2010. szeptember 16., csütörtök

Ki kit

Kedves barátaim, laktársaim!
Kérdezte tölem valaki a minap, hogy vajon mi áll a hátterében, hogy elindultam képviseljelöltként.
Vajon hogy lehet az, hogy televíziósként jóban voltam a helyi képviselőkkel, most meg íme, elindulok a választáson. A szeretet dumát meg senki sem veszi be, és kíváncsi arra is, hogy vajon ki árult el kit.
Nagyon fontos gondolatok ezek, s lám nem is lehet ezekről eleget beszélni.
Igen, újságíróként, dokumentumfilmesként valóban megadtam a tiszteletet minden egyes beszélgetőpartneremnek. S ezen nem kívánok változtatni a jövőben sem, hiszen mind a jobb, mind a baloldalon akadnak olyan személyek, akik őszintén ragaszkodnak a kerülethez,és itt is élnek.
Különösen tisztelem dr. Bolesza Emőkét, aki függetlenként volt a korábbi képviselőm, és október 3.-ig minden levélféle ellenére ő látja el a képviseletet.
De! Mindazok, akik a másikra mutogatnak, miközben nem is itt élnek, azokból inkább nem kérek. Igen ők azok, akik elárulják az itt élőket. A munkámhoz hozzátartozik a kíváncsiság, és az is hogy meg kell hallgatni a másik felet. Ha azonban ennek gátat szabnak, szabnának azt jeleznem kell..Az sem titok, hogy a különböző politikai oldalak gyakran és néha gátlástalanul sajátították ki a kezdeményezéseimet, az ötleteim. S jártak így sokan mások.is... Ettől persze még senki sem fog bele azonnal a politikába. A késztetés onnan jön, hogy szembesültem azzal, hogy az 1. v.k. lakóit csak távolról szeretik a pártok. Itt nem fontos a helyi , az itt élő jelölt. 4333 választópolgár szembesülhet ezzel az 1. v.k.-ban. Leszögezem: ITT ÉLEK.  /Az újságíró pedig csak addig, amíg a politikusok holmi játékszernek tekintik. Ötletgazdának, Teréz anyának./
Én itt lakom, és nem vagyok játékszer. A műsoraim 90 százalékában távol állt tőlem a pártpolitika. A civil, kisebbségi vagy vallási fórumok bevezetését a helyi tv-ben büszkén vállalom. A hajléktalanság elleni küzdelmet, a fogyatékkal élők megsegítését, vagy a roma közhasznú zenekar létrehozásának ötletét úgy szintén. Magánemberként, kerületiként nem szégyellem, gyakran mentem valóban tenni ezekért. Nem zsíros fizetésekért. Igaz, az önkormányzatban nem láttak engem üldögélni. S képviselőkkel bulizni sem. Lakást sem kaptam, s pénzért tanácsot sem adtam. Láttak viszont a nyugdíjasotthonban filmklubot vezetni. Esélyegyenlőségi rendezvényt vezetni. Ingyen. Szóval a szeretet nem duma. E nélkül nem megy. Lehet csatlakozni. Jelen lenni. Szavazni.
Küzdeni a házakért, s a bennük élőkért. S ebben óriási deficit van a helyi politikai oldalakon.
Az én programom nem fentről, pártirányítással kreált.
Az itt élők alakítják.
Legyen szó a Csányi utcáról, az Alpár utcáról, a Klauzár térről, a Király utcáról vagy a Károly körútról. S ezekhez nap mint nap igazodni kell. Nem ígérgetni, mint ahogy most ezt sokan teszik. Gyerekeseknek munkát, ablakcserét haveroknak, bérlakást a választási hajrában. Lámpát ott ahol évek óta nincs. Piacon kánaánt. Lakóknak csöndet, vendéglátósoknak bulit.
Ez a tökéletesen lenézése a választópolgároknak. Ez a tökéletes árulás. Ehhez sem választópolgárként sem jelöltként nem tudok, és nem is akarok asszisztálni. Igen engem, mint választópolgárt elárultak, és ezt jelezni kell, mert vannak még rajtam kívül több ezren ebben a körzetben, akikkel ugyanezt tették.
Ha máshol élnék, talán elfogulatlanul hallgathatnám most a pártok jelöltjeit a televízióban.
De elfogult vagyok a lakók felé. A barátaim, a lakótársaim, a szomszédaim felé.
Nem lekenyerezni kell az itt élőket, hanem megadni nekik a tiszteletet. Mind a munkában, mind a magánéletben.
Nem épülhet úgy szórakozóhely, hogy felette pici babát altatnak, hogy lezárják a ház vízóráját, hogy nem tájékoztatják a lakókat. Ki van kiért?

1 megjegyzés:

  1. Szeretem ahogy irsz ,mert ugy látsz mint más nem .Ez azért van mert itt élsz .Az emberek között meg állsz beszélgetsz :)figyelsz rájuk.Példamutato de sajna senki nem veszi a lapot csak kamuznak

    VálaszTörlés