A nagy nemzeti büdös valamit, el kellene takarítani
Járt a fejemben minap, hogy csak semmiségeket kellene írni, vagy egyáltalán nem kellene írni. Az ember lánya mantrázhatja következetesen ugyanazt a "kineksemmit", "kinekmindent", de a világ folyásán alapjáratban nem tud változtatni. Legalábbis ezt vallják sokan. Persze vannak olyanok is, akik a vessződbe is belekötnek, ha úgy tartja kedvük. Valami furcsa ösztön munkál bennük. A minden áron győzni akarás állatias vágya. A másik megbélyegzésének, kirekesztésének, megfélemlítésének elérése. Ők azok, akiknek az is fáj, ha más is létezik rajtuk kívül. S hát éppen ezért tipornak. Nemtől, évjárattól, politikai hovatartozástól függetlenül. Nyilvánvaló, hogy nem párbeszéd, maximum csak pártbeszéd képes egyedek az ilyenek. Hatalomfüggő, csereszabatos, leharcolt egyenarcok, akik gyakran köpönyeget cserélnek, s a bűnben nem velük tartókra, mint levadászandó prédákra lesnek. A hozzám hasonló tudomásul veszi, hogy ő is a levadászandók közé tartozik. Így vagy úgy, de oda. Elnémul kicsit.
A semmit se írja. Aztán megírja.
A nagy nemzeti nagyon büdös valamit.
Amit el kellene takarítani.
K.B.
2014. június 18., szerda
2014. május 1., csütörtök
Majális
Majális
Ma ismét jártam. A felhők táncoltak az égen, s a lábamból majdnem elillant a fájdalom.(Az ég kevés lett volna hozzá, de a gyógyszer segített.)
Először kimentünk délelőtt a Szabadság térre. a nevében megcsúfolt térre.
Egyik oldalon fegyelmezett nácik gyülekeztek, középen rendőrök álltak.
Az utóbbiak közül néhányan - mondjuk úgy -, talán tízóraiztak.
Egy testes, fiatal rend őre szép, piros almába nagyokat harapott.
S közben a nap is kisütött.
A rémvilág épülő szimbólumánál a szökőkút ugyanúgy csordogált.
Az elázott képek, a gyász kavicsai a macskaköveken tiltakoztak.
A virágok nyíltak. Hiszen május van, ragyogó.
A nácik se hiába gyűltek. Fegyelmezetten masírozni kezdtek a Nádor utcában.
A sor végén felfedeztem egy nőt, akit sok éve segítettem.
Még a hanukkarácsonyokon is kapott ruhát, élelmiszert. Meg máskor is, de ez lényegtelen. Pár éve eltűnt a Klauzál térről, s most ismét találkoztunk.
Megismert, integetni kezdett. De csak néztem, néztem, hogy belefájdult a szemem.
Mi a Szabadság térről a Városligetbe indultunk.
Addigra már mindenem fájt, de nem adtam meg magam.
Ismerősökkel, barátokkal, nem barátokkal, kedvesekkel és haragosokkal egyaránt találkoztam a Ligetben.
Az Echo Tv riporternője az érkezésünk után pár perccel lerohant. Mellette az operatőrcsaj, aki évekig kolléga volt a hajdani ETV-ben, még csak nem is köszönt. De valószínű, ő ajánlhatta, hogy én legyek az interjúalany, különben miért esett volna a tömegben pont rám a választás.
A tv-s hölgy arról faggatózott, hogy mit szólok a baloldal csúfos vereségéhez. Közöltem vele, hogy ez a nap ünnep, és nem értem, miért erről kérdez.
De ő tovább erősködött, hogy mindenhol bukott, blablabla...Mondtam, hogy nem. Pl. Erzsébetvárosban nem. Erre hozzátette, hogy Csepelen sem. Mondtam, hogy ott sem. Majd másképp próbálkozott. A tér tele van baloldali sátrakkal, és akkor én, mint szavazó, mondjam meg, hogy bukott blablabla...Visszakérdeztem, honnan tudja, kire szavaztam? Mert hát a tér..kezdte újból a blablablát. Nem jutottunk egyről a kettőre. Mindenesetre szeretném leszögezni, a bemutatkozni sem tudó ECHO tv-s nem kért, így hát nem is kapott engedélyt, hogy a velem készült interjút közölje.
De mindegy.
Ekkor volt egy holtpont nálam, amikor azt éreztem, haza kell jönnöm. Bárhogy.
De az élet a szándékokat néha felülírja. Ott volt Zsuzsi, aki most nagy fájdalmat cipel, s akit muszáj volt a vigasztalhatatlanban vigasztalni. Ott volt Józsi, aki túl a műtét után is tud mosolyogni. Meg Kati és Anna, akiket szintén földhöz csapott néha az élet, de mennek, teszik a dolgukat. És Lajos! A férfi, aki nem ismerte sosem a szüleit, és állami gondozásból kiverekedve magát lett olyan példás édesapa, hogy le a kalappal előtte. Vele volt két csodaszép kicsi gyereke, Domi és Adri, akik csüngtek apukájukon. S nehéz is lenne mindenkit felsorolni...Ferikét, aki a sérültek jogaiért küzd vagy Marcsiékat, Zinyóékat, Valiékat, akik a kampány talpas hősei voltak. ..Sokan...és vannak. Még vannak...S ott voltak a Városligetben.
Kétkezi munkások hétköznapi álmaiktól megfosztott emberek, kicsik és nagyok, akik még hisznek egy jobb világban. Mert hinni akarnak. Mert élni akarnak.
S közben a város másik pontján menetelnek.
Kerálnak gyalázatot emelnek.
S ezen a felhőjátékos majálison nem csak a lábam fáj.
Nagyon.
K.B.
Ma ismét jártam. A felhők táncoltak az égen, s a lábamból majdnem elillant a fájdalom.(Az ég kevés lett volna hozzá, de a gyógyszer segített.)
Először kimentünk délelőtt a Szabadság térre. a nevében megcsúfolt térre.
Egyik oldalon fegyelmezett nácik gyülekeztek, középen rendőrök álltak.
Az utóbbiak közül néhányan - mondjuk úgy -, talán tízóraiztak.
Egy testes, fiatal rend őre szép, piros almába nagyokat harapott.
S közben a nap is kisütött.
A rémvilág épülő szimbólumánál a szökőkút ugyanúgy csordogált.
Az elázott képek, a gyász kavicsai a macskaköveken tiltakoztak.
A virágok nyíltak. Hiszen május van, ragyogó.
A nácik se hiába gyűltek. Fegyelmezetten masírozni kezdtek a Nádor utcában.
A sor végén felfedeztem egy nőt, akit sok éve segítettem.
Még a hanukkarácsonyokon is kapott ruhát, élelmiszert. Meg máskor is, de ez lényegtelen. Pár éve eltűnt a Klauzál térről, s most ismét találkoztunk.
Megismert, integetni kezdett. De csak néztem, néztem, hogy belefájdult a szemem.
Mi a Szabadság térről a Városligetbe indultunk.
Addigra már mindenem fájt, de nem adtam meg magam.
Ismerősökkel, barátokkal, nem barátokkal, kedvesekkel és haragosokkal egyaránt találkoztam a Ligetben.
Az Echo Tv riporternője az érkezésünk után pár perccel lerohant. Mellette az operatőrcsaj, aki évekig kolléga volt a hajdani ETV-ben, még csak nem is köszönt. De valószínű, ő ajánlhatta, hogy én legyek az interjúalany, különben miért esett volna a tömegben pont rám a választás.
A tv-s hölgy arról faggatózott, hogy mit szólok a baloldal csúfos vereségéhez. Közöltem vele, hogy ez a nap ünnep, és nem értem, miért erről kérdez.
De ő tovább erősködött, hogy mindenhol bukott, blablabla...Mondtam, hogy nem. Pl. Erzsébetvárosban nem. Erre hozzátette, hogy Csepelen sem. Mondtam, hogy ott sem. Majd másképp próbálkozott. A tér tele van baloldali sátrakkal, és akkor én, mint szavazó, mondjam meg, hogy bukott blablabla...Visszakérdeztem, honnan tudja, kire szavaztam? Mert hát a tér..kezdte újból a blablablát. Nem jutottunk egyről a kettőre. Mindenesetre szeretném leszögezni, a bemutatkozni sem tudó ECHO tv-s nem kért, így hát nem is kapott engedélyt, hogy a velem készült interjút közölje.
De mindegy.
Ekkor volt egy holtpont nálam, amikor azt éreztem, haza kell jönnöm. Bárhogy.
De az élet a szándékokat néha felülírja. Ott volt Zsuzsi, aki most nagy fájdalmat cipel, s akit muszáj volt a vigasztalhatatlanban vigasztalni. Ott volt Józsi, aki túl a műtét után is tud mosolyogni. Meg Kati és Anna, akiket szintén földhöz csapott néha az élet, de mennek, teszik a dolgukat. És Lajos! A férfi, aki nem ismerte sosem a szüleit, és állami gondozásból kiverekedve magát lett olyan példás édesapa, hogy le a kalappal előtte. Vele volt két csodaszép kicsi gyereke, Domi és Adri, akik csüngtek apukájukon. S nehéz is lenne mindenkit felsorolni...Ferikét, aki a sérültek jogaiért küzd vagy Marcsiékat, Zinyóékat, Valiékat, akik a kampány talpas hősei voltak. ..Sokan...és vannak. Még vannak...S ott voltak a Városligetben.
Kétkezi munkások hétköznapi álmaiktól megfosztott emberek, kicsik és nagyok, akik még hisznek egy jobb világban. Mert hinni akarnak. Mert élni akarnak.
S közben a város másik pontján menetelnek.
Kerálnak gyalázatot emelnek.
S ezen a felhőjátékos majálison nem csak a lábam fáj.
Nagyon.
K.B.
2014. március 19., szerda
2013. december 1., vasárnap
Rakaca 2.
Rakaca
Írok majd egy történetet Neked. Talán benne leszel, talán nem.
De álmok biztosan nem lesznek benne, mert az álmok elmentek a felhőkkel. Az álmok máshol álmodnak.
Lesz benne tűz. Parázsló piros.
Falu is lesz. Kicsi, tiszta, szomorú, alkonyatban vöröslő.
Sírok is lesznek, meg pléhkrisztusok műrózsákba bújva.
A sírok közt anyókák lesznek, és a templom harangja szól. Érted.
Nem baj, ha nem érted, csak érezd.
Piros pont is lesz, tizenhét. Kicsi füzetben. Tanító néni adta.
Elhallgatott szavak is lesznek.
Az egyik szó a félelmet hallgatja el, a másik a fájdalmat, a harmadik a szegénységet.
Te már tudod, nem kell mindent kimondani.
Pirosra festett körmöcskék is lesznek, meg egy baba.
A körmöcskékhez tartozó kezek simogatják.
Angyallánykáról is írok majd. A sárkány legyőzte a testét, de a lelke táncol, énekel.
Hallják a csillagok, s talán Te is.
Kenyér és munka nem lesz a történetben.
A valóságban sincs mindig kenyér meg munka. Csak tudnivaló.
Lesz a történetben sok-sok kendő. Asszonyok kötik majd nyakukba, fejükre.
De lesz, aki csak simogatja. Hiszi, nem tud érte adni semmit. Fáj neki.
Aztán egy varázslatos pillanatban, amikor a tekintetek összetalálkoznak, küld egy mosolyt. Keserédes szépet. Azt megosztom Veled.
A történetnek nem lesz kezdete és vége.
Egy kendő megmarad. Más helyen, később veszem észre.
Itt van a nyakamban. Rád terítem. Körülölellek vele.
Megmelegítem a szívedet.
Rakaca.
Kaczvinszky Barbara
Írok majd egy történetet Neked. Talán benne leszel, talán nem.
De álmok biztosan nem lesznek benne, mert az álmok elmentek a felhőkkel. Az álmok máshol álmodnak.
Lesz benne tűz. Parázsló piros.
Falu is lesz. Kicsi, tiszta, szomorú, alkonyatban vöröslő.
Sírok is lesznek, meg pléhkrisztusok műrózsákba bújva.
A sírok közt anyókák lesznek, és a templom harangja szól. Érted.
Nem baj, ha nem érted, csak érezd.
Piros pont is lesz, tizenhét. Kicsi füzetben. Tanító néni adta.
Elhallgatott szavak is lesznek.
Az egyik szó a félelmet hallgatja el, a másik a fájdalmat, a harmadik a szegénységet.
Te már tudod, nem kell mindent kimondani.
Pirosra festett körmöcskék is lesznek, meg egy baba.
A körmöcskékhez tartozó kezek simogatják.
Angyallánykáról is írok majd. A sárkány legyőzte a testét, de a lelke táncol, énekel.
Hallják a csillagok, s talán Te is.
Kenyér és munka nem lesz a történetben.
A valóságban sincs mindig kenyér meg munka. Csak tudnivaló.
Lesz a történetben sok-sok kendő. Asszonyok kötik majd nyakukba, fejükre.
De lesz, aki csak simogatja. Hiszi, nem tud érte adni semmit. Fáj neki.
Aztán egy varázslatos pillanatban, amikor a tekintetek összetalálkoznak, küld egy mosolyt. Keserédes szépet. Azt megosztom Veled.
A történetnek nem lesz kezdete és vége.
Egy kendő megmarad. Más helyen, később veszem észre.
Itt van a nyakamban. Rád terítem. Körülölellek vele.
Megmelegítem a szívedet.
Rakaca.
Kaczvinszky Barbara
2013. október 14., hétfő
Egy ítélet margójára
Barátaim!
Felháborodásom és tiltakozásom fejezem ki a Debreceni Ítélőtábla elképesztő és embertelen döntése ellen!
Szülőhazánkban roma embertársainkra az Orbán kormány joggyakorlata egy újabb bélyeget sütött. A cigányságnak a kiúttalanság, és a végtelen nyomor után most már a "magyarellenesség" átkos billogjával is meg kell küzdeni.
Igen. Ma Magyarországon a cigány félelmében ne védekezzen. Tűrje zokszó nélkül, ha rasszista hordák fényes bakancsai csúfolják a falvait. Tűrje, ha leköpik, megalázzák, legyilkolják. Tűrje, ha bőrszíne miatt nem talál munkát, ha gyermekeit szegregálják. Tűrje, ha kutyába sem veszik.
Tűrje, hogy szemébe hazudik a politika, tűrje, ha jog neki nem egyenlő mércével mér.
Tűrje, ha a bűnben cinkos többség hallgat.
A Debreceni Ítélőtábla ítélt. Abszurd módon.
Hiszem, eljön az az idő, amikor ezt a pert, úgy fogják emlegetni, mint a 21. század egyik szégyenletes ügyét. A jogtörténetben olvashatunk sokféle bíráskodásról. Olvashatunk a náci Németország bíráiról, az olasz barna és vörös bírákról, és sok más diktatórikus berendezkedésű állam joggyakorlatáról.
A totalitárius államok kialakulásánál szinte mindenhol megfigyelhető, hogy a törvényeket átírják, a bírák a regnáló hatalom emberei, az alapvető emberi jogokat semmibe veszik, hogy az ítéletek meghozatalánál legkevésbé sem az a szempont, hogy az ítéletre váró elkövetett-e bármilyen bűnt...
Mert maga az illető személye, származása, politikai hovatartozása, stb. maga a BŰN.
De vissza az ítélethez.
"A 2009-ben Sajóbábonyban Jobbik-szimpatizánsokra támadó romák mindegyikének a büntetését súlyosította a Debreceni Ítélőtábla. Összesen majdnem negyven évet kaptak, egy kivételével jogerősen; egyenként legkevesebb három és fél évet. Az indoklás szerint a büntetés azért ilyen súlyos, mert a cigányokat magyarellenesség motiválta, és így egy közösség ellen követtek el erőszakot."
És nézzük a tényeket:
A roma emberek nem okoztak komoly személyi sérülést.
A romák féltek, mert falujukban a gárdisták meneteltek, új tagokat avattak.
A romák rettegésben élnek Magyarországon.
A romákon most jót mulatnak a szélsőségesek.
A félelemből elkövetett bűn is bűn. Persze. Jól tudom.
De bűn, bűnnel egy valódi jogállamban sohasem orvosolható...
S mi lehet annál nagyobb bűn, ha az ítélet a szerint súlyos, ki hova született....hova tartozik.
Tiltakozom a Debreceni Ítélőtábla ítélete ellen.
Tiltakozom, mert ha ma a romákat büntetik embertelenül súlyosan, holnap bárki sorra kerülhet, aki nem tetszik a hatalomnak! És bármiért. Ma Te, holnap ő vagy én.
Ne hagyjuk. Ne legyünk cinkosok!
Felháborodásom és tiltakozásom fejezem ki a Debreceni Ítélőtábla elképesztő és embertelen döntése ellen!
Szülőhazánkban roma embertársainkra az Orbán kormány joggyakorlata egy újabb bélyeget sütött. A cigányságnak a kiúttalanság, és a végtelen nyomor után most már a "magyarellenesség" átkos billogjával is meg kell küzdeni.
Igen. Ma Magyarországon a cigány félelmében ne védekezzen. Tűrje zokszó nélkül, ha rasszista hordák fényes bakancsai csúfolják a falvait. Tűrje, ha leköpik, megalázzák, legyilkolják. Tűrje, ha bőrszíne miatt nem talál munkát, ha gyermekeit szegregálják. Tűrje, ha kutyába sem veszik.
Tűrje, hogy szemébe hazudik a politika, tűrje, ha jog neki nem egyenlő mércével mér.
Tűrje, ha a bűnben cinkos többség hallgat.
A Debreceni Ítélőtábla ítélt. Abszurd módon.
Hiszem, eljön az az idő, amikor ezt a pert, úgy fogják emlegetni, mint a 21. század egyik szégyenletes ügyét. A jogtörténetben olvashatunk sokféle bíráskodásról. Olvashatunk a náci Németország bíráiról, az olasz barna és vörös bírákról, és sok más diktatórikus berendezkedésű állam joggyakorlatáról.
A totalitárius államok kialakulásánál szinte mindenhol megfigyelhető, hogy a törvényeket átírják, a bírák a regnáló hatalom emberei, az alapvető emberi jogokat semmibe veszik, hogy az ítéletek meghozatalánál legkevésbé sem az a szempont, hogy az ítéletre váró elkövetett-e bármilyen bűnt...
Mert maga az illető személye, származása, politikai hovatartozása, stb. maga a BŰN.
De vissza az ítélethez.
"A 2009-ben Sajóbábonyban Jobbik-szimpatizánsokra támadó romák mindegyikének a büntetését súlyosította a Debreceni Ítélőtábla. Összesen majdnem negyven évet kaptak, egy kivételével jogerősen; egyenként legkevesebb három és fél évet. Az indoklás szerint a büntetés azért ilyen súlyos, mert a cigányokat magyarellenesség motiválta, és így egy közösség ellen követtek el erőszakot."
És nézzük a tényeket:
A roma emberek nem okoztak komoly személyi sérülést.
A romák féltek, mert falujukban a gárdisták meneteltek, új tagokat avattak.
A romák rettegésben élnek Magyarországon.
A romákon most jót mulatnak a szélsőségesek.
A félelemből elkövetett bűn is bűn. Persze. Jól tudom.
De bűn, bűnnel egy valódi jogállamban sohasem orvosolható...
S mi lehet annál nagyobb bűn, ha az ítélet a szerint súlyos, ki hova született....hova tartozik.
Tiltakozom a Debreceni Ítélőtábla ítélete ellen.
Tiltakozom, mert ha ma a romákat büntetik embertelenül súlyosan, holnap bárki sorra kerülhet, aki nem tetszik a hatalomnak! És bármiért. Ma Te, holnap ő vagy én.
Ne hagyjuk. Ne legyünk cinkosok!
Valamit mindig keresünk
Valamit mindig keresünk
Fél pár zoknit, fésűt, telefontöltőt, aprót a zsebben
Arcot a tömegben, magunk.
Valamit mindig keresünk
Kenyeret, fedelet, feledett képeket, karón varjút
Bölcsőt és koporsót, míg vagyunk.
Valamit mindig keresünk
Szeretőt, nyugalmat, békét, gyógyulást
Tűzfalas magányból feloldozást
Valamit mindig keresünk
Tegnapot, holnapot, alkonyt és pirkadatot.
Csak a jelent nem keressük
A jelen ránk talál.
Fél pár zoknit, fésűt, telefontöltőt, aprót a zsebben
Arcot a tömegben, magunk.
Valamit mindig keresünk
Kenyeret, fedelet, feledett képeket, karón varjút
Bölcsőt és koporsót, míg vagyunk.
Valamit mindig keresünk
Szeretőt, nyugalmat, békét, gyógyulást
Tűzfalas magányból feloldozást
Valamit mindig keresünk
Tegnapot, holnapot, alkonyt és pirkadatot.
Csak a jelent nem keressük
A jelen ránk talál.
2013. szeptember 10., kedd
A cinkos fideszes
A fideszes cinkos
Konyár Hajdú-Bihar megye déli részén fekvő település.
Fideszes polgármestere a település portálján így köszönti a látogatókat: A demokrácia sarkköve a nyilvánosság, melynek egyik kiváló lehetősége és eszköze számunkra Konyár portálja.
Nos ez a portál természetesen nem számol be az ott történt legutóbbi gyalázatról, azaz arról, hogy roma embertársainkat, kicsi gyermekeiket ismét megalázták, megfélemlítették.
A "demokratikus" fideszes vezető nem határolódik el a gyalázattól, nem tiltakozik, és nem mondja hogy elég, és megvédi mindazokat, akiket a bőrszínük miatt megaláznak.
Fidesz antidemokratikusan hallgat.
De miért is számolna be, miért is tiltakozna, hiszen úgy tűnik, hogy ott szinte "hagyománya" van már a rasszizmusnak.
Meg különben is...Fülep László polgármester szerint nem történt semmi, csak a barátjukért mentek a román-magyar meccsre igyekvő szurkolók. Fülep László személyesen tapasztalta!, hogy nem történt félelemkeltő! cselekmény.
Hogy ez a "bizonyos" barát - akiért odabuszoztak a derék, és egyáltalán nem szélsőséges társai - ,azonos a korábban a roma gyerekekkel szemben kirekesztő magatartást tanúsító és ezért elbocsátott tanárral, Víg Szilárddal, az bizonyára a véletlen műve.
A polgármester meg csupán együttérzésből várta vele a buszt...S amikor a busz végre megérkezett, nótáztak egy csöppet a nagy találkozás örömére. Szó sem volt riogatásról, és a rendőröket csak egy ismeretlen zavarkeltő hívta. Lehet azért, mert a buszmegállóban állt meg a busz, és voltak, akik rágyújtottak...Tán még az is igaz, hogy vizeltek, de hát miért is ne tették volna, hiszen hosszú volt az út...A kisiskolás gyerekek pedig nem is félhettek, és nem is bújhattak a pad alá, mert az ő termük az iskola másik részén van. A sörösüvegeket meg jobb híján - mert nem találtak szemetest -, isten ments, hogy roma gyerekekhez dobták volna, csak úgy elejtették.
Mindezekről sürgősen hírt adott a lakájsajtó, és a szélsőjobb portáljain ezerrel terjeszteni kezdték Víg Szilárd nyilatkozatát, hogy ő mennyire ártatlan, és a roma gyerekek -akik állítólag ott sem! voltak -, vigyorogtak amikor a himnuszt énekelte a buszos sereg.
Tényleg, ez így életszerű. Hat -nyolcéves roma gyerekek vigyorogtak, az ittas, vizelő, sötét ruhás felnőtt egyedekre, akik kurjongattak, és ott áll mellettük az a férfi, aki korábban már terrorizálta őket. No és ott volt a polgármester. ..
Mert talán nem kellene róla megfeledkezni. Fülep László fideszes polgármester, aki nyilván már kialakította a maga Jobbik-Fidesz szövetségét, és szemrebbenés nélkül asszisztál a gyalázathoz. Sőt, nem csak asszisztál, hanem tevékeny cinkos mindezen mocskos és embertelen történésekben.
Cinkos, hiszen évek óta ő a fővédnöke a Turul Csibe tábornak, és jó kapcsolatokat ápol az Arany Szkíta Közhasznú Alapítvánnyal.
Cinkos és hazug, hiszen amikor korábban kiderült, hogy a helyi iskola történelemtanára nyíltan rasszista a következőket mondta: „ „A rasszista jelenségeket és törekvéseket tiltom és kizárom. Ha nagy nyilvánosság előtt hangzottak el ezek a szavak, az pedagógustól nem elfogadható ” – fogalmazott. A polgármester hozzátette: Konyáron 1864 óta laknak cigányok, eddig kifejezetten békésen éltek együtt a többi lakossal, „csak utóbbi egy-két évben kezdték el kelteni a hangulatot bizonyos erők”.
Furcsa, hogy a kis turulcsibék is az elmúlt években kezdtek ott csipogni...ő meg védnökösködni..
Amikor márciusban a faluban fáklyával vonulgatott a Jobbik azokban az utcákban, ahol roma családok élnek, és gyerekek rettegtek, akkor a polgármester úr nem restellte azt hangsúlyozni, hogy a faluban nincs vészhelyzet, bár konfliktusok vannak, főleg szabálysértések miatt. A polgármester tehát alig pár héten belül, gyökeresen mást nyilatkozott.
Fülep fidesznyik most is össze-vissza beszél. Védi a Fidesz-Jobbik "becsületét".
Melyért ha kell, ártatlanok élete sem drága..
Fülep fidesznyik most is össze-vissza beszél. Védi a Fidesz-Jobbik "becsületét".
Melyért ha kell, ártatlanok élete sem drága..
2013. augusztus 7., szerda
Gondolataim mostanság...
1. Nem ettem meszet a nemzet asztalánál, és nemzeti öngólt sem rúgtam soha.
A nemzet gyufáját kihúzta a nemzet posványos szabadságharcosa.
2. Beszélgettem valakivel a cigányság eredetéről...
Megosztom veletek ...a reményt adó képzelet-mesénket...
A cigányok valamikor Egyiptomban éltek, pontosabban egyiptomiak voltak. 3000 éven keresztül minden fáraó több istenhitű volt, kivéve egyet, aki egyetlen egy istent, a Nap istent tisztelte.
Ez a fáraó valóságos művész volt, mert költő is volt, hangszeren is játszott.
Halála után újabb fáraó került a trónra, aki visszatért a több isten tiszteletéhez.
Azonban ennek a csodálatos fáraónak maradtak hívei, vagyis olyanok, akik a Napot tisztelték.
Őket azonban üldözni, gyilkolni kezdték az új fáraó mamelukjai, és muszáj volt elmenekülniük, messzi vidékekre vándorolniuk..
Lovakat fogtak, és asszonyaikra, gyermekeikre fényes aranyékszereket tettek, hogy bármerre árnak, visszatükröződjön rajtuk a nap.
Esténként tüzet gyújtottak, hogy meleg és fényesség ragyogja őket körül, s hogy a másnap szerencsével köszöntsön rájuk.
A nagy vándorlásban kisebb és kisebb csoportokra bomlottak, és mentek minden égtáj felé...
Lábukról a saru elkopott, az ékszerek ételre cserélődtek...
De ők mentek és mennek ma is, és sírnak a csillagok felé, hogy egyszer ismét rájuk ragyogjon a nap...
3. Mamelukországban mamelukok bort isznak és vizet zárnak.
Mamelukországban mamelukok pazarlásról prédikálnak
Mamelukországban mamelukok szabadon hazudnak
Mamelukországban az emberek sírva sem vigadnak.
4. Télen nem várták a hideget, nyáron nem várták a meleget. Fideszesek. Röhögnék, ha nem lenne tragikus...
5. Itthon vagyok, s még sem érzem otthon magam. A makacskakő kopik, az ecetfa nő, és a tűzfal szemez velem.
6. Vajákos Viktátor gyöngyeit disznai elé szórja...S a Pápa edzője kiborult mert az újonc Felcsútis leisút pontot szerzett.A földes-trafikos stadionmutyimenet visszavág, mert nemleszgyarmat .Tömegesen nem mozdulhatunk, mert a tervezet korlátoz. A német tudósok megállították a fényt. De a sötétséget ki állítja meg?
7. A csendet nincs türelme senkinek kivárni. Pedig a csend üzenete néha erősebb lehet, mint az ordítás.
A szardíniaiaknál van egy szokás. Azt az embert, aki javíthatatlanul lop, csal, hazudik, vagy bármilyen bűnt követ el a közössége vagy a családja ellen, egyszerűen üvegablaknak nézik. Nem kiabálnak vele, nem kérik számon, nem beszélnek a háta mögött, csak némán figyelik. A szemébe néznek, de nem mondanak semmit. Nem létezőnek tekintik az illetőt.
A nemzet gyufáját kihúzta a nemzet posványos szabadságharcosa.
2. Beszélgettem valakivel a cigányság eredetéről...
Megosztom veletek ...a reményt adó képzelet-mesénket...
A cigányok valamikor Egyiptomban éltek, pontosabban egyiptomiak voltak. 3000 éven keresztül minden fáraó több istenhitű volt, kivéve egyet, aki egyetlen egy istent, a Nap istent tisztelte.
Ez a fáraó valóságos művész volt, mert költő is volt, hangszeren is játszott.
Halála után újabb fáraó került a trónra, aki visszatért a több isten tiszteletéhez.
Azonban ennek a csodálatos fáraónak maradtak hívei, vagyis olyanok, akik a Napot tisztelték.
Őket azonban üldözni, gyilkolni kezdték az új fáraó mamelukjai, és muszáj volt elmenekülniük, messzi vidékekre vándorolniuk..
Lovakat fogtak, és asszonyaikra, gyermekeikre fényes aranyékszereket tettek, hogy bármerre árnak, visszatükröződjön rajtuk a nap.
Esténként tüzet gyújtottak, hogy meleg és fényesség ragyogja őket körül, s hogy a másnap szerencsével köszöntsön rájuk.
A nagy vándorlásban kisebb és kisebb csoportokra bomlottak, és mentek minden égtáj felé...
Lábukról a saru elkopott, az ékszerek ételre cserélődtek...
De ők mentek és mennek ma is, és sírnak a csillagok felé, hogy egyszer ismét rájuk ragyogjon a nap...
3. Mamelukországban mamelukok bort isznak és vizet zárnak.
Mamelukországban mamelukok pazarlásról prédikálnak
Mamelukországban mamelukok szabadon hazudnak
Mamelukországban az emberek sírva sem vigadnak.
4. Télen nem várták a hideget, nyáron nem várták a meleget. Fideszesek. Röhögnék, ha nem lenne tragikus...
5. Itthon vagyok, s még sem érzem otthon magam. A makacskakő kopik, az ecetfa nő, és a tűzfal szemez velem.
6. Vajákos Viktátor gyöngyeit disznai elé szórja...S a Pápa edzője kiborult mert az újonc Felcsútis leisút pontot szerzett.A földes-trafikos stadionmutyimenet visszavág, mert nemleszgyarmat .Tömegesen nem mozdulhatunk, mert a tervezet korlátoz. A német tudósok megállították a fényt. De a sötétséget ki állítja meg?
7. A csendet nincs türelme senkinek kivárni. Pedig a csend üzenete néha erősebb lehet, mint az ordítás.
A szardíniaiaknál van egy szokás. Azt az embert, aki javíthatatlanul lop, csal, hazudik, vagy bármilyen bűnt követ el a közössége vagy a családja ellen, egyszerűen üvegablaknak nézik. Nem kiabálnak vele, nem kérik számon, nem beszélnek a háta mögött, csak némán figyelik. A szemébe néznek, de nem mondanak semmit. Nem létezőnek tekintik az illetőt.
8. Minden rém uralma véget ért egyszer, mert az emberek nem szeretnek rémuralomban élni.
9. A macskakövek hány emberöltő alatt kopnak simára?
10. Beburkolóztak sötétbe tűzfalaim
Sötéten álmodnak bolond jelent
Macskakő-szívem sikoltva kalapál
Csak a perc suhan csendesen.
Sötéten álmodnak bolond jelent
Macskakő-szívem sikoltva kalapál
Csak a perc suhan csendesen.
11. Kár, hogy a Miatyánkban csak az van, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...és a víz valahogy kimaradt.
Ezért az utolsó szavakra koncentrálok: szabadíts meg a gonosztól.
Ámen.
Ezért az utolsó szavakra koncentrálok: szabadíts meg a gonosztól.
Ámen.
2013. augusztus 4., vasárnap
A semmibe
A tűzfal csúcsával egy bárányfelhő kacérkodik
Nézem a nyújtózkodó követ
Reménykedve éket ver a kékbe
A ledér pára egy percre átöleli
S a röpke kalandnak máris vége
A fal áll komoran, nem hiszi
Hogy reménye csók nélkül illan
A semmibe
Nézem a nyújtózkodó követ
Reménykedve éket ver a kékbe
A ledér pára egy percre átöleli
S a röpke kalandnak máris vége
A fal áll komoran, nem hiszi
Hogy reménye csók nélkül illan
A semmibe
2013. augusztus 2., péntek
Lelkem a kirekesztettekkel bolyong
Lelkem a kirekesztettekkel bolyong
Vérfarkasok marják szívem
Éhesek
Darabjaim magam adom
Nem kell acsarogni
Jut neked is húsom, vérem
Falj fel, egyél, légy erős
Ülj tort, vigadj, lakjál jól
Báránytestem
csillapítsa éhed
Tied a dicsőség, Te vagy a nagy
Mert ölsz, s mert teheted.
De szomjas ne légy.
Álmaim patakként elfutnak tőled
Menekülnek
Hiába vagy szomjas, vizemből nem adok
Keress forrást máshol, kutam ne mérgezd tovább
Kirekesztettekkel bolyong a lelkem
Álmaimra ők szomjasak igazán
K. B.
Vérfarkasok marják szívem
Éhesek
Darabjaim magam adom
Nem kell acsarogni
Jut neked is húsom, vérem
Falj fel, egyél, légy erős
Ülj tort, vigadj, lakjál jól
Báránytestem
csillapítsa éhed
Tied a dicsőség, Te vagy a nagy
Mert ölsz, s mert teheted.
De szomjas ne légy.
Álmaim patakként elfutnak tőled
Menekülnek
Hiába vagy szomjas, vizemből nem adok
Keress forrást máshol, kutam ne mérgezd tovább
Kirekesztettekkel bolyong a lelkem
Álmaimra ők szomjasak igazán
K. B.
2013. július 16., kedd
MI LESZ ORBÁN UTÁN?
Mi lesz Orbán után...
Ma a Klauzál téren beszélhettem néhány kedves emberrel. Mondhatni, olyan volt mintha közmeghallgatáson lettem volna. Egy voltam a közből, és a köz -amelyik korábban megosztott volt, amúgy politice -most egy dologban teljesen egyetértett: Elég volt Orbánból.
Az emberek nem a következő miniszterelnök személyét latolgatták, hanem sorolták mindazt, ami elfogadhatatlan, embertelen, élhetetlen. A Klauzál tér indulati barométere már hónapok óta erősen kileng a változást mihamarabb irányba.
Szóba került, hogy két lehetőség van. Orbán bukik, vagy marad.
Ha bukik, akkor is iszonyú jövő vár Magyarországra, hiszen az ő hűbéresei ülnek mindenütt. Övék a föld, a trafik, a sajtó, az iskola, minden.
Az összes meghatározó pozíció, még az is, ami szinte láthatatlan, az ő kezükben van.
S ha belegondolunk, mit műveletek 2002 után, akkor pontosan látnunk és tudnunk kell, hogy a közpénzekből elorozott milliárdjaikat nem lesznek rest, egy majdani új kormány megbuktatására fordítani.
Meggyőződésem, hogy már most azt latolgatja a Fidesz, hogy hogyan verje szét a jogállam visszaállítására irányuló törekvéseket.
Ahhoz, hogy Orbán bukása után mindez ne történhessen meg, természetesen nagyon lényeges, hogy ki lesz a következő miniszterelnök. De ami ennél talán még fontosabb, hogy elég erős és összetartó lesz-e a demokratikusan gondolkodó emberek közössége.
Lesz-e erő egyenként az emberekben, hogy felülemelkedjenek azon, ha esetleg nem az ő favoritjuk áll majd Magyarország élén? Lesz-e még ereje és bizalma a nyomorba döntött magyar családoknak, hogy kivárják, amíg a majdani kormány megpróbálja kijavítani az orbáni gazdaságpolitika összes negatívumát?
Mert hiába bukik Orbán 2014-ben, ha ezekre a kérdésekre nincs válasz, ha ezeket a problémákat nem próbáljuk meg közösen megoldani, akkor Orbán a bukásával is nyer, mert a mamelukjai, a lakájai továbbra is folytatják majd a szabadságharcukat Magyarország ellen. Folytatják, mert számukra az önös érdek az első , nem pedig a demokrácia, a többpártiság, az egyenlőség és a szabadság.
Ha pedig Orbán nyer 2014-ben, akkor már nem lesz miről beszélnünk...
Ma a Klauzál téren beszélhettem néhány kedves emberrel. Mondhatni, olyan volt mintha közmeghallgatáson lettem volna. Egy voltam a közből, és a köz -amelyik korábban megosztott volt, amúgy politice -most egy dologban teljesen egyetértett: Elég volt Orbánból.
Az emberek nem a következő miniszterelnök személyét latolgatták, hanem sorolták mindazt, ami elfogadhatatlan, embertelen, élhetetlen. A Klauzál tér indulati barométere már hónapok óta erősen kileng a változást mihamarabb irányba.
Szóba került, hogy két lehetőség van. Orbán bukik, vagy marad.
Ha bukik, akkor is iszonyú jövő vár Magyarországra, hiszen az ő hűbéresei ülnek mindenütt. Övék a föld, a trafik, a sajtó, az iskola, minden.
Az összes meghatározó pozíció, még az is, ami szinte láthatatlan, az ő kezükben van.
S ha belegondolunk, mit műveletek 2002 után, akkor pontosan látnunk és tudnunk kell, hogy a közpénzekből elorozott milliárdjaikat nem lesznek rest, egy majdani új kormány megbuktatására fordítani.
Meggyőződésem, hogy már most azt latolgatja a Fidesz, hogy hogyan verje szét a jogállam visszaállítására irányuló törekvéseket.
Ahhoz, hogy Orbán bukása után mindez ne történhessen meg, természetesen nagyon lényeges, hogy ki lesz a következő miniszterelnök. De ami ennél talán még fontosabb, hogy elég erős és összetartó lesz-e a demokratikusan gondolkodó emberek közössége.
Lesz-e erő egyenként az emberekben, hogy felülemelkedjenek azon, ha esetleg nem az ő favoritjuk áll majd Magyarország élén? Lesz-e még ereje és bizalma a nyomorba döntött magyar családoknak, hogy kivárják, amíg a majdani kormány megpróbálja kijavítani az orbáni gazdaságpolitika összes negatívumát?
Mert hiába bukik Orbán 2014-ben, ha ezekre a kérdésekre nincs válasz, ha ezeket a problémákat nem próbáljuk meg közösen megoldani, akkor Orbán a bukásával is nyer, mert a mamelukjai, a lakájai továbbra is folytatják majd a szabadságharcukat Magyarország ellen. Folytatják, mert számukra az önös érdek az első , nem pedig a demokrácia, a többpártiság, az egyenlőség és a szabadság.
Ha pedig Orbán nyer 2014-ben, akkor már nem lesz miről beszélnünk...
2013. július 14., vasárnap
Vakáció-mese -valóság alapból
Vakáció-mese -valóság alapból
Hol volt, hol nem volt, meg voltam én a nagy nyárban.
Egy szép napon a postás bácsi díszes füzetecskét hozott nekünk S képzeljétek, volt benne egy szünidős naptár, amit ki lehetett tölteni.
Örültem nagyon, mert volt rajta sünike meg tök cuki állatocskák. Még azt sem bántam, hogy már elment a nyárból egy darab, mert velem is történt valami. Naptáram lett.
Anya is örült, mert nem fizetési felszólítás érkezett.
Apa este hazajött a közmunkából, s csak annyit mondott, hogy vége. Nem tudtam miről beszél, de a vacsi elmaradt.
Számomra viszont egy új világ kezdődött. Naptáros vakáció. El is határoztam, hogy minden napra beírom a legfontosabbakat, a legbarátokat, hogy nekem is legyenek élve, bocsánat élettapasztalataim a nyárról.
A díszes füzetben a polgbácsi is aztírta (no ez nem tetszene a tantónéninek, de neki úgy is mindegy, mert kottonfejűnek csúfolt a sapkám miatt), hogy gyűjtsünk tapsztalatokat.
Az első gyűjtésem az volt, hogy elolvastam az uccsó sorig, amit polgibácsi üzent nekünk.
Kicsit irigykedtem, hogy ő strandolni járt meg ilyesmik. Mi úgy szoktunk strandolni, hogy a nagymagyaros pólós szomszéd bácsi lelocsol slaggal minket. Az is jó. De a lényeg, hogy sokat olvastam a füzetből.
Az iskolában is mondták, olvassunk sokat, de eddig nem igen volt olvasnivaló.
Hú! Csudajó táborokat láttam, csak az a baj, hogy ahhoz pénz kell.
Mi meg ahogy apa mondta, 47ezresek vagyunk. Az sok pénz, de a tábor még sokkal több.
Anyának nem is szólok, mert besokall, és akkor sírni kezd a konyhaasztalnál, de ott nem jó, mert jön felfele a salétrom. Anya meg azt mondja, neki az epe.
De ez a naptár jó. Már annyi mindent írtam bele. Július 11. Új naptáram van.
Július 12. Átszaladt egy patkány az udvaron. Végre látok egy igazi állatot!
Július 13. Elsők voltunk az ételosztásnál. A kaja finom, hús is van benne.
Július 14. Hurrá kirándultunk a kerületben! Apa talált egy használt, de hordható cipőt, anya meg egy kicsit hibás, de szép pulóvert.
Én meg számolni tanultam. Megszámoltam, hány a macskakő.
K. B.
Hol volt, hol nem volt, meg voltam én a nagy nyárban.
Egy szép napon a postás bácsi díszes füzetecskét hozott nekünk S képzeljétek, volt benne egy szünidős naptár, amit ki lehetett tölteni.
Örültem nagyon, mert volt rajta sünike meg tök cuki állatocskák. Még azt sem bántam, hogy már elment a nyárból egy darab, mert velem is történt valami. Naptáram lett.
Anya is örült, mert nem fizetési felszólítás érkezett.
Apa este hazajött a közmunkából, s csak annyit mondott, hogy vége. Nem tudtam miről beszél, de a vacsi elmaradt.
Számomra viszont egy új világ kezdődött. Naptáros vakáció. El is határoztam, hogy minden napra beírom a legfontosabbakat, a legbarátokat, hogy nekem is legyenek élve, bocsánat élettapasztalataim a nyárról.
A díszes füzetben a polgbácsi is aztírta (no ez nem tetszene a tantónéninek, de neki úgy is mindegy, mert kottonfejűnek csúfolt a sapkám miatt), hogy gyűjtsünk tapsztalatokat.
Az első gyűjtésem az volt, hogy elolvastam az uccsó sorig, amit polgibácsi üzent nekünk.
Kicsit irigykedtem, hogy ő strandolni járt meg ilyesmik. Mi úgy szoktunk strandolni, hogy a nagymagyaros pólós szomszéd bácsi lelocsol slaggal minket. Az is jó. De a lényeg, hogy sokat olvastam a füzetből.
Az iskolában is mondták, olvassunk sokat, de eddig nem igen volt olvasnivaló.
Hú! Csudajó táborokat láttam, csak az a baj, hogy ahhoz pénz kell.
Mi meg ahogy apa mondta, 47ezresek vagyunk. Az sok pénz, de a tábor még sokkal több.
Anyának nem is szólok, mert besokall, és akkor sírni kezd a konyhaasztalnál, de ott nem jó, mert jön felfele a salétrom. Anya meg azt mondja, neki az epe.
De ez a naptár jó. Már annyi mindent írtam bele. Július 11. Új naptáram van.
Július 12. Átszaladt egy patkány az udvaron. Végre látok egy igazi állatot!
Július 13. Elsők voltunk az ételosztásnál. A kaja finom, hús is van benne.
Július 14. Hurrá kirándultunk a kerületben! Apa talált egy használt, de hordható cipőt, anya meg egy kicsit hibás, de szép pulóvert.
Én meg számolni tanultam. Megszámoltam, hány a macskakő.
K. B.
2013. június 13., csütörtök
GÁTKERÁL
Nem is értem, miért is háborgunk mostanság--
Orbán repkedős-kolbászolós showt csinált a pórnak.
Kitakarta az árvizet, s katasztrófa pólóban boldogan mentette a műsoridőt.
Abcúg volt Szulejmánnak, magyar emberként más farkával verte a zsákot az árnak.
Megláthassa most már a Zunijjó, így állt helyt a Sándor-palota jövőbeli királya. Konyec Tavares!
A szemmel vizet meghátráltató gátlegény, akarom mondani gátkerál, mederbe terelt itt mindent.
Az óra gyorsan járt: Tik-TEK. De ő volt a rettenthetetlen, rendíthetetlen, rettegett szakértelem.
A Duna géniusza, hajósa, boldog őse, tv-ből celeb ismerőse.
Az ispánokat köpcösen fegyelmezte, s nem volt film-csak gátszakadás....
A nép a háttérben cipelt, rakodott, mentett. Észrevétlenül tett-vett. S ha egy percre megpihent, az akkor volt,mikor a vezér megjelent.
S a Duna csak folyt tova, házba, ólba mindenhova....
Boldogok a fidesz gazdagok, mert övék a hatalom országa...s mert a rezsicsökkentés után az árvizet is csökkentették.
Mondják.
Ők.
K.B.
Orbán repkedős-kolbászolós showt csinált a pórnak.
Kitakarta az árvizet, s katasztrófa pólóban boldogan mentette a műsoridőt.
Abcúg volt Szulejmánnak, magyar emberként más farkával verte a zsákot az árnak.
Megláthassa most már a Zunijjó, így állt helyt a Sándor-palota jövőbeli királya. Konyec Tavares!
A szemmel vizet meghátráltató gátlegény, akarom mondani gátkerál, mederbe terelt itt mindent.
Az óra gyorsan járt: Tik-TEK. De ő volt a rettenthetetlen, rendíthetetlen, rettegett szakértelem.
A Duna géniusza, hajósa, boldog őse, tv-ből celeb ismerőse.
Az ispánokat köpcösen fegyelmezte, s nem volt film-csak gátszakadás....
A nép a háttérben cipelt, rakodott, mentett. Észrevétlenül tett-vett. S ha egy percre megpihent, az akkor volt,mikor a vezér megjelent.
S a Duna csak folyt tova, házba, ólba mindenhova....
Boldogok a fidesz gazdagok, mert övék a hatalom országa...s mert a rezsicsökkentés után az árvizet is csökkentették.
Mondják.
Ők.
K.B.
2013. május 27., hétfő
Egy barátom emlékére
Talán a szeplőink vagy a rövid szőke hajunk miatt lettünk barátok. Nem tudom. Az is lehet, akkor kezdődött, amikor elsőben csúfoltak, hogy csúnya az iskolatáskám, és én mint valami ördögfióka verekedni kezdtem, és megbüntettek érte. Mindenki furcsán nézett rám, de ő odajött a szünetben, és azt mondta, ezt jól csináltam, mert neki megmondta a bátyja, mindenkinek meg kell védenie magát. S neki tetszik a táskám, mert olyan felnőttes. Szeretnék emlékezni rá, tényleg szeretnék, hogy mikor is lettünk barátok...De nem emlékszem.....Csak azt tudom, mire hétévesek lettünk, addigra ő volt a legeslegjobb.
Amikor gyerekek voltunk, azt játszottuk, ki bírja tovább a víz alatt...és én sosem tudtam legyőzni. Nevettünk a nagy meleg nyarakban sokszor. Együtt nőttünk ki a cseresznye fülbevalós korszakból, volt számtalan közös titkuk, és mennyit, de mennyit álmodoztunk. Azt hiszem ő tanított meg arra, hogy játszani, álmodni, nevetni jó....És sohasem félt semmitől...egy táborban hálót szövő pókon vagy a villámláson is csak kacagott. Mindenben meg kell keresni a kalandot, mondta úgy a tizedik születésnapunk környékén. S kerestük a kalandot...színházat képzeltünk, amit mi rendezünk, meg körbeutaztuk a világot képzeletben..És néztük a Duna partján a kavicsokat, és szedtünk pipacsot meg kutyatejet....Kamaszként együtt kutyultunk a pakolásokat a fejünkre, és tüntetően a szigorú of. miatt valami borzalmat fontunk a hajunkba...Anyáinktól egyszerre könyörögtük ki az Alföldi papucsot, meg tél közepén a fehér Tisza cipőt és a fekete kordbársony nadrágot. Természetesen a derék mamáinknál is egyszerre sztrájkoltunk, hogy túl bő a nadrág szára, és nem vesszük fel, ha nem csinálnak belőle igazi csöves gatyát. Ő volt az, aki egy csínnyel elérte, hogy taknyos 13 évesként életünk első koncertjére (Hobó) eljussunk. Azt hiszem soha nem találkoztam nála bátrabbal..A koncert éjjel ért véget. Még most is eszembe jut, hogy a decemberi éjszaka, ahogy szaladunk a hóban, és kihaltak az utcák, és ragyognak a csillagok...és hangosan skandálja: Ki vagyok én?
Aztán sok minden történt...Azt hiszem ő előbb felnőtt...Minden pillanatot megélt...Egyszer, amikor sok évig nem találkoztunk, megkérdeztem tőle: Hova tűntél?!
Nézett rám gyönyörű, mosolygós kék szemeivel, és rögtön tiltakozott, hogy ő nem tűnt el.Különben is, az életben annyi minden történik...szerelmek, csalódások, újabb szerelmek, gyerekek, munka, otthon. Az életben az élet történik.
Sms-ek jöttek, mentek. Ő ott maradt, ahol felnőttünk. Ott, ahol nyílik a cseresznye.
Ott marad örökre. Bennem él.
Amikor gyerekek voltunk, azt játszottuk, ki bírja tovább a víz alatt...és én sosem tudtam legyőzni. Nevettünk a nagy meleg nyarakban sokszor. Együtt nőttünk ki a cseresznye fülbevalós korszakból, volt számtalan közös titkuk, és mennyit, de mennyit álmodoztunk. Azt hiszem ő tanított meg arra, hogy játszani, álmodni, nevetni jó....És sohasem félt semmitől...egy táborban hálót szövő pókon vagy a villámláson is csak kacagott. Mindenben meg kell keresni a kalandot, mondta úgy a tizedik születésnapunk környékén. S kerestük a kalandot...színházat képzeltünk, amit mi rendezünk, meg körbeutaztuk a világot képzeletben..És néztük a Duna partján a kavicsokat, és szedtünk pipacsot meg kutyatejet....Kamaszként együtt kutyultunk a pakolásokat a fejünkre, és tüntetően a szigorú of. miatt valami borzalmat fontunk a hajunkba...Anyáinktól egyszerre könyörögtük ki az Alföldi papucsot, meg tél közepén a fehér Tisza cipőt és a fekete kordbársony nadrágot. Természetesen a derék mamáinknál is egyszerre sztrájkoltunk, hogy túl bő a nadrág szára, és nem vesszük fel, ha nem csinálnak belőle igazi csöves gatyát. Ő volt az, aki egy csínnyel elérte, hogy taknyos 13 évesként életünk első koncertjére (Hobó) eljussunk. Azt hiszem soha nem találkoztam nála bátrabbal..A koncert éjjel ért véget. Még most is eszembe jut, hogy a decemberi éjszaka, ahogy szaladunk a hóban, és kihaltak az utcák, és ragyognak a csillagok...és hangosan skandálja: Ki vagyok én?
