyelünk a történésekre, ha meghallgatjuk a másikat egész életek bontakoznak ki a szemünk előtt, s ezek az egyéni keserédes világok  beleilleszkednek a közösségi nagy magányos létbe.
Itt van például Karcsinak a története, aki 50 éve erzsébetvárosi lakos, s aki egy betegség következtében néhány éve kerekesszékbe kényszerült. Lábát amputálták, de ő nem adta fel. Munkát talált, és igyekezett az lenni, aki volt. Egy, a közösségért igazán tenni akaró, és tudó ember. Talán csak a mosolya változott kicsit, talán csak a szeme körüli ráncok lettek mélyebbek. Talán a jó barátok köre is szűkült körülötte. Voltak, akik a halál hírét is keltették... De Karcsi köszöni, jól van. Azaz csak majdnem. Június végén, vagy július elején ugyanis kilakoltathatják kicsi otthonából. A történet jelenkorunk drámai lenyomata. Néhány évvel ezelőtt hitelt vett fel, hogy megvehesse önkormányzati lakását, és a gazdasági válság miatt csődbe ment vállalkozásának tartozásait rendezhesse. A több tízezres hitelt pontosan törlesztette, egészen addig, amíg pár hónap alatt az egészsége teljesen tönkre nem ment. Negyvenes éveinek derekán, ez az örökmozgó ember megtanult a kerekesszékbe zártan élni. Ám ez alatt az idő alatt anyagilag teljesen kiszolgáltatottá vált. Csak a rokkantnyugdíjassá nyilvánítása is egy! évbe került. Hát igen, bizonyára alaposan meg kellett vizsgálni, hogy egy levágott láb nem nőhet újra...
Ennek a jövedelem nélküli évének a hozadéka az volt, hogy a felgyülemlett, és időközben alaposan megemelkedett hitelek befizetése lehetelenné vált számára. A pénzintézet már februárban kilakoltatta volna, de erre a kilakoltatási moratórium miatt nem került sor. A moratórium viszont megszűnik, és segítő kéz eddig nem akadt. Szociális lakáspályázat jelenleg nincs a kerületben, a méltányosságra pedig úgy tűnik még várni kell. Karcsi leveleket ír a döntnököknek, s akik ismerik, szorítanak érte. Karcsi bízik az emberekben, bízik abban, hogy sokan emlékeznek még arra, hogy hány jó lokálpatrióta kezdeményezésnek volt élharcosa. Karcsi reméli, hogy lesz aki segít. Reméli nem felejtették el...
Kérlek titeket erzsébetvárosi barátaim, fogjunk össze, és ne hagyjuk, hogy kerekesszékes embertársunk Erzsébetvárosban utcára kerülhessen!

Békét Erzsébetváros!

2011. június 6., hétfő

Teleblog regény 2.folytatás

Alice is a névtelenek táborát erősítette, ezért fogalma sem volt, mit válaszolhatna a férfinak. Álltak egymással szemben némán, fürkészve a másik arcát. Alice fejében visszhangoztak a szavak. Nem szabad bízni senkiben! Nem szabad bízni senkiben!
S ekkor egy iszonyatos robbaj törte meg a csendet. Az utcáról kiabálás, sikoltozás hallatszott. A zaj egyre erősödött, szinte  az elviselhetetlenségig fokozódott. A férfi egy határozott mozdulattal belökte a lányt az ajtón. De abban a pillanatban inogni kezdtek a falak, s a szoba ablaka darabokra tört. Ne féljen, hanem pakoljon össze néhány fontos dolgot! Sietnünk kell!-mondta határozottan a férfi. A lány tudatáig azonban nem jutottak el  a szavak. Elájult a félelemtől.

Az utcákon óriási teleamortálok folyamatosan azt hirdették: Nihilia szövetséget kötött a patkányokkal. A patkányok a mi barátaink. Előre a patkányokkal tűzön-vízen át! Nincsen több gondod, itt a patkánykór mondom. Az emberek közben agymosottan keringtek egymás körül, és minden mondat után fegyelmezetten bólogattak. Körülöttük ezernyi hatalmasra nőtt patkány masírozott. Fegyelmezetten.

Alice kinyitotta a szemét. Sötétség vette körül. Nem tudta, hol van, nem tudta mi történt vele. A fejében szörnyűséges képek kavarogtak. Egy férfi viszi a karjaiban, menekülnek valahová, körülöttük jajgató emberek és romok. Füst és halottak.
Én élek- mondta ki hangosan Alice.
Igen él - felelte egy ismerős hang. A férfi hangja volt.

2011. június 1., szerda

Köcsögözés, lenyúlások...Hát erre ébredsz magyar

Én már semmin sem lepődöm meg. Csípás hajnalokon fejbekólintanak a hírek. Olvasd velem barátom. S ne legyenek kétségeid. Szóval egy hajnali hírszemle, és csak picit Erzsébetváros.

Hát mégis nekik kell...
A Fidesz keszthelyi szervezetének alelnöke, Pálinkás Róbert lett a Helikon Kastélymúzeum új igazgatója.
Júniusban pályázati lehetőségek nyílnak meg, talán ez volt az oka a hirtelen menesztésnek. A volt igazgató leváltása semmiképpen sem lehetett szakmai döntés, mert a múzeum élén eltöltött 27 év eredményei önmagukért beszélnek. Czoma László (aki független képviselő volt a rendszerváltás előtti utolsó, illetve az az utáni első parlamentben) azt mondta, hogy megbízatását másfél évvel ezelőtt "hosszabbították meg", a szakmai bizottság akkor a pályázata alapján bízta meg a Helikon Kastélymúzeum vezetésével.

Törvénytelen iskola bezárás?
A tüntetések és tiltakozó akciók eredménytelensége után most bírósági beadvánnyal, a kormányhivatalhoz eljuttatott törvényességi kifogással és a főpolgármesterhez írt levéllel küzdenek a Janikovszky Éva iskola megmentéséért civilek és Erzsébetváros, illetve a fővárosi önkormányzat ellenzéki politikusai.

"Leköcsögözte" a rendvédelmiseket egy fideszes ügyvéd
"Kriminális csürhének", "proli surmóknak" és "köcsögöknek" nevezte az érdekeikért küzdő rendvédelmi dolgozókat egy fideszes ügyvéd, aki elektronikus levelében "figyelmeztette" Árok Kornélt, a rendvédelmisek demonstrációs bizottságának új elnökét. Az ügyvéd saját bevallása és a közösségi oldalon található profilja szerint tagja a Fidesznek, a Horthy Miklós Társaságnak, a Nemzeti Jogvédő Alapítványnak és a László Gyula Történelmi Egyesületnek - úgy véli, "ugyanolyan proli surmókból verbuválták össze" a rendvédelmiseket, mint a "szélsőjobb tuskóagyú prolijait".
"Sürgősen felejtsétek el, hogy Ti, az Államhatalommal és a Nemzettel szemben korlátlanul domináns és téveszmésen omnipotens magatartásokat tanúsíthattok, köcsögök: zendülők és lázadók ellen a TEK, a készenlétiek, a honvédség elit kommandósai bevethetőek, s AKI A BEVETÉSI PARANCSOT NEM TELJESÍTENÉ, VALÓBAN BÚCSÚZHAT MINDENTŐL: a személyes szabadságától, a státuszától, a nyugdíjától és a védett jogállásától is!" - olvasható a Hírszerző birtokába jutott levélben.

Hátrányos helyzetűeknek coki
Leállította a tervezett felnőttképzéseket és felfüggesztette a hátrányos helyzetű munkaerő-piaci csoportok foglalkoztatását ösztönző uniós programokat a munkaügyi központokban Czomba Sándor. Sajtóhírek szerint az államtitkár arra utasította a megyei munkaügyi központokat, ne kössenek képzési támogatásról szóló szerződéseket, és függesszék fel az uniós forrásból finanszírozott program foglalkoztatást ösztönző támogatásait is.

Látjátok még nem is írtam magamról, mert a velem történő galádságokra alig jut idő...

Mosolyogj Cimbi

Ne haragudj Cimbi, ha azt kérem tőled, hogy mosolyogj. Tudom, nincs igazán okunk a jókedvre, szóval csak szelíden.. Holnap megkezdődik az Ünnepi Könyvhét, és ennek igazán örülhetünk, mert a politikai játszóterek, drámák, bohózatok, színjátékok és világégések ellenére, ez a rendezvény még mindig talpon van. (82 éve!) No persze, bizonyára idén az lesz a trendi egyeseknél (többeseknél), hogy ki a magyarabb író, újságíró, hazafi,. stb. Szerintem még az olvasók tábora is kategorizálva lesz. Valahogy úgy Cimbi, hogy te most például gaz neoliberális, betűszemfosztogató vagy, aki csak azért olvas, hogy más ne is egyék. Mi az, hogy mit hablatyolok, meg hogy nem vagy neoliberális, meg semmi ilyesmi. Cimbi, hát nem veszed észre, hogy ez a kutyát sem érdekli?! Senkit nem érdekel, hogy te csak egy egyszerű olvasó vagy. A lényeg, ha nem azt veszed a kezedbe, amit lehet, akkor baj van. Akkor már egyenesen átalakulsz kommunistává, vagy idegenszívűvé, esetleg gyenge maradsz, aki hiába törekszik a jóra nem megy neki. Szóval döntsd el Cimbi, hogy a régi idők embereként dekkolsz-e a romok alatt, vagy beállsz végre a sorba. Tehát veszel mondjuk egy Prohászka Ottokár vagy egy Thormay Cecile, esetleg egy a Duce életéről és haláláról szóló könyvet.  Fontold meg Cimbi, mit raksz majd, az új lakásod polcára! Mi az, hogy milyen új lakás? Hát az amit majd akkor veszel, ha a régiből kilakoltattak a nem fizetett törlesztőrészletek miatt, és kisebb lakásba költözöl egy újabb igen kedvezményes hítelből. Nem Cimbi, így nem leszel hajléktalan a végén. Csak jól forgasd a könyveket. Buszon, villamoson csak nemzetes, vagy magyaros sajtóval közlekedj. Semmi nép, szó, meg szabadság.
De engem Cimbi igazából más foglalkoztat. Szeretném végre megtapogatni a könyveket. Beszippantani a fehér vagy sárgás színű oldalak szagát. Végigsímogatni egy-egy kiadvány fényes gerincén, s járatni a tekintetem fekete betűk rendezett során. Kíváncsi vagyok a Magvető klasszikusan elegáns köteteire. A nemesen egyszerű kiadványaik remekebbnél remekebb írókat vonultatnak fel. Nem véletlen, hogy az Év kiadója címet sorozatban ítélik a Magvetőnek. A kiadó könyvei minden szempontból időtállóak. Esterházy könyveit például rendre elolvasom, lehetne már belőlük papírgalacsin is, de a könyvek hősiesen tartják maguk. Hát Cimbi tartsunk ki mi is. Menni fog?

Szegény Czigány Zoli  elment örökre. Ő már nem ír a kicsiknek, s nem rendez filmeket sem többé. A gyászhoz nekem nincsennek szavaim. A gyász olyan, mint egy nagy képeskönyv. Fekete-fehér és színes fotók váltogatják egymást, mint emlékképek a lelkünkben, Hol nevetünk, hol sírunk, de megkérdőjelezhetetlen a fájdalom. Az album lezárul. Mert nincs többé fotó, meg cinkos összekacsintás, meg betegség fájdalma, meg élet sara. Mert most valami véget ér, valami elkezdődik. Game Over, Game Start...
Nyugodj békében Zoli!

Cimbi én tényleg szeretném, ha megpróbálnál mosolyogni...Mert az élet azért valamerre megy tovább...
Vagy menesztik, mint a keszthelyi Festetics kastély igazgatóját

Indoklás nélkül megszüntette kedden a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum Nonprofit Kft. igazgatójának munka-szerződését a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Az intézményt huszonhét éve vezető Czoma Lászlót indoklás nélkül, azonnali hatállyal bocsátották el.
Czoma velejéig tisztességes, igazi nagy tudású szakember, aki a kastélyból nemzetközileg is elismert múzeumot varázsolt. Ő volt az élharcosa a Hévizi tó megmentése érdekében a Bakony területén a mélyművelésű bányákból a vízszivattyúzás leállításának. Ez országos jelentőségű siker volt annak idején, amihez személyes egzisztenciáját kockára téve harcolt.
Vezetése mellett a kastély az ország második leglátogatottabb múzeumává vált – legutóbb másfél évre nyerte el pályázaton öt évre az igazgatói posztot. Információk szerint a fideszes vezetésű Keszthely önkormányzata régóta szeretné átvenni a jelentős forgalmat bonyolító kastély irányítását, ám ennek az igazgató évek óta ellenállt.

Cimbi így a végére egy gondolat. Csak úgy...(nem baj, ha még sem mosolyogsz).
„Most meg jönnek a patkányok, és rombolnak, amit csak tudnak a pénz reményében.”


2011. május 31., kedd

Pedagógusnap

Nem tudom, mikor volt ennyire elbaltázott és szégyenletes a tanév vége. No nem a bizonyítványokra, a felvételikre meg az érettségikre gondolok. Mindezek sikeressége vagy sikertelensége a döntéshozók számára teljesen mellékes. Mi más lehet ugyanis a magyarázata annak, hogy az iskolabezárási-lenyúlási lavina néhány héttel a vizsgák és a vakáció kezdete előtt kezdődött. Sem a pedagógusok, sem a szülők, sem a diákok nem összpontosíthattak nyugodtan az eredményekre, csak arra, hogy maradnak vagy sem, illetve hogyan menthetik meg az iskolájukat. Ma  a legkedvesebb barátnőm jelezte, hogy neki valószínűleg július elsejével mennie kell abból az iskolából, ahol évek óta tanít. Fogalma sincs, mihez kezd majd, hiszen a kormány által felfestett pedagógusi jövőkép drámai. A kormány ugyanis frontális támadást indított a közoktatás valódi szereplői ellen is. A tervezett nyugdíjmódosítások, a heti munkaidő növelésének, az éves szabadság csökkentésének a szándéka, az oktatási intézmények fenntartásának, irányításának, finanszírozásának tervezett módosítása, a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek megváltoztatása szellemi katasztrófához vezethet. A beígért elrugaszkodás éve nem más, mint vakrepülés radar nélkül.  A szakmai szervezetek pedagógusnapi tüntetése pedig azt üzeni mindenkinek, hogy az elmúlt évben a kormány ezen a téren elégtelenre vizsgázott. Párbeszéd nuku, pártbeszéd ezerrel. A szociálisnak nevezett, adatvédelmi szempontból erősen megkérdőjelezhető kérdőíven mindössze egy oktatással kapcsolatos, értelmezhetetlen "kérdés" szerepel. Majd a nép megmondja a frankót...De hogy áldását nem adta, adja 30-40 ezer tanári állás megszűnéséhez, az biztos...
Azt hiszem, a pedagógusok ünnepe egyre távolódik.
De mi barátaim, jelezzük kiszolgáltatott pedagógus barátainknak, hogy velük vagyunk. S hogy munkájuk minősítése nem az, hogy politikai percemberek eldöntik sorsukat, s velük együtt megfélemlítenek mindannyiunkat. A valódi minősítés az, amit a cseperedő gyermekemberek a szívükben visznek tovább. 
Békét Erzsébetváros!
Hajrá iskolamentők! 

2011. május 27., péntek

Teleblog regény 1.

Nihilia cityjében, szedett-vedett, levizelt százéves házak sorakoznak. Az utcák kátyúiból a guanót már semmi sem mossa ki. Az élet szabadon burjánzik, mint a gaz. A családok szétzilláltan élik életük.

A délelőtti nap épp szembetűzött Alice ablakával. Fénye tiszta volt és melengető. Betöltötte a lány szobáját a béke színeivel. Pedig Nihiliában senki nem beszélt a békéről. Egy éve ugyanis különös kór ütötte fel a fejét. A patkányok először egy vidéki városban vették át az uralmat. De ez nem érdekelt senki mást, csak az ott élőket. Kezdetben egy emberre jutott egy patkány, később azonban a rágcsálók száma rohamosan nőni kezdett, és Nihiliában szinte nem volt olyan hely, ahol a patkányok ne garázdálkodtak volna. Az emberek közül sokan öngyilkosok lettek, vagy megpróbáltak elmenekülni. A patkányok által terjesztett ragály ugyanis az emberek agyát támadta meg. Legtöbben teljesen agymosottá válták, vagy valami sunyi, bizonytalan viselkedés lett urrá rajtuk. A világvége jóslatok pedig azt üzenték az emberiségnek, hogy itt a vége, a népesség már nem nő tovább. Azonban ezen az ábrándos napon, Alice nem törődött sem a világvége jóslatokkal, sem a patkányokkal. Könnyűnek és szabadnak érezte magát. Tegnap nyilvántartásba vették, hogy ő az immunisok közé tartozik. Igaz ez a lista nem jelentett jót, mert a rajta lévőket  Nihilia fődöntnöksége karanténba zárta. A listán szereplők mellé figyelőket állítottak, beszélgetéseiket lehallgatták, kapcsolataikat megvizsgálták. Alicenek nem voltak gyanús kapcsolatai, és a patkányoktól sem félt.
S ezen a délelőtt kizárólag a szerelemre akart gondolni. Valódira, nem teleamortálokból sugárzó műérzésekre. Erős férfikarokra vágyott és becéző lágy szavakra. Nem jelentkezett a besorolókba sem, ahol pedig a legfelsőbb fokon kapta meg a szerelmet mindenki. Sejtette, hogy ezzel egy újabb listára kerülhet, de úgy érezte ennek már nincs jelentősége.  Merengését csöngetés zavarta meg. Magára kapot egy köntöst, majd odament az ajtóhoz.
- Ki az?
- Jó napot! Az új szomszéd vagyok.
Alice kinyitotta az ajtót, és egy meggyötört arcú férfival találta szembe magát.
-Elnézést, hogy zavarom. Burkus vagyok, és az ön lakásával szembe költöztem.
Alice nem válaszolt azonnal.  A bemutatkozás annyira szokatlannak tűnt, annyira abszurd volt. Az emberek a patkánykór kitörése óta igyekeztek névtelenek maradni.
....folyt

2011. május 25., szerda

A nap idézete

"A gonosz győzelméhez nem kell más, csak hogy a jó emberek tétlenek maradjanak." Burke

Figyelj Cimbi

Figyelj Cimbi!
Tulajdonképp nem történik itt semmi érdekes. Üresek a pénztárcák, morgolódnak az emberek. Kalap, kabát az oktatásra, kultúrára, biztonságra. De amúgy semmi. A nagy semmi. Lenyeljünk a gyalázatot, mint kacsa a nokedlit. A döntnökök lapulnak, vagy zúgolódnak kicsit, esetleg keresik a maguk emberét, akinek meglehet magyarázni, hogy ők azért nem olyanok. Milyenek is? Fogalmam sincs, mert nincsennek jelen. Csak lakájsajtóval körbevéve, zártan, szűkölő zemberi körben.
A vizelde-hangulat azért akut. A gyönyörű Pekáry-házon is tanúsítják a nyomok. Minap éppen 7 órát harangoztak, amikor gumibabás ifjak versenyt brunyáltak Krúdy egykori otthonának falára. Igaz volt aki, a ládába ültetett fácskát célozta meg, míg a többiek lelkesen szurkoltak neki: PISA, PISA.
Bízom benne, hogy egyik derék legény sem csinált a nadrágjába, mert a közeli Akácosudvar szociális mosodáját már bezáratták. Ja, hogy az a kispénzű nyugdíjasok szennyesét tisztította? Igen, bocsi. Biztos úgy gondolják a  nagybezárók, hogy nem árt az időseknek a gyaloglás, mert mosatni azért még lehet a Dózsa György úton. Tessék szépen elővenni a járókeretet, meg a botot. Nem, ebben nincs semmi cinizmus. Minek mosat, aki él... Dolgozzon, vagy ha nem dolgozik, ne is egyék, azaz ne mosson.
Hát olyan nagy ügy ez? Nem Cimbi, ez semmi.
Őzikeszemű kislány kérdezi tőlem, igaz, hogy 15  tanárt elbocsájtanak majd az ő iskolájából? Nem tudom.
A kislány a felnőttek bölcsességével néz rám, s azt mondja, persze ez semmi ahhoz képest, hogy a Janikovszkyt bezárják...
No nem baj, vannak  programok. Bezárták az Európa mozit, bezárják a Sirályt is. Ne vitatkozz velem Cimbi, mert ez igenis program. Programszerű, tervszerű.
Meg az éves gyereknap, az utcabál, meg a sok jó. Ez már azért mégiscsak valami.  Mi az, hogy milyen jóról beszélek?  Nem arról, hogy az egyik napról a másikra elfelejtették, hogy vagyok... Ez semmiség, hát tudod a félelem erősebb a tisztességnél...
Azért Cimbi, így a nagy semmi közepén még sem vagyok szomorú, mert vagy Te, meg a többiek.
Meg néha látom ragyogni a napot, s találkozom jóakartúakkal. 
Felvidítanak Szűcs Édua alkotásai a Bálint Házban.
Lakatos Klára és növendékeinek rajzai a Közösségi Házban.
Egy jó előadás a Radnótiban.
A KIÚT egyesület példaértékű munkája az elesettekért.
Ja és a jót jó továbbadni. Figyu, a szombathelyi gyerekek is milyen bátrak! Képzeld Cimbi, több mint 10000 aláírást gyűjtöttek az iskolájuk megmentéséért. S a szövegük sem utolsó:

„Közel négyszáz diák / miattatok stresszel, / a jövőnket / nyomjátok a szennyel. / Tanult ember módra / gondoljátok újra, / nem kell támaszkodni / a szakértői súlyra. / Ami persze kamu / már ez is kiderült (...) Nem hagyom, hogy / lakat alá jusson, / az időből / ki kell, hogy fusson. / Tiltakozzunk együtt / a többség ellen, / erre ösztönözzön / a Szent-Györgyi szellem. / Egy százalék esély, / hogy talpon maradunk, / küzdjünk érte, / ha élni akarunk!” –

2011. május 21., szombat

Elbaltázott döntések Erzsébetváros, Érd, Nyíregyháza, Szombathely

Május 20. Gyalázat napja Erzsébetvárosban.
A kívülről jött fideszes vezetés eldöntötte, hogy megszünteti a Janikovszky iskolát.
A testület valamennyi ellenzéki tagja nemmel szavazott, illetve a szocialisták kivonultak a szerintük törvénytelen eljárás miatt tiltakozva. Moldován Lászlót, az LMP képviselőjét - aki maga is négy gyermek édesapja -, az önkormányzatban nem először alázták porig a sárga csinovnyikok, de különösen az iskoláért, a gyermekek jövőjéért való bátor kiállásáért köszönet illeti minden jóakaratú erzsébetvárosi nevében.
Az LMP mellett az MSZP is jogi lépéseket kíván tenni az ügyben. Kispál Tibor (szintén családapa) az MSZP nevében felszólította Nagy Mariannát, hogy mondjon le képviselői tisztségéről, mert egy napvilágra került hanganyag tanúsága szerint vélhetően politikai bosszú áll az iskola bezárás hátterében. Nagy Marianna természetesen megszavazta az iskolabezárását, és bocsánatot sem kért az érintettektől. Lemondani pedig úgy tűnik, esze ágában sincs. Nem tudom, neki vannak e gyermekei, családja...
Az önkormányzat közben sietett közleményt kiadni, amelyben többek között arra is utaltak, hogy Nagy Marianna engedélye nélkül készült a hangfelvétel. A közlemény hangvétele egyébként hasonló a korábbihoz.
Burkolt fenyegetés, mellébeszélés, félelemkeltést célzó mondatok, hatalmi arrogancia.
Némiképp elgondolkodtató, hogy vajon nem azért tűnik-e ennyire gátlástalannak az eljárás, mert a jövőben már úgy sem lesz tétje az ilyen cselekedeteknek. Magyarán, ha megszűnik a kerület autonómiája, abban az esetben lényegtelen hogy helyben a választóknak milyen a megítélésük X-ről, vagyY-ról, lényegtelen, hogy bebizonyítják-e akár ezerszer is, hogy alkalmatlanok-e a választók képviseletére, mert egy fő cél van, a hatalmon maradás. Ehhez pedig egy központosított rendszerben kevesebb képviselő is elegendő.
A módszerek emlékeztenek az 50-es évekre ..
Látható továbbá, hogy az erzsébetvárosi történések szinkronban vannak más fideszes vezetésű településekével. A forgatókönyv és a reakciók nagyjából  ugyanazok. Dönteni bizonyos társadalmi csoportok sorsáról, az érintettekkel való párbeszéd és tényleges együttműködés nélkül. A tiltakozóknak coki.
De hasonló a módszer ahhoz is,  mint amikor néhány évtizeddel ezelőtt az volt a jobboldal vezérelve Olaszországban, hogyha nem tudsz érvekkel a politikai ellenfeleid fölébe kerekedni, akkor vidd őket a börtönbe. Ez volt a vörös és a barna bírók korszaka.
Erzsébetváros gyermekeinek jövője nem pártpolitikai kérdés. De nem pártpolitikai kérdés az érdi, nyíregyházi, kaposvári, szombathelyi bonyhádi gyermekek sorsa sem. 
Szívem szerint tükröt küldenék a városvezetőknek. Nézzék meg magukat. Hasonlítsák össze cselekedeteiket, szavaikat a korábbi tetteikkel, mondataikkal.  Semmi sem szent számukra.
Az érdi fideszes vezető például az egyik kereskedelmi csatornának nyilatkozott.
Felháborító politikai pedofíliának nevezte, hogy a város lakói gyerekeikkel együtt tartottak tiltakozó demonstrációt a betervezett iskolaátszervezések, -bezárások ellen.

A megyei jogú városi rangban lévő Érden május 9-én tartottak demonstrációt az általános iskolai intézményrendszer átszervezésében érintett pedagógusok és szülők. A tüntetésre vitt virágokkal a Fidesz virágos kertváros programjára utaltak.
A felvonuláson ott voltak az iskolák diákjai is. Az iskolától a művelődési házig tartó menetelés után ők adtak műsort, a demonstrálók szándékai szerint saját iskoláikért táncoltak, énekeltek. Az érdi önkormányzat tervei szerint az idén két iskolát zárnának be összevonással.
A tüntetést a polgármesterhez hasonlóan minősítette az önkormányzathoz közelálló helyi újság is,amikor azt írta, hogy „különösen aljas és gátlástalan hadviselési módszerek közé tartozik az, amikor civileket, nőket, gyermekeket tolnak maguk előtt a küzdő felek, mintegy élő pajzsként, hogy az első lövések az ártatlanokat érjék, illetve, hogy ilyen módon megfosszák a tisztességben hívő ellenfelet az ellentámadás lehetőségétől."
A tiltakozók a polgármester nyilatkozata óta gyűjtik azokat dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy a Fidesz számos akciójában használta fel a gyerekeket, és a párt vezetői is gyakran vettek részt politikai eseményeken gyermekeik társaságában. Mi erzsébetvárosiak is számos dokumentummal bizonyíthatjuk ezt.
Nem csak az elmúlt évekből, hanem a jelenből is. Például  Révész Máriusz, az Országgyűlés oktatásügyi bizottságának tagja a gyermekeivel vette át az iskolabezárások ellen tüntető bonyhádiak petícióját a képviselőház előtt. Köztársasági elnök úr pedig gyerekekkel parádézott a Parlament előtt. Igaz egy aprónép beszólt neki.

2011. május 20., péntek

Dicsőség a legyőzötteknek! Erzsébetváros ma a gyalázat napja lesz?

Gyönyörű napos reggelre ébredtünk. Máskor, más helyen talán örülnénk is ennek a szép napnak. Hiszen a gyerekek már várják a közeledő vakációt, a szülők, pedagógusok a megérdemelt pihenést. Stb., stb.
Ám Erzsébetvárosban a törpe győzők ma minden valószínűség szerint újabb kétes dicsőséget szereznek.
Néhány óra, és az előre eldöntött döntés, döntött döntés lesz.
A kerületünkben pedig minden borul, mint a dominó.
Az ócska és kicsinyes poltikai bosszú májusi áldozatai a gyerekek.
Hónapok óta látjuk, tudjuk, hogy politikai bölcsesség, tisztesség és emberség híján vannak a döntnökök. Nincs párbeszéd, csak pártbeszéd, nincs szakmaiság, csak kontárság.
 A JANIKOVSZKY ISKOLA bezárása a törpe győzők barbárságának egyik újabb bizonyítéka.
De kár reménykedni a törpe győzőknek, mert az erzsébetvárosiak megjegyzik e gyalázatos napot.
Dicsőség ma a legyőzötteknek. Dicsőség a szavukat hallgatni merőknek. Ők a jövőt próbálták megmenteni. Ők a jövőt mentik meg.
Egyértelműen kiderült ugyanis, hogy a helyi döntnökök sem az ifjúság, sem az oktatás, sem Erzsébetváros képviseletére nem alkalmasak.

2011. május 18., szerda

Nemzeti vizelde

A délelőtti langy melegben szutykos szőke ember vizelt egyet a Csányi utca macskakövére.
A húgycseppeken megcsillant a napfény, a férfi felhúzta a sliccét és ment tovább. Én csak álltam tétován, kulcsom keresve némán. Szemlesütve. Ez van. Itt mindent lehet. Budiszag, s merítkezhetsz a utca mocskában. S mire bejutsz a házba, ezer bajt cipelsz. A sárga csekkeket, a száz forintot kérők arcát, a nyomorú hétköznapok ezer baját. Nincs menekvés, hová is futhatnál? Beléd taposnak, fejedre tesznek, elárulnak, lekurváznak, lecigányoznak, lezsidóznak. Mégis kérlek barátom, maradj embernek.
Lásd, én nem vagyok sem cigány, sem zsidó, sem kurva. De lennék bármelyik, ha ezzel letörölhetném a szégyent amit ma megtesznek embertársaimmal. Magyarként bűnös vagyok, mert nem elég erős a hangom, mert nincs más eszközöm a gyűlölet ellen, csak a szavak, az elmorzsolt imák...

"Az elnyomás csapatban károg,

élő szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.
Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret."

(József Attila)

2011. május 16., hétfő

Amit másnak szabad...

Péntek 13. Sok minden történt.
Megtudtuk, hogy Nagy Marianna fideszes kerületi képviselő, Rónaszékiné Keresztes Monika fideszes országgyűlési képviselő politikai munkatársa a Janikovszky iskola bezárása kapcsán sajátos nyilatkozatot adott. Igaz nem a nyilvánosságnak szánta szavait. Azt így, hatalmon nem lehet....Kijelentéseiből az sejlik ki, hogy mégiscsak valamiféle politikai bosszúról van itt szó... Egy olyan bosszúról, ahol nem számítanak az ártatlan gyermekek könnyei...Sajátos volt hallani Juhász alpolgármester szavait is, ő
az iskolabezárás elleni tüntetést bírálta, szerinte a gyerekeket nem lenne szabad a tüntetésre kivinni. Valószínű ez a bírálat nem vonatkozik saját pártjára….Emlékezzünk csak Rónaszékiné Keresztes Monika beszédére, amit a babakocsis tüntetésen mondott. Azon a tüntetésen, ahol csecsemőkkel vonultak az anyák..
Részlet az ott elhangzottakból:
"A családok és mi szülők áldozatos munkával a MINŐSÉGI LÉTET tudjuk hozzátenni a társadalmi szolidaritáshoz!

A testben, lélekben, szellemiekben igényesen nevelt gyermekekre lehet jövőt, nemzetet építeni, számunkra ez jelenti a hatékony válságkezelést.
A mostani, kormányzati intézkedések tükrében komoly veszélyben érezzük a családok puszta létét is.
Ha gyermekünk születik, nem egy kipipálandó teljesítményen vagyunk túl, hanem született egy CSALÁD, mely lélegezni akar és tud, ha tüdejét nem kényszerítik folyamatosan prés alá! A család állandóan fejlődő érzelmi közeg, mely nem tekinthető csupán válságkezelő tényezőként.

A családokat működtetni kell!
Magyarország szakértői gazdaságpolitikája ösztönző, támogató és szabályozó kell legyen, olyan stratégia mentén, mely egyetlen percig sem felejti, hogy a család a társadalom tartóoszlopa. A születendő és a megszületett gyermek minden életszakaszában a fejlődési lehetőségek bővítését és nem szűkítését jelenti.
Szükségünk van az édesapák, a családfők tisztes megélhetést biztosító munkájára!
Szükségünk van az emberhez méltó otthon megteremtéséhez állami szerepvállalásra!...

Szívünk és eszünk is tudja, érzi, hogy megbocsájthatatlan bűn, gyermekeink élete árán, öncélú kormányválságot kezelni.

El a kezekkel a családoktól!
Gyermekeink sírásából az élni akarás szól, csillogó szemükből a remény!

Értük és egy hosszú távú, egészséges jövő érdekében kiáltjuk, hogy ebből untig ELÉG volt, mi életet adó, ÚJ IRÁNYT akarunk!"

Kérdem én, hová lettek a szép szavak? Az erzsébetvárosi családokkal mindent lehet?
Miért kerül becsületes emberek százainak otthonára jelzálog?
Miért küldenek végrehajtókat a nagycsaládos anyukára?
Miért dobják félre a szakmai és erkölcsi alapokat?
A média miért párttagokkal van tele?
Hol olvasható a testületi ülések jegyzőkönyve?
Miért voltak a döntnökök gyávák?
Mi az előbbre való, a a közösség érdeke vagy a párt utasítás?

Sok minden történt május 13-án, pénteken...
Hunvald Györgyöt több mint két év után kiengedték az előzetesből. Lakhely elhagyási tilalommal.
Erzsébetvárosi ő is. Be van ide zárva, mint mindannyian. A nagyságos urak és hölgyek meg egy-egy jól végzett kinyírás után hazamennek... S nekünk még annyit sem mondanak:"Oszt' jónapot!"

2011. május 9., hétfő

Erzsébetváros,Janikovszky iskola, jóakaratúak

Véleményem szerint, azon erzsébetvárosi jóakaratú polgárok, akik összefognak iskoláink megmentéséért, a következő nemzedékek jövőjét mentik meg.
Mi erzsébetvárosiak, adjunk erőt mindazoknak, akik ma még félnek, akik nem biznak saját erejükben.
Hajrá Kaposvár, Bonyhád, Esztergom, Érd, Csepel!

