Figyelj Cimbi

Figyelj Cimbi!
Tulajdonképp nem történik itt semmi érdekes. Üresek a pénztárcák, morgolódnak az emberek. Kalap, kabát az oktatásra, kultúrára, biztonságra. De amúgy semmi. A nagy semmi. Lenyeljünk a gyalázatot, mint kacsa a nokedlit. A döntnökök lapulnak, vagy zúgolódnak kicsit, esetleg keresik a maguk emberét, akinek meglehet magyarázni, hogy ők azért nem olyanok. Milyenek is? Fogalmam sincs, mert nincsennek jelen. Csak lakájsajtóval körbevéve, zártan, szűkölő zemberi körben.
A vizelde-hangulat azért akut. A gyönyörű Pekáry-házon is tanúsítják a nyomok. Minap éppen 7 órát harangoztak, amikor gumibabás ifjak versenyt brunyáltak Krúdy egykori otthonának falára. Igaz volt aki, a ládába ültetett fácskát célozta meg, míg a többiek lelkesen szurkoltak neki: PISA, PISA.
Bízom benne, hogy egyik derék legény sem csinált a nadrágjába, mert a közeli Akácosudvar szociális mosodáját már bezáratták. Ja, hogy az a kispénzű nyugdíjasok szennyesét tisztította? Igen, bocsi. Biztos úgy gondolják a  nagybezárók, hogy nem árt az időseknek a gyaloglás, mert mosatni azért még lehet a Dózsa György úton. Tessék szépen elővenni a járókeretet, meg a botot. Nem, ebben nincs semmi cinizmus. Minek mosat, aki él... Dolgozzon, vagy ha nem dolgozik, ne is egyék, azaz ne mosson.
Hát olyan nagy ügy ez? Nem Cimbi, ez semmi.
Őzikeszemű kislány kérdezi tőlem, igaz, hogy 15  tanárt elbocsájtanak majd az ő iskolájából? Nem tudom.
A kislány a felnőttek bölcsességével néz rám, s azt mondja, persze ez semmi ahhoz képest, hogy a Janikovszkyt bezárják...
No nem baj, vannak  programok. Bezárták az Európa mozit, bezárják a Sirályt is. Ne vitatkozz velem Cimbi, mert ez igenis program. Programszerű, tervszerű.
Meg az éves gyereknap, az utcabál, meg a sok jó. Ez már azért mégiscsak valami.  Mi az, hogy milyen jóról beszélek?  Nem arról, hogy az egyik napról a másikra elfelejtették, hogy vagyok... Ez semmiség, hát tudod a félelem erősebb a tisztességnél...
Azért Cimbi, így a nagy semmi közepén még sem vagyok szomorú, mert vagy Te, meg a többiek.
Meg néha látom ragyogni a napot, s találkozom jóakartúakkal. 
Felvidítanak Szűcs Édua alkotásai a Bálint Házban.
Lakatos Klára és növendékeinek rajzai a Közösségi Házban.
Egy jó előadás a Radnótiban.
A KIÚT egyesület példaértékű munkája az elesettekért.
Ja és a jót jó továbbadni. Figyu, a szombathelyi gyerekek is milyen bátrak! Képzeld Cimbi, több mint 10000 aláírást gyűjtöttek az iskolájuk megmentéséért. S a szövegük sem utolsó:

„Közel négyszáz diák / miattatok stresszel, / a jövőnket / nyomjátok a szennyel. / Tanult ember módra / gondoljátok újra, / nem kell támaszkodni / a szakértői súlyra. / Ami persze kamu / már ez is kiderült (...) Nem hagyom, hogy / lakat alá jusson, / az időből / ki kell, hogy fusson. / Tiltakozzunk együtt / a többség ellen, / erre ösztönözzön / a Szent-Györgyi szellem. / Egy százalék esély, / hogy talpon maradunk, / küzdjünk érte, / ha élni akarunk!” –