Ne fogadd el...

Ne fogadd el, hogy valakinek több joga van, mert a többséghez tartozik. Ne fogadd el a hazugságot igaznak, csak azért, hogy túléld a hétköznapot. Mert csak alapigazságok, és csak egyetemes emberi jogok léteznek.

Csak

Hétfőn Hunyadi téri imaházban Horváth Aladárral beszélgettem. Valami különleges időutazásban volt részünk.... Felidéztük az elmúlt 20-30 év azon röpke pillanatait, amikor sem félelem, sem politikai érdekek nem emeltek falakat ember és ember közé...Amikor nem ordas eszmékkel kellett szembe nézni, amikor nem volt kérdés, hogy sem bőrszín, sem vallás, sem önös érdekek nem választhatnak szét családokat, barátokat. Amikor a szabadság még nem foszlott szét. Amikor az embert nem címkézték fel, mondjuk, hogy cigány vagy zsidó....Csak ember volt. 
A beszélgetés alatt a teremben szokatlan csend volt. Pihentünk a múltban, és fáztunk a jelenben. Margóra került létünk, vajon kinek a bűne?

Csányi utca - a rom strázsái és a remény rabjai

Nem készültem demonstrálni szombat délután. Kora délután zaj szűrődött be az ablakon, de ezt már megszoktam, mert itt mindig történik valami. Kinéztem, és a parkolóban rendőröket láttam.A barátnőmék felcsöngettek, hogy a szomszéd háznál néhány ember táblákkal álldogál, és valami történik. Ez meglepett, hiszen a szomszéd ház évek óta üres, romos, lakhatatlan. Bocsánat, a patkányok néha ellepik, és akkor rettegünk, hogy vajon a mi házunkba is beköltöznek-e. És igen, ha az önkormányzat meghirdeti éppen eladásra az épületet, akkor markos legények is érkeznek, akik hoznak-visznek ezt-azt. De aztán semmi. A ház az enyészeté, és lassan már ennek a környéknek a szimbóluma. Itt a nyomor és a szegénység nő, és a lelkekből a remény úgy mállik szét, mint ennek romnak a vakolata. Lementem. A Csányi utca 5-ös számú ház oldalán molinón ott volt a felirat: Lakhatást! Demokráciát! Jogállamot! Néhány fiatal a ház előtt demonstrált táblákkal, az utca túloldalán pedig társaik álltak. Akadt köztük ismerős. A Város Mindenkié szervezet aktivistái nem először jártak ebben a kerületben, hisz korábban is felemelték már a szavukat az üresen álló épületek előtt, hajléktalan embertársaink lakhatása érdekében. 
A hangulat nyugodt volt, a demonstrálók szelídek. Időnként egy-egy ember beszédet mondott a rom ablakából. Elmondták például azt, hogy Erzsébetvárosban 500 lakás áll üresen, miközben a hajléktalanok száma egyre nő. Hideg volt, mindenki fázott. Feljöttem a lakásba, teát főztem, levittem nekik. Addigra már sokkal többen voltak a rendőrök. Az egyirányú Csányi utcát a Király utca felől teljesen lezárták. S csak érkeztek folyamatosan a rend őrei, hogy a 30-40 békés aktivistára jobbról-balról, elölről-hátulról is jusson hivatalos személy. Csak a kerület polgármestere, Vattamány Zsolt, illetve a körzet fideszes képviselője nem érkezett meg. Ott volt viszont a Vagyonkezelő képviselője, aki olyasmit nyilatkozott a sajtónak, hogy politikai okai vannak a tiltakozásnak. Ezt csöppet furcsálltam, mert közhivatalnok állítólag nem politizálhat..A helyszínen meg nem voltak politikai pártok ( Schiffer András este hét után egy ideig ott tartózkodott), csupán fél hét körül a Hallgatói Hálózat néhány tagja csatlakozott – „Lakhatást, ne zaklatást, szociális bérlakást!” illetve „Veletek vagyunk!” - skandálta a maroknyi csoport. A rendőri beavatkozás nem sokkal este hét óra után kezdődött, akkor dobosok is csatlakoztak a demonstrálókhoz. A rendőrök nem szólították fel hangosan a helyszínen jelenlévőket, hanem körbezárták a ház előtt állókat, és egyenként vonszolták el őket. Egy mellettem álló férfi megjegyezte, hogy hangosan mondják a rendőrök a közlendőjüket, mert így nem tudjuk, mi történik. Miközben a házfoglalókat a járművekhez vitték, a szimpatizánsok egyszerre skandálták, hogy „Börtön helyett lakhatást!”, illetve „Az erőszak nem megoldás!”.Én a házunk előtt álltam, amikor egy rendőr gúnyosan kérdezte hol lakom, mondtam, hogy itt. Erre a romra mutatott. No komment. A járdáról letoltak. Végignéztem, ahogy viszik a rendőrautókhoz az embereket, akik méltósággal viselték, ami történik.Megjegyzem, hogy házban mindössze öt hajléktalan volt, mégis azt láttam, hogy az elvitt emberek száma egyre nő. Fél kilenckor telefonált a lányom, de nem hallottam, ezért a Klauzál tér sarkára mentem. A gyereknek annyit mondtam, ne jöjjön most haza, mert az utca lezárva, és tele van rendőrökkel. Mire befejeztem telefonálást, már nem tudtam visszamenni,annyira szorosan álltak a rendőrök. Az Akácfa utcában lakó barátnőmhöz mentem, mert úgy éreztem, már az is elegendő, hogy elvigyenek, hogy szolidáris vagyok a demonstrálókkal. Este tíz után visszamentem az otthonomhoz. A Király utcánál még villogtak a rendőrautók, a házunk előtt pedig rendőrök ácsorogtak. Igaz, már nem volt ott a videózó rendőrnő, és nem is voltak ott aktivisták sem. Vihar utáni csend volt.. A romnak azonban vannak őrei. Tegnap egy sárga autóban posztoltak a ház előtt fura urak, majd ma egy villogós nagyobba ültek. S amíg a rom strázsái várnak, a remény rabjai a Város Mindenkié gondolatait elemezgetik. „Ma Magyarországon több millió ember él lakhatási szegénységben. Közülük mintegy 10 ezer ember él Budapest közterületein vagy hajléktalanszállóin, és mintegy másfél millióan élnek emberhez nem méltó lakhatási körülmények között. Mintegy félmillió háztartásnak lehet a lakhatását veszélyeztető díjhátraléka, és minden ötödik háztartásban fordul elő, hogy pénzhiány miatt hátralékba kerültek a lakáshitel törlesztő részletével.”
És csend van.
Vihar előtti csend.

