Egy barátom emlékére

Talán a szeplőink vagy a rövid szőke hajunk miatt lettünk barátok. Nem tudom. Az is lehet, akkor kezdődött, amikor elsőben csúfoltak, hogy csúnya az iskolatáskám, és én mint valami ördögfióka verekedni kezdtem, és megbüntettek érte. Mindenki furcsán nézett rám, de ő odajött a szünetben, és azt mondta, ezt jól csináltam, mert neki megmondta a bátyja, mindenkinek meg kell védenie magát. S neki tetszik a táskám, mert olyan felnőttes. Szeretnék emlékezni rá, tényleg szeretnék, hogy mikor is lettünk barátok...De nem emlékszem.....Csak azt tudom, mire hétévesek lettünk, addigra ő volt a legeslegjobb. 
Amikor gyerekek voltunk, azt játszottuk, ki bírja tovább a víz alatt...és én sosem tudtam legyőzni. Nevettünk a nagy meleg nyarakban sokszor. Együtt nőttünk ki a cseresznye fülbevalós korszakból, volt számtalan közös titkuk, és mennyit, de mennyit álmodoztunk. Azt hiszem ő tanított meg arra, hogy játszani, álmodni, nevetni jó....És sohasem félt semmitől...egy táborban hálót szövő pókon vagy a villámláson is csak kacagott. Mindenben meg kell keresni a kalandot, mondta úgy a tizedik születésnapunk környékén. S kerestük a kalandot...színházat képzeltünk, amit mi rendezünk, meg körbeutaztuk a világot képzeletben..És néztük a Duna partján a kavicsokat, és szedtünk pipacsot meg kutyatejet....Kamaszként együtt kutyultunk a pakolásokat a fejünkre, és tüntetően a szigorú of. miatt valami borzalmat fontunk a hajunkba...Anyáinktól egyszerre könyörögtük ki az Alföldi papucsot, meg tél közepén a fehér Tisza cipőt és a fekete kordbársony nadrágot. Természetesen a derék mamáinknál is egyszerre sztrájkoltunk, hogy túl bő a nadrág szára, és nem vesszük fel, ha nem csinálnak belőle igazi csöves gatyát. Ő volt az, aki egy csínnyel elérte, hogy taknyos 13 évesként életünk első koncertjére (Hobó) eljussunk. Azt hiszem soha nem találkoztam nála bátrabbal..A koncert éjjel ért véget. Még most is eszembe jut, hogy a decemberi éjszaka, ahogy szaladunk a hóban, és kihaltak az utcák, és ragyognak a csillagok...és hangosan skandálja: Ki vagyok én?
Aztán sok minden történt...Azt hiszem ő előbb felnőtt...Minden pillanatot megélt...Egyszer, amikor sok évig nem találkoztunk, megkérdeztem tőle: Hova tűntél?!
Nézett rám gyönyörű, mosolygós kék szemeivel, és rögtön tiltakozott, hogy ő nem tűnt el.Különben is, az életben annyi minden történik...szerelmek, csalódások, újabb szerelmek, gyerekek, munka, otthon. Az életben az élet történik.
Sms-ek jöttek, mentek. Ő ott maradt, ahol felnőttünk. Ott, ahol nyílik a cseresznye.
Ott marad örökre. Bennem él.

SZÍVED JEL

Szíved jel

Tűbe nem cérnát fűzött a tegnap

Fáztak a csillagok, és táncolt a hold

Árva lány kókadtan állt a szélben

S fájón égett belül a múlt

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Félúton eltévedt simogatás

Tágra zárt szemekben feloldozás

Hazug a föld, és hazug az ég

Mit hoz a holnap, mi marad még?

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Égő sebként kínoz az élet

Akár a whisky, keserédes

Valahol remegve vár a kedves

Tomboló világban, gyógyírként csendes

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel.

Senkik röhögnek arcodba, ők a valakik

Közöny bölcsőd, koporsód, léha léted

Reményként felsír a gyermek

Szivárvány-őrzőként téged követ

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel

Itt vagy még, de menned kell, lelked kopott, szíved jel.

Pálinkafesztivál örömére

A VAK KOMONDORT ne itassa senki, mert akkor kihúzza a fagyit, és a cigi visszanyal. Kár lenne a pálinka forradalom vívmányait felcsúti földbe döngölni, hiszen akkor mi lenne a stadionépítéssel?! S különben is...Szíjjártó akkor se kap buszt, ha meggypálesszel doppingol a Dunakeszi meccsére. Oszt jó napunk van, mert írja a médijjaj, hogy szárnyal a forint.Erre érdemes koccintani! A kibszott híradóval meg ne törődjön senki. Ha mégis tenné, akkor csak jót írjon, mert a búcsúpohár után a saját sírját áshatja meg.

A Hét Olajfa vendégei Parti Nagy Lajos és Dés László

Na mék, men má elfelejtem cefetül a Lajost a Partit. Hejszen hűje lennék, ha kevernem a debreccenyivel összve. Ő nem böszme. Ma kell az erű, hogy hííján ne légyek a szónak. Cefetül készülők. Ehhun mellöttem a könyv, idejő Hét Olajfásra koncentrálnyi, mer még tán kibabrálóskodik vélöm az I Fülkefor világa. Oszt jónapos komondor kinek nem szőre ne vegye magára, ha nem lát. Mer megszíjja, és attól kódul. A gyufát es kicsinájják a tafikokszból, és aki odajön, könnye es csordúl a nevetéstűl. Amíg velünk marad.
K. Barbara

Komondor szösszenet

I. Fülkefor birodalmában imához térdelnek a farizeusok, mert megverte az asszonyt a vak komondor. A műkörmös kikapálta a földjét. Sarjad a gaz. A bugyikék buszok korzóznak a világ körül, a szegedi villamosok meg állnak. Tóni pelenkatartója több mint egy milliót kóstál a liciten. Terike iszogat, a Jani meg lemondáson gondolkodik. A viktoriánusok gorombulnak, mer' a trafikok mutyija az övék. 
Magyarország jobban teljesít.

Csányi golfpályáján bokorba vizelnek. Itt a környéken minden nap versenyt hugyoznak a százéves házak falára. Imádkozz és dolgozz.

Cigicsikk

Parti Nagy Lajost tanulok. Süt a nap. Borsodtól Somogyig éheznek az emberek, és I. Fülkeforr csonkig égeti a gyertyáink Az ország nem más, mint egy eltaposott cigicsikk, amely magában füstölög.

Borsodiak jajkiáltása

Az elmúlt hetekben többször voltunk Borsodban. A valóságot nem lehet leírni, mert leírhatatlan...
.Valamit a felszínről visszaadhatunk...de az kevés, nagyon kevés...Így leírva sután koppannak a szavak arról, hogy ha két, három vagy több gyerek van egy családban, akkor be kell osztani, hogy mikor melyik gyerek megy iskolába, mert nem jut mindegyikre cipő. Vagy az amikor azt hallod, rosszul lesz hétfőn a gyerek az iskolában, mert a hétvégén otthon nem volt ennivaló. Hol olvashatsz arról, hogy mit él át az a férfi, aki sok éve keres munkát, de hiába. A nő, aki képzett és 10 éve még sincs állása. No igen, ahol nincs munkahely, ott ne keresd a nincst, de élj nincstelenül. Méltósággal. A borsodiaknak menetelniük kell a munkáért, kenyérért. Hogy aztán köpjék magasról a szemükbe a rezsicsökkenést. Ahol már nincs áram meg gáz, ott mi csökken? A sár a vezető háza előtt...mert neki útja van...És ezeknek az embereknek az útja hova vezet? A düh és a fájdalom ott a mélyben. Érzed? Érzitek? Néhány ember, mint világítótorony áll köztük. Komjáthi Imrének és társainak adj Uram erőt. Hiszek hitetlenül én benned. S kérlek, hogyha vagy, tedd, hogy a jajkiáltások jussanak el a szívekig, és hogy az emberek fogják meg egymás kezét.
Rakaca, Edelény, Boldva, Kazincbarcika, Ózd. A szívemben vagytok. Veletek vagyok. Veletek leszek.