Nem lehet hagyni, hogy az embertelenség győzzön az emberség helyett!

Kedves Barátaim!

Július 1-ét már az utcán töltheti Kelemen Károly kerekes székes rokkant nyugdíjazott. Ő is az adósság csapda áldozata. Hiába fordult segítségért bérlakást kérve az Erzsébetvárosi Önkormányzathoz, érdemi választ eddig nem kapott.
Kérlek, segítsetek!


http://www.peticiok.com/kerekes_szekes_embertarsunk_se_legyen_hajlektalan

Kelemen Karcsi története nem egyedi. De azzal, hogy összefogunk, és megpróbálunk közösen tenni, talán a sorstársakon is segíthetünk. Minden olyan emberen, aki önhibáján kívül került embertelen helyzetbe.
Mert nem lehet hagyni, hogy az embertelenség győzzön az emberség helyett!

Emlékeztetőül egy májusi történet a sajtóból:
Egyszemélyes demonstrációval szerette volna reménytelen helyzetére felhívni a figyelmet Orsós Károly a XI. kerületben, de az akcióval egyelőre csak saját helyzetét rontotta a 100 százalékban rokkant fiatalember. Rendőrök büntették meg, a polgármesterrel viszont nem tudott találkozni.
Ötvenezer forintjába került Orsós Károlynak, amiért egyszemélyes demonstrációjával megpróbálta felhívni az újbudai önkormányzat figyelmét helyzetének tarthatatlanságára. A száz százalékban rokkant, életét kerekesszékben élő fiatalember hamarosan utcára kerülhet, mert a lakást, amit eddig több társával bérelt, el akarja adni tulajdonosa. A többieknek sikerült már máshová költöznie, neki viszont nem.
Orsós Károly rendkívüli szociális segélyre irányuló kérelmeit a 11. kerületi önkormányzat rendre figyelmen kívül hagyta, ezért májusban egyszemélyes tüntetést tartott az polgármesteri hivatal előtt. Nem sokkal a tüntetés megkezdése után – lakossági bejelentésre hivatkozva – feltűnt két rendőr, akik 50 000 forintos pénzbírság befizetésére szólították fel, mivel az eseményt csak egy nappal előtte jelentette, nem a kezdés előtt 72 órával korábban (az engedély ugyanakkor már a kezében volt).

Orsós Károly helyzetét az is nehezíti, hogy mára megszűnt az önkormányzatok elhelyezési kötelezettsége a hátrányos helyzetben lévőkkel kapcsolatban.

Orsós Károly többekkel egy albérletben élt, de az ingatlant a tulajdonos eladta. 33 ezer forintos rokkantsági járadékból és a 22 ezer forintos rendszeres szociális segélyből álló havi fix jövedelme nem teszi lehetővé, hogy albérletet tartson fenn egyedül.

Januárban és áprilisban többször kérelemmel fordult a 11. kerületi önkormányzathoz, akik vagy válaszra sem méltatták, vagy azzal utasították el, hogy – bár bejelentett lakcíme a 11. kerületben van, de – lakcímkártyáján nem az eddig bérelt ingatlan szerepel, így az elutasító határozat szerint az érintett „nem tartózkodik ott életvitel szerűen”, vagyis nem adhatják ki neki az igényelt rendkívüli (30 000 forintos) támogatást. Jó tanáccsal viszont szolgáltak: többször javasolták, hogy „költözzön át a 12. kerületbe”, mivel ott a rendkívüli szociális támogatás igénylésének egyedüli feltétele az, hogy az illető a kerület lakosa legyen.

A sajtóban Németh Zsolt, Orsós Károly önkéntes érdekképviselője azt nyilatkozta: „A rendszer alkalmatlanságát mutatja az is, hogy amennyiben egy helyi önkormányzat jogszerűtlenül jár el, akkor az eset a Közigazgatási Hivatalhoz kerül, ahol azonban nem vizsgálhatnak egyedi ügyet, csak a rendeletet. Ameddig ez az ügy például napirendre kerül a Közigazgatási Hivatalnál, majd az illetékes önkormányzatnál, illetve megszületik maga a döntés, és végül eljut az érintetthez, addig az illető éhen is halhat.”

Orsós Károlyt komolyan fenyegeti ez éhenhalás veszélye, hiszen a körülbelül ötvenezer forintból, amiből élni próbál, épp hogy eddigi albérletének bérleti díját tudta fedezni, nemrég diagnosztizált chron-betegsége kezelésének és szigorú diétájának költségeire semmi pénze nincs.

„Az egész rendszer abszurditását azonban – Németh Zsolt szerint – nem csupán „az illetékesek szakmai dilettantizmusa” (amelyet illetően szerinte jelzésértékű lehet, hogy Soltész Miklós, a Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkár például eredeti szakmáját tekintve üzemmérnök), hanem az is növeli, hogy miközben pénzt vonnak el a szociális támogatások rendszeréből, munkára buzdítják az érintetteket. Pedig munkahely nincs, főként az olyan halmozottan hátrányos helyzetben lévőknek, mint amilyen Orsós Károly is, aki szakmája szerint egyébként multimédia-fejlesztő, és nemrég (két éven keresztül) még a Magyar Telekomnál dolgozott.

Ebből önállóan tudta fedezni megélhetését, életében először és eddig utoljára. Aztán létszámleépítés miatt (bár ezt Németh Zsolt „egyszemélyes létszámleépítésnek” nevezte) elbocsátották, ekkor kezdődött a jelenlegi, hontalansággal és éhenhalással fenyegető kálvária.

De nem csupán azért mentek a polgármesteri hivatal elé, hogy ügyük végre eljusson az illetékesekhez, hanem azért is, hogy a szociális rendszer visszáságaira felhívják a figyelmet, mivel szerintük „az elmúlt 13-14 évben a szociálpolitika tekintetében nem történt semmilyen előrelépés”.

A tüntetésen megjelent a helyi szociális iroda vezetője, aki közölte, hogy „megígérni semmit nem tudnak”, mindenesetre „rajta lesznek az ügyön”.

Németh Zsolt Hoffmann Tamáshoz, a kerület polgármesteréhez szeretne bejutni, de azt mondta, szerinte „a polgármester úr halandó embert nem fogad”. „Ha kapnánk is tőle időpontot, legkésőbb nyár végére juthatnánk be hozzá, az Károly helyzetén most mit segítene?”

Budapest Főváros Kormányhivatala az ügyben törvénysértési vizsgálatot indított, mivel a kerület erre vonatkozó helyi rendelete nem összeegyeztethető a szociális törvényben foglaltakkal. A Kormányhivatal egyébként ezen kívül tovább négy eset miatt hasonló vizsgálatot kezdeményezett az önkormányzatnál.