2013. július 16., kedd

MI LESZ ORBÁN UTÁN?

Mi lesz Orbán után...
Ma a Klauzál téren beszélhettem néhány kedves emberrel. Mondhatni, olyan volt mintha közmeghallgatáson lettem volna. Egy voltam a közből, és a köz -amelyik korábban megosztott volt, amúgy politice -most egy dologban teljesen egyetértett: Elég volt Orbánból. 
Az emberek nem a következő miniszterelnök személyét latolgatták, hanem sorolták mindazt, ami elfogadhatatlan, embertelen, élhetetlen. A Klauzál tér indulati barométere már hónapok óta erősen kileng a változást mihamarabb irányba.
Szóba került, hogy két lehetőség van. Orbán bukik, vagy marad.
Ha bukik, akkor is iszonyú jövő vár Magyarországra, hiszen az ő hűbéresei ülnek mindenütt. Övék a föld, a trafik, a sajtó, az iskola, minden.
Az összes meghatározó pozíció, még az is, ami szinte láthatatlan, az ő kezükben van.
S ha belegondolunk, mit műveletek 2002 után, akkor pontosan látnunk és tudnunk kell, hogy a közpénzekből elorozott milliárdjaikat nem lesznek rest, egy majdani új kormány megbuktatására fordítani.
Meggyőződésem, hogy már most azt latolgatja a Fidesz, hogy hogyan verje szét a jogállam visszaállítására irányuló törekvéseket.
Ahhoz, hogy Orbán bukása után mindez ne történhessen meg, természetesen nagyon lényeges, hogy ki lesz a következő miniszterelnök. De ami ennél talán még fontosabb, hogy elég erős és összetartó lesz-e a demokratikusan gondolkodó emberek közössége.
Lesz-e erő egyenként az emberekben, hogy felülemelkedjenek azon, ha esetleg nem az ő favoritjuk áll majd Magyarország élén? Lesz-e még ereje és bizalma a nyomorba döntött magyar családoknak, hogy kivárják, amíg a majdani kormány megpróbálja kijavítani az orbáni gazdaságpolitika összes negatívumát?
Mert hiába bukik Orbán 2014-ben, ha ezekre a kérdésekre nincs válasz, ha ezeket a problémákat nem próbáljuk meg közösen megoldani, akkor Orbán a bukásával is nyer, mert a mamelukjai, a lakájai továbbra is folytatják majd a szabadságharcukat Magyarország ellen. Folytatják, mert számukra az önös érdek az első , nem pedig a demokrácia, a többpártiság, az egyenlőség és a szabadság.
Ha pedig Orbán nyer 2014-ben, akkor már nem lesz miről beszélnünk...

2013. július 14., vasárnap

Vakáció-mese -valóság alapból

Vakáció-mese -valóság alapból
Hol volt, hol nem volt, meg voltam én a nagy nyárban. 
Egy szép napon a postás bácsi díszes füzetecskét hozott nekünk S képzeljétek, volt benne egy szünidős naptár, amit ki lehetett tölteni.
Örültem nagyon, mert volt rajta sünike meg tök cuki állatocskák. Még azt sem bántam, hogy már elment a nyárból egy darab, mert velem is történt valami. Naptáram lett. 
Anya is örült, mert nem fizetési felszólítás érkezett. 
Apa este hazajött a közmunkából, s csak annyit mondott, hogy vége. Nem tudtam miről beszél, de a vacsi elmaradt. 
Számomra viszont egy új világ kezdődött. Naptáros vakáció. El is határoztam, hogy minden napra beírom a legfontosabbakat, a legbarátokat, hogy nekem is legyenek élve, bocsánat élettapasztalataim a nyárról. 
A díszes füzetben a polgbácsi is aztírta (no ez nem tetszene a tantónéninek, de neki úgy is mindegy, mert kottonfejűnek csúfolt a sapkám miatt), hogy gyűjtsünk tapsztalatokat. 
Az első gyűjtésem az volt, hogy elolvastam az uccsó sorig, amit polgibácsi üzent nekünk. 
Kicsit irigykedtem, hogy ő strandolni járt meg ilyesmik. Mi úgy szoktunk strandolni, hogy a nagymagyaros pólós szomszéd bácsi lelocsol slaggal minket. Az is jó. De a lényeg, hogy sokat olvastam a füzetből. 
Az iskolában is mondták, olvassunk sokat, de eddig nem igen volt olvasnivaló. 
Hú! Csudajó táborokat láttam, csak az a baj, hogy ahhoz pénz kell. 
Mi meg ahogy apa mondta, 47ezresek vagyunk. Az sok pénz, de a tábor még sokkal több. 
Anyának nem is szólok, mert besokall, és akkor sírni kezd a konyhaasztalnál, de ott nem jó, mert jön felfele a salétrom. Anya meg azt mondja, neki az epe. 

De ez a naptár jó. Már annyi mindent írtam bele. Július 11. Új naptáram van. 
Július 12. Átszaladt egy patkány az udvaron. Végre látok egy igazi állatot! 
Július 13. Elsők voltunk az ételosztásnál. A kaja finom, hús is van benne. 
Július 14. Hurrá kirándultunk a kerületben! Apa talált egy használt, de hordható cipőt, anya meg egy kicsit hibás, de szép pulóvert.
Én meg számolni tanultam. Megszámoltam, hány a macskakő.
K. B.