2010. szeptember 8., szerda

Az idő

Kedves Barátaim!
Igaz, hogy régen írtam ide, de biztos sokan tudjátok, hogy eléggé elfoglalt voltam az elmúlt hetekben...
Alámerültem a politika bugyraiba. Röviden erről csak annyit mondanék: büdös.
De ne aggódjatok, mert továbbra sem félek, hiszen engem nem az intrika, a hatalom, vagy a meggazdagodás vonz, hanem az hogy továbbra is azt tegyem, amit eddig is, azaz dolgozzam egy szebb, tisztességesebb, emberibb világért. Erzsébetváros közösségéért. A helyért ahol élek.
Kérdés azonban, hogy a mindenkori helyi vagy országos politikai hatalom meddig engedi a függetlenséget.
Azt a függetlenséget, mely csak a közösségtől függ. Erzsébetvárost én úgy képzelem el, ahol élnek méltóságteljes jobb és baloldaliak, liberálisok, zöldek, nemzeti érzelműek, vagy épp a politikai ideológiákra immunisak. Közösen gondolkodók. Értelmiségiek és kétkezi munkások. Haladók és maradók. De valljanak bármit, egy dologban ugyanolyanok: nem a különbségeket keresik, hanem azt ami összeköt: például a hely, az utca, a tér, a szomszédok, a közös programok. A tisztább utca, a biztosabb járda, a kevésbé zajos szórakozóhely. Akik tudják, hogy az új szelek fújta takarékoskodás mottó az itt élőknek vajmi kevéssé üzen valamit. Mert nem lesz szocpol és félszocpol, mert kevés a normális bérlakás. Mert itt élnünk, halnunk kell. Az egyetlen ami előbbrevisz, az ideológiáktól független tenni vágyás és a valódi összefogás.
Nem plakátokkal kell győzködni, hogy ki a jobb. Nem aktivistákkal bizonygatni, hogy ki a frankóbb. Oda kell állni a másik elé. Saját érdemekkel. A megmérettetés igazi tétje, hogy közülünk, itt élők közül választunk képviselőt. Kérlek gondolkozzatok el rajta, hogy vajon mindazon szervezetek, amelyek bárhol kerületünkön kívülit jelölnek, nem becsülik-e le a helyieket. Nem kényszerítenek-e szellemi kiskorúságra bennünket? Vajon dönthetnek-e az ilyen személyek felelősségteljesen, ha éjszakánként máshol hajtják álomra a fejüket? Kérdem én, hogy mondjuk az 1. választókörzet 4333 választó és választható polgára közül miért nem talált jó néhány párt itt élő alkalmas személyt. Szomorú, de a VII. kerületbe régóta kívülről is delegálnak jelölteket a pártok. Ki tudja, talán a logó miatt, vagy a baráti kör miatt...Én speciel furcsának találnám, ha pusztán azért indulnék képviselőjelöltként, mert ebben vagy abban az országos televízióban dolgoztam, illetve vetítik sikerrel a filmjeim. Egy biztos, nem lehet tovább politikai játszótér Erzsébetváros. Bevallom, különösen tisztelek mindenkit, aki itt élve mondja el a véleményét, mert ez a párbeszéd igazi alapja. Titkon remélem, hogy egyszer a mindenkori törvényhozók alkotnak majd egy szabályt, amely kimondja, hogy meghatározott település nagyságnál, kizárólag helyben élő láthat el helyi képviseletet. Továbbá azon is érdemes gondolkodni, hogy mindazok, akik minimum 10 évig egyéni képviselőként vagy polgármesterként tevékenykedtek azok munkája tisztességes elismerésben részesüljön. Mindennek persze záloga, hogy törvényesen megválasztottak legyenek, illetve munkájuk során mutassanak fel vitathatatlan érdemeket.
Tudom kíváncsiak vagytok a személyes történésekre is, ezért mesélek kicsit...
Azaz mesélnék, de minduntalan egy szó motoszkál bennem: KÖSZÖNET, KÖSZÖNET.
Köszönet azért, mert nagyon-nagyon sokan megtiszteltetek az ajánlószelvénnyel. Mert az első napon a duplája összegyűlt. Köszönöm, hogy hisztek bennem. Köszönöm, hogy hihetek bennetek.
Az is eszembe jut, hogy bocsánat mindazoktól, akikhez nem jutottam el. Nem a szándék hiánya, hanem a fizikai korlátaim az oka. Mentem és megyek. Amíg a lábam bírja. Ez naponta sok-sok óra. (Nem 4 óra munka, nem módszer, több. Tisztesség. Keserédes, fájdalmas sorsokkal. Büszkeséggel vagy humorral. Barátsággal. A gonoszkodók mocskát letörli az ember. De szerencsére az ilyet nem veszi komolyan, mert nem a helyiektől kapja. Gyönyörű érzés például látni, hogy újabb kicsi ember született Erzsébetvárosban. Egy újabb reménység a Dob utcában. Isten éltesse Szilvikét - aki ma 4 napos - és a családját! De a döntéshozók felelőssége, hogy legyen fedél is a fejük felett...Öröm, hogy a Csillag nevű kutyus előkerült a Csányi utcában. Büszke vagyok, hogy János képeit megismerhetik, hogy Mari elsőszülöttje elsős lett. Lajosra aki befőttet főz a gyerekeinek. Hogy végighallgattam Jutka és Kati néni tanácsait. Margitka lenyűgöző gondolatait a kereszténységről. Tibi őszinte lelkesedését, hogy jó lenne megint Hanukkakarácsony.
Hogy virágoztunk Erzsikével, hogy Adrienn végre jobban van. Az élet apró örömeiből merítjük az erőt. Ezekből formálódnak a gondolatok, mert ezeket senki sem veheti el. Békét szeretnék végre itt. Nem alamizsnát a rászorulóknak.
Megróttak a barátaim, hogy túl sok időt töltök beszélgetésekkel, mert így nem jutok el mindenkihez. Lehet. De hozzám mindannyian eltudtok jutni. Itt vagyok. Itt leszek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése