A napok...

Az ember ha komolyan gondolja, hogy valódi lokálpatriótaként változtatni szeretne a dolgokon, csöppet sincs könnyű helyzetben. Az elmúlt napokban megtapasztalhattam, mit jelent ha az embert végtelen szeretet veszi körül, de azzal is szembesültem, hogy a plakátharcok mögött milyen emberek is vannak valójában...
Nos, többnyire nem itt élnek, és számukra csupán térkép e táj...Egy harcmező, ahol semmi sem drága.
Egy leigázandó terület, ahol megszűnik a tisztesség és a becsület. Egy dolog számít: birtokolni. Mindegy milyen áron. Igen, 4 évente ugyanazokat az arcokat látjuk a politikában Erzsébetvárosban. S az arcok mögött lévők néha úgy döntenek, kicsit változtatnak a színeken, kicsit elárulják önmaguk, s elárulnak minket.
Ha kell, megváltoztatják mások nevét. Ha kell. elrabolják az ötleted, netán a munkád elvesztésével fenyegetnek, vagy ahogy sokan mondtátok, még a lakásotok is veszélybe kerülhet, ha nem szavaztok x-re vagy z-re... Mert van itt szakértelem meg felhalmozott tudás. Mi már ismerjük egymást...A retusált fotók nyomott papírra... Ki lehet számítani az árakat... Indulunk csatába... Te minek is? Mit akarsz itt? Hát itt lakom... Na de olyan jól csinálod a tv-t, meg a teret a gyerekeknek... Hát igen, én itt élek. S szeretem a teret, az embereket. S szeretném szebbnek látni a világot magam körül.
Ez valóban nem gyerekjáték. Ez felelősség, valódi kötődés. Ez nem az én személyes ügyem. Ez a szomszédaimé, a barátaimé, a Kisdiófa utcaiaké, a Klauzál térieké, a macskaköves Csányi és Akácfa utcaiaké, a Király utcában lakóké, a Rumbach, Holló, Asbóth utcában lakó békés polgároké.
A homlokzatok mögött megbúvó nyomasztó nyomort végre el kellene tüntetni már..., a félelmet tisztességgel feloldani...
A Gondolatkönél ültem tegnap. /Tudjátok, az ötlet tőlem származik, bár fura úri gondolat alapján civil kezdeményezésnek titulálnak. (meg Cimbora, meg ki tudja mi még...)/ Elmélkedtem, miből tevődik össze a sok milliárdos hiány, ha annyi szóróanyagra futja. S ha jóra megy, hát miért nem shukar az élet. Csacsi vagyok: az élet igenis szép. Az itt élők tehetik azzá. Ha hagyják, ha nem akarják csírájában megfojtani, amit az itt élők hozzá tesznek, hozzá tehetnek... Tudjátok, nagyon jó, hogy mi itt személyesen találkozhatunk, mert így ott vagyok veletek akkor is, ha letiltanak esetleg a tv-ből, vagy isten tudja milyen galádságok történülnek...Szájkosarat mégsem tehetnek rám...De nektek barátaim, személyesen mondok köszönetet, mert féltelek és szeretlek titeket. Meg úgy is találkozunk. S az életek, sorsok történetét a szívemben őrzöm. Igen: békét szeretnék Erzsébetvárosban. A helyi művészeknek, alkotóknak igazi teret, támogatást
A fiatalnak helyben maradást. Az időseknek több szeretetet, s nem gumicserés kedvezményeket. A rászorulóknak közösségi teret. A gyerekeknek több ingyenes programot.
Boldog lennék, ha lakókörzetemben (I. választókörzet).ismét lennének olyan Egészségnapok, melyek dr. Bolesza Emőke nevéhez fűzódnek. (Köszönöm, hogy a választópolgára lehettem. S csak bízom abban, hogy az igazi függetlenség nem tűnik el, ha ő nem vállalja ebben a velejéig romlott csatában a küzdelmet. Attól még igazán megérdemelne egy Pro Urbe díjat.!!!) Na jó kedves barátaim, tudom én, hogy az Akácosudvar is elvesztette régi fényét. A mosoda még őrződik szerencsére. Szóval az Egészségnapokhoz is kell egy hely... Ha tudtok segítsetek.. Javasoltátok, csináljuk a csöndes napokat. Az első nagyon jól sikerült a Klauzál téren, csak a motoros rendőrök érkezése okozott némi izgalmat. De később megtudtam, ők csak a programra jöttek volna, de elfelejtették őket lemondani. Nem baj, bármikor szeretettel látjuk őket. Biztonságot ad, addig legalább nincs szurkálás, mint a múlt héten szombaton. S van víz is a téren. Nagyobb probléma azonban, hogy amikor elindulunk hazafelé, akkor számos utcában akadályokba ütközünk. Rossz a kő. girbegurba a járda. Szóval szerencse, hogy most nyár van. Mert különben a babakocsis anyukáknak, a kerekesszékeseknek, és az idős embereknek szinte lehetetlen a közlekedés.
Persze a nyár nem csak szerencsét hoz. Itt vannak például a szagok... Szinte minden utca és tér más-más illatú. A Csányi utcai kutyások például nagyon klasszul odafigyelnek arra, hogy a trutyinak ne maradjon nyoma. Ez óriási megkönnyebbülés... Le a kalappal előttük!!
Sajnos azonban egyre több embertársunk gondolja úgy, hogy nála bizony akad majd egy alkalmi "utógazdi", aki ürülékét összegyűjti...Nos ez nem megy. Szégyen, hogy az Akácfa utcában gyakran jelennek meg különböző alakok, akik azt gondolják, ez a nemzeti vizelde. Egyszer megpróbáltam szóba elegyedni egy nagydolgát kocsiból végzővel (szép fekete autója volt), hogy miért csinál ilyesmit. Azt mondta, mert neki itt jó. Aztán elhúzott a kerületen túlra. Hát így van ez. Mi meg itt maradunk. A napok meg múlnak. A plakát arcokra is ráragad a guanó. Késő van. Ma még találkozunk. A tér az nem kampány. Nekem nem az. Szeretetből született a szívemben. S emlékeztek még az első nyárra?!
Tisztességes