2013. január 21., hétfő

Csányi utca - a rom strázsái és a remény rabjai


Nem készültem demonstrálni szombat délután. Kora délután zaj szűrődött be az ablakon, de ezt már megszoktam, mert itt mindig történik valami. Kinéztem, és a parkolóban rendőröket láttam.A barátnőmék felcsöngettek, hogy a szomszéd háznál néhány ember táblákkal álldogál, és valami történik. Ez meglepett, hiszen a szomszéd ház évek óta üres, romos, lakhatatlan. Bocsánat, a patkányok néha ellepik, és akkor rettegünk, hogy vajon a mi házunkba is beköltöznek-e. És igen, ha az önkormányzat meghirdeti éppen eladásra az épületet, akkor markos legények is érkeznek, akik hoznak-visznek ezt-azt. De aztán semmi. A ház az enyészeté, és lassan már ennek a környéknek a szimbóluma. Itt a nyomor és a szegénység nő, és a lelkekből a remény úgy mállik szét, mint ennek romnak a vakolata. Lementem. A Csányi utca 5-ös számú ház oldalán molinón ott volt a felirat: Lakhatást! Demokráciát! Jogállamot! Néhány fiatal a ház előtt demonstrált táblákkal, az utca túloldalán pedig társaik álltak. Akadt köztük ismerős. A Város Mindenkié szervezet aktivistái nem először jártak ebben a kerületben, hisz korábban is felemelték már a szavukat az üresen álló épületek előtt, hajléktalan embertársaink lakhatása érdekében. 
A hangulat nyugodt volt, a demonstrálók szelídek. Időnként egy-egy ember beszédet mondott a rom ablakából. Elmondták például azt, hogy Erzsébetvárosban 500 lakás áll üresen, miközben a hajléktalanok száma egyre nő. Hideg volt, mindenki fázott. Feljöttem a lakásba, teát főztem, levittem nekik. Addigra már sokkal többen voltak a rendőrök. Az egyirányú Csányi utcát a Király utca felől teljesen lezárták. S csak érkeztek folyamatosan a rend őrei, hogy a 30-40 békés aktivistára jobbról-balról, elölről-hátulról is jusson hivatalos személy. Csak a kerület polgármestere, Vattamány Zsolt, illetve a körzet fideszes képviselője nem érkezett meg. Ott volt viszont a Vagyonkezelő képviselője, aki olyasmit nyilatkozott a sajtónak, hogy politikai okai vannak a tiltakozásnak. Ezt csöppet furcsálltam, mert közhivatalnok állítólag nem politizálhat..A helyszínen meg nem voltak politikai pártok ( Schiffer András este hét után egy ideig ott tartózkodott), csupán fél hét körül a Hallgatói Hálózat néhány tagja csatlakozott – „Lakhatást, ne zaklatást, szociális bérlakást!” illetve „Veletek vagyunk!” - skandálta a maroknyi csoport. A rendőri beavatkozás nem sokkal este hét óra után kezdődött, akkor dobosok is csatlakoztak a demonstrálókhoz. A rendőrök nem szólították fel hangosan a helyszínen jelenlévőket, hanem körbezárták a ház előtt állókat, és egyenként vonszolták el őket. Egy mellettem álló férfi megjegyezte, hogy hangosan mondják a rendőrök a közlendőjüket, mert így nem tudjuk, mi történik. Miközben a házfoglalókat a járművekhez vitték, a szimpatizánsok egyszerre skandálták, hogy „Börtön helyett lakhatást!”, illetve „Az erőszak nem megoldás!”.Én a házunk előtt álltam, amikor egy rendőr gúnyosan kérdezte hol lakom, mondtam, hogy itt. Erre a romra mutatott. No komment. A járdáról letoltak. Végignéztem, ahogy viszik a rendőrautókhoz az embereket, akik méltósággal viselték, ami történik.Megjegyzem, hogy házban mindössze öt hajléktalan volt, mégis azt láttam, hogy az elvitt emberek száma egyre nő. Fél kilenckor telefonált a lányom, de nem hallottam, ezért a Klauzál tér sarkára mentem. A gyereknek annyit mondtam, ne jöjjön most haza, mert az utca lezárva, és tele van rendőrökkel. Mire befejeztem telefonálást, már nem tudtam visszamenni,annyira szorosan álltak a rendőrök. Az Akácfa utcában lakó barátnőmhöz mentem, mert úgy éreztem, már az is elegendő, hogy elvigyenek, hogy szolidáris vagyok a demonstrálókkal. Este tíz után visszamentem az otthonomhoz. A Király utcánál még villogtak a rendőrautók, a házunk előtt pedig rendőrök ácsorogtak. Igaz, már nem volt ott a videózó rendőrnő, és nem is voltak ott aktivisták sem. Vihar utáni csend volt.. A romnak azonban vannak őrei. Tegnap egy sárga autóban posztoltak a ház előtt fura urak, majd ma egy villogós nagyobba ültek. S amíg a rom strázsái várnak, a remény rabjai a Város Mindenkié gondolatait elemezgetik. „Ma Magyarországon több millió ember él lakhatási szegénységben. Közülük mintegy 10 ezer ember él Budapest közterületein vagy hajléktalanszállóin, és mintegy másfél millióan élnek emberhez nem méltó lakhatási körülmények között. Mintegy félmillió háztartásnak lehet a lakhatását veszélyeztető díjhátraléka, és minden ötödik háztartásban fordul elő, hogy pénzhiány miatt hátralékba kerültek a lakáshitel törlesztő részletével.”
És csend van.
Vihar előtti csend.

Kaczvinszky Barbara