Sokszor kérdeztem magamban, hogy miért fordulhatott elő annyi szörnyűség a 20. században. Vajon miért kellett emberek millióinak elpusztulni ártatlanul, vajon a rég fennálló keresztény civilizáció országaiban kik vagy mi a felelős a holokausztért, a fasiszta és a kommunista diktatúrákért? Feltettem magamban ezeket a kérdéseket akkor is, amikor Lourdes-ban imádkoztam a világbékéért, akkor is, amikor Izraelben auschwitzi túlélőkkel beszélgettem, és akkor is, amikor a kitelepítettek emlékművénél álltam a Hortobágyon. De feltettem ezeket a kérdéseket David I. Kertzer, a Pápák a zsidók ellen című könyve olvasásakor is.
A kérdések ma is aktuálisak, mert egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a másképp gondolkodót elhallgattatják...
Először megbotránkoztam, hogy lehet olyan címet adni egy könyvnek,amely szinte a gyűlöletet hordozza magában. Miért kell egy történésznek ellentéteket élezni. Aztán mai is, amikor ismét elolvastam Kertzer könyvét, újból tudatosodott bennem: mindennél fontosabb, hogy a történéseket ne felejtsük el. Emlékezzünk. Mert időben kell tudni nemet mondani a gonosznak...
Ugyanis a valódi bocsánatkérésre csak az igazán nagyok képesek.
Emlékezzünk II: János Pál pápára, ő bocsánatot kért egyháza nevében mindazon bűnökért, amelyeket a zsidósággal szemben elkövettek. Többet tett a megbékélésért, a toleranciáért és az antiszemitizmus ellen, mint korábban bármelyik elődje. Példát mutatott hívőknek és nem hívőknek, hitből, reményből és szeretetből.
De a történész könyve nem róla szól...ő nem II. János pápáról kívánt írni, sőt, őt rendkívül nagyra értékelte.
Kertzer elsők között léphetett be a Vatikán titkos archívumába és juthatott hozzá szigorúan zárt dokumentumokhoz. Művében a XIX. század elejétől egészen a második világháború kitöréséig követi nyomon az újkori antiszemitizmus kérdését. Vizsgálja a korabeli sajtót, magát a Vatikán intézményét, politikai gyűléseken elhangzott beszédeket, beavat az egyházi diplomácia útvesztőibe, s nem utolsó sorban foglalkozik a pápákkal, XIII. Leótól XII. Piuszig. Olvashatunk könyvében erőszakkal megkeresztelt gyermekekről, szétszakított családokról, vérvádról, a nemzetietlen zsidó sajtó és a zsidó pénzvilág által vezérelt világuralmi összeesküvésekről. Az egész olyan, mint egy kísértetiesen ismétlődő forgatókönyv. Mintha az emberiségnek újból és újból bűnbakokra lenne szüksége. Amit Kertzer leír, azzal lehet egyetérteni, lehet rajta vitatkozni vagy megtagadni, és felháborodni rajta. Egyet nem lehet, közömbösnek maradni. Már csak azért sem, mert a könyv hátsó borítóján ott vannak II. János Pál szavai: miszerint, aki keresztény, az nem lehet antiszemita. Akkor hogy is van ez? Kertzer kimondatlanul is felteszi a kérdést, hogy mi lett volna, ha a világ összes kereszténye együtt emeli fel szavát az antiszemitizmus ellen. Sőt, minden kisebbséggel szembeni kirekesztés ellen. Nem mondja ki, hogy nem történhetett volna meg mindaz, ami megtörtént. Nem mondja ki, hogy nem történik meg mindaz, ami megtörtént, megtörténhet, megtörténik. De egy biztos, az idő múlásában szinte felsorolhatatlan valamennyi sérelem, valamennyi fájdalom és valamennyi áldozat. Az egyház emberi intézmény - mondja a szerző - és ez így is van. Mint ahogy az is igaz, hogy az emberek közösségekhez tartoznak. És követik vezetőiket. A hívők papjaikat, a párttagok a pártvezetőket. Mindenkit meg lehet téveszteni, mert mindenki hajlamos rá, hogy bedőljön ideológiáknak, csalfa prédikációknak, szószékről kampányolóknak, karizmatikus személyiségeknek. Persze lehet tiltakozni. És lehet azt mondani, hogy fasiszta katolikus nem létezik. Ám a titkos dokumentumokból kiderül, hogy igenis létezik, léteztek, létezhetnek. Szeretném persze hinni, hogy Kertzer, aki a Brown Egyetem társadalomtudományi, kultúr-antropológiai és italianisztikai tanszékének professzora, téved. Szeretném hinni, de nem tudom. A pápák is emberből voltak, a pártvezetők is közülünk valók. E világban élek, s oly sokszor köszönnek vissza a múltról leírt szavak a mában.
De ki tudja, a következő könyvének címében majd ott lesznek a pártvezérek...
66 évvel ezelőtt a mai napon szabadították fel a Birkenau-i koncentrációs tábort, a budapesti gettót, január 18-án. ...A 6 millió áldozat emlékére David I. Kerzer: A pápák a zsidók ellen című könyvét ajánlom hívőknek, nem hívőknek egyaránt. Emlékezzünk.
Békét Erzsébetváros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése