A nagy nemzeti büdös valami

A nagy nemzeti büdös valamit, el kellene takarítani
Járt a fejemben minap, hogy csak semmiségeket kellene írni, vagy egyáltalán nem kellene írni. Az ember lánya mantrázhatja következetesen ugyanazt a "kineksemmit", "kinekmindent", de a világ folyásán alapjáratban nem tud változtatni. Legalábbis ezt vallják sokan. Persze vannak olyanok is, akik a vessződbe is belekötnek, ha úgy tartja kedvük. Valami furcsa ösztön munkál bennük. A minden áron győzni akarás állatias vágya. A másik megbélyegzésének, kirekesztésének, megfélemlítésének elérése. Ők azok, akiknek az is fáj, ha más is létezik rajtuk kívül. S hát éppen ezért tipornak. Nemtől, évjárattól, politikai hovatartozástól függetlenül. Nyilvánvaló, hogy nem párbeszéd, maximum csak pártbeszéd képes egyedek az ilyenek. Hatalomfüggő, csereszabatos, leharcolt egyenarcok, akik gyakran köpönyeget cserélnek, s a bűnben nem velük tartókra, mint levadászandó prédákra lesnek. A hozzám hasonló tudomásul veszi, hogy ő is a levadászandók közé tartozik. Így vagy úgy, de oda. Elnémul kicsit.
A semmit se írja. Aztán megírja.
A nagy nemzeti nagyon büdös valamit.
Amit el kellene takarítani.
K.B.

Majális

Majális
Ma ismét jártam. A felhők táncoltak az égen, s a lábamból majdnem elillant a fájdalom.(Az ég kevés lett volna hozzá, de a gyógyszer segített.)
Először kimentünk délelőtt a Szabadság térre. a nevében megcsúfolt térre. 
Egyik oldalon fegyelmezett nácik gyülekeztek, középen rendőrök álltak. 
Az utóbbiak közül néhányan - mondjuk úgy -, talán tízóraiztak. 
Egy testes, fiatal rend őre szép, piros almába nagyokat harapott.
S közben a nap is kisütött.
A rémvilág épülő szimbólumánál a szökőkút ugyanúgy csordogált.
Az elázott képek, a gyász kavicsai a macskaköveken tiltakoztak.
A virágok nyíltak. Hiszen május van, ragyogó.
A nácik se hiába gyűltek. Fegyelmezetten masírozni kezdtek a Nádor utcában.
A sor végén felfedeztem egy nőt, akit sok éve segítettem.
Még a hanukkarácsonyokon is kapott ruhát, élelmiszert. Meg máskor is, de ez lényegtelen. Pár éve eltűnt a Klauzál térről, s most ismét találkoztunk.
Megismert, integetni kezdett. De csak néztem, néztem, hogy belefájdult a szemem.
Mi a Szabadság térről a Városligetbe indultunk.
Addigra már mindenem fájt, de nem adtam meg magam.
Ismerősökkel, barátokkal, nem barátokkal, kedvesekkel és haragosokkal egyaránt találkoztam a Ligetben.
Az Echo Tv riporternője az érkezésünk után pár perccel lerohant. Mellette az operatőrcsaj, aki évekig kolléga volt a hajdani ETV-ben, még csak nem is köszönt. De valószínű, ő ajánlhatta, hogy én legyek az interjúalany, különben miért esett volna a tömegben pont rám a választás.
A tv-s hölgy arról faggatózott, hogy mit szólok a baloldal csúfos vereségéhez. Közöltem vele, hogy ez a nap ünnep, és nem értem, miért erről kérdez.
De ő tovább erősködött, hogy mindenhol bukott, blablabla...Mondtam, hogy nem. Pl. Erzsébetvárosban nem. Erre hozzátette, hogy Csepelen sem. Mondtam, hogy ott sem. Majd másképp próbálkozott. A tér tele van baloldali sátrakkal, és akkor én, mint szavazó, mondjam meg, hogy bukott blablabla...Visszakérdeztem, honnan tudja, kire szavaztam? Mert hát a tér..kezdte újból a blablablát. Nem jutottunk egyről a kettőre. Mindenesetre szeretném leszögezni, a bemutatkozni sem tudó ECHO tv-s nem kért, így hát nem is kapott engedélyt, hogy a velem készült interjút közölje.
De mindegy.
Ekkor volt egy holtpont nálam, amikor azt éreztem, haza kell jönnöm. Bárhogy.
De az élet a szándékokat néha felülírja. Ott volt Zsuzsi, aki most nagy fájdalmat cipel, s akit muszáj volt a vigasztalhatatlanban vigasztalni. Ott volt Józsi, aki túl a műtét után is tud mosolyogni. Meg Kati és Anna, akiket szintén földhöz csapott néha az élet, de mennek, teszik a dolgukat. És Lajos! A férfi, aki nem ismerte sosem a szüleit, és állami gondozásból kiverekedve magát lett olyan példás édesapa, hogy le a kalappal előtte. Vele volt két csodaszép kicsi gyereke, Domi és Adri, akik csüngtek apukájukon. S nehéz is lenne mindenkit felsorolni...Ferikét, aki a sérültek jogaiért küzd vagy Marcsiékat, Zinyóékat, Valiékat, akik a kampány talpas hősei voltak. ..Sokan...és vannak. Még vannak...S ott voltak a Városligetben.
Kétkezi munkások hétköznapi álmaiktól megfosztott emberek, kicsik és nagyok, akik még hisznek egy jobb világban. Mert hinni akarnak. Mert élni akarnak.

