Szépen indult a nap. Reggel találkoztam Gyurival, egy igazi lokálpatriótával. Minden tiszteletem az övé, mert úgy küzd a körzetéért - a helyért ahol él -, mint egy szerelmes a szerelméért. Délben édesanyámnál ebédeltünk, és számomra ez különösen fontos...mert nem mutogatni szeretem a magánéletem, hanem megélni. Édesanyám triplán sütött sütit, és még a barátaimnak is tudtam hozni. Délután természetesen a szurkolásé volt a főszerep, mert az egyik kedvenc sportom az úszás, de a műugrást is szeretem. Én is és a családom szinte valamennyi tagja sportolt. Úszni meg szerintem minden gyermeknek meg kell tanulni. Sajnálom is, hogy a kerületünkben erre nincs megfelelő hely. A sportcsarnok meg ki tudja mikor készül el. Elkészül-e valaha?
Szóval melengettem a szívemet a csodálatos magyar sikerekkel. Éppen Barta Nóri tegnapi fantasztikus eredményét ismételték, és olyan, de olyan büszke voltam rá, mert neki tényleg sikerült egy padlóra kerülés, egy műtét után talpraállni. Aki már megélt hasonlót, az tudja, szinte lehetetlen egy komoly sérülés (legyen testi vagy lelki) talpraállni. Az én kicsi lányom - aki tornász volt -, néhány évvel ezelőtt majdnem elvesztette a karját egy rosszul sikerült ugrás után. Ahogy ő fogalmazott: megszegte a torna egyik alapszabályát, azaz azt, hogy gyakorlat közben ne gondold meg magad...Most hogy e sorokat írom, felcsendül a magyar himnusz. És ez nagyon, de nagyon jó. Igaz a szurkolás közben azért némi üröm vegyült az örömbe. Csöngettek, és egy férfihang azt mondta, hozta az önkormányzat lapját. Jó. Leszaladtam hát gyorsan, hogy megnézzem, mit ír a helyi sajtó. Átvertek kérem szépen...Egy több oldalas kampányfüzet virított a postaládámban. Ez lenne a függatlenség ára? Már most átverni a helyi polgárt? Trükközni, hogy beengedjenek? Szerintem illik bemutatkozni. De lehet hogy tévedek, és mégis az önkormányzat finanszírozza a szóróanyagot...Tessék megmondani, mi az igazság!!! Én most jelzem e csalfa dolgot, csak azért, mert szeretnék tisztán látni. Úgy látom ugyanis, hogy ezzel csorbul a becsület, és a kéz kicsit piszkolódik.
A kerületre pedig igazán ráférne már a megtisztulás! S hiába látom én, hogy a kampányanyagban akad egy olyan név, aki a 90-es évek óta valóban tett már a kerületért (nemcsak szűk körben), s még a színeit sem váltogatta, ha maga az eljárás nem civilizált. Igen, van köztük egy, aki biztosan nem kapott lakást vagy utazta körbe közpénzből a világot. Szerintem ő függetlenül a "függetlenektől", tiszteletet érdemel.
De ez a vasárnap délutáni bejutós akció mégis elkeserítő. Hangsúlyozom, én csak kérdezek: Illik ezt kérem? Etikus? A nyerni vágyás célja szentesítené a kamut?
Azt mondják, ha politikáról beszélünk, felejtsük el a tisztességet. Na hát ezért tartunk itt.
Még szerencse, hogy vannak csodálatos sportolóink: Cseh Laci, Hosszú Katinka, Jakabos Zsuzsi, a Verrasztó testvérek meg a többiek. Ők a példa: AZ IGAZI TISZTESSÉGES MUNKA VALÓBAN MEGHOZZA A SIKERT.
S most, hogy az utolsó mondatokat írom, ismét szól a HIMNUSZ.
Érted, értünk is szól.
Békét Erzsébetváros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése