Téli álom

Bárhogy lesz, úgy lesz.
Van abban valami keserédes, ha többen, egymástól függetlenül elhatározzuk, hogy ideje lenne téli-évi álomba merülni. Átaludni a felfoghatatlan. Átaludni a kirekesztést, a kultúra és a sajtó függetlenségének halálát. Átaludni a napi politika hazugságait. Átaludni a mocskot, a tudatlanok diadalát.
Az álom jótékonyan levenné rólunk a szájkosarat, dobozba rakná a gonoszokat. Méltó helyre kerülne a becsület és a tisztesség. Nem lennénk többé lúzerek. De írtam már:
JOBB EZERSZER LÚZERNEK LENNI, MINT EGYSZER HÓHÉRNAK.
Néha picit felébrednénk, s ha a világ semmit sem változott, hát jöhetne ismét a szunnyadás. De ilyen csak a képzeletünkben létezik.
Jelenkorunk valósága ugyanis nem más, mint egy rossz álom. Ébren történnek velünk galádságok, ébren szembesülünk a hazugságokkal, ébren tudatosodik bennünk mások gyávasága, félelme.
Ébren csak egyet tehetünk: NEM FÉLÜNK.
Függetlenek, demokraták maradunk. Mi magunk tépjük le a szájkosarat. Hallatjuk a szavunkat.
Egy új nagy ember azt mondta, itt csak azokat rúgják ki, akik ellen eljárás van,
Hazudott.
Én nem loptam, csaltam, hazudtam. Független voltam, s maradtam. A nemzeti együttműködés kirekeszti a függetleneket. Egyre több és több ember szembesül ma Magyarországon azzal, hogy szakértelmét sutba dobják. Egyre többen megtapasztalják, hogy becsületük a becstelenek szemében nem erény, hanem hiba.
Turkálnak a pénztárcákban, az agyakban. Ismét a három millió koldus országa lettünk. Bár a talicskák 20 éve mennek ide-oda. Szégyenteljes jelenünk, melybe szótlanul kapaszkodni inkább érdemes, mint szólni ellene.Itt bármit szabad. Csak szólni nem.
Nincs kétségem a szellemi gettó is megépült.már.Nincsennek korlátok, csak falak, meg szájkosarak.
A mikrofonállványokat, mint bástyákat jól kitették. Elvtársak ők. Majd lesz sereg. Kérdem én ki ellen, mi ellen? Mi végre volt a hajdani Alba-kör...A művészetet fojtogatják. Hajrá magyarok. Csak így tovább.
Minden ember pótolható ez igaz. De kérem itt a pótlás kicsit selejtes. A minőség nuku. Fals a hang, a cselekedetek diszharmóniája káoszt teremt. S e káosz központosított elnevezése mégis hivatalosan rend, fegyelem. Nem lehet különvélemény. Búcsú nélkül temetnek a sírba. Gúzsba kötötten arccal a föld felé.
Bűnnel a bűn nem átváltható. Szélhámosok, szélkakasok egyszer még lesz demokrácia. Egyszer még lesz szép a szó. S a szél elfúj majd titeket is....
Operett-világ bábjai, operett katonák. retorika bajnokai, a szívekben és az agyakban ma még felfoghatalan mi az, ami ma itt történik. Mi az, amit tesztek velünk. De egyszer felébredünk. S lesz szabadság újra. S e szabadság szül majd rendet, s új hazát. Nem fülkékben, hanem valamennyiünk szívében. Aki fél, ma még nem nem beszél. Én nem félek, ti se féljetek. Ne feledjétek, az fenyeget, akinek van mitől félni.
Bárhogy lesz, úgy lesz.
A jövő már nem sejtelem. Diktátorok haza. Demokraták ne féljetek.
Egy nő. Magyar. Keresztény. Független.