2013. december 1., vasárnap

Rakaca 2.

Rakaca 
Írok majd egy történetet Neked. Talán benne leszel, talán nem. 
De álmok biztosan nem lesznek benne, mert az álmok elmentek a felhőkkel. Az álmok máshol álmodnak.
Lesz benne tűz. Parázsló piros. 
Falu is lesz. Kicsi, tiszta, szomorú, alkonyatban vöröslő. 
Sírok is lesznek, meg pléhkrisztusok műrózsákba bújva.
A sírok közt anyókák lesznek, és a templom harangja szól. Érted. 
Nem baj, ha nem érted, csak érezd.
Piros pont is lesz, tizenhét. Kicsi füzetben. Tanító néni adta.
Elhallgatott szavak is lesznek.
Az egyik szó a félelmet hallgatja el, a másik a fájdalmat, a harmadik a szegénységet.
Te már tudod, nem kell mindent kimondani.
Pirosra festett körmöcskék is lesznek, meg egy baba.
A körmöcskékhez tartozó kezek simogatják.
Angyallánykáról is írok majd. A sárkány legyőzte a testét, de a lelke táncol, énekel.
Hallják a csillagok, s talán Te is.
Kenyér és munka nem lesz a történetben.
A valóságban sincs mindig kenyér meg munka. Csak tudnivaló.
Lesz a történetben sok-sok kendő. Asszonyok kötik majd nyakukba, fejükre.
De lesz, aki csak simogatja. Hiszi, nem tud érte adni semmit. Fáj neki.
Aztán egy varázslatos pillanatban, amikor a tekintetek összetalálkoznak, küld egy mosolyt. Keserédes szépet. Azt megosztom Veled.
A történetnek nem lesz kezdete és vége.
Egy kendő megmarad. Más helyen, később veszem észre.
Itt van a nyakamban. Rád terítem. Körülölellek vele.
Megmelegítem a szívedet.
Rakaca.
Kaczvinszky Barbara

1 megjegyzés: