Alice is a névtelenek táborát erősítette, ezért fogalma sem volt, mit válaszolhatna a férfinak. Álltak egymással szemben némán, fürkészve a másik arcát. Alice fejében visszhangoztak a szavak. Nem szabad bízni senkiben! Nem szabad bízni senkiben!
S ekkor egy iszonyatos robbaj törte meg a csendet. Az utcáról kiabálás, sikoltozás hallatszott. A zaj egyre erősödött, szinte az elviselhetetlenségig fokozódott. A férfi egy határozott mozdulattal belökte a lányt az ajtón. De abban a pillanatban inogni kezdtek a falak, s a szoba ablaka darabokra tört. Ne féljen, hanem pakoljon össze néhány fontos dolgot! Sietnünk kell!-mondta határozottan a férfi. A lány tudatáig azonban nem jutottak el a szavak. Elájult a félelemtől.
Az utcákon óriási teleamortálok folyamatosan azt hirdették: Nihilia szövetséget kötött a patkányokkal. A patkányok a mi barátaink. Előre a patkányokkal tűzön-vízen át! Nincsen több gondod, itt a patkánykór mondom. Az emberek közben agymosottan keringtek egymás körül, és minden mondat után fegyelmezetten bólogattak. Körülöttük ezernyi hatalmasra nőtt patkány masírozott. Fegyelmezetten.
Alice kinyitotta a szemét. Sötétség vette körül. Nem tudta, hol van, nem tudta mi történt vele. A fejében szörnyűséges képek kavarogtak. Egy férfi viszi a karjaiban, menekülnek valahová, körülöttük jajgató emberek és romok. Füst és halottak.
Én élek- mondta ki hangosan Alice.
Igen él - felelte egy ismerős hang. A férfi hangja volt.
Hinnye ... Apokaliptikus kép. Az első rész is kerek egész, együtt még hatásosabb.
VálaszTörlésMilyen kár, hogy csak most olvashattam. Kiváló. Ép aktuális az akkori vízió. Pótolni fogom és a többit is elolvasom.
VálaszTörlés