Vasárnapi csöngetés

Szépen indult a nap. Reggel találkoztam Gyurival, egy igazi lokálpatriótával. Minden tiszteletem az övé, mert úgy küzd a körzetéért - a helyért ahol él -, mint egy szerelmes a szerelméért. Délben édesanyámnál ebédeltünk, és számomra ez különösen fontos...mert nem mutogatni szeretem a magánéletem, hanem megélni. Édesanyám triplán sütött sütit, és még a barátaimnak is tudtam hozni. Délután természetesen a szurkolásé volt a főszerep, mert az egyik kedvenc sportom az úszás, de a műugrást is szeretem. Én is és a családom szinte valamennyi tagja sportolt. Úszni meg szerintem minden gyermeknek meg kell tanulni. Sajnálom is, hogy a kerületünkben erre nincs megfelelő hely. A sportcsarnok meg ki tudja mikor készül el. Elkészül-e valaha?
Szóval melengettem a szívemet a csodálatos magyar sikerekkel. Éppen Barta Nóri tegnapi fantasztikus eredményét ismételték, és olyan, de olyan büszke voltam rá, mert neki tényleg sikerült egy padlóra kerülés, egy műtét után talpraállni. Aki már megélt hasonlót, az tudja, szinte lehetetlen egy komoly sérülés (legyen testi vagy lelki) talpraállni. Az én kicsi lányom - aki tornász volt -, néhány évvel ezelőtt majdnem elvesztette a karját egy rosszul sikerült ugrás után. Ahogy ő fogalmazott: megszegte a torna egyik alapszabályát, azaz azt, hogy gyakorlat közben ne gondold meg magad...Most hogy e sorokat írom, felcsendül a magyar himnusz. És ez nagyon, de nagyon jó. Igaz a szurkolás közben azért némi üröm vegyült az örömbe. Csöngettek, és egy férfihang azt mondta, hozta az önkormányzat lapját. Jó. Leszaladtam hát gyorsan, hogy megnézzem, mit ír a helyi sajtó. Átvertek kérem szépen...Egy több oldalas kampányfüzet virított a postaládámban. Ez lenne a függatlenség ára? Már most átverni a helyi polgárt? Trükközni, hogy beengedjenek? Szerintem illik bemutatkozni. De lehet hogy tévedek, és mégis az önkormányzat finanszírozza a szóróanyagot...Tessék megmondani, mi az igazság!!! Én most jelzem e csalfa dolgot, csak azért, mert szeretnék tisztán látni. Úgy látom ugyanis, hogy ezzel csorbul a becsület, és a kéz kicsit piszkolódik.
A kerületre pedig igazán ráférne már a megtisztulás! S hiába látom én, hogy a kampányanyagban akad egy olyan név, aki a 90-es évek óta valóban tett már a kerületért (nemcsak szűk körben), s még a színeit sem váltogatta, ha maga az eljárás nem civilizált. Igen, van köztük egy, aki biztosan nem kapott lakást vagy utazta körbe közpénzből a világot. Szerintem ő függetlenül a "függetlenektől", tiszteletet érdemel. 
De ez a vasárnap délutáni bejutós akció mégis elkeserítő. Hangsúlyozom, én csak kérdezek: Illik ezt kérem? Etikus? A nyerni vágyás célja szentesítené a kamut?
Azt mondják, ha politikáról beszélünk, felejtsük el a tisztességet. Na hát ezért tartunk itt.
Még szerencse, hogy vannak csodálatos sportolóink: Cseh Laci, Hosszú Katinka, Jakabos Zsuzsi, a Verrasztó testvérek meg a többiek. Ők a példa:  AZ IGAZI TISZTESSÉGES MUNKA VALÓBAN MEGHOZZA A SIKERT.
S most, hogy az utolsó mondatokat írom, ismét szól a HIMNUSZ.
Érted, értünk is szól.
Békét Erzsébetváros

Ami van

Ami van a szívünkben... Tegnap későig beszélgettem itt-ott. Problémákról, örömökről, meg arról, hogy mi is a teendő. Itt van például a Klauzál terünk. Van olyan képviselő-jelölt, aki azt ígéri, közösségi tér lesz itt egyszer. Úgy látom közösség az van. Csak lehet, hogy az illetőnek még sose volt félórája, hogy eljöjjön egyszer...Egyébként a környék lakóinak elsöprő többsége támogatja a kulturált programokat, de a kései órákban tivornyázókat nem. Mint tudjuk, a legtöbb házban keveseknek van pénzük arra, hogy légkondit szereltessenek be. Maradnak tehát az ablakok. Tárva a való világra. Szagokkal, hangokkal. A helyi fiatalok számára a szórakozóhelyek többnyire megfizethetetlenek, marad hát az utca. Az utcán pedig akad minden és mindenki. Megpróbáltam felébreszteni egy hajléktalant. De nem csak a teste, hanem a lelke is árva volt. Ki tudja, mikor szólították meg utoljára?! Ki tudja, mi lesz a sorsa...
Bár hogy őszinte legyek, a fedő a fejünk felett még nem garancia semmire... Az 1-es választókörzetben számos lakás, ház katasztrófális állapotban van. Háborús golyónyomok, vizes, penészes, az otthon nevet megcsúfoló hajlékok. Nem kell csodálkozni hát, ha az emberek kártyák, segélyek helyett valami láthatóbbat, kézzelfoghatóbbat szeretnének. A gyerekeknek teret, az időseknek tejet, kenyeret. Apának, anyának munkát. Mert az itt élők igenis szeretik a szépet, a tisztaságot, a rendet, a békét.
Fáj nézni, mennyi tennivágyást nyomnak el.  Csak az értheti amit írok, aki valóban itt él. Mert a képviselőség például nem munkamódszer kérdése és 4 órás jelenlété, nem is az elhibázott döntések megmaragyarázásáé. Nem ígéretmassza. Ugyanazok, ugyanúgy megígérték már sokszor. Van aki új színben ígéri ugyanazt az el nem végzettet. De a dolgok nem sűrítmények vagy vízben oldható nyugtatók. .Nem barackok buksi fejekre. Kérdezem, számot vetnek a máshol élő ígérgetők önmagukkal? Sokáig szelíd kritikákat mondtam, józan ész diktálta tanácsokat. Hiába volt. Süket fülekre talált, s csak néhány halk bátor merte kimondani: máshogy kell ezt csinálni kérem. Én nem tudok ehhez asszisztálni. Hiszem, hogy pártkatonákból még mindig kevesebben vannak ebben az országban, mint a jóakaratúakból. Számoljátok ki a helyi kampánypénzeket! A plakátokra költött sok-sok milliót. Igaz, van olyan szervezet, amelyik még nem tett itt semmit. Bár nekik talán nem is muszáj. Övék majd az egész magyar sajtó...Ráérnek még... Minek sietniük?
Mindenki tudja, a királyok, meg kiskirályok meztelenek. Csak ki kell mondani. Helyettük is mi szégyenkezük. Szégyeljük, hogy semmi sem szent, csak a zsé, a zseton, a lové.

Mosoly

Drága barátaim!
Köszönöm, hogy olvastok, és sokat beszélgetünk - egy szebb világról.
Nagyon BÉKÉS két nap van mögöttünk, és igaz amit mondtok - írtok: legyen kép, kép, kép.
Mindenkinek üzenem, hogy ma már elkészültek a fotók, és a csatázók is bizonyára izgatottan várják.
Ígérem lesz meglepi. Bár félek, hogy sokakból hiányzik a humor, és a kerület, valamint az emberek iránti igazi alázat. No meg a szeretet. Görcsösen ragasztani, tapadni, ígérni. Ez a pártpolitikusok divatja hazánkban...
Túl drága mulatság ez... érdemes kiszámolni...Szerencsére sokan nem szeretnének palakátarcok, tribündíszek lenni...Én sem. Elég, ha az ötleteim, nevem, kezdeményezéseim kisajátították. De nyugi. Nem félek, és ti se féljetek.
Vannak, akik intézményvezetőként feltünnek kampányfotókon, akadnak, akiknek semmi sem drága, hogy én legyek a célkeresztben...Talán azért, mert én itt élek...mert sok mindent tudok...Mert ismernek, és én is ismerem őket...Mert hiszem, hogy sok a feladat, és vannak akik az alagútba visznek inkább...Kicsi kerületünkben létezik ám összefogás a politikai oldalak között. Én az emberek közt szeretném. Vallom: egy helyet helyi képviseljen.. Szűk érdekcsoportok helyett fogjon össze a kerület!!! Úgy mint a téren szerdán. Nem kampányolni kell, hanem tenni. Bár senki ne bántaná a másikat...No de ez csak álom.I A kampány java hátravan. Köszönöm,  hogy olyan sokat adtatok a sorsokból, az emberi erőből... Egy egész filmre, könyvre, életre valót. Ez az induláshoz szükséges igazi muníció..
Ti igazi erzsébetvárosiak, fejet hajtok előttetek. Előttetek, kik kis pénzből neveltek gyerekeket, óvtok szülőt, testvért, barátot, ismerőst. Köszönöm, hogy vagytok.
Mert tengerré nő valamikor majd a mosoly, és feloldja egyszer a gyűlöletet. Ebben hiszek. S mindazoknak, kik ma egy kanál vizben megfojtnák a független indulót: küldök egy mosolyt. Csak úgy...Ma néhányan szemrehányást tettetek nekem, hogy nem voltam még nálatok. Ígérem, megyek. Ma a Rádió17-ben voltam, és találkoztam egy hasonló gondolkodóval. Ő is erőt adott. Érdekes, hogy számos pontjáról a kerületnek felhívnak és biztatnak, sőt többen azt kérik, vágjak neki a polgármesterségnek..Gondolkozom. De ez nem egyéni ügy. Most azt tartom a legfontosabbnak, hogy azt a körzetet ahol élek, csak olyan képviselje, aki itt él. Szurkoljatok azért is, hogy Csíkszeredán jól szerepeljen az  Ámosz Oz filmem, hiszen az ő példája az én mottóm is: BÉKÉT ERZSÉBETVÁROSNAK!
S ezen a napon 2010. 08. 13.-án meghirdetem a Békét Erzsébetváros mozgalmat.
Kérlek csatlakozzatok, ha úgy gondoljátok, hogy nem a különbségek a fontosak, nem az ami elválaszt, hanem ami összeköt. Ha a pártérdekeknél fontosabb a becsület és a tisztesség. Ha itt szeretnétek tenni másokért.
Becsület itt.
És mosoly...

A napok...

Az ember ha komolyan gondolja, hogy valódi lokálpatriótaként változtatni szeretne a dolgokon, csöppet sincs könnyű helyzetben. Az elmúlt napokban megtapasztalhattam, mit jelent ha az embert végtelen szeretet veszi körül, de azzal is szembesültem, hogy a plakátharcok mögött milyen emberek is vannak valójában...
Nos, többnyire nem itt élnek, és számukra csupán térkép e táj...Egy harcmező, ahol semmi sem drága.
Egy leigázandó terület, ahol megszűnik a tisztesség és a becsület. Egy dolog számít: birtokolni. Mindegy milyen áron. Igen, 4 évente ugyanazokat az arcokat látjuk a politikában Erzsébetvárosban. S az arcok mögött lévők néha úgy döntenek, kicsit változtatnak a színeken, kicsit elárulják önmaguk, s elárulnak minket.
Ha kell, megváltoztatják mások nevét. Ha kell. elrabolják az ötleted, netán a munkád elvesztésével fenyegetnek, vagy ahogy sokan mondtátok, még a lakásotok is veszélybe kerülhet, ha nem szavaztok x-re vagy z-re... Mert van itt szakértelem meg felhalmozott tudás. Mi már ismerjük egymást...A retusált fotók nyomott papírra... Ki lehet számítani az árakat... Indulunk csatába... Te minek is? Mit akarsz itt? Hát itt lakom... Na de olyan jól csinálod a tv-t, meg a teret a gyerekeknek... Hát igen, én itt élek. S szeretem a teret, az embereket. S szeretném szebbnek látni a világot magam körül.
Ez valóban nem gyerekjáték. Ez felelősség, valódi kötődés. Ez nem az én személyes ügyem. Ez a szomszédaimé, a barátaimé, a Kisdiófa utcaiaké, a Klauzál térieké, a macskaköves Csányi és Akácfa utcaiaké, a Király utcában lakóké, a Rumbach, Holló, Asbóth utcában lakó békés polgároké.
A homlokzatok mögött megbúvó nyomasztó nyomort végre el kellene tüntetni már..., a félelmet tisztességgel feloldani...
A Gondolatkönél ültem tegnap. /Tudjátok, az ötlet tőlem származik, bár fura úri gondolat alapján civil kezdeményezésnek titulálnak. (meg Cimbora, meg ki tudja mi még...)/ Elmélkedtem, miből tevődik össze a sok milliárdos hiány, ha annyi szóróanyagra futja. S ha jóra megy, hát miért nem shukar az élet. Csacsi vagyok: az élet igenis szép. Az itt élők tehetik azzá. Ha hagyják, ha nem akarják csírájában megfojtani, amit az itt élők hozzá tesznek, hozzá tehetnek... Tudjátok, nagyon jó, hogy mi itt személyesen találkozhatunk, mert így ott vagyok veletek akkor is, ha letiltanak esetleg a tv-ből, vagy isten tudja milyen galádságok történülnek...Szájkosarat mégsem tehetnek rám...De nektek barátaim, személyesen mondok köszönetet, mert féltelek és szeretlek titeket. Meg úgy is találkozunk. S az életek, sorsok történetét a szívemben őrzöm. Igen: békét szeretnék Erzsébetvárosban. A helyi művészeknek, alkotóknak igazi teret, támogatást
A fiatalnak helyben maradást. Az időseknek több szeretetet, s nem gumicserés kedvezményeket. A rászorulóknak közösségi teret. A gyerekeknek több ingyenes programot.
Boldog lennék, ha lakókörzetemben (I. választókörzet).ismét lennének olyan Egészségnapok, melyek dr. Bolesza Emőke nevéhez fűzódnek. (Köszönöm, hogy a választópolgára lehettem. S csak bízom abban, hogy az igazi függetlenség nem tűnik el, ha ő nem vállalja ebben a velejéig romlott csatában a küzdelmet. Attól még igazán megérdemelne egy Pro Urbe díjat.!!!) Na jó kedves barátaim, tudom én, hogy az Akácosudvar is elvesztette régi fényét. A mosoda még őrződik szerencsére. Szóval az Egészségnapokhoz is kell egy hely... Ha tudtok segítsetek.. Javasoltátok, csináljuk a csöndes napokat. Az első nagyon jól sikerült a Klauzál téren, csak a motoros rendőrök érkezése okozott némi izgalmat. De később megtudtam, ők csak a programra jöttek volna, de elfelejtették őket lemondani. Nem baj, bármikor szeretettel látjuk őket. Biztonságot ad, addig legalább nincs szurkálás, mint a múlt héten szombaton. S van víz is a téren. Nagyobb probléma azonban, hogy amikor elindulunk hazafelé, akkor számos utcában akadályokba ütközünk. Rossz a kő. girbegurba a járda. Szóval szerencse, hogy most nyár van. Mert különben a babakocsis anyukáknak, a kerekesszékeseknek, és az idős embereknek szinte lehetetlen a közlekedés.
Persze a nyár nem csak szerencsét hoz. Itt vannak például a szagok... Szinte minden utca és tér más-más illatú. A Csányi utcai kutyások például nagyon klasszul odafigyelnek arra, hogy a trutyinak ne maradjon nyoma. Ez óriási megkönnyebbülés... Le a kalappal előttük!!
Sajnos azonban egyre több embertársunk gondolja úgy, hogy nála bizony akad majd egy alkalmi "utógazdi", aki ürülékét összegyűjti...Nos ez nem megy. Szégyen, hogy az Akácfa utcában gyakran jelennek meg különböző alakok, akik azt gondolják, ez a nemzeti vizelde. Egyszer megpróbáltam szóba elegyedni egy nagydolgát kocsiból végzővel (szép fekete autója volt), hogy miért csinál ilyesmit. Azt mondta, mert neki itt jó. Aztán elhúzott a kerületen túlra. Hát így van ez. Mi meg itt maradunk. A napok meg múlnak. A plakát arcokra is ráragad a guanó. Késő van. Ma még találkozunk. A tér az nem kampány. Nekem nem az. Szeretetből született a szívemben. S emlékeztek még az első nyárra?!
Tisztességes

Elindulunk...

Nem írnám le azt a szót, hogy becsület, ha itt és most ennek nem lenne külön jelentősége. Nem írnám le, hogy tisztesség, ha ennek nem lenne külön hangsúlya Erzsébetvárosban. Így azonban kénytelen vagyok leírni; olyan képviselőkre, olyan testületre van szükségük Önöknek, akik nem csupán ismerik ezeket a fogalmakat, hanem jellemző is rájuk. Olyan képviselőre van szükségük, aki nem a pártok által meghatározott célokat, hanem csakis a kerület lakóit képviselik. Ezért nem mondom magamról, hogy független vagyok, mert nem vagyok az; Önöktől, a választóktól és nem választóktól, kicsiktől és nagyoktól, fiataloktól és idősebbektől függök. Egy vagyok Önök közül, egy, aki szintén itt él a kerületben, és akinek az a fontos, hogy tiszta, rendes házakban, élhető lakásokban, barátságos környezetben éljünk. Hogy így gondolkodtam, ezért tettem eddig is, az kontrollálható; több, mint tíz éve, az Erzsébetvárosi Televízió főszerkesztő helyetteseként, műsorvezetőként képviseltem azokat az értéketeket, amelykért most képviselőként akarok küzdeni. Itt az ideje, hogy Erzsébetváros képviselő testületében is olyan emberek legyenek, akiknek kizárólag az a fontos, ami Önöknek is. Nem az egyéni gyarapodás, nem a kapcsolatrendszer működtetése, nem a párt, hanem valóban a választó. A lakó. Az erzsébetvárosi.

Együtt erősek leszünk. Ha megválasztanak – nem én nyerek, hanem Önök.