S közben a város másik pontján menetelnek.
Kerálnak gyalázatot emelnek.

S ezen a felhőjátékos majálison nem csak a lábam fáj.
Nagyon.
K.B.

Április 6.

ÁPRILIS 6.-ÁN EL KELL MENNI SZAVAZNI!
KORMÁNYVÁLTÁST!

Rakaca 2.

Rakaca 
Írok majd egy történetet Neked. Talán benne leszel, talán nem. 
De álmok biztosan nem lesznek benne, mert az álmok elmentek a felhőkkel. Az álmok máshol álmodnak.
Lesz benne tűz. Parázsló piros. 
Falu is lesz. Kicsi, tiszta, szomorú, alkonyatban vöröslő. 
Sírok is lesznek, meg pléhkrisztusok műrózsákba bújva.
A sírok közt anyókák lesznek, és a templom harangja szól. Érted. 
Nem baj, ha nem érted, csak érezd.
Piros pont is lesz, tizenhét. Kicsi füzetben. Tanító néni adta.
Elhallgatott szavak is lesznek.
Az egyik szó a félelmet hallgatja el, a másik a fájdalmat, a harmadik a szegénységet.
Te már tudod, nem kell mindent kimondani.
Pirosra festett körmöcskék is lesznek, meg egy baba.
A körmöcskékhez tartozó kezek simogatják.
Angyallánykáról is írok majd. A sárkány legyőzte a testét, de a lelke táncol, énekel.
Hallják a csillagok, s talán Te is.
Kenyér és munka nem lesz a történetben.
A valóságban sincs mindig kenyér meg munka. Csak tudnivaló.
Lesz a történetben sok-sok kendő. Asszonyok kötik majd nyakukba, fejükre.
De lesz, aki csak simogatja. Hiszi, nem tud érte adni semmit. Fáj neki.
Aztán egy varázslatos pillanatban, amikor a tekintetek összetalálkoznak, küld egy mosolyt. Keserédes szépet. Azt megosztom Veled.
A történetnek nem lesz kezdete és vége.
Egy kendő megmarad. Más helyen, később veszem észre.
Itt van a nyakamban. Rád terítem. Körülölellek vele.
Megmelegítem a szívedet.
Rakaca.
Kaczvinszky Barbara

Egy ítélet margójára

Barátaim!
Felháborodásom és tiltakozásom fejezem ki a Debreceni Ítélőtábla elképesztő és embertelen döntése ellen!
Szülőhazánkban roma embertársainkra az Orbán kormány joggyakorlata egy újabb bélyeget sütött. A cigányságnak a kiúttalanság, és a végtelen nyomor után most már a "magyarellenesség" átkos billogjával is meg kell küzdeni.
Igen. Ma Magyarországon a cigány félelmében ne védekezzen. Tűrje zokszó nélkül, ha rasszista hordák fényes bakancsai csúfolják a falvait. Tűrje, ha leköpik, megalázzák, legyilkolják. Tűrje, ha bőrszíne miatt nem talál munkát, ha gyermekeit szegregálják. Tűrje, ha kutyába sem veszik.
Tűrje, hogy szemébe hazudik a politika, tűrje, ha jog neki nem egyenlő mércével mér.
Tűrje, ha a bűnben cinkos többség hallgat.
A Debreceni Ítélőtábla ítélt. Abszurd módon.
Hiszem, eljön az az idő, amikor ezt a pert, úgy fogják emlegetni, mint a 21. század egyik szégyenletes ügyét. A jogtörténetben olvashatunk sokféle bíráskodásról. Olvashatunk a náci Németország bíráiról, az olasz barna és vörös bírákról, és sok más diktatórikus berendezkedésű állam joggyakorlatáról.
A totalitárius államok kialakulásánál szinte mindenhol megfigyelhető, hogy a törvényeket átírják, a bírák a regnáló hatalom emberei, az alapvető emberi jogokat semmibe veszik, hogy az ítéletek meghozatalánál legkevésbé sem az a szempont, hogy az ítéletre váró elkövetett-e bármilyen bűnt...
Mert maga az illető személye, származása, politikai hovatartozása, stb. maga a BŰN.
De vissza az ítélethez.
"A 2009-ben Sajóbábonyban Jobbik-szimpatizánsokra támadó romák mindegyikének a büntetését súlyosította a Debreceni Ítélőtábla. Összesen majdnem negyven évet kaptak, egy kivételével jogerősen; egyenként legkevesebb három és fél évet. Az indoklás szerint a büntetés azért ilyen súlyos, mert a cigányokat magyarellenesség motiválta, és így egy közösség ellen követtek el erőszakot."
És nézzük a tényeket:
A roma emberek nem okoztak komoly személyi sérülést.
A romák féltek, mert falujukban a gárdisták meneteltek, új tagokat avattak.
A romák rettegésben élnek Magyarországon.
A romákon most jót mulatnak a szélsőségesek.
A félelemből elkövetett bűn is bűn. Persze. Jól tudom.
De bűn, bűnnel egy valódi jogállamban sohasem orvosolható...
S mi lehet annál nagyobb bűn, ha az ítélet a szerint súlyos, ki hova született....hova tartozik.
Tiltakozom a Debreceni Ítélőtábla ítélete ellen.
Tiltakozom, mert ha ma a romákat büntetik embertelenül súlyosan, holnap bárki sorra kerülhet, aki nem tetszik a hatalomnak! És bármiért. Ma Te, holnap ő vagy én.
Ne hagyjuk. Ne legyünk cinkosok!

Valamit mindig keresünk

Valamit mindig keresünk
Fél pár zoknit, fésűt, telefontöltőt, aprót a zsebben
Arcot a tömegben, magunk.
Valamit mindig keresünk
Kenyeret, fedelet, feledett képeket, karón varjút
Bölcsőt és koporsót, míg vagyunk.
Valamit mindig keresünk
Szeretőt, nyugalmat, békét, gyógyulást
Tűzfalas magányból feloldozást
Valamit mindig keresünk
Tegnapot, holnapot, alkonyt és pirkadatot.
Csak a jelent nem keressük
A jelen ránk talál.

A cinkos fideszes

A fideszes cinkos 

Konyár Hajdú-Bihar megye déli részén fekvő település.

Fideszes polgármestere a település portálján így köszönti a látogatókat: A demokrácia sarkköve a nyilvánosság, melynek egyik kiváló lehetősége és eszköze számunkra Konyár portálja.

Nos ez a portál természetesen nem számol be az ott történt legutóbbi gyalázatról, azaz arról, hogy roma embertársainkat, kicsi gyermekeiket  ismét megalázták, megfélemlítették.

 A "demokratikus" fideszes vezető nem határolódik el a gyalázattól, nem tiltakozik, és nem mondja hogy elég, és megvédi mindazokat, akiket a bőrszínük miatt megaláznak.

Fidesz antidemokratikusan hallgat.

De miért is számolna be, miért is tiltakozna, hiszen úgy tűnik, hogy ott szinte "hagyománya" van már a rasszizmusnak. 

Meg különben is...Fülep László polgármester szerint nem történt semmi, csak a barátjukért mentek a román-magyar meccsre igyekvő szurkolók. Fülep László személyesen tapasztalta!, hogy nem történt félelemkeltő! cselekmény.

Hogy ez a "bizonyos" barát - akiért odabuszoztak a derék, és egyáltalán nem szélsőséges társai - ,azonos a korábban a roma gyerekekkel szemben kirekesztő magatartást tanúsító és ezért elbocsátott tanárral, Víg Szilárddal, az bizonyára a véletlen műve.

A polgármester meg csupán együttérzésből várta vele a buszt...S amikor a busz végre megérkezett, nótáztak egy csöppet a nagy találkozás örömére. Szó sem volt riogatásról, és a rendőröket csak egy ismeretlen zavarkeltő hívta. Lehet azért, mert a buszmegállóban állt meg a busz, és voltak, akik rágyújtottak...Tán még az is igaz, hogy vizeltek, de hát miért is ne tették volna, hiszen hosszú volt az út...A kisiskolás gyerekek pedig nem is félhettek, és nem is bújhattak a pad alá, mert az ő termük az iskola másik részén van. A sörösüvegeket meg jobb híján -  mert nem találtak szemetest -, isten ments, hogy roma gyerekekhez dobták volna, csak úgy elejtették.

Mindezekről sürgősen hírt adott a lakájsajtó, és a szélsőjobb portáljain ezerrel terjeszteni kezdték Víg Szilárd nyilatkozatát, hogy ő mennyire ártatlan, és a roma gyerekek -akik állítólag ott sem! voltak -, vigyorogtak amikor a himnuszt énekelte a buszos sereg.

Tényleg, ez így életszerű. Hat -nyolcéves roma gyerekek vigyorogtak, az ittas, vizelő, sötét ruhás felnőtt egyedekre, akik kurjongattak, és ott áll mellettük az a férfi, aki korábban már terrorizálta őket. No és ott volt a polgármester. ..

Mert talán nem kellene róla megfeledkezni. Fülep László fideszes polgármester, aki nyilván már kialakította a maga Jobbik-Fidesz szövetségét, és szemrebbenés nélkül asszisztál a gyalázathoz. Sőt, nem csak asszisztál, hanem tevékeny cinkos mindezen mocskos és embertelen történésekben.

Cinkos, hiszen évek óta ő a fővédnöke a Turul Csibe tábornak, és jó kapcsolatokat ápol az Arany Szkíta Közhasznú Alapítvánnyal.

Cinkos és hazug, hiszen amikor korábban kiderült, hogy a helyi iskola történelemtanára nyíltan rasszista a következőket mondta: „ „A rasszista jelenségeket és törekvéseket tiltom és kizárom. Ha nagy nyilvánosság előtt hangzottak el ezek a szavak, az pedagógustól nem elfogadható ” – fogalmazott. A polgármester hozzátette: Konyáron 1864 óta laknak cigányok, eddig kifejezetten békésen éltek együtt a többi lakossal, „csak utóbbi egy-két évben kezdték el kelteni a hangulatot bizonyos erők”.

Furcsa, hogy a kis turulcsibék is az elmúlt években kezdtek ott csipogni...ő meg védnökösködni..

Amikor márciusban a faluban fáklyával vonulgatott a Jobbik azokban az utcákban, ahol roma családok élnek, és gyerekek rettegtek, akkor a polgármester úr nem restellte azt hangsúlyozni, hogy a faluban nincs vészhelyzet, bár konfliktusok vannak, főleg szabálysértések miatt. A polgármester tehát alig pár héten belül, gyökeresen mást nyilatkozott. 
Fülep fidesznyik most is össze-vissza beszél. Védi a Fidesz-Jobbik "becsületét".
Melyért ha kell, ártatlanok élete sem drága..