2010. december 31., péntek

ÜRES

A sajtószabadság élt 21 évet. A szájkosár gyártva. A kerületben él a cenzúra. A hóhér a markában somolyog.

Üres fejeknek üres szíveknek üres blogok.
Tiszta szíveknek, hiteles embereknek sorok mögött sorok.
Karanténba záródik körülöttem a kultúra, a művészet, a szó.
S a sajtószabadság halálát tömeg nézi szenvtelen...
A tapsra kész kezek kezüket mossák. Nem méláznak.
Törnek előre a nép ellen tűzön-vizen át. Ez egy új világ.
Eltünnek szirmok, virágok. Leminősített hazánkra koszorú.
Üres ígéretek mi végre voltatok!?
Mint a szutyokba olvadt hó...olyan a külvilág.
Piszkos talpak eltaposnak. Rend lesz itt s fegyelem.
Mégis kérlek téged, Ember ki vagy, s igaz.
Kinek agyát még nem mosták szitává...
Járj újra.
Büszkén, emelt fővel. Mint az igazak.
Ne szégyeld, mit tesznek itt veled. Nem a te bűnöd.
Józanságod világítótoronyként mutasson utat.
Hajléktalanok kérnek, hozz takarót. Meleget.
Melegíts meg a szívemet.
Tömegben egyedül vagyunk.
Fortélyos félelem igazgat.
A hallgatás homályt takar.
Az igazságra lepel borul.
Félnek az emberek.
A pénztárca régen üres, és a lelkek éhesek.
Csak a véletlen műve itt e néhány szó. Mondatok nélküli kiáltás.
A blogom mint néhány szabadságtisztelő címlap.

Üres

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése