Rakaca 2.

Rakaca 
Írok majd egy történetet Neked. Talán benne leszel, talán nem. 
De álmok biztosan nem lesznek benne, mert az álmok elmentek a felhőkkel. Az álmok máshol álmodnak.
Lesz benne tűz. Parázsló piros. 
Falu is lesz. Kicsi, tiszta, szomorú, alkonyatban vöröslő. 
Sírok is lesznek, meg pléhkrisztusok műrózsákba bújva.
A sírok közt anyókák lesznek, és a templom harangja szól. Érted. 
Nem baj, ha nem érted, csak érezd.
Piros pont is lesz, tizenhét. Kicsi füzetben. Tanító néni adta.
Elhallgatott szavak is lesznek.
Az egyik szó a félelmet hallgatja el, a másik a fájdalmat, a harmadik a szegénységet.
Te már tudod, nem kell mindent kimondani.
Pirosra festett körmöcskék is lesznek, meg egy baba.
A körmöcskékhez tartozó kezek simogatják.
Angyallánykáról is írok majd. A sárkány legyőzte a testét, de a lelke táncol, énekel.
Hallják a csillagok, s talán Te is.
Kenyér és munka nem lesz a történetben.
A valóságban sincs mindig kenyér meg munka. Csak tudnivaló.
Lesz a történetben sok-sok kendő. Asszonyok kötik majd nyakukba, fejükre.
De lesz, aki csak simogatja. Hiszi, nem tud érte adni semmit. Fáj neki.
Aztán egy varázslatos pillanatban, amikor a tekintetek összetalálkoznak, küld egy mosolyt. Keserédes szépet. Azt megosztom Veled.
A történetnek nem lesz kezdete és vége.
Egy kendő megmarad. Más helyen, később veszem észre.
Itt van a nyakamban. Rád terítem. Körülölellek vele.
Megmelegítem a szívedet.
Rakaca.
Kaczvinszky Barbara

Egy ítélet margójára

Barátaim!
Felháborodásom és tiltakozásom fejezem ki a Debreceni Ítélőtábla elképesztő és embertelen döntése ellen!
Szülőhazánkban roma embertársainkra az Orbán kormány joggyakorlata egy újabb bélyeget sütött. A cigányságnak a kiúttalanság, és a végtelen nyomor után most már a "magyarellenesség" átkos billogjával is meg kell küzdeni.
Igen. Ma Magyarországon a cigány félelmében ne védekezzen. Tűrje zokszó nélkül, ha rasszista hordák fényes bakancsai csúfolják a falvait. Tűrje, ha leköpik, megalázzák, legyilkolják. Tűrje, ha bőrszíne miatt nem talál munkát, ha gyermekeit szegregálják. Tűrje, ha kutyába sem veszik.
Tűrje, hogy szemébe hazudik a politika, tűrje, ha jog neki nem egyenlő mércével mér.
Tűrje, ha a bűnben cinkos többség hallgat.
A Debreceni Ítélőtábla ítélt. Abszurd módon.
Hiszem, eljön az az idő, amikor ezt a pert, úgy fogják emlegetni, mint a 21. század egyik szégyenletes ügyét. A jogtörténetben olvashatunk sokféle bíráskodásról. Olvashatunk a náci Németország bíráiról, az olasz barna és vörös bírákról, és sok más diktatórikus berendezkedésű állam joggyakorlatáról.
A totalitárius államok kialakulásánál szinte mindenhol megfigyelhető, hogy a törvényeket átírják, a bírák a regnáló hatalom emberei, az alapvető emberi jogokat semmibe veszik, hogy az ítéletek meghozatalánál legkevésbé sem az a szempont, hogy az ítéletre váró elkövetett-e bármilyen bűnt...
Mert maga az illető személye, származása, politikai hovatartozása, stb. maga a BŰN.
De vissza az ítélethez.
"A 2009-ben Sajóbábonyban Jobbik-szimpatizánsokra támadó romák mindegyikének a büntetését súlyosította a Debreceni Ítélőtábla. Összesen majdnem negyven évet kaptak, egy kivételével jogerősen; egyenként legkevesebb három és fél évet. Az indoklás szerint a büntetés azért ilyen súlyos, mert a cigányokat magyarellenesség motiválta, és így egy közösség ellen követtek el erőszakot."
És nézzük a tényeket:
A roma emberek nem okoztak komoly személyi sérülést.
A romák féltek, mert falujukban a gárdisták meneteltek, új tagokat avattak.
A romák rettegésben élnek Magyarországon.
A romákon most jót mulatnak a szélsőségesek.
A félelemből elkövetett bűn is bűn. Persze. Jól tudom.
De bűn, bűnnel egy valódi jogállamban sohasem orvosolható...
S mi lehet annál nagyobb bűn, ha az ítélet a szerint súlyos, ki hova született....hova tartozik.
Tiltakozom a Debreceni Ítélőtábla ítélete ellen.
Tiltakozom, mert ha ma a romákat büntetik embertelenül súlyosan, holnap bárki sorra kerülhet, aki nem tetszik a hatalomnak! És bármiért. Ma Te, holnap ő vagy én.
Ne hagyjuk. Ne legyünk cinkosok!

Valamit mindig keresünk

Valamit mindig keresünk
Fél pár zoknit, fésűt, telefontöltőt, aprót a zsebben
Arcot a tömegben, magunk.
Valamit mindig keresünk
Kenyeret, fedelet, feledett képeket, karón varjút
Bölcsőt és koporsót, míg vagyunk.
Valamit mindig keresünk
Szeretőt, nyugalmat, békét, gyógyulást
Tűzfalas magányból feloldozást
Valamit mindig keresünk
Tegnapot, holnapot, alkonyt és pirkadatot.
Csak a jelent nem keressük
A jelen ránk talál.

A cinkos fideszes

A fideszes cinkos 

Konyár Hajdú-Bihar megye déli részén fekvő település.

Fideszes polgármestere a település portálján így köszönti a látogatókat: A demokrácia sarkköve a nyilvánosság, melynek egyik kiváló lehetősége és eszköze számunkra Konyár portálja.

Nos ez a portál természetesen nem számol be az ott történt legutóbbi gyalázatról, azaz arról, hogy roma embertársainkat, kicsi gyermekeiket  ismét megalázták, megfélemlítették.

 A "demokratikus" fideszes vezető nem határolódik el a gyalázattól, nem tiltakozik, és nem mondja hogy elég, és megvédi mindazokat, akiket a bőrszínük miatt megaláznak.

Fidesz antidemokratikusan hallgat.

De miért is számolna be, miért is tiltakozna, hiszen úgy tűnik, hogy ott szinte "hagyománya" van már a rasszizmusnak. 

Meg különben is...Fülep László polgármester szerint nem történt semmi, csak a barátjukért mentek a román-magyar meccsre igyekvő szurkolók. Fülep László személyesen tapasztalta!, hogy nem történt félelemkeltő! cselekmény.

Hogy ez a "bizonyos" barát - akiért odabuszoztak a derék, és egyáltalán nem szélsőséges társai - ,azonos a korábban a roma gyerekekkel szemben kirekesztő magatartást tanúsító és ezért elbocsátott tanárral, Víg Szilárddal, az bizonyára a véletlen műve.

A polgármester meg csupán együttérzésből várta vele a buszt...S amikor a busz végre megérkezett, nótáztak egy csöppet a nagy találkozás örömére. Szó sem volt riogatásról, és a rendőröket csak egy ismeretlen zavarkeltő hívta. Lehet azért, mert a buszmegállóban állt meg a busz, és voltak, akik rágyújtottak...Tán még az is igaz, hogy vizeltek, de hát miért is ne tették volna, hiszen hosszú volt az út...A kisiskolás gyerekek pedig nem is félhettek, és nem is bújhattak a pad alá, mert az ő termük az iskola másik részén van. A sörösüvegeket meg jobb híján -  mert nem találtak szemetest -, isten ments, hogy roma gyerekekhez dobták volna, csak úgy elejtették.

Mindezekről sürgősen hírt adott a lakájsajtó, és a szélsőjobb portáljain ezerrel terjeszteni kezdték Víg Szilárd nyilatkozatát, hogy ő mennyire ártatlan, és a roma gyerekek -akik állítólag ott sem! voltak -, vigyorogtak amikor a himnuszt énekelte a buszos sereg.

Tényleg, ez így életszerű. Hat -nyolcéves roma gyerekek vigyorogtak, az ittas, vizelő, sötét ruhás felnőtt egyedekre, akik kurjongattak, és ott áll mellettük az a férfi, aki korábban már terrorizálta őket. No és ott volt a polgármester. ..

Mert talán nem kellene róla megfeledkezni. Fülep László fideszes polgármester, aki nyilván már kialakította a maga Jobbik-Fidesz szövetségét, és szemrebbenés nélkül asszisztál a gyalázathoz. Sőt, nem csak asszisztál, hanem tevékeny cinkos mindezen mocskos és embertelen történésekben.

Cinkos, hiszen évek óta ő a fővédnöke a Turul Csibe tábornak, és jó kapcsolatokat ápol az Arany Szkíta Közhasznú Alapítvánnyal.

Cinkos és hazug, hiszen amikor korábban kiderült, hogy a helyi iskola történelemtanára nyíltan rasszista a következőket mondta: „ „A rasszista jelenségeket és törekvéseket tiltom és kizárom. Ha nagy nyilvánosság előtt hangzottak el ezek a szavak, az pedagógustól nem elfogadható ” – fogalmazott. A polgármester hozzátette: Konyáron 1864 óta laknak cigányok, eddig kifejezetten békésen éltek együtt a többi lakossal, „csak utóbbi egy-két évben kezdték el kelteni a hangulatot bizonyos erők”.

Furcsa, hogy a kis turulcsibék is az elmúlt években kezdtek ott csipogni...ő meg védnökösködni..

Amikor márciusban a faluban fáklyával vonulgatott a Jobbik azokban az utcákban, ahol roma családok élnek, és gyerekek rettegtek, akkor a polgármester úr nem restellte azt hangsúlyozni, hogy a faluban nincs vészhelyzet, bár konfliktusok vannak, főleg szabálysértések miatt. A polgármester tehát alig pár héten belül, gyökeresen mást nyilatkozott. 
Fülep fidesznyik most is össze-vissza beszél. Védi a Fidesz-Jobbik "becsületét".
Melyért ha kell, ártatlanok élete sem drága..

Gondolataim mostanság...

1. Nem ettem meszet a nemzet asztalánál, és nemzeti öngólt sem rúgtam soha. 
   A nemzet gyufáját kihúzta a nemzet posványos szabadságharcosa.

2. Beszélgettem valakivel a cigányság eredetéről...
    Megosztom veletek ...a reményt adó képzelet-mesénket...
    A cigányok valamikor Egyiptomban éltek, pontosabban egyiptomiak voltak. 3000 éven keresztül minden fáraó         több istenhitű volt, kivéve egyet, aki egyetlen egy istent, a Nap istent tisztelte. 
    Ez a fáraó valóságos művész           volt, mert költő is volt, hangszeren is játszott. 
    Halála után újabb fáraó került a trónra, aki visszatért a több isten tiszteletéhez.
    Azonban ennek a csodálatos fáraónak maradtak hívei, vagyis olyanok, akik a Napot tisztelték. 
    Őket  azonban üldözni, gyilkolni kezdték az új fáraó mamelukjai, és muszáj volt elmenekülniük, messzi                 vidékekre vándorolniuk..
    Lovakat fogtak, és asszonyaikra, gyermekeikre fényes aranyékszereket tettek, hogy bármerre árnak,                     visszatükröződjön rajtuk a nap. 
    Esténként tüzet gyújtottak, hogy meleg és fényesség ragyogja őket körül, s hogy a másnap szerencsével               köszöntsön rájuk. 
    A nagy vándorlásban kisebb és kisebb csoportokra bomlottak, és mentek minden égtáj felé...
    Lábukról a saru elkopott, az ékszerek ételre cserélődtek...
    De ők mentek és mennek ma is, és sírnak a csillagok felé, hogy egyszer ismét rájuk ragyogjon a nap...

3. Mamelukországban mamelukok bort isznak és vizet zárnak.
    Mamelukországban mamelukok pazarlásról prédikálnak
    Mamelukországban mamelukok szabadon hazudnak
    Mamelukországban az emberek sírva sem vigadnak.

4. Télen nem várták a hideget, nyáron nem várták a meleget. Fideszesek. Röhögnék, ha nem lenne tragikus...

5. Itthon vagyok, s még sem érzem otthon magam. A makacskakő kopik, az ecetfa nő, és a tűzfal szemez velem.

6. Vajákos Viktátor gyöngyeit disznai elé szórja...S a Pápa edzője kiborult mert az újonc Felcsútis leisút pontot         szerzett.A földes-trafikos stadionmutyimenet visszavág, mert nemleszgyarmat .Tömegesen nem mozdulhatunk,    mert a tervezet korlátoz.       A német tudósok megállították a fényt. De a sötétséget ki állítja meg?