Barátaim, köszönöm, hogy a híreimet tovább adjátok, hogy egyre többen keresitek az igazságot.
Tőlem elvehették a munkám, de hiába nincs többé tv-m, attól még újságíró voltam, s maradtam.
Aztán, ha majd ismét lesznek szép napok, csinálok talán egy filmet, mondjuk a Janikovszkyról, s talán előkerül az a felvétel is, amikor Janikovszky Évával beszélgettünk egy szép őszi napon. Különleges, meghitt találkozás volt, tele mosollyal, emlékekkel. Életről-halálról, Erzsébetvárosról, jövőről. Pro Urbe-díjról.
Meg arról, hogy mosoly és játékosság nélkül nem lehet.
Mosolyogjunk együtt május 14.-én is!

Barátom emlékére... minden jóakaratúnak

Furman Imre barátom egy éve nincs közöttünk.
Egy éve fáj a hiánya a szeretteinek, a barátainak. Egy éve áll dobozban a vele készült anyag, az utolsó néhány nap töredéke. Imre ember feletti erővel küzdött az embertelen kórral, és végig erőt sugárzott nekünk, akik szerettük és tiszteltük őt. Neki a jog szent volt és sérthetetlen. Küzdött az erkölcsért, az esélyegyenlőségért, a kirekesztettekért, az egyenlő bánásmódért.
Szellemi hagyatékból egy vers mindenkinek.
A történelem ugyanolyan
Pilátusok garmadával.
Ácsok: mint a tenger árja.
Júdásoknak soha jobb kort.
Tömeg is van, hogy gyilkos helyett ártatlant kiáltson a keresztre.
Légy türelmes.
Ne keveredj.
Ne légy gyáva.
Megszüli Krisztusát is
e rothadó század,
földig szorított homlokod
fölemelheted nem sokára.

Imre verse adjon erőt a jóakaratúaknak.

Andrásnak!!! Arra amit írtál, a válaszom az, hogy nem mondtak neked igazat, hiszen a döntés az orgánum támogatásáról, nyilvános volt. A lapok is megírták.., jegyzőkönyv is készült.

2011. május 8., vasárnap

VV - nem az a való világ, ez erzsébetvárosi

Az önkormányzat február elsejétől szerződést kötött a Prestige Média Kft-val. Ez az önkormányzat honlapján április 5. óta megtalálható.
A sajtóban megjelent hírek szerint a Prestige Média Kft.-t az a Várhegyi Attila irányítja, aki egykoron a Fidesz pártigazgatója volt és korrupciós ügye miatt volt kénytelen távozni a politikai életből.

Maga a cég, - amely Várhegyi feleségének és a Terror Háza igazgatójának, Schmidt Mária lányának tulajdonában van - az utóbbi időben igen kapós lett.
Milliókat kapnak olyan fideszes vezetésű nagyvárosoktól, mint Pécs vagy Hódmezővásárhely. Illetve februártól Vattamányéktól is. Erzsébetváros polgármestere november végén még cáfolta  az együttműködés hírét, a tényt azonban már feltüntetik. Igaz is, míg a Várhegyi szerződést korábban cáfolták, a Helyi Témát nyilvánosan vállalták. Arról viszont január óta semmi sincs a szerződések között.
Tudom, rebesgetik még rendelőkben is, hogy a Helyi Téma majd átalakul, más lesz a név.stb.
 De a rózsa, bárhogy nevezzük, épp oly illatos...

Kérdések esőben

Igaz-e, hogy külföldi egyetemet akarnak a Janikovszky épületében?
Igaz-e, hogy a Nefelejcs utcai gázrobbanásban megsérült ház lakói a saját költségükön szereltethetik majd új gázóráikat?
Igaz-e, hogy vannak olyan házak kerületünkben, ahol a lakások majd felére az elmúlt időszakban jelzálog került?
Igaz-e, hogy párthoz való kötődés, ill. tagság,  fontos szerepet játszik olyan területeken is, mint például a helyi média?
Igaz-e, hogy a lokálpatrióta fideszeseket fokozatosan "kinyomják" a kívülről jöttek?
Igaz-e, hogy politikai okokra hivatkozva szüntették meg a kerületőrséget?

Minden erzsébetvárosinak van véleménye.

Kérdések után ...
Drága barátaim, igazatok van, hogy pár hónapja nem tudtok kommentelni a blogomon, de inkább ez, mint összeomoljon az egész. Köszönöm, hogy több ezren olvastok, hogy sokan hisztek a Békét Erzsébetvárosban, hogy fontos számotokra az együtt gondolkodás, a jó és tisztességes ügyekért való kiállás. Betegségem miatt nem volt lehetőségem arra, hogy mindenkivel találkozzam, ezért köszönöm azoknak a barátaimnak akik segítettek, segítenek közvetiteni a gondolataimat. Köszönöm, hogy erőt adtatok a gyógyuláshoz!

2011. május 6., péntek

Ne add fel és ne félj!

Ne add fel a reménytelennek látszó küzdelmeket!
Ne add fel, ha hátbaszúrnak, megaláznak, ha embertelen döntéseket hoznak a fejed fölött!
A legrövidebb út a másik ember felé egy őszinte mosoly.
Gyűjts erőt barátaid szeretetéből, és ne félj!
Szomorú hírek mindenütt.
Bezárják a Szinyeit is?
Igaz-e, hogy főiskola vagy egyetem működik majd a Janikovszky helyén?

A döntnökök döntenek. Kit képviselnek?