A király öreg

A király nem volt mindig király. Hajdanában lelkes legkisebb fiú volt. Aztán álmodott: nem fele, de egész királyságot. Célja szentesítette az eszközt. S mire király lett, betonszoborrá változott. Emlékek nélküli, komor mogorva kőalakká. Talapzatánál hajbókoltak az alattvalók. Tapsolták és éljenezték. S mindenki betonszobor akart lenni. Senki nem akarta megérteni, hogy a beton porlad, s a guanó is jobban tapad rajta. Telt-múlt az idő, s a király koronája csak nagy országában ragyogott. Időről-időre félrecsúszott ugyan az uralkodói fejfedő, de a király olyankor odakapott, s fiatalos mozdulattal a helyére tolta. De sajnos, csak a mozdulat volt fiatalos, mert a király öreg volt. Nagyon öreg.