Kaczvinszky Barbara

Bosszú?

A hatalom őrült játékot űz. 
Nagy Navarro Balázsék tegnap este élőben tudósítottak a diákok tüntetéséről. "Cserébe" hajnalra megtámadták a Kunigunda utcai éhségsztrájkolókat a MTVA-nál kévő biztonsági őrök. A tiltakozók, az őket ért támadások miatt a német kormányhoz fordulnak. Mint ismeretes, Angela Merkel, német kancellár korábban ígéretet tett arra, hogy kiáll a demokrácia értékei mellett, és megvédi a sajtószabadságot.

Álljunk ki minden jogsértés ellen, és ne hagyjuk magára a másikat!

Kedves barátaim!
Mi itt, ebben a félig virtuális, félig nagyon is valós közösségben egyre szorosabban fogjuk egymás kezét. Nehéz évet zárunk, és nagyon nehezek ezek a napok is.Csak akkor tudjuk megőrizni magunkban a reményt, hogy nem lesz mindig sötétség ebben az országban, hogy ezt a kormányt le tudjuk váltani, ha bízunk önmagunkban. Szomorú és szegény lesz a karácsony a legtöbb családban, vigasztaljuk, segítsük egymást. Tudom, lesznek, akik elárulják a másikat, vagy elhallgatnak, vagy beállnak az őrült, jogtalan uralkodók rendbirodalmába.Talán nem is gyávaságból teszik majd, hanem hogy legyen pénz ételre, számlákra, a puszta megélhetésre. Tudom, egyre nehezebb lesz hinni abban, hogy ennek az országromboló, jövőt gyilkoló hatalomnak vége lesz. Tudom, mert látom, látjuk, hogy egyre embertelenebb eszközökkel támadnak a hűbérurak fiatalra, idősre, kétkezi munkásra, diplomásra. Magyarországon már nem arról van szó, hogy alkalmatlan-e a kormány,vagy sem, egypártrendszert épít-e ki, vagy sem. Már nem az a kérdés, hogy mikor bukik meg a kormány, mert már régen megbukott demokráciából. A kérdés az az, hogy mi, akik szabad országot, emberhez méltó életet akarunk, vajon hogyan tudunk kiállni az egyetemes emberi jogaink mellett. Hogy felül tudunk-e emelkedni az önös érdekeken? Hogy tudomásul vesszük-e, hogy nincs olyan, hogy diákok ügye, sajtó ügye, fogyatékkal élők ügye, idősek ügye, cigányok, zsidók, homoszexuálisok ügye. Nincs olyan, hogy vidék, meg Budapest ügye, hívő meg hitetlen ügye. Mert mindannyian tartozunk valahová, mert mindannyian itt, ebben a szégyenországgá tett hazánkban szeretnénk békében élni. Orbán nemzeti konzultációt hirdetett. Becsapta az embereket. Mutassuk meg neki és a bandájának, hogy valóban létezik nemzeti konzultáció! Álljunk ki minden jogsértés ellen, és ne hagyjuk magára a másikat!
Kaczvinszky Barbara

Ha óriási karjaim nőnének...

Ha óriási karjaim nőnének, átölelnék mindenkit, aki szegény, kirekesztett, magányos, beteg.
Simogatnám a szomorút, kenyeret adnék az éhezőnek, és szeretetbe oldanám a gyűlöletet.
Tegnap olyan édesanyákkal beszélgettem, akik egyedül nevelik a gyermekeiket. Ismerem őket évek óta, látom, mit küzdenek a megélhetésért, a boldogulásért, egy emberibb jövőért.A könnycseppek morzsolódtak az arcokon, a pénztárcák üresek karácsony előtt. 

Szegénységükért őket nem terheli bűn. Az apróságok előttem nőnek egyre nagyobbá, és arcukon a bánat sűrűn sző hálót. Itt a Klauzál téren már fenyő sincs. Szaloncukrot sem lehet álmodni hozzá. Csillagszórós varázslatok szétmosott huzatokba, lyukas cipőkbe, penészes tűzfalakba bújnak. 

A gáz kialszik. Gyertya világít izzók helyett. 

Egy anya azt mondta, tudod Barbarám, ha egy szelet kenyerem volt, és meg kellett osztanom valakivel, megosztottam. De most nincs, amit megoszthatnék. Jött egy apuka is a beszélgetés közepén. Ő Angliába megy. Majdnem elsírta magát. Egy komoly, dolgos férfi. Mindig dolgozott. De most nem, mert nincs munkája, hiába keres...
Érző emberek egy érzékelten hatalom áldozatai.
Ma azonban a Hét Olajfának sikerült fényt varázsolni valakinek az életébe. Schmuck Andor jelezte felénk, hogy él a Klauzál téren egy magányos, beteg, idős néni, akinek már élelemre sem futja. Bevásároltunk neki, és meglátogattuk. Azt az örömet, hálát, amit érzett, nem tudom szavakba foglalni. Az ölelést, amit tőle kaptunk szeretném szétosztani itt és most, mindenkinek, akinek szíve van.
Ha óriási karjaim nőnének, átölelnék mindenkit, aki szegény, kirekesztett, magányos, beteg.
Simogatnám a szomorút, kenyeret adnék az éhezőnek, és szeretetbe oldanám a gyűlöletet.
Kaczvinszky Barbara
a Hét Olajfa Egyesület elnöke

Köszönöm

Két éve nem vezetek műsort az erzsébetvárosi televízióban Két éve nem nézett egyetlen fideszes helyi politikus a szemembe, hogy bocsánaton kérjen azért, mert embertelen módon távolítottak el, mert meghurcoltak, megaláztak. Soha nem voltam egyetlen párt tagja sem, a jobboldali hajdani beszélgetőpartnereim nevét meg méltatlan lenne felsorolni, hiszen ha ők a szakértelemnél fontosabbnak tartották, hogy lakájokkal vegyék körbe magukat, lelkük rajta.
A legnagyobb baj mégis az, hogy ami ebben a kerületben tájékoztatás címen zajlik, az megcsúfolása mindannak, amit újságírásnak neveznek.
A helyi média képernyőjén a regnáló hatalom képviselőin kívül alig tűnik fel más, vagy ha igen, akkor biztos gyerek, vagy eb, vagy valami árukapcsolásos történethez kötődő személy. Azaz olyan ember, aki valamilyen módon kötődik a képviselő testület tevékenységéhez. Ja és "oldásként" néha egyházi emberek vagy valamilyen kulturális tevékenységgel foglalkozók. Ellenvélemény soha nincs. Olyan művész, tanár, közéleti személyiség, aki esetleg  a Fidesszel más véleményen van, pláne nem. Erzsébetváros belső borzalmai, a növekvő szegénység, a felhalmozódó szemét, a romló közbiztonság, a megemelt lakbér hatásai, a civil szervezetek munkája csak a valóságban léteznek. A képernyőn soha.
Kívülről nézve a cenzúra és az öncenzúra működteti a tv-t.
Ehhez pedig találtak beszédhibás, szakmailag felkészületlen, a rendszert kiszolgáló embereket. Hogy mennyiért, az az ő titkuk, mert az adatok nem nyilvánosak.
A tv-ben cserélődnek a névtelen arcok. Nyilván gyakorlatoznak kicsit. Igaz, lehet még nézhetetlenebbé tenni a nézhetetlent..
Én ebben a kerületben számos díjat kaptam. Politikait szerencsére sosem.
De a legnagyobb kitüntetéseket az erzsébetvárosiaktól kapom naponta, amikor megölelnek, szeretgetnek, kifejezik, mennyire hiányzom nekik.Vannak köztük jobb-és baloldaliak. Idősek és fiatalok. Nők és férfiak.
Két éve nem vezetek műsort. Két év után talán már nem is kellene emlékezni rám...
De valahogy, mostanság egyre gyakrabban hallom,  mikor vezetek megint műsort, mikor szólalhatnak meg a kisegyházak, a fogyatékkal élők, a nincstelenek. Mikor jöhetnek el hozzám...
Nem tudom, csak sejtem, talán a helyi média "munkája" is közrejátszik ebben. Tényleg nem tudom.
Azt viszont tudom, hogy a Kürt utcában szeptember óta működik a Hét Olajfa programsorozatunk, s eddig olyan emberek jöttek el hozzánk, mint Molnár Zsolt, Molnár Csaba, Székely Sándor, Ormos Mária, Trencsényi László, Hiller István, Mendrey László, Horváth Csaba, Németh Sándor, Németh Szilárd, Felcsuti Péter, Majtényi László.
November 28-án Mesterházy Attila lesz a vendégünk.
A helyi tv nyilván nem fog eljönni.
De remélem Ti, akik kíváncsiak vagytok a különböző véleményekre, akik unjátok a narancsot, el fogtok jönni. S gondolkozhatunk majd közösen, jogállamról, sajtószabadságról, hiteles tájékoztatásról, oktatásról, kultúráról, civilekről  és mindarról, amiről a hatalom előtt nem illik ma beszélni.
Az újságíró egy demokráciában mindig ellenzéki. De mi van akkor, ha a demokráciából lassan már csak a d marad?
Remélem, ott lesztek!
Köszönöm.