Rakaca 2.

Rakaca 
Írok majd egy történetet Neked. Talán benne leszel, talán nem. 
De álmok biztosan nem lesznek benne, mert az álmok elmentek a felhőkkel. Az álmok máshol álmodnak.
Lesz benne tűz. Parázsló piros. 
Falu is lesz. Kicsi, tiszta, szomorú, alkonyatban vöröslő. 
Sírok is lesznek, meg pléhkrisztusok műrózsákba bújva.
A sírok közt anyókák lesznek, és a templom harangja szól. Érted. 
Nem baj, ha nem érted, csak érezd.
Piros pont is lesz, tizenhét. Kicsi füzetben. Tanító néni adta.
Elhallgatott szavak is lesznek.
Az egyik szó a félelmet hallgatja el, a másik a fájdalmat, a harmadik a szegénységet.
Te már tudod, nem kell mindent kimondani.
Pirosra festett körmöcskék is lesznek, meg egy baba.
A körmöcskékhez tartozó kezek simogatják.
Angyallánykáról is írok majd. A sárkány legyőzte a testét, de a lelke táncol, énekel.
Hallják a csillagok, s talán Te is.
Kenyér és munka nem lesz a történetben.
A valóságban sincs mindig kenyér meg munka. Csak tudnivaló.
Lesz a történetben sok-sok kendő. Asszonyok kötik majd nyakukba, fejükre.
De lesz, aki csak simogatja. Hiszi, nem tud érte adni semmit. Fáj neki.
Aztán egy varázslatos pillanatban, amikor a tekintetek összetalálkoznak, küld egy mosolyt. Keserédes szépet. Azt megosztom Veled.
A történetnek nem lesz kezdete és vége.
Egy kendő megmarad. Más helyen, később veszem észre.
Itt van a nyakamban. Rád terítem. Körülölellek vele.
Megmelegítem a szívedet.
Rakaca.
Kaczvinszky Barbara

Egy ítélet margójára

Barátaim!
Felháborodásom és tiltakozásom fejezem ki a Debreceni Ítélőtábla elképesztő és embertelen döntése ellen!
Szülőhazánkban roma embertársainkra az Orbán kormány joggyakorlata egy újabb bélyeget sütött. A cigányságnak a kiúttalanság, és a végtelen nyomor után most már a "magyarellenesség" átkos billogjával is meg kell küzdeni.
Igen. Ma Magyarországon a cigány félelmében ne védekezzen. Tűrje zokszó nélkül, ha rasszista hordák fényes bakancsai csúfolják a falvait. Tűrje, ha leköpik, megalázzák, legyilkolják. Tűrje, ha bőrszíne miatt nem talál munkát, ha gyermekeit szegregálják. Tűrje, ha kutyába sem veszik.
Tűrje, hogy szemébe hazudik a politika, tűrje, ha jog neki nem egyenlő mércével mér.
Tűrje, ha a bűnben cinkos többség hallgat.
A Debreceni Ítélőtábla ítélt. Abszurd módon.
Hiszem, eljön az az idő, amikor ezt a pert, úgy fogják emlegetni, mint a 21. század egyik szégyenletes ügyét. A jogtörténetben olvashatunk sokféle bíráskodásról. Olvashatunk a náci Németország bíráiról, az olasz barna és vörös bírákról, és sok más diktatórikus berendezkedésű állam joggyakorlatáról.
A totalitárius államok kialakulásánál szinte mindenhol megfigyelhető, hogy a törvényeket átírják, a bírák a regnáló hatalom emberei, az alapvető emberi jogokat semmibe veszik, hogy az ítéletek meghozatalánál legkevésbé sem az a szempont, hogy az ítéletre váró elkövetett-e bármilyen bűnt...
Mert maga az illető személye, származása, politikai hovatartozása, stb. maga a BŰN.
De vissza az ítélethez.
"A 2009-ben Sajóbábonyban Jobbik-szimpatizánsokra támadó romák mindegyikének a büntetését súlyosította a Debreceni Ítélőtábla. Összesen majdnem negyven évet kaptak, egy kivételével jogerősen; egyenként legkevesebb három és fél évet. Az indoklás szerint a büntetés azért ilyen súlyos, mert a cigányokat magyarellenesség motiválta, és így egy közösség ellen követtek el erőszakot."
És nézzük a tényeket:
A roma emberek nem okoztak komoly személyi sérülést.
A romák féltek, mert falujukban a gárdisták meneteltek, új tagokat avattak.
A romák rettegésben élnek Magyarországon.
A romákon most jót mulatnak a szélsőségesek.
A félelemből elkövetett bűn is bűn. Persze. Jól tudom.
De bűn, bűnnel egy valódi jogállamban sohasem orvosolható...
S mi lehet annál nagyobb bűn, ha az ítélet a szerint súlyos, ki hova született....hova tartozik.
Tiltakozom a Debreceni Ítélőtábla ítélete ellen.
Tiltakozom, mert ha ma a romákat büntetik embertelenül súlyosan, holnap bárki sorra kerülhet, aki nem tetszik a hatalomnak! És bármiért. Ma Te, holnap ő vagy én.
Ne hagyjuk. Ne legyünk cinkosok!

