2011. június 6., hétfő

Teleblog regény 2.folytatás

Alice is a névtelenek táborát erősítette, ezért fogalma sem volt, mit válaszolhatna a férfinak. Álltak egymással szemben némán, fürkészve a másik arcát. Alice fejében visszhangoztak a szavak. Nem szabad bízni senkiben! Nem szabad bízni senkiben!
S ekkor egy iszonyatos robbaj törte meg a csendet. Az utcáról kiabálás, sikoltozás hallatszott. A zaj egyre erősödött, szinte  az elviselhetetlenségig fokozódott. A férfi egy határozott mozdulattal belökte a lányt az ajtón. De abban a pillanatban inogni kezdtek a falak, s a szoba ablaka darabokra tört. Ne féljen, hanem pakoljon össze néhány fontos dolgot! Sietnünk kell!-mondta határozottan a férfi. A lány tudatáig azonban nem jutottak el  a szavak. Elájult a félelemtől.

Az utcákon óriási teleamortálok folyamatosan azt hirdették: Nihilia szövetséget kötött a patkányokkal. A patkányok a mi barátaink. Előre a patkányokkal tűzön-vízen át! Nincsen több gondod, itt a patkánykór mondom. Az emberek közben agymosottan keringtek egymás körül, és minden mondat után fegyelmezetten bólogattak. Körülöttük ezernyi hatalmasra nőtt patkány masírozott. Fegyelmezetten.

Alice kinyitotta a szemét. Sötétség vette körül. Nem tudta, hol van, nem tudta mi történt vele. A fejében szörnyűséges képek kavarogtak. Egy férfi viszi a karjaiban, menekülnek valahová, körülöttük jajgató emberek és romok. Füst és halottak.
Én élek- mondta ki hangosan Alice.
Igen él - felelte egy ismerős hang. A férfi hangja volt.

2 megjegyzés:

  1. Hinnye ... Apokaliptikus kép. Az első rész is kerek egész, együtt még hatásosabb.

    VálaszTörlés
  2. Milyen kár, hogy csak most olvashattam. Kiváló. Ép aktuális az akkori vízió. Pótolni fogom és a többit is elolvasom.

    VálaszTörlés