Mosolyogj Cimbi

Ne haragudj Cimbi, ha azt kérem tőled, hogy mosolyogj. Tudom, nincs igazán okunk a jókedvre, szóval csak szelíden.. Holnap megkezdődik az Ünnepi Könyvhét, és ennek igazán örülhetünk, mert a politikai játszóterek, drámák, bohózatok, színjátékok és világégések ellenére, ez a rendezvény még mindig talpon van. (82 éve!) No persze, bizonyára idén az lesz a trendi egyeseknél (többeseknél), hogy ki a magyarabb író, újságíró, hazafi,. stb. Szerintem még az olvasók tábora is kategorizálva lesz. Valahogy úgy Cimbi, hogy te most például gaz neoliberális, betűszemfosztogató vagy, aki csak azért olvas, hogy más ne is egyék. Mi az, hogy mit hablatyolok, meg hogy nem vagy neoliberális, meg semmi ilyesmi. Cimbi, hát nem veszed észre, hogy ez a kutyát sem érdekli?! Senkit nem érdekel, hogy te csak egy egyszerű olvasó vagy. A lényeg, ha nem azt veszed a kezedbe, amit lehet, akkor baj van. Akkor már egyenesen átalakulsz kommunistává, vagy idegenszívűvé, esetleg gyenge maradsz, aki hiába törekszik a jóra nem megy neki. Szóval döntsd el Cimbi, hogy a régi idők embereként dekkolsz-e a romok alatt, vagy beállsz végre a sorba. Tehát veszel mondjuk egy Prohászka Ottokár vagy egy Thormay Cecile, esetleg egy a Duce életéről és haláláról szóló könyvet.  Fontold meg Cimbi, mit raksz majd, az új lakásod polcára! Mi az, hogy milyen új lakás? Hát az amit majd akkor veszel, ha a régiből kilakoltattak a nem fizetett törlesztőrészletek miatt, és kisebb lakásba költözöl egy újabb igen kedvezményes hítelből. Nem Cimbi, így nem leszel hajléktalan a végén. Csak jól forgasd a könyveket. Buszon, villamoson csak nemzetes, vagy magyaros sajtóval közlekedj. Semmi nép, szó, meg szabadság.
De engem Cimbi igazából más foglalkoztat. Szeretném végre megtapogatni a könyveket. Beszippantani a fehér vagy sárgás színű oldalak szagát. Végigsímogatni egy-egy kiadvány fényes gerincén, s járatni a tekintetem fekete betűk rendezett során. Kíváncsi vagyok a Magvető klasszikusan elegáns köteteire. A nemesen egyszerű kiadványaik remekebbnél remekebb írókat vonultatnak fel. Nem véletlen, hogy az Év kiadója címet sorozatban ítélik a Magvetőnek. A kiadó könyvei minden szempontból időtállóak. Esterházy könyveit például rendre elolvasom, lehetne már belőlük papírgalacsin is, de a könyvek hősiesen tartják maguk. Hát Cimbi tartsunk ki mi is. Menni fog?

Szegény Czigány Zoli  elment örökre. Ő már nem ír a kicsiknek, s nem rendez filmeket sem többé. A gyászhoz nekem nincsennek szavaim. A gyász olyan, mint egy nagy képeskönyv. Fekete-fehér és színes fotók váltogatják egymást, mint emlékképek a lelkünkben, Hol nevetünk, hol sírunk, de megkérdőjelezhetetlen a fájdalom. Az album lezárul. Mert nincs többé fotó, meg cinkos összekacsintás, meg betegség fájdalma, meg élet sara. Mert most valami véget ér, valami elkezdődik. Game Over, Game Start...
Nyugodj békében Zoli!

Cimbi én tényleg szeretném, ha megpróbálnál mosolyogni...Mert az élet azért valamerre megy tovább...
Vagy menesztik, mint a keszthelyi Festetics kastély igazgatóját

Indoklás nélkül megszüntette kedden a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum Nonprofit Kft. igazgatójának munka-szerződését a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Az intézményt huszonhét éve vezető Czoma Lászlót indoklás nélkül, azonnali hatállyal bocsátották el.
Czoma velejéig tisztességes, igazi nagy tudású szakember, aki a kastélyból nemzetközileg is elismert múzeumot varázsolt. Ő volt az élharcosa a Hévizi tó megmentése érdekében a Bakony területén a mélyművelésű bányákból a vízszivattyúzás leállításának. Ez országos jelentőségű siker volt annak idején, amihez személyes egzisztenciáját kockára téve harcolt.
Vezetése mellett a kastély az ország második leglátogatottabb múzeumává vált – legutóbb másfél évre nyerte el pályázaton öt évre az igazgatói posztot. Információk szerint a fideszes vezetésű Keszthely önkormányzata régóta szeretné átvenni a jelentős forgalmat bonyolító kastély irányítását, ám ennek az igazgató évek óta ellenállt.

Cimbi így a végére egy gondolat. Csak úgy...(nem baj, ha még sem mosolyogsz).

„Most meg jönnek a patkányok, és rombolnak, amit csak tudnak a pénz reményében.”