2011. május 27., péntek

Teleblog regény 1.

Nihilia cityjében, szedett-vedett, levizelt százéves házak sorakoznak. Az utcák kátyúiból a guanót már semmi sem mossa ki. Az élet szabadon burjánzik, mint a gaz. A családok szétzilláltan élik életük.

A délelőtti nap épp szembetűzött Alice ablakával. Fénye tiszta volt és melengető. Betöltötte a lány szobáját a béke színeivel. Pedig Nihiliában senki nem beszélt a békéről. Egy éve ugyanis különös kór ütötte fel a fejét. A patkányok először egy vidéki városban vették át az uralmat. De ez nem érdekelt senki mást, csak az ott élőket. Kezdetben egy emberre jutott egy patkány, később azonban a rágcsálók száma rohamosan nőni kezdett, és Nihiliában szinte nem volt olyan hely, ahol a patkányok ne garázdálkodtak volna. Az emberek közül sokan öngyilkosok lettek, vagy megpróbáltak elmenekülni. A patkányok által terjesztett ragály ugyanis az emberek agyát támadta meg. Legtöbben teljesen agymosottá válták, vagy valami sunyi, bizonytalan viselkedés lett urrá rajtuk. A világvége jóslatok pedig azt üzenték az emberiségnek, hogy itt a vége, a népesség már nem nő tovább. Azonban ezen az ábrándos napon, Alice nem törődött sem a világvége jóslatokkal, sem a patkányokkal. Könnyűnek és szabadnak érezte magát. Tegnap nyilvántartásba vették, hogy ő az immunisok közé tartozik. Igaz ez a lista nem jelentett jót, mert a rajta lévőket  Nihilia fődöntnöksége karanténba zárta. A listán szereplők mellé figyelőket állítottak, beszélgetéseiket lehallgatták, kapcsolataikat megvizsgálták. Alicenek nem voltak gyanús kapcsolatai, és a patkányoktól sem félt.
S ezen a délelőtt kizárólag a szerelemre akart gondolni. Valódira, nem teleamortálokból sugárzó műérzésekre. Erős férfikarokra vágyott és becéző lágy szavakra. Nem jelentkezett a besorolókba sem, ahol pedig a legfelsőbb fokon kapta meg a szerelmet mindenki. Sejtette, hogy ezzel egy újabb listára kerülhet, de úgy érezte ennek már nincs jelentősége.  Merengését csöngetés zavarta meg. Magára kapot egy köntöst, majd odament az ajtóhoz.
- Ki az?
- Jó napot! Az új szomszéd vagyok.
Alice kinyitotta az ajtót, és egy meggyötört arcú férfival találta szembe magát.
-Elnézést, hogy zavarom. Burkus vagyok, és az ön lakásával szembe költöztem.
Alice nem válaszolt azonnal.  A bemutatkozás annyira szokatlannak tűnt, annyira abszurd volt. Az emberek a patkánykór kitörése óta igyekeztek névtelenek maradni.
....folyt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése