2012. november 19., hétfő

Köszönöm

Két éve nem vezetek műsort az erzsébetvárosi televízióban Két éve nem nézett egyetlen fideszes helyi politikus a szemembe, hogy bocsánaton kérjen azért, mert embertelen módon távolítottak el, mert meghurcoltak, megaláztak. Soha nem voltam egyetlen párt tagja sem, a jobboldali hajdani beszélgetőpartnereim nevét meg méltatlan lenne felsorolni, hiszen ha ők a szakértelemnél fontosabbnak tartották, hogy lakájokkal vegyék körbe magukat, lelkük rajta.
A legnagyobb baj mégis az, hogy ami ebben a kerületben tájékoztatás címen zajlik, az megcsúfolása mindannak, amit újságírásnak neveznek.
A helyi média képernyőjén a regnáló hatalom képviselőin kívül alig tűnik fel más, vagy ha igen, akkor biztos gyerek, vagy eb, vagy valami árukapcsolásos történethez kötődő személy. Azaz olyan ember, aki valamilyen módon kötődik a képviselő testület tevékenységéhez. Ja és "oldásként" néha egyházi emberek vagy valamilyen kulturális tevékenységgel foglalkozók. Ellenvélemény soha nincs. Olyan művész, tanár, közéleti személyiség, aki esetleg  a Fidesszel más véleményen van, pláne nem. Erzsébetváros belső borzalmai, a növekvő szegénység, a felhalmozódó szemét, a romló közbiztonság, a megemelt lakbér hatásai, a civil szervezetek munkája csak a valóságban léteznek. A képernyőn soha.
Kívülről nézve a cenzúra és az öncenzúra működteti a tv-t.
Ehhez pedig találtak beszédhibás, szakmailag felkészületlen, a rendszert kiszolgáló embereket. Hogy mennyiért, az az ő titkuk, mert az adatok nem nyilvánosak.
A tv-ben cserélődnek a névtelen arcok. Nyilván gyakorlatoznak kicsit. Igaz, lehet még nézhetetlenebbé tenni a nézhetetlent..
Én ebben a kerületben számos díjat kaptam. Politikait szerencsére sosem.
De a legnagyobb kitüntetéseket az erzsébetvárosiaktól kapom naponta, amikor megölelnek, szeretgetnek, kifejezik, mennyire hiányzom nekik.Vannak köztük jobb-és baloldaliak. Idősek és fiatalok. Nők és férfiak.
Két éve nem vezetek műsort. Két év után talán már nem is kellene emlékezni rám...
De valahogy, mostanság egyre gyakrabban hallom,  mikor vezetek megint műsort, mikor szólalhatnak meg a kisegyházak, a fogyatékkal élők, a nincstelenek. Mikor jöhetnek el hozzám...
Nem tudom, csak sejtem, talán a helyi média "munkája" is közrejátszik ebben. Tényleg nem tudom.
Azt viszont tudom, hogy a Kürt utcában szeptember óta működik a Hét Olajfa programsorozatunk, s eddig olyan emberek jöttek el hozzánk, mint Molnár Zsolt, Molnár Csaba, Székely Sándor, Ormos Mária, Trencsényi László, Hiller István, Mendrey László, Horváth Csaba, Németh Sándor, Németh Szilárd, Felcsuti Péter, Majtényi László.
November 28-án Mesterházy Attila lesz a vendégünk.
A helyi tv nyilván nem fog eljönni.
De remélem Ti, akik kíváncsiak vagytok a különböző véleményekre, akik unjátok a narancsot, el fogtok jönni. S gondolkozhatunk majd közösen, jogállamról, sajtószabadságról, hiteles tájékoztatásról, oktatásról, kultúráról, civilekről  és mindarról, amiről a hatalom előtt nem illik ma beszélni.
Az újságíró egy demokráciában mindig ellenzéki. De mi van akkor, ha a demokráciából lassan már csak a d marad?
Remélem, ott lesztek!
Köszönöm.