2011. december 31., szombat

Embernek maradni -Kunigunda utca

Embernek maradni - talán ez az első gondolat,ami eszembe jut az elmúlt napokról, és azokról az emberekről, akikkel együtt lehettem a Kunigunda utcában. Bár tegnap hajnalban még úgy tűnt, nem tudok ott lenni a többiekkel, hiszen tönkrement a mosógépem, és hideg is volt a lakásban. Aztán arra gondoltam, hogy az egyéni szocproblémámnál sokkal fontosabb, hogy vigyem a forró erőlevest (Klári termoszában), hogy kimenjek azokhoz az emberekhez, akik éjjel-nappal vállalják a hideget, a fáradságot és az éhséget, és a velük szemben leírt hazugságokat a tisztességes tájékoztatásért, a magyar köztársaságért.9 körül érkeztem, és ott voltak mindazok, akik annyira a szívemhez nőttek az elmúlt napokban. Zsuzsa, Éva, Kati, Klára, Laci, Zoli és a többiek. No és persze Ló is, akivel furcsa mód keveset beszélgettünk, pedig egykor kiváló kollégák voltunk. Igaz, most nem is kellettek a szavak, mert a Kunigunda utcai éhségsztrájkolók és a velük szolidaritást vállalók valahogy szavak nélkül is értik egymást. Balázs és Aranka éppen pihentek, de a többiek arcán is lehetett látni az elmúlt 21 nap megpróbáltatásait. Ezek persze nem csak az éhségsztrájk hozadékai, hanem azoké a pitiáner módszereké is, melyeket velük szemben alkalmaz a hatalom. Zene, kordonok, furcsa biztonsági emberek, sanda üzengetések, lejárató kampány a lakájmédiában. Mégis, a mosoly őszinte, a gerinc egyenes. Nincsenek sonkás kiflik, és a dobozos üdítők is azoké, akik támogatóként egy-egy órára jelen vannak. Zsuzsa megkért, hogy szelektáljuk a termoszban lévő folyadékokat. Sajnos gyorsan hűl a tea, a leves, a kávé. Takaróból is rengeteg kell. A hideg, a szél, a csepergő eső nem a barátunk. De segítenek abban, hogy felismerd, gyarló vagy és esendő. Hiába hiszed, hogy a sídzseki, a három pulóver, a bakancs meg az összes téli cucc elég. Mert nem elég. Zoli, a látássérült tatabányai fiú el is mondja nekem, hogy dupla zokni kell, meg nagyon meleg cipő. Ja és mozogj. Ő ritkán ül. Beszélgetünk.Várunk. A tv ajtaján Wini feliratos biztonsági emberek mennek be.(Állítólag Pintérhez közeli cég. ) A csapathoz meg szocialista politikusok érkeznek. Kedvesek. Valahogy azt érzem, hogy a függetlenségem feladom pár percre, mert csak az embert látom most bennük. Jól megférnek a szolidaritást viselő demonstrálókkal. Nincs méricskélés, hogy ki a frankóbb, meg a hitelesebb. Helyzet van. 11 körül Lendvai Ildikó, Nyakó István és Mandur László úgy döntenek, bemennek a tv-be, és megkérdezik, mi a televízió vezetőségének a terve a demonstrálókkal. Lesznek-e újabb biztonságisok. (Előző este kb. 30-an voltak, és valami eligazítás is volt a részükre a Bojtár utcánál.) Egy óra várakozás. Kint újabb szocialisták. Horváth Csaba, Molnár Zsolt, Szabó Vilmos. Bentről Lendvai egy papíron mutat valamit. Talán azt, hogy nincsenek ott a vezetők. Természetesen egy parlamenti napon miért is lennének a munkahelyükön?! Lendvai Ildikóék végre kijönnek. Tájékoztató. Rövid. A kapitányok eltűntek a süllyedő hajóról. Szabó Lászlót telefonon sikerült elérni. Szabó úgy tájékoztatta Lendvait, hogy semmit nem tud a biztonságiakról, s amíg békés a demonstráció addig nem tesz semmit, aminek persze ellentmond, hogy azt is közli, elindították a polgármesteri hivatalnál a birtokvédelmi eljárást. A jegyző meg birtoksértőnek minősítette Nagy Navarroékat. Az erről szóló határozatot csütörtökön megkísérelték átadni, és megpróbálják még egyszer. Aztán, ha nem veszik át Balázsék,hatályba lép. Népszava fotósa képet készít, a német tévések is munkához látnak.Szocialisták elmennek, csak Szanyi marad. Más politikust nem látni. A csapat élére Lovass Zoli (Ló) áll.Tanácskozás. 10 perc gondolkodás.Mivel Balázs és Aranka még nincsenek, ezért mi akik ott vagyunk (26 fő), úgy döntünk, kitartunk, és egyhangúan megszavazzuk a passzív ellenállást, ha rendőrök jelennének meg. Aztán múlik az idő. A szél egyre erősebb. Bús Balázséktől senki nem érkezik, s rendőröket sem látni. A Winisek váltják egymást. Végre átadom Magyar Katinak, az öt gyermekes édesanyának a neki vitt angyalkámat. Azt mondja, vele kapcsolatban más is az angyalra gondolt, és elővesz a zsebéből egy másikat. Mosolygunk, miközben a kezünk alig mozog. Félek leülni, bár teljesen elgémberedett mindenem. A fiúk kedvesek, takaróval kínálnak. De félek, ha magamra teszek egyet, abban is fázni fogok. Egy tüneményes család érkezik. Valahonnan ismerősök. Talán kollégák voltunk egy normális világban? 6 éves kislányuk Natasa segít a papájának levest osztani. Már nem is érzem a hideget, mert az apróság bűbájosan csacsog, és segít megfogni a poharat. Látja, hogy nincs kesztyűm, és elmeséli, hogy ő varrt a mamájának egy fehér egyujjasat, de most a mami valamiért otthon felejtette. Szép, igazi közösségi pillanatok. A leves finom, forró. Csak órákkal később jövök rá, kár volt gyorsan meginni, mert iszonyúan fáj a gyomrom. Topogunk. Mozgunk. Ló mamája is meglátogat minket. Az édesanyám jut az eszembe róla. Pici kis asszonyka, aggódó, szeretgető, jó. Ibolyát most nem látom, de Ágót igen a kutyussal. Egy bácsi azt mondja, ez a rész a leghidegebb itt Óbudán.Lehet benne valami. A délutáni hangulatot Balázsék érkezése melegíti fel. Fáradtak, de nyugodtak. Plakátok kerülnek elő. Készülni kell a Kossuth térre, de a bázist is őrízni kell majd valakinek. Lassan nő a létszám.Rajtam Kelgyó és Éva segít, akik pont akkor érkeznek, amikor már iszonyúan ég a gyomrom. Éva rám néz, tenyerébe veszi a kezem. Először megijedek, ennyire látszik, hogy nem vagyok jól?! Aztán oldódik a fájdalom. Éva reflexológiával, Gyula reikivel pillanatok alatt rendbe hoz. Hihetetlen, és még sem az. Közeledik az 5 óra, lassan indulnom kell haza, mert ott vannak a gyerekek..Dob köztársaságos barátaim jókor jöttek váltani. Búcsúzom, de még sem. Nem akarok írni a füzetbe, aztán mégis írok. Békét. Szabad Magyarországot! Szabad sajtót! A lelkem ott van. Az autó visz hazafelé. Rita hív, ő most indul. Otthon. Betartottam a böjtöm. A szennyes halomban.Sebaj, hajnalban kézzel kimosom. Lányoknak vacsi. Mindeközben még rajtam a síkabát. Azt hiszem az országtól fázom igazán. Lefekvés előtt baráti beszélgetések telefonon. Hajnalban mosás. Tiszta ruha, Tiszta Kezek. Tiszta szívek. Most írom ezeknek a gondolatoknak a végét. Rita rám csörög, merre vagyok, mert ő a Kunigundába tart. Megállapodunk: Este 6-kor a Kossuth téren találkozunk!