2011. augusztus 25., csütörtök

Szutyok

Jártában az ember sokféle szutyokkal találkozik. Van tapadós, heverő, meg mocskolódó szutyok.
Ebben a kerületben, ahol élek, mindennapos az utcán heverő szemét, és nem újdonság, hogy a legnagyobb szemétségek szembejönnek veled. Erzsébetvárostól messze van a béke... Naponta olvashatunk gyanús szerződésekről, teljesítés nélküli kifizetésekről, mutyikról, iskolabezárásról,. De nincsennek kétségeim, hogy azokat, akik megpróbálják nyilvánosságra hozni mindazt, amivel az itt élőknek szembe kell nézni, azokat előbb-utóbb megpróbálják ellehettetleníteni. Tönkretenni, kiéheztetni, eltüntetni. Besározni.
Ezt a saját bőrömön is tapasztalom.
Hivatalosan augusztus 15-től nem vagyok a kerületi televízió főszerkesztő-helyettes és munkatársa. Ez egy megegyezés eredménye. Először is mindazoknak, akik szeretetükkel segítettek átvészelni az elmúlt hónapokat, akik hiányolták és hiányolják a műsoraimat nagyon-nagyon hálás vagyok.
A szeretetre és a támogatásra szükségem is volt, mert hónapokig beteg voltam,  közben felmondtak, majd nem adták ki a kilépő papírjaimat, majd azt állították visszavárnak, majd állításuk szerint nem voltam beteg, illetve eltüntem. Közben nem is tudom miből, de valamiből meg kellett volna élnem...Szóval lett egy megállapodás, mely arcpirítóan kevés az eltöltött sok évért, műsorokért, díjakért. De a gyerekek iskolába mennek, a számlák jönnek, meg enni is kell valamit.
Igen, megpróbáltam és megpróbálom feldolgozni mindezeket, meg azt is, hogy a személyes adataimat bárki nézegethette, hogy eltüntették a műsoraim. S nyilván azt is megpróbálom majd feldolgozni, ha a magánéletemről, vagy a nem létező horribilis fizetésemről  hordanak majd össze hetet-havat a senkiháziak.
Büszke vagyok arra, hogy független voltam és maradtam. De pénzügyekben leginkább lúzer vagyok... Sajnos. Egyet azonban tudok, ha valótlan dolgokat állítanak ismét, akkor nem lesz megegyezés - még  az éhség sem szülheti -, hanem végigcsinálom a pereket.
Ugyanis  kitüntetéses diploma, közel 30 dokumentumfilm és számos kezdeményezés mellett bizony hiába csináltam mondjuk egy hónapban 8-10 adást, vezettem élőműsort, és szerkesztettem, a fizetésem a minimálbér összegében volt meghatározva, illetve e felett egy echós összeg, ami összesen együtt 205 ezer forint volt.  Viszont a táppénzt a minimálbér után kaptam... Mindezt csak a tények kedvéért írom le, és az erről szóló dokumentumokat is közzé teszem majd.

Természetesen nem vertem az asztalt senkinél. Azt hittem a munka önmagáért beszél. Nem hívtam fel azokat az általam tisztelt jobboldali politikusokat sem, akik a vendégeim voltak. Igaz, ők nem azonosulnának ezzel a helyi szinttel, mert nem ezen a szinten vannak. Nem követeltem a baloldaltól sem, hogy álljanak ki értem, s csináljanak ebből a gyalázatos ügyből politikai ügyet. Mert az én ügyem csak részben politikai ügy. Sokkal inkább a kicsinyesség, szűklátókörűség, illetve a törpepolitikusok bosszújának az ügye. Egy stílustalan kirúgás története.
Azt tapasztaltam ugyanis, hogy mindazok, akiknek bűneik az egekig nyúlnak, azokat kezdik ki, akik ártatlanok. A független újságíró meg sohasem jó... Legalábbis a politikusoknak nem jó.
A ma újságírójának az új alapszabályai: Alakulj át mikrofonállvánnyá, kérdezz semmitmondó kérdéseket, ne vitatkozz, bólogass, hallgass vagy hazudj, fúrd ki a másikat az állásából, csinálj álriportot, add ki az informátorod. De a legeslegfontosabb! LEGYÉL HŰ KATONÁJA A PÁRTNAK.
Válassz, vagy sajtó, vagy szabadság. Ha az utóbbit választod, irány az utca. Kurva vagy utcaseprő ez az alternatíva? Esetleg készülj a halálra?
A napokban azt hallottam, hogy most, hogy belementem a megállapodásba, készüljek fel egy lejárató kampányra személyem ellen. Ne csodálkozzak, ha leírják milliókat kerestem, esetleg X vagy Z a haverom, a szeretőm, a mittudoménkicsodám volt. Hogy kaptam lakást, házat, kocsit meg miegymást.
Tisztelettel jelentem: semmit nem kaptam. Se lakást, se házat, se kocsit. (Nem is tudok vezetni...)
Nekem nincs másom, csak a becsületem.
Az utcán a szutyok meg egyre nő. Van itt miről írni.
A fák is állva halnak meg....








1 megjegyzés:

  1. Tisztelt Kaczvinszky Barbara ! Nem kell elkeseredni ! Ez egy ideiglenes állapot. Szeretett kerületünket, Erzsébetvárost jelenleg nem lokálpatrióták, hanem kerületidegenek vezetik a teljes csőd felé.Mindent tönkre tesznek ami a kerület múltja, hiszen parancsba kapták felülről.A cél: narancssárgára varázsolni Erzsébetvárost, besározni becsületes embereket, sajátos - nem európai mintájú- hatalmukat koncentrálni. Meggyőződésem, hogy Önt és volt munkatársait visszalátjuk még a jelenleg Fidesz által irányított kerületi médiába, mert pártsemleges tevékenységüket igen nagyra értékeltük, szakmai tevékenységüket ambícióval, lelkiismeretesen és emberségesen végezték hosszú éveken keresztül. Maguk mellett állunk, erkölcsi értékeiket nem hagyjuk elveszni, s a legközelebbi önkormányzati választásokon ( ha egyáltalán lesz ilyen) Erzsébetvárosban visszaállítjuk a rendet és az önkormányzati demokráciát!
    Még annyit: A fák nem fognak állva meghalni, mert a fáknak mély gyökerük van, s ha azokat majd meglocsoljuk, ismét kivirágoznak! Én le szoktam menni locsolókannával és vizet adok a közelben lévő fáknak, valahogy átvészeljük ezt az átmeneti időszakot...

    VálaszTörlés