Aztán sok minden történt...Azt hiszem ő előbb felnőtt...Minden pillanatot megélt...Egyszer, amikor sok évig nem találkoztunk, megkérdeztem tőle: Hova tűntél?!
Nézett rám gyönyörű, mosolygós kék szemeivel, és rögtön tiltakozott, hogy ő nem tűnt el.Különben is, az életben annyi minden történik...szerelmek, csalódások, újabb szerelmek, gyerekek, munka, otthon. Az életben az élet történik.
Sms-ek jöttek, mentek. Ő ott maradt, ahol felnőttünk. Ott, ahol nyílik a cseresznye.
Ott marad örökre. Bennem él.
2013. május 18., szombat
SZÍVED JEL
Szíved jel
Tűbe nem cérnát fűzött a tegnap
Fáztak a csillagok, és táncolt a hold
Árva lány kókadtan állt a szélben
S fájón égett belül a múlt
Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel
Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel
Félúton eltévedt simogatás
Tágra zárt szemekben feloldozás
Hazug a föld, és hazug az ég
Mit hoz a holnap, mi marad még?
Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel
Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel
Égő sebként kínoz az élet
Akár a whisky, keserédes
Valahol remegve vár a kedves
Tomboló világban, gyógyírként csendes
Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel
Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel.
Senkik röhögnek arcodba, ők a valakik
Közöny bölcsőd, koporsód, léha léted
Reményként felsír a gyermek
Szivárvány-őrzőként téged követ
Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel
Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel.
2013. május 15., szerda
Pálinkafesztivál örömére
A VAK KOMONDORT ne itassa senki, mert akkor kihúzza a fagyit, és a cigi visszanyal. Kár lenne a pálinka forradalom vívmányait felcsúti földbe döngölni, hiszen akkor mi lenne a stadionépítéssel?! S különben is...Szíjjártó akkor se kap buszt, ha meggypálesszel doppingol a Dunakeszi meccsére. Oszt jó napunk van, mert írja a médijjaj, hogy szárnyal a forint.Erre érdemes koccintani! A kibszott híradóval meg ne törődjön senki. Ha mégis tenné, akkor csak jót írjon, mert a búcsúpohár után a saját sírját áshatja meg.
2013. április 30., kedd
A Hét Olajfa vendégei Parti Nagy Lajos és Dés László
Na mék, men má elfelejtem cefetül a Lajost a Partit. Hejszen hűje lennék, ha kevernem a debreccenyivel összve. Ő nem böszme. Ma kell az erű, hogy hííján ne légyek a szónak. Cefetül készülők. Ehhun mellöttem a könyv, idejő Hét Olajfásra koncentrálnyi, mer még tán kibabrálóskodik vélöm az I Fülkefor világa. Oszt jónapos komondor kinek nem szőre ne vegye magára, ha nem lát. Mer megszíjja, és attól kódul. A gyufát es kicsinájják a tafikokszból, és aki odajön, könnye es csordúl a nevetéstűl. Amíg velünk marad.
K. Barbara
K. Barbara
Komondor szösszenet
I. Fülkefor birodalmában imához térdelnek a farizeusok, mert megverte az asszonyt a vak komondor. A műkörmös kikapálta a földjét. Sarjad a gaz. A bugyikék buszok korzóznak a világ körül, a szegedi villamosok meg állnak. Tóni pelenkatartója több mint egy milliót kóstál a liciten. Terike iszogat, a Jani meg lemondáson gondolkodik. A viktoriánusok gorombulnak, mer' a trafikok mutyija az övék.
Magyarország jobban teljesít.
Csányi golfpályáján bokorba vizelnek. Itt a környéken minden nap versenyt hugyoznak a százéves házak falára. Imádkozz és dolgozz.
Magyarország jobban teljesít.
Csányi golfpályáján bokorba vizelnek. Itt a környéken minden nap versenyt hugyoznak a százéves házak falára. Imádkozz és dolgozz.
2013. április 28., vasárnap
Cigicsikk
Parti Nagy Lajost tanulok. Süt a nap. Borsodtól Somogyig éheznek az emberek, és I. Fülkeforr csonkig égeti a gyertyáink Az ország nem más, mint egy eltaposott cigicsikk, amely magában füstölög.
2013. április 24., szerda
Borsodiak jajkiáltása
Az elmúlt hetekben többször voltunk Borsodban. A valóságot nem lehet leírni, mert leírhatatlan...
.Valamit a felszínről visszaadhatunk...de az kevés, nagyon kevés...Így leírva sután koppannak a szavak arról, hogy ha két, három vagy több gyerek van egy családban, akkor be kell osztani, hogy mikor melyik gyerek megy iskolába, mert nem jut mindegyikre cipő. Vagy az amikor azt hallod, rosszul lesz hétfőn a gyerek az iskolában, mert a hétvégén otthon nem volt ennivaló. Hol olvashatsz arról, hogy mit él át az a férfi, aki sok éve keres munkát, de hiába. A nő, aki képzett és 10 éve még sincs állása. No igen, ahol nincs munkahely, ott ne keresd a nincst, de élj nincstelenül. Méltósággal. A borsodiaknak menetelniük kell a munkáért, kenyérért. Hogy aztán köpjék magasról a szemükbe a rezsicsökkenést. Ahol már nincs áram meg gáz, ott mi csökken? A sár a vezető háza előtt...mert neki útja van...És ezeknek az embereknek az útja hova vezet? A düh és a fájdalom ott a mélyben. Érzed? Érzitek? Néhány ember, mint világítótorony áll köztük. Komjáthi Imrének és társainak adj Uram erőt. Hiszek hitetlenül én benned. S kérlek, hogyha vagy, tedd, hogy a jajkiáltások jussanak el a szívekig, és hogy az emberek fogják meg egymás kezét.
Rakaca, Edelény, Boldva, Kazincbarcika, Ózd. A szívemben vagytok. Veletek vagyok. Veletek leszek.
.Valamit a felszínről visszaadhatunk...de az kevés, nagyon kevés...Így leírva sután koppannak a szavak arról, hogy ha két, három vagy több gyerek van egy családban, akkor be kell osztani, hogy mikor melyik gyerek megy iskolába, mert nem jut mindegyikre cipő. Vagy az amikor azt hallod, rosszul lesz hétfőn a gyerek az iskolában, mert a hétvégén otthon nem volt ennivaló. Hol olvashatsz arról, hogy mit él át az a férfi, aki sok éve keres munkát, de hiába. A nő, aki képzett és 10 éve még sincs állása. No igen, ahol nincs munkahely, ott ne keresd a nincst, de élj nincstelenül. Méltósággal. A borsodiaknak menetelniük kell a munkáért, kenyérért. Hogy aztán köpjék magasról a szemükbe a rezsicsökkenést. Ahol már nincs áram meg gáz, ott mi csökken? A sár a vezető háza előtt...mert neki útja van...És ezeknek az embereknek az útja hova vezet? A düh és a fájdalom ott a mélyben. Érzed? Érzitek? Néhány ember, mint világítótorony áll köztük. Komjáthi Imrének és társainak adj Uram erőt. Hiszek hitetlenül én benned. S kérlek, hogyha vagy, tedd, hogy a jajkiáltások jussanak el a szívekig, és hogy az emberek fogják meg egymás kezét.
Rakaca, Edelény, Boldva, Kazincbarcika, Ózd. A szívemben vagytok. Veletek vagyok. Veletek leszek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)