2011. január 12., szerda

Nem semmi

Barátaim
Tudom, látjátok Ti is a történéseket...
Az ember szóhoz sem jut például, amikor azt olvassa, hogy az ETV anyagait pendrive -on ellenőrzik a helyi potentátok. S aki nem tetszik, annak "oszt jó napot", azaz nem kerülhet adásba. Így jártak például a kerületi szocialista képviselők...Mi ez ha nem cenzúra?! Tiszta lelkiismerettel állítom, ilyen a saját szerkesztésem és műsorvezetésem alatt egyszer sem fordulhatott elő. S aki azt állítja, hogy volt politikai beleszólás, az hazudik, vagy semmit nem tud a kerületről. A szólásszabadság ilyen szintű korlátozása nemcsak törvénytelen, de józan paraszti ésszel is csak azt lehet mondani, hogy erkölcstelen és undorító. Nem tagadom, haragudtak is néha rám a politikusok, hogy miért kell megkérdezni, ezt vagy azt, még a civil-díjtól is megfosztottak, de maradhattam az, aki vagyok: független újságíró. Amikor a médiaförtelem - törvény megalkotói magyarázzák a bizonyítványukat, csak azt felejtik el közölni, hogy bizony a személyi tisztogatás már a törvény hatályba lépését is megelőzte. Tiltakozik Európa, tiltakozik a világ. A népnek meg marad a Való Világ.
Bebetonoznak képzetlen pártkatonákat, megalkuvásra kényszerítenek állásukat féltő embereket. Erre nincs bocsánat. Minap felhívott egy kedves erzsébetvárosi, hogy tenni kell valamit az iskola bezárások ellen. Csak zárójelben jegyzem meg, úgy tűnik, hogy a fővárosban a kultúrát, az oktatást, a hajléktalan-ellátást, a civileket sarokba küldték. Lesz ami lesz, haljanak éhen. A szellemi tőkét a nagy testvér szelleme urallja.
Hallgass a neve a másként gondolkodónak.
Kerületünk koszos, az orvosi rendelőkben naponta 70-80 beteg jut egy orvosra. A Rákóczi úti üzletek némelyikén ott a tábla: tönkrementünk. A gáz és a benzin ára drasztikusan emelkedik, az utcán emberek fagynak meg. Állami iskolában kötelező jelleggel bibliát nyomnak a gyerekek kezébe. Hivő emberként tudom, a hitet nem lehet kötelezővé tenni. Ugye azért a 21. századi inkvízicióra azért még nem kerül sor? Számos nőtársam a kerületben, attól retteg, hogy a család asztalára nemhogy ebéd, de kenyér sem kerül. Érdekes egyébként, hogy sok korábbi lelkes pártember, szinte oson a Klauzál téren. Biztos csalódottak, hiszen az ígéretek nekik is másról szóltak. Az ígéreteket senki nem hallotta félre. Mi lett az álmodozások korából? Semmi. S ez nem semmi.
Mari, tényleg tenni kell valamit. Fogjunk össze!  Péntek Kossuth tér.
A hóhérokat pedig felebaráti szeretettel szépen kérem: Térjetek észre!
Amit tesztek, azért nem jár bűnbocsánat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése