2011. január 31., hétfő

Kérdések

Miért nincsennek elfogadható válaszok az iskola bezárásra?
Miért kell a képviselők extra mobil szolgáltatásait közpénzből finanszírozni, miközben a közintézmények havi telefon és internet költségeit minimálisra csökkentik?
Miért kell a nép elől bújkálni?
Miért kell tisztességtelen módon embereket elbocsátani?
Miért kell családtagot, havert pályáztatás nélkül felvenni?
Miért kell 10 milliót fizetni egy magánvállalkozásnak?

2011. január 27., csütörtök

Az emlékezés margójára -Keresztények és antiszemiták

Sokszor kérdeztem magamban, hogy miért fordulhatott elő annyi szörnyűség a 20. században. Vajon miért kellett emberek millióinak elpusztulni ártatlanul, vajon a rég fennálló keresztény civilizáció országaiban kik vagy mi a felelős a holokausztért, a fasiszta és a kommunista diktatúrákért? Feltettem magamban ezeket a kérdéseket akkor is, amikor Lourdes-ban imádkoztam a világbékéért, akkor is, amikor Izraelben auschwitzi túlélőkkel beszélgettem, és akkor is, amikor a kitelepítettek emlékművénél álltam a Hortobágyon. De feltettem ezeket a kérdéseket David I. Kertzer, a Pápák a zsidók ellen című könyve olvasásakor is.

A kérdések  ma is aktuálisak, mert egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a másképp gondolkodót elhallgattatják...

Először megbotránkoztam, hogy lehet olyan címet adni egy könyvnek,amely szinte a gyűlöletet hordozza magában. Miért kell egy történésznek ellentéteket élezni. Aztán mai is, amikor ismét elolvastam Kertzer könyvét, újból tudatosodott bennem: mindennél fontosabb, hogy a történéseket ne felejtsük el. Emlékezzünk. Mert időben kell tudni nemet mondani a gonosznak...
Ugyanis a valódi bocsánatkérésre csak az igazán nagyok képesek. 
Emlékezzünk II: János Pál pápára, ő bocsánatot kért egyháza nevében mindazon bűnökért, amelyeket a zsidósággal szemben elkövettek. Többet tett a megbékélésért, a toleranciáért és az antiszemitizmus ellen, mint korábban bármelyik elődje. Példát mutatott hívőknek és nem hívőknek, hitből, reményből és szeretetből.
De a történész könyve nem róla szól...ő nem II. János pápáról kívánt írni, sőt, őt rendkívül nagyra értékelte.
Kertzer elsők között léphetett be a Vatikán titkos archívumába és juthatott hozzá szigorúan zárt dokumentumokhoz. Művében a XIX. század elejétől egészen a második világháború kitöréséig követi nyomon az újkori antiszemitizmus kérdését. Vizsgálja a korabeli sajtót, magát a Vatikán intézményét, politikai gyűléseken elhangzott beszédeket, beavat az egyházi diplomácia útvesztőibe, s nem utolsó sorban foglalkozik a pápákkal, XIII. Leótól XII. Piuszig. Olvashatunk könyvében erőszakkal megkeresztelt gyermekekről, szétszakított családokról, vérvádról, a nemzetietlen zsidó sajtó és a zsidó pénzvilág által vezérelt világuralmi összeesküvésekről. Az egész olyan, mint egy kísértetiesen ismétlődő forgatókönyv. Mintha az emberiségnek újból és újból bűnbakokra lenne szüksége. Amit Kertzer leír, azzal lehet egyetérteni, lehet rajta vitatkozni vagy megtagadni, és felháborodni rajta. Egyet nem lehet, közömbösnek maradni. Már csak azért sem, mert a könyv hátsó borítóján ott vannak II. János Pál szavai: miszerint, aki keresztény, az nem lehet antiszemita. Akkor hogy is van ez? Kertzer kimondatlanul is felteszi a kérdést, hogy mi lett volna, ha a világ összes kereszténye együtt emeli fel szavát az antiszemitizmus ellen. Sőt, minden kisebbséggel szembeni kirekesztés ellen. Nem mondja ki, hogy nem történhetett volna meg mindaz, ami megtörtént. Nem mondja ki, hogy nem történik meg mindaz, ami megtörtént, megtörténhet, megtörténik. De egy biztos, az idő múlásában szinte felsorolhatatlan valamennyi sérelem, valamennyi fájdalom és valamennyi áldozat. Az egyház emberi intézmény - mondja a szerző - és ez így is van. Mint ahogy az is igaz, hogy az emberek közösségekhez tartoznak. És követik vezetőiket. A hívők papjaikat, a párttagok a pártvezetőket. Mindenkit meg lehet téveszteni, mert mindenki hajlamos rá, hogy bedőljön ideológiáknak, csalfa prédikációknak, szószékről kampányolóknak, karizmatikus személyiségeknek. Persze lehet tiltakozni. És lehet azt mondani, hogy fasiszta katolikus nem létezik. Ám a titkos dokumentumokból kiderül, hogy igenis létezik, léteztek, létezhetnek. Szeretném persze hinni, hogy Kertzer, aki a Brown Egyetem társadalomtudományi, kultúr-antropológiai és italianisztikai tanszékének professzora, téved. Szeretném hinni, de nem tudom. A pápák is emberből voltak, a pártvezetők is közülünk valók. E világban élek, s oly sokszor köszönnek vissza a múltról leírt szavak a mában.

De ki tudja, a következő könyvének címében majd ott lesznek a pártvezérek...

66 évvel ezelőtt a mai napon szabadították fel a Birkenau-i koncentrációs tábort, a budapesti gettót, január 18-án. ...A 6 millió áldozat emlékére David I. Kerzer: A pápák a zsidók ellen című könyvét ajánlom hívőknek, nem hívőknek egyaránt. Emlékezzünk.
Békét Erzsébetváros

2011. január 25., kedd

A király öreg

A király nem volt mindig király. Hajdanában lelkes legkisebb fiú volt. Aztán álmodott: nem fele, de egész királyságot. Célja szentesítette az eszközt. S mire király lett, betonszoborrá változott. Emlékek nélküli, komor mogorva kőalakká. Talapzatánál hajbókoltak az alattvalók. Tapsolták és éljenezték. S mindenki betonszobor akart lenni. Senki nem akarta megérteni, hogy a beton porlad, s a guanó is jobban tapad rajta. Telt-múlt az idő, s a király koronája csak nagy országában ragyogott. Időről-időre félrecsúszott ugyan az uralkodói fejfedő, de a király olyankor odakapott, s fiatalos mozdulattal a helyére tolta. De sajnos, csak a mozdulat volt fiatalos, mert a király öreg volt. Nagyon öreg.

2011. január 19., szerda

Bűz Gazemberériában

Valami förtelmes bűz árad szét e tájon. Csípi a szemet. A pór nép éhezik, a munkalehetőség meszűnik. A kenyér, a benzin drasztikusan drágul, a nyugdíjasnak talán már négy tojásra sem futja...A statisztika mégis remek lesz. Ez így büdös. Orrfacsaró. Gazdagodik a mama, meg a földi. 10 milla a közpénzből a pártlapnak, még több a honlapnak, a pendrive meg dolgozik. A szagot nem veszi. De nem veszi az iskolák jajkiáltását sem. Nekik delete.  A feleletek készen. Az utcán emberi ürülék. Az áldozatok emlékére mécsesek. Túl sok itt a szar, a szar ügy. Ki veszi észre?!
JANUÁR 27.

2011. január 15., szombat

Még

Megtelt a tér.
A narancsot leárazták.
Legyetek bátrak.
Még, még, még.
Ennyi nem elég!
Január 27.

2011. január 12., szerda

Nem semmi

Barátaim
Tudom, látjátok Ti is a történéseket...
Az ember szóhoz sem jut például, amikor azt olvassa, hogy az ETV anyagait pendrive -on ellenőrzik a helyi potentátok. S aki nem tetszik, annak "oszt jó napot", azaz nem kerülhet adásba. Így jártak például a kerületi szocialista képviselők...Mi ez ha nem cenzúra?! Tiszta lelkiismerettel állítom, ilyen a saját szerkesztésem és műsorvezetésem alatt egyszer sem fordulhatott elő. S aki azt állítja, hogy volt politikai beleszólás, az hazudik, vagy semmit nem tud a kerületről. A szólásszabadság ilyen szintű korlátozása nemcsak törvénytelen, de józan paraszti ésszel is csak azt lehet mondani, hogy erkölcstelen és undorító. Nem tagadom, haragudtak is néha rám a politikusok, hogy miért kell megkérdezni, ezt vagy azt, még a civil-díjtól is megfosztottak, de maradhattam az, aki vagyok: független újságíró. Amikor a médiaförtelem - törvény megalkotói magyarázzák a bizonyítványukat, csak azt felejtik el közölni, hogy bizony a személyi tisztogatás már a törvény hatályba lépését is megelőzte. Tiltakozik Európa, tiltakozik a világ. A népnek meg marad a Való Világ.
Bebetonoznak képzetlen pártkatonákat, megalkuvásra kényszerítenek állásukat féltő embereket. Erre nincs bocsánat. Minap felhívott egy kedves erzsébetvárosi, hogy tenni kell valamit az iskola bezárások ellen. Csak zárójelben jegyzem meg, úgy tűnik, hogy a fővárosban a kultúrát, az oktatást, a hajléktalan-ellátást, a civileket sarokba küldték. Lesz ami lesz, haljanak éhen. A szellemi tőkét a nagy testvér szelleme urallja.
Hallgass a neve a másként gondolkodónak.
Kerületünk koszos, az orvosi rendelőkben naponta 70-80 beteg jut egy orvosra. A Rákóczi úti üzletek némelyikén ott a tábla: tönkrementünk. A gáz és a benzin ára drasztikusan emelkedik, az utcán emberek fagynak meg. Állami iskolában kötelező jelleggel bibliát nyomnak a gyerekek kezébe. Hivő emberként tudom, a hitet nem lehet kötelezővé tenni. Ugye azért a 21. századi inkvízicióra azért még nem kerül sor? Számos nőtársam a kerületben, attól retteg, hogy a család asztalára nemhogy ebéd, de kenyér sem kerül. Érdekes egyébként, hogy sok korábbi lelkes pártember, szinte oson a Klauzál téren. Biztos csalódottak, hiszen az ígéretek nekik is másról szóltak. Az ígéreteket senki nem hallotta félre. Mi lett az álmodozások korából? Semmi. S ez nem semmi.
Mari, tényleg tenni kell valamit. Fogjunk össze!  Péntek Kossuth tér.
A hóhérokat pedig felebaráti szeretettel szépen kérem: Térjetek észre!
Amit tesztek, azért nem jár bűnbocsánat...