7. A csendet nincs türelme senkinek kivárni. Pedig a csend üzenete néha erősebb lehet, mint az ordítás.
    A szardíniaiaknál van egy szokás. Azt az embert, aki javíthatatlanul lop, csal, hazudik, vagy bármilyen bűnt           követ el a közössége vagy a családja ellen, egyszerűen üvegablaknak nézik. Nem kiabálnak vele, nem kérik           számon, nem beszélnek a háta mögött, csak némán figyelik. A szemébe néznek, de nem mondanak semmit.         Nem létezőnek tekintik az illetőt.

8. Minden rém uralma véget ért egyszer, mert az emberek nem szeretnek rémuralomban élni.

9. A macskakövek hány emberöltő alatt kopnak simára?

10. Beburkolóztak sötétbe tűzfalaim
     Sötéten álmodnak bolond jelent
     Macskakő-szívem sikoltva kalapál
     Csak a perc suhan csendesen.

11. Kár, hogy a Miatyánkban csak az van, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...és a víz valahogy        kimaradt.
     Ezért az utolsó szavakra koncentrálok: szabadíts meg a gonosztól.
     Ámen.

A semmibe

A tűzfal csúcsával egy bárányfelhő kacérkodik
Nézem a nyújtózkodó követ
Reménykedve éket ver a kékbe
A ledér pára egy percre átöleli
S a röpke kalandnak máris vége
A fal áll komoran, nem hiszi
Hogy reménye csók nélkül illan
A semmibe

Lelkem a kirekesztettekkel bolyong

Lelkem a kirekesztettekkel bolyong

Vérfarkasok marják szívem
Éhesek
Darabjaim magam adom
Nem kell acsarogni
Jut neked is húsom, vérem
Falj fel, egyél, légy erős

Ülj tort, vigadj, lakjál jól
Báránytestem
csillapítsa éhed
Tied a dicsőség, Te vagy a nagy
Mert ölsz, s mert teheted.
De szomjas ne légy.

Álmaim patakként elfutnak tőled
Menekülnek
Hiába vagy szomjas, vizemből nem adok
Keress forrást máshol, kutam ne mérgezd tovább
Kirekesztettekkel bolyong a lelkem
Álmaimra ők szomjasak igazán

K. B.

MI LESZ ORBÁN UTÁN?

Mi lesz Orbán után...
Ma a Klauzál téren beszélhettem néhány kedves emberrel. Mondhatni, olyan volt mintha közmeghallgatáson lettem volna. Egy voltam a közből, és a köz -amelyik korábban megosztott volt, amúgy politice -most egy dologban teljesen egyetértett: Elég volt Orbánból. 
Az emberek nem a következő miniszterelnök személyét latolgatták, hanem sorolták mindazt, ami elfogadhatatlan, embertelen, élhetetlen. A Klauzál tér indulati barométere már hónapok óta erősen kileng a változást mihamarabb irányba.
Szóba került, hogy két lehetőség van. Orbán bukik, vagy marad.
Ha bukik, akkor is iszonyú jövő vár Magyarországra, hiszen az ő hűbéresei ülnek mindenütt. Övék a föld, a trafik, a sajtó, az iskola, minden.
Az összes meghatározó pozíció, még az is, ami szinte láthatatlan, az ő kezükben van.
S ha belegondolunk, mit műveletek 2002 után, akkor pontosan látnunk és tudnunk kell, hogy a közpénzekből elorozott milliárdjaikat nem lesznek rest, egy majdani új kormány megbuktatására fordítani.
Meggyőződésem, hogy már most azt latolgatja a Fidesz, hogy hogyan verje szét a jogállam visszaállítására irányuló törekvéseket.
Ahhoz, hogy Orbán bukása után mindez ne történhessen meg, természetesen nagyon lényeges, hogy ki lesz a következő miniszterelnök. De ami ennél talán még fontosabb, hogy elég erős és összetartó lesz-e a demokratikusan gondolkodó emberek közössége.
Lesz-e erő egyenként az emberekben, hogy felülemelkedjenek azon, ha esetleg nem az ő favoritjuk áll majd Magyarország élén? Lesz-e még ereje és bizalma a nyomorba döntött magyar családoknak, hogy kivárják, amíg a majdani kormány megpróbálja kijavítani az orbáni gazdaságpolitika összes negatívumát?
Mert hiába bukik Orbán 2014-ben, ha ezekre a kérdésekre nincs válasz, ha ezeket a problémákat nem próbáljuk meg közösen megoldani, akkor Orbán a bukásával is nyer, mert a mamelukjai, a lakájai továbbra is folytatják majd a szabadságharcukat Magyarország ellen. Folytatják, mert számukra az önös érdek az első , nem pedig a demokrácia, a többpártiság, az egyenlőség és a szabadság.
Ha pedig Orbán nyer 2014-ben, akkor már nem lesz miről beszélnünk...

Vakáció-mese -valóság alapból

Vakáció-mese -valóság alapból
Hol volt, hol nem volt, meg voltam én a nagy nyárban. 
Egy szép napon a postás bácsi díszes füzetecskét hozott nekünk S képzeljétek, volt benne egy szünidős naptár, amit ki lehetett tölteni.
Örültem nagyon, mert volt rajta sünike meg tök cuki állatocskák. Még azt sem bántam, hogy már elment a nyárból egy darab, mert velem is történt valami. Naptáram lett. 
Anya is örült, mert nem fizetési felszólítás érkezett. 
Apa este hazajött a közmunkából, s csak annyit mondott, hogy vége. Nem tudtam miről beszél, de a vacsi elmaradt. 
Számomra viszont egy új világ kezdődött. Naptáros vakáció. El is határoztam, hogy minden napra beírom a legfontosabbakat, a legbarátokat, hogy nekem is legyenek élve, bocsánat élettapasztalataim a nyárról. 
A díszes füzetben a polgbácsi is aztírta (no ez nem tetszene a tantónéninek, de neki úgy is mindegy, mert kottonfejűnek csúfolt a sapkám miatt), hogy gyűjtsünk tapsztalatokat. 
Az első gyűjtésem az volt, hogy elolvastam az uccsó sorig, amit polgibácsi üzent nekünk. 
Kicsit irigykedtem, hogy ő strandolni járt meg ilyesmik. Mi úgy szoktunk strandolni, hogy a nagymagyaros pólós szomszéd bácsi lelocsol slaggal minket. Az is jó. De a lényeg, hogy sokat olvastam a füzetből. 
Az iskolában is mondták, olvassunk sokat, de eddig nem igen volt olvasnivaló. 
Hú! Csudajó táborokat láttam, csak az a baj, hogy ahhoz pénz kell. 
Mi meg ahogy apa mondta, 47ezresek vagyunk. Az sok pénz, de a tábor még sokkal több. 
Anyának nem is szólok, mert besokall, és akkor sírni kezd a konyhaasztalnál, de ott nem jó, mert jön felfele a salétrom. Anya meg azt mondja, neki az epe. 

De ez a naptár jó. Már annyi mindent írtam bele. Július 11. Új naptáram van. 
Július 12. Átszaladt egy patkány az udvaron. Végre látok egy igazi állatot! 
Július 13. Elsők voltunk az ételosztásnál. A kaja finom, hús is van benne. 
Július 14. Hurrá kirándultunk a kerületben! Apa talált egy használt, de hordható cipőt, anya meg egy kicsit hibás, de szép pulóvert.
Én meg számolni tanultam. Megszámoltam, hány a macskakő.
K. B.

GÁTKERÁL

Nem is értem, miért is háborgunk mostanság--
Orbán repkedős-kolbászolós showt csinált a pórnak. 
Kitakarta az árvizet, s katasztrófa pólóban boldogan mentette a műsoridőt. 
Abcúg volt Szulejmánnak, magyar emberként más farkával verte a zsákot az árnak. 
Megláthassa most már a Zunijjó, így állt helyt a Sándor-palota jövőbeli királya. Konyec Tavares! 
A szemmel vizet meghátráltató gátlegény, akarom mondani gátkerál, mederbe terelt itt mindent. 
Az óra gyorsan járt: Tik-TEK. De ő volt a rettenthetetlen, rendíthetetlen, rettegett szakértelem. 
A Duna géniusza, hajósa, boldog őse, tv-ből celeb ismerőse. 
Az ispánokat köpcösen fegyelmezte, s nem volt film-csak gátszakadás....
A nép a háttérben cipelt, rakodott, mentett. Észrevétlenül tett-vett. S ha egy percre megpihent, az akkor volt,mikor a vezér megjelent. 
S a Duna csak folyt tova, házba, ólba mindenhova....
Boldogok a fidesz gazdagok, mert övék a hatalom országa...s mert a rezsicsökkentés után az árvizet is csökkentették.
Mondják. 
Ők.
K.B.

Egy barátom emlékére

Talán a szeplőink vagy a rövid szőke hajunk miatt lettünk barátok. Nem tudom. Az is lehet, akkor kezdődött, amikor elsőben csúfoltak, hogy csúnya az iskolatáskám, és én mint valami ördögfióka verekedni kezdtem, és megbüntettek érte. Mindenki furcsán nézett rám, de ő odajött a szünetben, és azt mondta, ezt jól csináltam, mert neki megmondta a bátyja, mindenkinek meg kell védenie magát. S neki tetszik a táskám, mert olyan felnőttes. Szeretnék emlékezni rá, tényleg szeretnék, hogy mikor is lettünk barátok...De nem emlékszem.....Csak azt tudom, mire hétévesek lettünk, addigra ő volt a legeslegjobb. 
Amikor gyerekek voltunk, azt játszottuk, ki bírja tovább a víz alatt...és én sosem tudtam legyőzni. Nevettünk a nagy meleg nyarakban sokszor. Együtt nőttünk ki a cseresznye fülbevalós korszakból, volt számtalan közös titkuk, és mennyit, de mennyit álmodoztunk. Azt hiszem ő tanított meg arra, hogy játszani, álmodni, nevetni jó....És sohasem félt semmitől...egy táborban hálót szövő pókon vagy a villámláson is csak kacagott. Mindenben meg kell keresni a kalandot, mondta úgy a tizedik születésnapunk környékén. S kerestük a kalandot...színházat képzeltünk, amit mi rendezünk, meg körbeutaztuk a világot képzeletben..És néztük a Duna partján a kavicsokat, és szedtünk pipacsot meg kutyatejet....Kamaszként együtt kutyultunk a pakolásokat a fejünkre, és tüntetően a szigorú of. miatt valami borzalmat fontunk a hajunkba...Anyáinktól egyszerre könyörögtük ki az Alföldi papucsot, meg tél közepén a fehér Tisza cipőt és a fekete kordbársony nadrágot. Természetesen a derék mamáinknál is egyszerre sztrájkoltunk, hogy túl bő a nadrág szára, és nem vesszük fel, ha nem csinálnak belőle igazi csöves gatyát. Ő volt az, aki egy csínnyel elérte, hogy taknyos 13 évesként életünk első koncertjére (Hobó) eljussunk. Azt hiszem soha nem találkoztam nála bátrabbal..A koncert éjjel ért véget. Még most is eszembe jut, hogy a decemberi éjszaka, ahogy szaladunk a hóban, és kihaltak az utcák, és ragyognak a csillagok...és hangosan skandálja: Ki vagyok én?
Aztán sok minden történt...Azt hiszem ő előbb felnőtt...Minden pillanatot megélt...Egyszer, amikor sok évig nem találkoztunk, megkérdeztem tőle: Hova tűntél?!
Nézett rám gyönyörű, mosolygós kék szemeivel, és rögtön tiltakozott, hogy ő nem tűnt el.Különben is, az életben annyi minden történik...szerelmek, csalódások, újabb szerelmek, gyerekek, munka, otthon. Az életben az élet történik.
Sms-ek jöttek, mentek. Ő ott maradt, ahol felnőttünk. Ott, ahol nyílik a cseresznye.
Ott marad örökre. Bennem él.

SZÍVED JEL

Szíved jel

Tűbe nem cérnát fűzött a tegnap

Fáztak a csillagok, és táncolt a hold

Árva lány kókadtan állt a szélben

S fájón égett belül a múlt

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Félúton eltévedt simogatás

Tágra zárt szemekben feloldozás

Hazug a föld, és hazug az ég

Mit hoz a holnap, mi marad még?

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Égő sebként kínoz az élet

Akár a whisky, keserédes

Valahol remegve vár a kedves

Tomboló világban, gyógyírként csendes

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel.

Senkik röhögnek arcodba, ők a valakik

Közöny bölcsőd, koporsód, léha léted

Reményként felsír a gyermek

Szivárvány-őrzőként téged követ

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel.

Pálinkafesztivál örömére

A VAK KOMONDORT ne itassa senki, mert akkor kihúzza a fagyit, és a cigi visszanyal. Kár lenne a pálinka forradalom vívmányait felcsúti földbe döngölni, hiszen akkor mi lenne a stadionépítéssel?! S különben is...Szíjjártó akkor se kap buszt, ha meggypálesszel doppingol a Dunakeszi meccsére. Oszt jó napunk van, mert írja a médijjaj, hogy szárnyal a forint.Erre érdemes koccintani! A kibszott híradóval meg ne törődjön senki. Ha mégis tenné, akkor csak jót írjon, mert a búcsúpohár után a saját sírját áshatja meg.

A Hét Olajfa vendégei Parti Nagy Lajos és Dés László

Na mék, men má elfelejtem cefetül a Lajost a Partit. Hejszen hűje lennék, ha kevernem a debreccenyivel összve. Ő nem böszme. Ma kell az erű, hogy hííján ne légyek a szónak. Cefetül készülők. Ehhun mellöttem a könyv, idejő Hét Olajfásra koncentrálnyi, mer még tán kibabrálóskodik vélöm az I Fülkefor világa. Oszt jónapos komondor kinek nem szőre ne vegye magára, ha nem lát. Mer megszíjja, és attól kódul. A gyufát es kicsinájják a tafikokszból, és aki odajön, könnye es csordúl a nevetéstűl. Amíg velünk marad.
K. Barbara

Komondor szösszenet

I. Fülkefor birodalmában imához térdelnek a farizeusok, mert megverte az asszonyt a vak komondor. A műkörmös kikapálta a földjét. Sarjad a gaz. A bugyikék buszok korzóznak a világ körül, a szegedi villamosok meg állnak. Tóni pelenkatartója több mint egy milliót kóstál a liciten. Terike iszogat, a Jani meg lemondáson gondolkodik. A viktoriánusok gorombulnak, mer' a trafikok mutyija az övék. 
Magyarország jobban teljesít.

Csányi golfpályáján bokorba vizelnek. Itt a környéken minden nap versenyt hugyoznak a százéves házak falára. Imádkozz és dolgozz.

Cigicsikk

Parti Nagy Lajost tanulok. Süt a nap. Borsodtól Somogyig éheznek az emberek, és I. Fülkeforr csonkig égeti a gyertyáink Az ország nem más, mint egy eltaposott cigicsikk, amely magában füstölög.

Borsodiak jajkiáltása

Az elmúlt hetekben többször voltunk Borsodban. A valóságot nem lehet leírni, mert leírhatatlan...
.Valamit a felszínről visszaadhatunk...de az kevés, nagyon kevés...Így leírva sután koppannak a szavak arról, hogy ha két, három vagy több gyerek van egy családban, akkor be kell osztani, hogy mikor melyik gyerek megy iskolába, mert nem jut mindegyikre cipő. Vagy az amikor azt hallod, rosszul lesz hétfőn a gyerek az iskolában, mert a hétvégén otthon nem volt ennivaló. Hol olvashatsz arról, hogy mit él át az a férfi, aki sok éve keres munkát, de hiába. A nő, aki képzett és 10 éve még sincs állása. No igen, ahol nincs munkahely, ott ne keresd a nincst, de élj nincstelenül. Méltósággal. A borsodiaknak menetelniük kell a munkáért, kenyérért. Hogy aztán köpjék magasról a szemükbe a rezsicsökkenést. Ahol már nincs áram meg gáz, ott mi csökken? A sár a vezető háza előtt...mert neki útja van...És ezeknek az embereknek az útja hova vezet? A düh és a fájdalom ott a mélyben. Érzed? Érzitek? Néhány ember, mint világítótorony áll köztük. Komjáthi Imrének és társainak adj Uram erőt. Hiszek hitetlenül én benned. S kérlek, hogyha vagy, tedd, hogy a jajkiáltások jussanak el a szívekig, és hogy az emberek fogják meg egymás kezét.
Rakaca, Edelény, Boldva, Kazincbarcika, Ózd. A szívemben vagytok. Veletek vagyok. Veletek leszek.

RAKACA

Kedves Barátaim!
Mostanság főleg egy település járt a fejemben: RAKACA. Talán nem túlzás, ha azt mondom,talán Rakaca Magyarország legárvább faluja. Az odavezető út szinte járhatatlan, és ha árad a Boldva, akkor aztán a 880 lakos végképp elszigetelődik mindentől és mindenkitől. De nem csak akkor...Rakacáról talán még a segélyszervezetek sem nagyon vesznek tudomást, legalábbis a falu polgármestere - aki szintén cigány -azt mondja, épp a minap kaptak egy levelet, melyben az egyik szervezet arról tájékoztatja őket, hogy hozzájuk idén nem tudnak eljutni. Igaz, így volt ez tavaly is....De nem segített senki azon a családon sem, akik azért fordultak szinte mindenhova, hogy kilenc éves, rákos kislányuk gyógyításához támogatást kapjanak. A gyermek tavaly meghalt. A faluban a munkanélküliség gyakorlatilag százszázalékos, a lakók romák. A bűnözés itt szinte ismeretlen fogalom, börtönben idejét sem tudják ült-e valaki. Rakacán van a hit a jóba, meg egy szegényecske bolt. Kocsma már sok éve nincs, a cigiről is régen leszoktak. A felnőtt férfiak, ha kell a két kezükkel is tisztítják az árkot, csak lássa ebbe a madár se látta faluba érkező, hogy dolgoznának ők, ha lenne mit. De nincs. A bányák és a tsz-ek bezártak. Jó rég. A közmunka lejárta után itt egy embernek nagyjából két évet kell várni az újabb foglalkoztatásra. Nyáron alkalmi munkában lehet gombászni, gyógynövényt gyűjteni. Bár ez idén már nem biztos, mert a környék földjei szép lassan magánkézbe kerülnek, és akkor  bűn lesz kamillát szedni, meg csiperkét keresni. Hiába a paradicsomi vidék, láthatatlan fal veszi  körül Rakacát. A közöny fala.
A kamaszok itt arról álmodnak, hogy egyszer lesz pénz, hogy tanulhassanak, hogy elmehessenek. Hova? Talán Budapestre...bár lehet ott se jó, mert hallották, a cigányt bántják...A kisebb gyerekek többsége még nem járt a falun kívül. Mesekönyv, színház, cirkusz, szép ruha, csokoládé, játékok számukra csak a televízióban, vagy az álmaikban léteznek. A hajdan szebb napokat látott művelődési ház gyakran ravatalozásra szolgál.
Szavazni mindig elment a falu. Hátha...De nem lett semmi. És nem jött senki. Talán eljő egyszer az ember fia..Addig meg marad a naponta elmorzsolt kérdés: Miért?

