2010. október 15., péntek

Szolidalitás

Ma a Klauzál téren elkezdődnek a szegénység elleni küzdelem hetei. De jó lenne, ha sokan összegyűlnénk, és legalább jeleznénk, hogy milyen fontos az emberi hang..., az emberi szó..., a cselekvő szeretet. ZSuzsi, Eszter, Réka - ott leszek. Gyertek Ti kedves többiek is. Itt még tehetünk valamit. A közöny iszapját söpörjük el.
Fájdalmas és iszonyú történések vannak mögöttünk. Szörnyű tragédiák, tönkrement életek. Kolontár, Devecser.
A hitem,  - hogy sokan vagyunk, akik számára fontos a segítségnyújtás a rászorulók számára -, egyre erősödik. Nektek köszönhető barátaim. Amikor egyik barátnőm, Bea, már a tragédiát követően szinte azonnal azt hangsúlyozta, hogy az emberek mellett segíteni kell a sérült állatokat is. Menni kell, és tenni kell. Itt nem lehet várni....Amikor egy másik kedves Csányi utcai ismerősöm, azt mondta, előzzük meg a tragédiákat. Mindenhol. A politika szálai összekúszálódtak már régen. Ki az igaz, és ki az aki hazudik?
Ágiék házában még mindig nem lehet aludni a zajtól...Az utcában egyre több a lopás. Falak épülnek. Falakat építünk magunk körül. De vajon ki véd meg minket, az elhallgatás börtönétől?!
A hajléktalanok közül télre kinek jut majd fedél?
Ez a mai nap arról szól, hogy mutassunk példát, legyünk apró jelek a világban. A szeretet erejével hívjunk másokat. Segítsünk a rászorulóknak!
Készüljünk a hidegre, a sötétségre.
Egyszer valaki azt mondta, a segítségnyújtásból nem lehet karriert építeni. Lehet, igaza volt, igaza van.
De aki csak azért tesz vagy nem tesz, mert számára mindez csak önös érdek, az később magára marad.
Mi barátaim, szeretünk közösségben élni.
Legalábbis szeretnénk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése