Égi mikrofon - Pancsa József emlékére

Volt nekem egy húgocskám. 6 évig élt szellemi és testi fogyatékosként. Kislányként haragudtam rá, mert soha nem volt a játszótársam. Nem lehetett...Nem tudott sem járni, sem beszélni. Csak az ujjacskája érintette meg finoman édesanyám ujját, s anyu mindig azt mondta, ők így beszélgetnek...No ezt nem nagyon értettem. Mit mondanak egymásnak, mi is az a nagy titok, amiről én nem tudhatok.
Később kerestem azoknak az embereknek a társaságát, aki számomra a titkok hordozói voltak. Akik kicsit olyanok voltak, mint Éva,  a testvérem. S találkoztam kéz és láb nélküli emberekkel, akiknek táncolt a lelkük. Aprócska testbe zárt tündér királylányokkal és királyfiakkal, Down-kóros ősbölcsesség-szólókkal, látássérült fényhozókkal, szelíd üzenetű némákkal.
A titok, ma már sejteni vélem, a szeretetben és az elfogadásban rejlik.
Néhány évvel ezelőtt hírt adhattam Európa első olyan rádiójáról, amelynek munkatársai fogyatékkal élő emberek. Jó kis eszmecseréket folytattunk. A kollégák közül különösen Pancsa Józsi szakmai tudása, csodálatos orgánuma nyűgözött le. Felkészült volt, nagy műveltségű, a butasággal és az előítéletességgel szemben azonban kiméletlen. Emlékszem arra a stúdió beszélgetésre, amikor Dani Gyöngyi (Józsi felesége) paralimpikon sikeres olimpiai szerepléséért szorítottunk. Az is eszembe jut, amikor Anitával, Czövek Lacival, Lévai Katival, és Józsival egy országos televízióban az esélyegyenlőség témakörét jártuk körbe.
Olyan jó volt, hinni valamiben. Abban, hogy ezek a kollégák éppen olyan teljes értékű emberek mint én. Ez a hit, a bizonyosságból fakadt és fakad. Józsi újságíróként is maximálisan bizonyított. Naprakész, hiteles és pontos volt. Ahogy minden más tevékenységében is.

Eredeti szakmája erdész technikus volt, de egy munkahelyi baleset - mely kerekes-székbe juttatta - pályamódosításra kényszerítette. Több új szakterületen is dolgozott az iparban és a kereskedelemben. Sportmenedzser képesítését a Testnevelési Egyetemen sportmenedzser szakán szerezte. Rokkantként a Halassi Olivér SC-ben kezdett el asztaliteniszezni, később felkérték a szakosztály vezetésére is. Három cikluson át, 12 évig vezette a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetségét. Alapítója, valamint első alelnöke volt a Magyar Paralimpiai Bizottságnak. Több rádióban készített műsorokat. Szerették a hallgatók, szerették a kollégák.

Józsi májusban, 53 évesen itt hagyott minket. Az égben készíti már riportjait a titkok tudóinak. Hiszem, hogy ott is bátor és szókimondó. Súlyos betegsége idején, halála előtt néhány héttel még ezt az üzenetet küldte nekünk:

SAJTÓSZABADSÁG

Kedves Mindenki!
Két évig saját műsort vezettem a Budaörs Rádiónál Csalamádé címen. Napi aktualitások (politika, kultúra, sport, gazdasági hírek, stb.). 3 napja igazgatóm adás után 5 perccel közölte, hogy holnaptól nem szólalhatok meg a rádióban. Állítólag a budaörsi Önkormányzat egyik képviselője felhívta, hogy amennyibe...n ez megtörténik megvonják az amúgy kereskedelmi rádióként működő cég önkormányzati támogatását. Aznapi témáim: alkotmányozás, Liszt Ferihegy, valamint Lázár János voltak.


ÉLJEN A SAJTÓ ÉS ANNAK SZABADSÁGA!
Üdvözlettel:
Pancsa József

Kedves Józsi! Ott fenn biztos nincs cenzúra, kérlek hallasd a hangod!
Mi itt a szívünkben őrzünk Téged!