Hajléktalan csak a hátsó lépcsőn? Ez a közösség háza Erzsébetvárosban?

Hajléktalanok csak minimális számban, és csak a hátsó lépcsőházban közlekedhetnek - fogalmazott H. Levente Péter, az erzsébetvárosi ERŐMűVHÁZ ügyvezetője a Kiút Egyesületnek két hete írt levelében. A korábban Petőfi-kutatókén ismert H. Levente Péter hivatalos hangú közleményében tájékoztatta a hajléktalanokat, rászorulókat  1995 óta segítő szervezet helyi vezetőjét, hogy az intézményben tilos a dohányzás, és amennyiben  a Kiút és vendégei! nem hagynak fel ezzel a tevékenységgel, akkor a bérleti szerződésüket felbontják. H. Levente Péter továbbá jelezte, hogy  kerüljék a szobában való füstölő használatát, valamint felhívta B.-né Zsuzsának, a Kiút szakemberének figyelmét arra, hogy Budapesten egyre inkább elterjed a Hepatitis A vírus, amely leginkább a hajléktalanok között fertőz. Zárásul arra kérte B.-nét, hogy a érkező hajléktalanok számát minimálisra csökkentsék, illetve kizárólag a hátsó lépcsőházat használják, mivel a vírus cseppfertőzéssel terjed.
A Kiút vezetője fellebbezett az H. Levente Péterhez, amelyben részletesen kitért a szervezet ellen felhozott vádakra, melyek szerinte pontról pontra megalapozatlanok, ráadásul olyan napon is a Kiút-at teszik felelőssé a szemétért, amikor a  a szervezetnek nem is volt rendezvénye.
A fellebbezés nem vezetett eredményre. Pontosabban igen. H. Levente Péter a Kiút levél kézhezvétele után nem sokkal felmondta a szervezet bérleti szerződését.
A Kiút most közel 20 év után kiutat keres. Otthont. Ahol a hajléktalanoknak, rászorulóknak nem a cselédképcsőn kell közlekednie...
Szorítok, hogy találjanak, szorítok, hogy hitük, kitartásuk, szolidaritásuk, emberszeretetük megmaradjon. Erzsébetvárosért sokat tettek. Ott voltak, amikor a rászoruló gyerekeknek programot csináltunk....ott voltak, mikor a hajléktalan anyukának pici babával fedél kellett...ott voltak akkor is, amikor őket választották az EU más országaiból példának...Nem sorolom. Bár sorolnom kellene, hiszen azok, akikért nap mint nap tettek, tesznek, nem tudják elmondani...az utcáról, a földről fekve, éhesen a hidegben állva, nehéz kiáltani...Nehéz értük kiáltani, és kiállni. Pedig ki kell állni. Szólni, kiabálni. Hogy ELÉG!

Megnéztem a lakókörzetem fideszes képviselőjének oldalát. Míg mi itt Erzsébetvárosban a tűzfalakat és a nyomorúságos körülményeket látjuk, addig bizony az ő ablaka szépséges fenyőkre néz...Hivalkodóan még a családi ebédecskéjének is kirakja a fotóját. Roskadoznak a szendvicsek, megy a dínom-dánom...A Blahán meg ezrek állnak tányérka ételélt órákat sorban...
Erzsébetváros civiljeit szép lassan lekaszabolja a helyi hatalom. A helyi sajtó a helyi hatalom szolgálója, neves iskolája megszüntetve, az utcák mocskosak, a közbiztonság a béka feneke alatt, a bérlakásokban élők lakbére a fideszes vezetés alatt gyakorlatilag a duplájára nőtt,esténként nagycsaládos anyák kéregetnek élelemre valót. De Orbán helyi kiskirályai a rezsicsökkentés kampányával vannak elfoglalva. 
Lesz-e kiút? S a KIÚT-nak hol lesz otthona?

Embernek lenni

Ma egyike voltam azoknak, akik átvehették az MSZP  Nőtagozatának Közéleti díját. Olyan nagyszerű emberek, mint Szepesi György, Rónai Egon, Rytkó Emília, Szalai Anna mellett függetlenként, dokumentumfilmesként nem számítottam rá, hogy kitüntetnek, de jól esett. Azt éreztem, hogy a demokratikus ellenzéki pártok civilekkel való együttműködésének, a civilek megbecsülésének fontos jelzése ez...Egyfajta nemes gesztus, amellyel elismerik a szakmaiságot, az emberséget. Nem várják, hogy lakáj legyek, nem akarnak téríteni, hülyíteni. Szép pillanat volt, mert egy percre három embert -és nem politikust - láttam magam körül a színpadon. Mesterházy Attila, Gurmai Zita és Horváth Csaba nem a kamerákra figyelt, hanem nekem szóltak a halk biztató szavak. Nekem, aki nem vagyok rest bírálni sem a jobbot, sem a balt, ha a környezetemben igazságtalanságot tapasztalok. Nincs bennem pártok iránti alázat, mert csak az egyetemes emberi értékeket tisztelem, s csak a hazugságok ellen lázadok...De ma néhány percre ismét jó volt nőnek, civilnek, embernek lenni...Ma jó volt érezni egy hangyányi demokráciát. Jó volt látni azokat a nőtársaim, akik az ország számos pontján áldozatosan dolgoznak a közösségükért, s akik gyakran bélyeget viselnek, mert baloldaliak. Pedig akikért tesznek azok gyakran a legelesettebbek, a legszegényebbek, a legkirekesztettebbek...Igen, köszönet járna minden nőnek, aki munkájával igyekszik egy szebb, igazabb világot teremteni. Párthovatartozástól függetlenül...A széksorokban ülő lányok, asszonyok közül sokakat személyesen ismerek. Szeretem és tisztelem őket. MSZP-sek és a barátaim. Ám tudom azt is, hogy akadnak mások, akik fanyalognak, mert nem vagyok párttag, aztán lesznek mások, akik mostantól szocinak könyvelnek el. Az irigység és gyűlölet játszmáknak sem játékosa, sem bábuja nem akarok lenni. A magyar politikában igen kevés a "látható" nő. Pedig a háttérben nagyon is ott vannak, például az interneten a demokratikusan gondolkodó nők száma semmivel sem kevesebb, mint a férfiaké. Az éhségmenetekben, vagy a jogállamot visszakövetelő, a gyerekeink, a fogyatékkal élők jogaiért, a hiteles tájékoztatásért kiálló demonstrációkon is szép számmal képviseltetjük magunkat. Igen, nem feltétlenül tartozunk egy párthoz. Vannak köztünk szocialisták, dk-sok, szolisok, párbeszédesek, együtt 2014-esek, sok-sok független, de nem sorolom...Ami közös bennünk, hogy szeretnénk az Orbán-kormányt leváltani. Igen. Mi nők. Az Orbán kormány által megalázott nők. Amikor megköszöntem a díjat, azzal zártam, kérem, hogy a hatalom, a lakájsajtó ne vegye el azoktól a nőktől az ünnepet, akiket ma kitüntetnek...
A kérés hiába volt...
A Fidesznek nagyon gyorsan sikerült egy lelki hasba rúgással, valótlanságok közzétételével azonnal lerombolni azoknak a nőknek az örömét, akik a kicsi faluktól a nagyvárosokig a közösségükért élnek és tesznek, és akiknek ma ezt megköszönték. A Fidesz közleményét most is macsó cinizmus jellemzi. Nem mást állítanak,minthogy a nők és édesanyák cserbenhagyása kapcsán a Gyurcsány-Bajnai kormányoknak van elszámolnivalójuk. Nos, erről nekem sajnos egész más személyes tapasztalataim vannak. Egyik gyermekemmel az első Fidesz kormány idején voltam gyesen. Ekkor sem a Gyes, sem a családi pótlék összege egy forinttal nem emelkedett. Nagyobbik lányom most készül egyetemre, de erről most nem is írnék részletesen, inkább csak azt, hogy édesanyaként tönkretették a gyermekeink, gyermekeim  jövőjét. Vagy legalábbis, olyan helyzetet teremtett az Orbán-rezsim, ahol a napi megélhetés mellett kétségessé vált, hogy a brutális tandíjakat ki tudjuk-e fizetni.  Munkavállalás kérdése....Nos. Kitüntetéssel, évfolyamelsőként szereztem a diplomáim(plagizálás nélkül), rendeztem számos dokumentumfilmet, szerveztem esélyegyenlőségi programokat. De soha sem foglalkoztam pártpolitikával. Azonban 2010-ben a Fidesz nagy szabadságharcos nemzeti együttműködéséből valamiért nagyon kilóghattam, mert a televíziót, ahol dolgoztam egy szempillantás alatt megszabadították dolgozóitól. Pereltem. Eredménnyel.
De majdnem belerokkantam... . Nőként, anyaként megtapasztaltam, hogy a Fidesznél csak szólamok és hívek vannak...Meg gyűlölet a másképp gondolkodókkal szemben. A sajtót bértollnokaik uralják, a gazdaságot hűbéreseik. És a jogállamról alkotott fogalmak szertefoszlanak...Épp ezért született meg a Hét Olajfa Egyesületünk, hogy a demokratikus ellenzéknek legyenek olyan alternatív médiumai, ahol nem elhallgattatnak, kiretusálnak, sárral dobálnak, hazudnak és gyaláznak, hanem ahol párbeszédet folytatunk...s a tekintetünk találkozik.
Ma nem csak ott találkozott.

Bxsznak a kutyák

Csuda tudja miért, de február tájékán a fideszesek meg a hozzájuk közel állók valahogy a középpontba helyezik a szexet. Persze a no szexet. Nem tudom, talán a tavasz közeledte készteti őket arra, hogy a hálószobánkban kutakodjanak és az átlagpolgár nemi élete után leselkedjenek... Mondom nem tudom. Tavaly ilyentájt a Magyar Családtudományi Társaság és Rónaszékiné erzsébetvárosi fideszes országgyűlési képviselő borzolta a kedélyeket azzal, hogy például káros jelenségnek bélyegezték egyebek mellett a házasság előtti szexuális kapcsolatokat, és az élettársi közösséget. Önjelölt erénycsőszökként maguknak vindikálták a jogot, hogy pálcát törjenek mások családi állapota, nemi hovatartozása felett. A zavaros, kirekesztő gondolatokat később visszavonták, illetve próbálták magyarázni, mitéskihogyanértettírt félre. Az már csak hab volt a tortán, hogy a szexet a házasságon belülre korlátozó mozgalom főnénijének férjéről az Egyenlítő Tv közzétette, hogy facebook oldalán előszeretettel nézegetett lenge öltözetű fiatal lányokat. ..O tempora, o mores!
S most, hogy itt a tél vége, visszaköszön a tavalyi fidesz mores keszeis álruhában. Szerencsére a butaság, az álprűdéria hamar lelepleződött. Hála Kálmán Olgának. Most. De gyanítom, hogy a téma újból is újból előkerül majd. Ki tudja, tán még hálószobaügyi államtitkárt is kineveznek....
Mindenesetre nekem szegény jó néhai nagyanyám szavai jutnak mostanság az eszembe. Mamika istenfélő, keresztény asszony volt, aki 12 gyermeknek adott életet. Soha nem káromkodott, de volt az évnek egy olyan időszaka, amikor mondott valamit, melybe maga is belepirult: Jön a tavasz, b_sznak a kutyák.

Kézdy György emlékére

Kedves Barátaim! Kedves erzsébetvárosiak!
A Hét Olajfa Egyesület kezdeményezi, hogy a közelmúltban elhunyt kiváló színművésznek, Kézdy Györgynek méltó módon állítson emléket a főváros VII. kerülete. Kézdy György Erzsébetvárosban, a Rákóczi út 80. számú házban született, és élete végéig kötődött ehhez a kerülethez.
Kezdeményezzük, hogy szülőháza falára emléktábla kerüljön, amely őrzi ennek a csodálatos művésznek az emlékét!
Kérünk minden jóakaratú polgárt, hogy támogassa kezdeményezésünket!
Kaczvinszky Barbara
a Hét Olajfa Egyesület elnöke

Ne fogadd el...

Ne fogadd el, hogy valakinek több joga van, mert a többséghez tartozik. Ne fogadd el a hazugságot igaznak, csak azért, hogy túléld a hétköznapot. Mert csak alapigazságok, és csak egyetemes emberi jogok léteznek.