Valamit mindig keresünk

Valamit mindig keresünk
Fél pár zoknit, fésűt, telefontöltőt, aprót a zsebben
Arcot a tömegben, magunk.
Valamit mindig keresünk
Kenyeret, fedelet, feledett képeket, karón varjút
Bölcsőt és koporsót, míg vagyunk.
Valamit mindig keresünk
Szeretőt, nyugalmat, békét, gyógyulást
Tűzfalas magányból feloldozást
Valamit mindig keresünk
Tegnapot, holnapot, alkonyt és pirkadatot.
Csak a jelent nem keressük
A jelen ránk talál.

A cinkos fideszes

A fideszes cinkos 

Konyár Hajdú-Bihar megye déli részén fekvő település.

Fideszes polgármestere a település portálján így köszönti a látogatókat: A demokrácia sarkköve a nyilvánosság, melynek egyik kiváló lehetősége és eszköze számunkra Konyár portálja.

Nos ez a portál természetesen nem számol be az ott történt legutóbbi gyalázatról, azaz arról, hogy roma embertársainkat, kicsi gyermekeiket  ismét megalázták, megfélemlítették.

 A "demokratikus" fideszes vezető nem határolódik el a gyalázattól, nem tiltakozik, és nem mondja hogy elég, és megvédi mindazokat, akiket a bőrszínük miatt megaláznak.

Fidesz antidemokratikusan hallgat.

De miért is számolna be, miért is tiltakozna, hiszen úgy tűnik, hogy ott szinte "hagyománya" van már a rasszizmusnak. 

Meg különben is...Fülep László polgármester szerint nem történt semmi, csak a barátjukért mentek a román-magyar meccsre igyekvő szurkolók. Fülep László személyesen tapasztalta!, hogy nem történt félelemkeltő! cselekmény.

Hogy ez a "bizonyos" barát - akiért odabuszoztak a derék, és egyáltalán nem szélsőséges társai - ,azonos a korábban a roma gyerekekkel szemben kirekesztő magatartást tanúsító és ezért elbocsátott tanárral, Víg Szilárddal, az bizonyára a véletlen műve.

A polgármester meg csupán együttérzésből várta vele a buszt...S amikor a busz végre megérkezett, nótáztak egy csöppet a nagy találkozás örömére. Szó sem volt riogatásról, és a rendőröket csak egy ismeretlen zavarkeltő hívta. Lehet azért, mert a buszmegállóban állt meg a busz, és voltak, akik rágyújtottak...Tán még az is igaz, hogy vizeltek, de hát miért is ne tették volna, hiszen hosszú volt az út...A kisiskolás gyerekek pedig nem is félhettek, és nem is bújhattak a pad alá, mert az ő termük az iskola másik részén van. A sörösüvegeket meg jobb híján -  mert nem találtak szemetest -, isten ments, hogy roma gyerekekhez dobták volna, csak úgy elejtették.

Mindezekről sürgősen hírt adott a lakájsajtó, és a szélsőjobb portáljain ezerrel terjeszteni kezdték Víg Szilárd nyilatkozatát, hogy ő mennyire ártatlan, és a roma gyerekek -akik állítólag ott sem! voltak -, vigyorogtak amikor a himnuszt énekelte a buszos sereg.

Tényleg, ez így életszerű. Hat -nyolcéves roma gyerekek vigyorogtak, az ittas, vizelő, sötét ruhás felnőtt egyedekre, akik kurjongattak, és ott áll mellettük az a férfi, aki korábban már terrorizálta őket. No és ott volt a polgármester. ..

Mert talán nem kellene róla megfeledkezni. Fülep László fideszes polgármester, aki nyilván már kialakította a maga Jobbik-Fidesz szövetségét, és szemrebbenés nélkül asszisztál a gyalázathoz. Sőt, nem csak asszisztál, hanem tevékeny cinkos mindezen mocskos és embertelen történésekben.

Cinkos, hiszen évek óta ő a fővédnöke a Turul Csibe tábornak, és jó kapcsolatokat ápol az Arany Szkíta Közhasznú Alapítvánnyal.

Cinkos és hazug, hiszen amikor korábban kiderült, hogy a helyi iskola történelemtanára nyíltan rasszista a következőket mondta: „ „A rasszista jelenségeket és törekvéseket tiltom és kizárom. Ha nagy nyilvánosság előtt hangzottak el ezek a szavak, az pedagógustól nem elfogadható ” – fogalmazott. A polgármester hozzátette: Konyáron 1864 óta laknak cigányok, eddig kifejezetten békésen éltek együtt a többi lakossal, „csak utóbbi egy-két évben kezdték el kelteni a hangulatot bizonyos erők”.

Furcsa, hogy a kis turulcsibék is az elmúlt években kezdtek ott csipogni...ő meg védnökösködni..

Amikor márciusban a faluban fáklyával vonulgatott a Jobbik azokban az utcákban, ahol roma családok élnek, és gyerekek rettegtek, akkor a polgármester úr nem restellte azt hangsúlyozni, hogy a faluban nincs vészhelyzet, bár konfliktusok vannak, főleg szabálysértések miatt. A polgármester tehát alig pár héten belül, gyökeresen mást nyilatkozott. 
Fülep fidesznyik most is össze-vissza beszél. Védi a Fidesz-Jobbik "becsületét".
Melyért ha kell, ártatlanok élete sem drága..

Gondolataim mostanság...

1. Nem ettem meszet a nemzet asztalánál, és nemzeti öngólt sem rúgtam soha. 
   A nemzet gyufáját kihúzta a nemzet posványos szabadságharcosa.

2. Beszélgettem valakivel a cigányság eredetéről...
    Megosztom veletek ...a reményt adó képzelet-mesénket...
    A cigányok valamikor Egyiptomban éltek, pontosabban egyiptomiak voltak. 3000 éven keresztül minden fáraó         több istenhitű volt, kivéve egyet, aki egyetlen egy istent, a Nap istent tisztelte. 
    Ez a fáraó valóságos művész           volt, mert költő is volt, hangszeren is játszott. 
    Halála után újabb fáraó került a trónra, aki visszatért a több isten tiszteletéhez.
    Azonban ennek a csodálatos fáraónak maradtak hívei, vagyis olyanok, akik a Napot tisztelték. 
    Őket  azonban üldözni, gyilkolni kezdték az új fáraó mamelukjai, és muszáj volt elmenekülniük, messzi                 vidékekre vándorolniuk..
    Lovakat fogtak, és asszonyaikra, gyermekeikre fényes aranyékszereket tettek, hogy bármerre árnak,                     visszatükröződjön rajtuk a nap. 
    Esténként tüzet gyújtottak, hogy meleg és fényesség ragyogja őket körül, s hogy a másnap szerencsével               köszöntsön rájuk. 
    A nagy vándorlásban kisebb és kisebb csoportokra bomlottak, és mentek minden égtáj felé...
    Lábukról a saru elkopott, az ékszerek ételre cserélődtek...
    De ők mentek és mennek ma is, és sírnak a csillagok felé, hogy egyszer ismét rájuk ragyogjon a nap...

3. Mamelukországban mamelukok bort isznak és vizet zárnak.
    Mamelukországban mamelukok pazarlásról prédikálnak
    Mamelukországban mamelukok szabadon hazudnak
    Mamelukországban az emberek sírva sem vigadnak.

4. Télen nem várták a hideget, nyáron nem várták a meleget. Fideszesek. Röhögnék, ha nem lenne tragikus...

5. Itthon vagyok, s még sem érzem otthon magam. A makacskakő kopik, az ecetfa nő, és a tűzfal szemez velem.

6. Vajákos Viktátor gyöngyeit disznai elé szórja...S a Pápa edzője kiborult mert az újonc Felcsútis leisút pontot         szerzett.A földes-trafikos stadionmutyimenet visszavág, mert nemleszgyarmat .Tömegesen nem mozdulhatunk,    mert a tervezet korlátoz.       A német tudósok megállították a fényt. De a sötétséget ki állítja meg?

7. A csendet nincs türelme senkinek kivárni. Pedig a csend üzenete néha erősebb lehet, mint az ordítás.
    A szardíniaiaknál van egy szokás. Azt az embert, aki javíthatatlanul lop, csal, hazudik, vagy bármilyen bűnt           követ el a közössége vagy a családja ellen, egyszerűen üvegablaknak nézik. Nem kiabálnak vele, nem kérik           számon, nem beszélnek a háta mögött, csak némán figyelik. A szemébe néznek, de nem mondanak semmit.         Nem létezőnek tekintik az illetőt.

8. Minden rém uralma véget ért egyszer, mert az emberek nem szeretnek rémuralomban élni.

9. A macskakövek hány emberöltő alatt kopnak simára?

10. Beburkolóztak sötétbe tűzfalaim
     Sötéten álmodnak bolond jelent
     Macskakő-szívem sikoltva kalapál
     Csak a perc suhan csendesen.

11. Kár, hogy a Miatyánkban csak az van, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...és a víz valahogy        kimaradt.
     Ezért az utolsó szavakra koncentrálok: szabadíts meg a gonosztól.
     Ámen.

A semmibe

A tűzfal csúcsával egy bárányfelhő kacérkodik
Nézem a nyújtózkodó követ
Reménykedve éket ver a kékbe
A ledér pára egy percre átöleli
S a röpke kalandnak máris vége
A fal áll komoran, nem hiszi
Hogy reménye csók nélkül illan
A semmibe

Lelkem a kirekesztettekkel bolyong

Lelkem a kirekesztettekkel bolyong

Vérfarkasok marják szívem
Éhesek
Darabjaim magam adom
Nem kell acsarogni
Jut neked is húsom, vérem
Falj fel, egyél, légy erős

Ülj tort, vigadj, lakjál jól
Báránytestem
csillapítsa éhed
Tied a dicsőség, Te vagy a nagy
Mert ölsz, s mert teheted.
De szomjas ne légy.

Álmaim patakként elfutnak tőled
Menekülnek
Hiába vagy szomjas, vizemből nem adok
Keress forrást máshol, kutam ne mérgezd tovább
Kirekesztettekkel bolyong a lelkem
Álmaimra ők szomjasak igazán

K. B.