Csak

Hétfőn Hunyadi téri imaházban Horváth Aladárral beszélgettem. Valami különleges időutazásban volt részünk.... Felidéztük az elmúlt 20-30 év azon röpke pillanatait, amikor sem félelem, sem politikai érdekek nem emeltek falakat ember és ember közé...Amikor nem ordas eszmékkel kellett szembe nézni, amikor nem volt kérdés, hogy sem bőrszín, sem vallás, sem önös érdekek nem választhatnak szét családokat, barátokat. Amikor a szabadság még nem foszlott szét. Amikor az embert nem címkézték fel, mondjuk, hogy cigány vagy zsidó....Csak ember volt. 
A beszélgetés alatt a teremben szokatlan csend volt. Pihentünk a múltban, és fáztunk a jelenben. Margóra került létünk, vajon kinek a bűne?

Csányi utca - a rom strázsái és a remény rabjai

Nem készültem demonstrálni szombat délután. Kora délután zaj szűrődött be az ablakon, de ezt már megszoktam, mert itt mindig történik valami. Kinéztem, és a parkolóban rendőröket láttam.A barátnőmék felcsöngettek, hogy a szomszéd háznál néhány ember táblákkal álldogál, és valami történik. Ez meglepett, hiszen a szomszéd ház évek óta üres, romos, lakhatatlan. Bocsánat, a patkányok néha ellepik, és akkor rettegünk, hogy vajon a mi házunkba is beköltöznek-e. És igen, ha az önkormányzat meghirdeti éppen eladásra az épületet, akkor markos legények is érkeznek, akik hoznak-visznek ezt-azt. De aztán semmi. A ház az enyészeté, és lassan már ennek a környéknek a szimbóluma. Itt a nyomor és a szegénység nő, és a lelkekből a remény úgy mállik szét, mint ennek romnak a vakolata. Lementem. A Csányi utca 5-ös számú ház oldalán molinón ott volt a felirat: Lakhatást! Demokráciát! Jogállamot! Néhány fiatal a ház előtt demonstrált táblákkal, az utca túloldalán pedig társaik álltak. Akadt köztük ismerős. A Város Mindenkié szervezet aktivistái nem először jártak ebben a kerületben, hisz korábban is felemelték már a szavukat az üresen álló épületek előtt, hajléktalan embertársaink lakhatása érdekében. 
A hangulat nyugodt volt, a demonstrálók szelídek. Időnként egy-egy ember beszédet mondott a rom ablakából. Elmondták például azt, hogy Erzsébetvárosban 500 lakás áll üresen, miközben a hajléktalanok száma egyre nő. Hideg volt, mindenki fázott. Feljöttem a lakásba, teát főztem, levittem nekik. Addigra már sokkal többen voltak a rendőrök. Az egyirányú Csányi utcát a Király utca felől teljesen lezárták. S csak érkeztek folyamatosan a rend őrei, hogy a 30-40 békés aktivistára jobbról-balról, elölről-hátulról is jusson hivatalos személy. Csak a kerület polgármestere, Vattamány Zsolt, illetve a körzet fideszes képviselője nem érkezett meg. Ott volt viszont a Vagyonkezelő képviselője, aki olyasmit nyilatkozott a sajtónak, hogy politikai okai vannak a tiltakozásnak. Ezt csöppet furcsálltam, mert közhivatalnok állítólag nem politizálhat..A helyszínen meg nem voltak politikai pártok ( Schiffer András este hét után egy ideig ott tartózkodott), csupán fél hét körül a Hallgatói Hálózat néhány tagja csatlakozott – „Lakhatást, ne zaklatást, szociális bérlakást!” illetve „Veletek vagyunk!” - skandálta a maroknyi csoport. A rendőri beavatkozás nem sokkal este hét óra után kezdődött, akkor dobosok is csatlakoztak a demonstrálókhoz. A rendőrök nem szólították fel hangosan a helyszínen jelenlévőket, hanem körbezárták a ház előtt állókat, és egyenként vonszolták el őket. Egy mellettem álló férfi megjegyezte, hogy hangosan mondják a rendőrök a közlendőjüket, mert így nem tudjuk, mi történik. Miközben a házfoglalókat a járművekhez vitték, a szimpatizánsok egyszerre skandálták, hogy „Börtön helyett lakhatást!”, illetve „Az erőszak nem megoldás!”.Én a házunk előtt álltam, amikor egy rendőr gúnyosan kérdezte hol lakom, mondtam, hogy itt. Erre a romra mutatott. No komment. A járdáról letoltak. Végignéztem, ahogy viszik a rendőrautókhoz az embereket, akik méltósággal viselték, ami történik.Megjegyzem, hogy házban mindössze öt hajléktalan volt, mégis azt láttam, hogy az elvitt emberek száma egyre nő. Fél kilenckor telefonált a lányom, de nem hallottam, ezért a Klauzál tér sarkára mentem. A gyereknek annyit mondtam, ne jöjjön most haza, mert az utca lezárva, és tele van rendőrökkel. Mire befejeztem telefonálást, már nem tudtam visszamenni,annyira szorosan álltak a rendőrök. Az Akácfa utcában lakó barátnőmhöz mentem, mert úgy éreztem, már az is elegendő, hogy elvigyenek, hogy szolidáris vagyok a demonstrálókkal. Este tíz után visszamentem az otthonomhoz. A Király utcánál még villogtak a rendőrautók, a házunk előtt pedig rendőrök ácsorogtak. Igaz, már nem volt ott a videózó rendőrnő, és nem is voltak ott aktivisták sem. Vihar utáni csend volt.. A romnak azonban vannak őrei. Tegnap egy sárga autóban posztoltak a ház előtt fura urak, majd ma egy villogós nagyobba ültek. S amíg a rom strázsái várnak, a remény rabjai a Város Mindenkié gondolatait elemezgetik. „Ma Magyarországon több millió ember él lakhatási szegénységben. Közülük mintegy 10 ezer ember él Budapest közterületein vagy hajléktalanszállóin, és mintegy másfél millióan élnek emberhez nem méltó lakhatási körülmények között. Mintegy félmillió háztartásnak lehet a lakhatását veszélyeztető díjhátraléka, és minden ötödik háztartásban fordul elő, hogy pénzhiány miatt hátralékba kerültek a lakáshitel törlesztő részletével.”
És csend van.
Vihar előtti csend.

Kaczvinszky Barbara